Mézga ​Aladár különös kalandjai 93% 85 csillagozás

Olyan régóta kerestem már ezt a könyvet.
Mind a rajzfilmnek, mind Romhányinak nagy rajongója vagyok. Romhányi humora, nyelvi játéka itt is átjött a könyvbe, de a történetektől többet vártam. A legjobb, az első rész volt számomra a Lepénybolygó.
Meg kell jegyeznem, hogy a rajzok amik a történetekhez tartoznak, csak emelték az élményt és felelevenítették bennem a rajzfilmeket, amiket már nem is tudom mikor láttam.
Jó volt újra gyerek lenni.

Rongyosra olvasva… mert bármikor jó volt, mint ahogy nemegyszer most is szívesen megnézem a rajzfilm egy-egy epizódját.
Az a nagy büdös… hogy ez egy unicum. Felnőttnek, gyereknek egyaránt kedves tanmese… sok ilyen kéne.

Bár gyerekkoromban (nagybátyám hatására) nagy rajongója voltam a Mézga családnak, és a világ körüli utas sorozatból is láttam pár részt, Aladár kalandjai valahogy kimaradtak az életemből mindaddig, amíg kezembe nem került ez a könyv.

Nagyon tetszett, hogy a meglátogatott világokon mindenhol másik nyelvet beszéltek: volt eszperente nyelvű bolygó, volt, ahol huelyen ejtetteek az eekezetes magaanhangzookat, volt mavadávárnyevelveven beszélő város. Pokolian élveztem megfejteni, ki mit mond éppen. :) Az otthon játszódó részekben szinte hallottam Géza, Paula és Kriszta hangját.

Maguk a történetek nem ütöttek olyan nagyot, de mindegyik aranyos volt a maga módján, kedvet kaptam hozzá, hogy megkeressem és megnézzem az eredeti epizódokat.

Ó, te jó ég!!!
Erről a könyvről nem is tudtam, de egy kihívásnak köszönhetően ezt is elolvashattam!
Egyszerűen újra gyereknek éreztem magam! Én a könyv végéig el sem akartam hinni, hogy van belőle egy könyv! Én ’92-es gyerek vagyok, szóval amikor én ezt a mesél láttam már akkor nagy klasszikusnak és igazi hungarikumnak számított. bevallom, hogy nem minden részt láttam, mert van a mese előtt elaludtam, vagy a szüleim annyira nem örültek, hogy a tévét bámulok, vagy a barátaimmal még a természetben játszottunk. Szóval, kifejezettem örültem 1-1 résznek, ahol tudtam, hogy miről szól, mert láttam azt a részt, imádtam!
Biztos, lehetne találni hibát benne, de nem érdekel, nem keresem, mert komolyan olyan nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy ilyen élményben még nem volt részem. KÖSZÖNÖM!

