Pierre ​és Luce 27 csillagozás

Romain Rolland: Pierre és Luce Romain Rolland: Pierre és Luce Romain Rolland: Pierre és Luce

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a különös varázsú kisregény, Romain Rolland egyik legköltőibb alkotása, két párizsi fiatal szerelmét vetíti az olvasó elé. A gyermekkorból alig kilépő fiatalok szerelmi története az első világháború szörnyűségei közepette bontakozik ki. Vágyódnak az életre, a boldogságra, egymáshoz menekülnek a körülöttük tomboló embertelenség elől – s mégis, megismerkedésük szép percétől kezdve szorongatja szívüket az elkerülhetetlen vég sejtelme. Az idill tragikus akkorddal zárul, mintegy a szépség értelmetlen pusztulását jelképezve, és így válik megrázó tiltakozássá az embert fenyegető halál és pusztulás elleni küzdelemben.

Eredeti cím: Pierre et Luce

Eredeti megjelenés éve: 1920

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1964
126 oldal · keménytáblás · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Frans Masereel
>!
Helikon, Budapest, 1961
126 oldal · keménytáblás · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Frans Masereel

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

A történet az I. világháború utolsó évében, 1918-ban játszódik Párizsban, mintegy 3 hónap (január – március) alatt. Két fiatal szerelmi története jelenik meg előttünk; ártatlanság, félénkség jellemzi mindkettőjüket.
Pierre 18 éves, már megjött behívója, fél év múlva mennie, harcolnia kell. Luce egyedül él édesanyjával, portréfestésből igyekszik megélni.
A háború jelenlétét folyamatosan érezzük, miközben kibontakozik kettőjük szerelme, nagyon finoman, kedves gyermeki bájjal, a jelennek élve. Az író eközben fontos erkölcsi dilemmákat sorakoztat fel a regényben, pl: mit is jelent fegyver- és lőszergyárban dolgozni, gyártani a háború munícióját, hogy ezáltal és ezekkel emberéleteket olthassanak ki? Fontosabb a megélhetés, mint az életben maradás?
A regény helyszíne csodálatos, megelevenedik előttünk Párizs, több pontját említve, felkeresve, de a legcsodálatosabb maga a mű mondanivalója. Az élet élni akar! A szeretet, szerelem utat tör magának még a legfélelmetesebb, legembertelenebb helyzetben is. Az író szépen vont párhuzamot a természettel is: havas, hideg telet váltotta a virágos, madárdalos tavasz.
Rolland a két fiatal találkozásával, majd búcsúzásával keretet adott a cselekménynek. Ugyanaz a motívum jelenik meg első találkozásukkor a földalattin, nagy tömegben, mint regény végén meg Nagypénteken, misén, szintén tömegben a robbanás….
Meghatóan szép regény, elgondolkodtató, szembesít a háború borzalmával, értelmetlenségével, még ha nem is volt jelen a szó szoros értelmében.
Ami nem tetszett és zavarónak tartottam, az a mű stílusa. Kimondottan ájtatosnak, ömlengősnek találtam már az elejétől kezdve, s ez bizony végigkísérte az egész regényt. Kár érte, hiszen enélkül is megértette és átélte volna az olvasó a mű mondanivalóját, lényegét.
Maga a könyv nagyon igényes megjelentetésű, 1964-ben adta ki a Magyar Helikon Könyvkiadó, Frans Masereel gyönyörű fametszeteivel szemléltetve a mű cselekményét.

SteelCurtain>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Röviden és velősen; ez egy szerelmi történet.
Kismillió van belőle.
Még az sem különösebb, hogy tapasztalatlan, a gyerekkorból alig kinőtt főszereplők égnek a szenvedély tüzében. (Ez most fenemód hatásvadász kifejezésnek tűnik, de se időm, se kedvem találóbbat keresni.)
De nincs új a nap alatt, azzal is tele a padlás. Egyik fele tragikus hangvételű, mintha az lenne a normális, hogy szerelmek csak a ravatal mellett lobbanhatnak fel. Másik fele tocsog a limonádéban. Rollandnak sikerült középen maradnia. Szereplőit meghagyja naiv, bájos ifjaknak, bár az ehhez igazodó hangnemet kissé túlzottnak véltem. Könnyen vakító rózsaszínbe fordulhatott volna itt minden. Ennek ellenére szerelmeseiből nem farag cukorbabákat, de tragikus pózba sem merevíti őket, noha az első világháború utolsó évében játszódó cselekmény szinte kísérti erre az írót. A fiúnak hamarosan be is kell vonulnia a háború poklába, de Rolland ezt a csapdát is ügyesen elkerüli. Bár a fenyegető rém jelenlétét végig jól kivehetően érzékelteti, de hitvallásnak is beillik, a két fiatal egymásra találása. Ne a halál uralja gondolataidat, ha szerethetsz, s viszontszeretnek! Az élet fontosabb a halálnál.

