Jean-Christophe 1 csillagozás

Romain Rolland: Jean-Christophe Romain Rolland: Jean-Christophe Romain Rolland: Jean-Christophe Romain Rolland: Jean-Christophe

Jean-Christophe-nak, a küzdő és csak fájdalmas kudarcok árán győzedelmeskedő muzsikus.zseninek története: Romain Rolland egyik leghíresebb s egyben első nagy alkotása. Ez a mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait summázza, amely fellázadt az emberi értékeket, képességeket gúzsba kötő társadalom ellen. A főhős – egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte – Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészet diadaláért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet áruvá züllesztő világ embertelenségével szemben.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon klasszikusok Magyar Helikon

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1962
1332 oldal · Fordította: Benedek András
>!
Athenaeum, Budapest, 1920
1320 oldal · puhatáblás · Fordította: Zolnai Béla

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

acsferi>!
Romain Rolland: Jean-Christophe

Tartalmas gondolatokkal, szép érzésekkel, jól eltalált mondatokkal teli zenei regény, Beethoven szerű zenei tehetséggel a központban. A német és francia lelki beállítottság különbözőségei, a meg nem értett zseni problémái, a küzdelmek árán elért siker rögös útja, a polgári társadalmi rend visszásságai és fájdalmas szerelmek mind megjelennek a regényben, de néha a kevesebb több, túl hosszúra nyúlik a cselekmény, a színvonal elég ingadozó.


Népszerű idézetek

Leverkühn>!

Nincs ijesztőbb az életben, mint az olyan ember, aki semmi.

Leverkühn>!

– Nincs jogom finnyáskodni. Az embernek mindent meg kell próbálnia, mielőtt megdöglik.
Egy belső hang ezt is hozzátette:
– És nem fogok megdögleni.

Leverkühn>!

Ott virrasztott a halottas ágy mellett. Melchior arca most szigorú és ünnepélyes volt. Christophe úgy érezte, őt is megszállja a halál komor nyugalma. Gyermeteg szenvedése úgy foszlott szét, mintha csak lázroham lett volna; a sír fagyos fuvallata mindent elsodort. Minnát, büszkeségét, szerelmét. Ó jaj, micsoda nyomorúság! Milyen csekélység minden ehhez a valósághoz, az egyetlen valósághoz, a halálhoz képest! Érdemes annyit szenvedni, vágyakozni, igyekezni, hogy végül is idejusson az ember?…

Leverkühn>!

– Menj, menj és ne pihenj soha.
– De merre menjek, Uram? Bármit teszek is, bármerre menjek is, vajon nem mindig ugyanez a vég? Mindig ez a befejezés?
– Halandók vagytok, haljatok meg! Szenvedésre születtetek, szenvedjetek! Az ember nem azért él, hogy boldog legyen. Azért él, hogy betöltse az én Törvényemet. Szenvedj. Halj meg. De az légy, amivé lenned kell: Ember.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Paul Sartre: Exisztencializmus
Clara Dupont-Monod: Egy közülünk
Annie Ernaux: Az esemény
Virginie Despentes: Vernon Subutex 1-3.
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Roger Martin du Gard: Afrikai vallomás
François Villon: Befogad és kitaszít a világ
Alexandre Dumas – Jean-Paul Sartre: Kean, a színész
Albert Camus: Az idegen