Erről is lemaradtam anno, mint sok más ifjúsági könyvjóságról. Most igyekszem legalább részben pótolni őket. Sajnálom, hogy nem gyerekfejjel tudok vigyorogni rajta, de azért most is soxor sikerült rendesen megmozgatni a rekeszizmomat. Az ökörcsínyek utcájában iskolába járó Aladárral kalandozni felnőttként sem rossz. Mert kétszeresen, sőt többszörösen is lenyűgöző mindaz, amivel találkozol. Egyrészt ott vannak a fantasztikus kalandok, a parádés szóviccek és nyelvi leleményesség, az agygyantával kezelt könyvmoly Blöki és a talpraesett kis űrutazó, no meg persze a család…, másrészt pedig az, ami nem is annyira csak kaland és fantasztikum, hanem épp ellenkezőleg – valóság és realitás – szocrealitás és nem csak.
Aladár nem mindig hagyja el a Földet kalandjai során, sőt. Hol máshol lelhetnénk fel Lepénybolygó kétdimenziós agyú fejedelmének világát, a paranoid pályán haladó Tébolygó Mindenhatóságát, az Ürügyminisztérium Kémelkapókopó-kapitányság Rögeszmei Irányítóját, Masínia túlgépesedett világának geeptaarsait, az emberfutómű és szerszámemberek alkalmazásával működtetett, gépszerű közöny birodalmát. De itt van Musicina is, ahol prózában artikutyálni végtelenül veszedelmes, és a legkisebb prózai megnyilatkozásért súlyos megtorlás jár a zenebörtönben. Vagy Kriminália, ahol a krimiírók vették át a hatalmat, és minden úgy történik, ahogy ők megírják, rituális ciklusváltással, ahol a nemzeti ünnepeken hazafias kötelességből válik nyomozó bűnözővé és bűnöző nyomozóvá… Nem ismerős a magát folyton átformáló Imbolygó a maga Divatdiktátorával? Innen egy lépés Rapídia, a rohambolygó, meg Szuperbellum, ahol a háború oka homályba vész, de felettébb szükséges volta kétségtelen. Ezután már csak az Ősbolygó következhet, hiszen előre=hátra. Végül pedig Füllentina, a hazug, fordított bolygó. Hogy mi a füllentés, mi az igazság, mi a valóság, mi a fantázia, döntse el mindenki maga.

Sorba kellett érte állni a gyerekkönyvtárban. Illetve eldugdostam mások elől, hogy többször is kivehessem. Még most is emlékszem, melyik sarokban volt.

A Mézga család gyermekkorom kedvenc meséi közé tartozott, ezért is örültem, hogy erre a könyvre ráakadtam.
Aladárnak ebben a mesében különleges kalandokban, űrutazásokban volt része. Az olvasónak pedig az olvasás során sokszor vicces és szórakoztató élményekben.
Egy-egy űrutazás leírása közben, akarva-akaratlanul is bevillantak a rajzfilmsorozat szereplői, hangjuk, karakterük. Már ettől jobb kedve lesz az embernek, ha ezeket a szereplőket maga elé képzeli.
Soha nem tudtam Máris szomszéd keresztnevét. Sőt! Arra sem emlékszem, hogy valaha is említették-e a rajzfilmben. Mindig Máris szomszédként gondoltam csak rá. De most fény derült a teljes nevére! Már csak ezért is megérte elolvasni a könyvet! És ha valaki nem tudná, akkor elárulom, hogy dr. Máris Márton a becsületes neve. ☺
Egy kicsit jó volt nosztalgiázni, viszont ezek, a könyvben lévő történetek nem tudtak olyan mértékben magukkal ragadni, mint annak idején a rajzfilmsorozat egyes részei.

Blöki for president!
Habár a kutyahűséget, ebbecsületére mondva, példásan prezentálja, az olvasmányait pocsékul választja ki. Talán megválogathatná, hogy milyen könyvet lop.
Minden esetre példásan helyt áll Aladár mellett az éjszakai zeneórák alatt. Márpedig azt hiszem ettől hívják kutyának a hűséget. :)

Ettől a könyvtől kb 8-9 éves koromban konkrétan eltiltottak. Imádtam minden sorát, a tévében megnéztem ugyan a legendás rajzfilm minden részét, de a könyvhöz nem érhetett fel. Pár éve általános megbotránkozásra átmentem a könyvtár gyerek-részlegére harmincsok éves fejjel és kikölcsönöztem, aztán nemrég sikerült megszereznem e-bookban is, és pontosan annyira vinnyogok a röhögéstől az olvasás közben, mint 8-9 éves koromban :)

Elégszer láttam arajzfilmet, hogy a szereplők a szinkronszínészek hangjain szólaljanak meg, a köztes részeket meg kiegészíti a képzeletem egy hangjanincs narrátorral. Így is vicces, és gondolom teljesen hülyének néztek a sok, maguk elé meredő emberek a buszon, amikor hirtelen elkezdtem nevetni. És több ilyen alkalom is volt.