Chöpp >!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Kedves kis regényke egy nagy-nagy szerelemről. Párizs, Pierre, Luce és háború (1918), és mély emberi dolgok, értékek az évszázad egyik nagy viharában. Szépséges és tragikus. Kicsit bölcs, kicsit bolond. Könnyű és nehéz.
Kissé avítt, néhol mulatságosan naiv nyelvezet, de – főleg javíthatatlan romantikusoknak – élvezhető.
Most jöttem rá, hogy könyvem van Romain Rollandtól, de ez volt az első, amit elolvastam Tőle.

Bt_Dóri P>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Bájos kis történet két fiatalról, akik az első világháborúban találnak egymásra Párizsban. Alig pár hét boldogság, mi megadatott nekik, mégis élnek, boldogok és élvezik az életet, a háború árnyékában.
Lelket simogató mondatok,szépen és igényesen szerkesztett történet. A fiatalok szerelme amily gyorsan lobbant, oly gyorsan és tragikusan ér véget, mégis együtt, szerelmükkel éri őket a végzet…

nana1>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Szépe történet a szerelemről a háború borzalmai között. A két fiatal egymásba belefeledkezve szinte kilépnek a háború poklából, felülkerekednek rajta, mert az élet megy és az életet élni kell. Szükségszerű, hogy tragédia legyen a történet vége. Az írói stílus nem tetszett, túl fennkölt.

Nikkincs>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Nagyon szép, különös hangulatú kisregény ez. A Nagy Háború utolsó évében Párizsban két fiatal egymásra találásának elbeszélése, amelyről az gondolnánk, hogy semmi újat nem ad már, mégis egyszerűségében és rövidségében igazán intenzív érzelmeket és mélyen gyökerező háború-ellenes hozzáállást kapunk. Csak a rövidségét sajnáltam; mire belemerültem volna, már vége is lett, viszont kárpótoltak a csodálatos gondolatok, amiket nem győztem kijegyzetelni.
Köszönöm @Nokedli, hogy felhívtad erre a könyvre a figyelmem!

1 hozzászólás
mokata I>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Édesek, naivak, ártatlanok. Reménykednek mindvégig. Mi persze tudjuk, hogy hiába, nem írt volna róluk regényt Rolland, ha esélyük lenne a boldog jövőre. A stílus kissé cukrosmoslék, de ki lehetett bírni, talán szükségünk is van rá, hogy valahogy megküzdjünk azzal a fekete árnnyal, ami állandóan ott gomolyog a háttérben.
Persze írhatnám, hogy hiteltelen, de mit tudok én arról, hogyan élnek az emberek, hogyan éreznek, hogy gondolkodnak háború idején?
Csak azt tudom, milyen hazatérni a háborúból, mert azt egyszer megálmodtam. Nekik nem adatott meg az sem, hogy elmenjenek.

csabaviki>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Egy kihívás kapcsán került a kezembe, de nem bántam meg. Egy kicsi magamra ismertem a szereplők viselkedésében, (sajnos nem az idilli szerelem miatt :) hanem) mert én is próbálnék úgy élni, hogy nem veszek tudomást a világ borzalmairól, ahogyan ők az éppen zajló I. világháborút próbáltak kizárni a mindennapjaikból (ami azért valljuk be, nem lehetett könnyű feladat). A történet szép volt és romantikus, és a háború ábrázolása is tetszett. Illetve az, ahogyan a szereplők látták a háborút. Bár persze voltak hazafias érzéseik, de teljesen kiábrándultak a harcokból, és már nagyon várták a végét.
Nem volt túlkomplikálva, de mégis emlékezetes marad.

Sine_nomine>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Hiába na: az ifjú szerelem még egy olyan kilátástalan, szürke és szomorú helyzetet, mint az életet a háború árnyékában is képes beragyogni, de annyira, hogy az ember megfeledkezik mindenről. A virágok kinyílnak, a szürke mindennapok színekkel, a dolgok élettel telnek meg.

Vagy az ifjú szív a szerelemben az életet érzi és próbál két kézzel kapaszkodni belé, mert sejti, hogy a túloldalon csak a háború nyomában járó halál les rá? Ki tudja…

cloudbookatlas>!
Romain Rolland: Pierre és Luce

Pierre rajong a lányért, Luce csodálja a fiút: mindent megosztanak egymással, minden szabadidejüket egymás társaságában töltik… csakhogy lehetnek bármilyen fiatalok és szerelmesek, a háború fokozatosan őket is eléri. Már senki és semmi sincsen biztonságban, nekik pedig nem marad más, mint kiélvezni az élet hátralevő pillanatait, hiszen nem lehet tudni, hogy mi vár rájuk holnap… vagy akár a következő percben. Az az igazán szép a történetükben, hogy Rolland nem csinál belőlük óriási, tragikus szerelmi párost: szereplői is tudják, hogy csak azt birtokolják, amit a élet akkor és ott ad nekik… és, hogy mi lesz utána? Az már leginkább a jövő kérdése. Mivel egyiküknek sincs igazán fontos ember az életében a másikon kívül, egymásban keresnek vigaszt, együtt próbálnak túlélni… Szép, csak rövid könyv, mert minden túl gyorsan történik: találkoznak, elválnak, találkoznak és már szeretnek is… bár ki tudja, hogy megy ez egy olyan korban, amikor egyik pillanatról él a másikra mindenki. Ha valaki szintén a háborús-szerelmi témák kedvelője, akkor szeretni fogja ezt a kisregényt, rövidsége ide vagy oda. És, hogy nekem miért tetszett? Mert a tömörsége ellenére, hihetetlenül filmszerű: Rolland, minden egyes részletet elővarázsolt a szavakból, pontosan látod, hogy mi hol történik… Szomorú és melankolikus.

http://cloudbookatlas.blogspot.com/2017/05/romain-rolla…


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Mire jó izgulni valamiért, vagy valami ellen, ami nem tőlünk függ?

98. oldal

Chöpp >!

Mert amikor a boldogság nő bennünk, a legszebb nap mindig a ma.

48. oldal

Chöpp >!

Egyetlen dolog biztos: a jelen. A jelenünk. Ne takarékoskodjunk, öntsük bele bátran örökkévalóságadagunkat!

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen
Chöpp >!

Ebben a családban, mint gyakran előfordul, sok-sok szeretet volt, és semmi meghittség. Hogyan is cserélhetnék ki egymás közt szabadon eszméiket olyan emberek, akik nem mernek mélyére nézni a saját gondolataiknak?

14. oldal

Chöpp >!

Baráti köd, melyben fagyos takarók közt nyújtózik el s gyönyörében didereg az álom!

49. oldal

Chöpp >!

Ki tudná megmondani önmagáról, hogy milyen?
– Én tudom, hogy maga milyen – mondta Pierre.
– Ohó, az sokkal könnyebb! Én is tudom… magáról. A másikról mindig jobban tudja az ember.

66. oldal

Chöpp >!

Ölelkező tekintetük viaszként olvasztotta eggyé őket.

80. oldal

Chöpp >!

Tizenhat és tizennyolc éves kora közt minden ifjúban van valami Hamlet lelkéből.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság · Hamlet
Chöpp >!

Nem jut számunkra hely abban a pihenést, nyugovást nem ismerő falanszterben, amivé a föld lesz rövidesen… Szerencsénk, hogy mi már akkor nem leszünk itt!

107. oldal

Chöpp >!

– Ó, vannak pillanatok… mikor az ember szégyelli, hogy ember…

93. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Martin du Gard: A Thibault család
Anatole France: Virágzó élet
Gion Nándor: Virágos katona
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről
Gárdonyi Géza: A kapitány
Annie Ernaux: Az esemény
Émile Ajar: Előttem az élet
Kertész Imre: Jegyzőkönyv
Albert Camus: Az idegen
Hermann Hesse: Demian