A ​virradat ígérete 108 csillagozás

Romain Gary: A virradat ígérete Romain Gary: A virradat ígérete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni” – suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre.
A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje „tatár-zsidó fiát”, nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel.
Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak… (tovább)

Eredeti mű: Romain Gary: La promesse de l’aube

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Park, Budapest, 2018
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554562
>!
Park, Budapest, 2012
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309771 · Fordította: Bognár Róbert

Enciklopédia 13


Kedvencelte 31

Most olvassa 8

Várólistára tette 166

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Romain Gary: A virradat ígérete

Még főiskolás voltam, amikor olvastam az Előttem az életet és azonnal az egyik kedvenc könyvemmé vált, amit időnként még most is újra és újra előveszek, s még mindig összeszorítja a szívem annak a tízéves kisembernek a végtelen szeretete, akit még az Arthur nevű esernyőjéért is esz a fene az érzelmi értéke miatt.

Azóta szerettem volna olvasni mást is Gary-tól, mivel a Lady L. tetszett ugyan, de akkora katarzist nem okozott.

Ez a könyv viszont igen.
Idén ilyen mély megrendülést nem éreztem még egy könyv befejezését követően sem, mint ennél.

Önéletrajzi regény, aminek a mélységei és magasságai egy olyan ember ifjúságát rajzolják elénk, aki olyan változatos poklokat járt meg, ahonnan szinte bárki más megtörve került volna elő.
De Gary nem. Ő végig megőrizte a derűjét és optimizmusát, akárcsak a jövőbe vetett töretlen hitét.
Mert tudta, hogy be kell teljesítenie az ígéretét, hogy nagy francia íróvá és nagykövetté kell válnia, aki Londonból öltözik. S persze így is lett – hogy is lehetett volna másként, ha egyszer az anyja ezt az életet látta előtte.

Mert ez a regény nem elsősorban önmagával való számvetésről szól, hanem arról a bonyolult, egyszerre fojtogató és mégis éltető szeretetről, amit ő és az anyja éreztek egymás iránt.

Gary későn született, házasságon kívüli gyerek volt, akit ezért az anyja, ez a végtelenül extroveltált egykori színésznő egyrészt az egekig ajnározott, másrészt annyi terhet pakolt rá, hogy abba maga Atlasz is beleroppant volna.

Gary pedig, hol kétségek között, hol reménykedve, hol mélységes zavarban és néha porig alázva, de teljes erejéből neki is rugaszkodott, annak a gigászi feladatnak, ami ott van minden fiú előtt: okozz örömöt az édesanyádnak, hogy az büszke lehessen rád.

Az a teljesítménykényszer, amit az anya plántált a fiába, minden, csak nem egészséges, s ha az írónak nem lett volna meg már gyerekkorától az öniróniára való hajlama és az élet iránti szeretete, akkor azt a bizonyos farakást, amelynek a mélyébe bevackolt még kissrácként, tényleg magára omlasztja.

Gary visszaemlékezéseit olvasva egy furcsa, szinte rejtői pár bontakozik ki a szemünk előtt – az egyre inkább korosodó, rigolyáihoz mereven ragaszkodó anya, akinek a szájában egyfolytában cigaretta lóg, s persze a jég hátán is megél. S a fiú, aki kétségbeesetten próbál normális lenni, de tudja, hogy esélytelen. Mert nem lehet normális, neki nagyszerűnek kell lennie, ezért aztán, ahogy felnő, kicsit bennem Gorcsev Iván bohémságát felidézően vagány kalandor lesz belőle.

S végig ez az irónia és a derű jellemző a regényre, még azokon a pontokon is, ahol az olvasó mérhetetlen tragédiákat sejthet.

De ez a könyv nem a tragédiákban való megmerítkezésről, hanem az elbocsátásról szól.

Nem a megbocsátásról, hisz' Garynek már nincs mit megbocsátania.
De ennek a könyvnek a megírásával azt remélhette, hogy elbocsáthatja végre az anyja szellemét, aki, akár mítoszok ősanyái, egyszerre falta fel, és egyszerre etette az önnön húsával saját gyermekét.

5 hozzászólás
>!
Ezüst P
Romain Gary: A virradat ígérete

Szvetlana Alekszijevics Fiúk cinkkoporsóban című művében az egyik katonaanya ekképp mesélt: „Valamikor azt gondoltam: szülök egy fiút… szülök magamnak egy férfit, akit szeretni fogok, és aki szeretni fog engem.”

Azt hiszem, Romain Gary mamája is szült magának egy fiú-férfit, akit szerethetett. Akinek minden porcikáját eláraszthatta a szeretetével, hogy közben néha zavarba hozza, bűntudatba ejtse, akarva-akaratlanul magához láncolja, ugyanakkor magasra emelje, örökké óvja vele. A fiú pedig viszontszerette. Mondhatni, főállásban. Úgy tetszik, minden, ami történt az életében, csupán a nagy terv része volt, a mamáé, aki egész életét arra tette fel, hogy a világnak (meg azért magának is) egy eszes, hivatásában és szerelmeiben sikeres férfit teremtsen. Romainnak ezek után aligha volt választása, de ő talán nem is akart mást választani, mert el sem tudta képzelni, hogy mást válasszon, egyszerűen fogta magát, és szép sorjában megvalósított szinte mindent, amit a mama kívánt. A mama azt remélte, fiából művész válik? A fiú, némi gyermekkori kísérletezés (zene, festészet, színészet) után író lett. A mama párás szemmel ábrándozott arról, hogy magzata egy napon délceg egyenruhásként, mellén érdemérmekkel toppan be az anyai házba? Romain elszegődött a légierőhöz, kicsit harcolt a második világháborúban, közben néha majdnem meghalt, aztán végül mégsem, hiszen ez cseppet sem illett volna a mama terveibe. A mama akarata és szeretete előtt meghajolt a történelem, a balsors és az összes istenek. Amíg egy anya hite formálja az ember sorsát, még vak pilótával sem garantált a zuhanás.

Romain végigment az úton, amit édesanyja kijelölt számára, miközben teljesen biztos volt benne, hogy minden, a célhoz közelebb vivő, el nem vétett lépése a mamának köszönhető, a csodálatos asszonynak, akitől Romain a béklyókat és a szárnyakat kapta, és aki a halál kapujában is képes volt cselhez folyamodni, hogy megóvja az imádott, gyermeki rácsodálkozását, anyjától örökölt, a szenvedésekért kárpótlást, a folytonos törekvésért elismerést nyújtó világba vetett ingathatatlan hitét még felnőttként is megőrző, önmagát kifigurázni tudó, érzékeny jó humorú, talpraesett, néha meggondolatlan és heves, számtalan kalandba keveredő fiút.

Az új, filmes borító (szép) szinte könyörög érte, hogy végezetül idepakoljam a regényből készült mozi előzetesét is. Íme, lehet felcsigázódni: https://www.youtube.com/watch…

>!
Park, Budapest, 2018
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554562
>!
Gudmundur P
Romain Gary: A virradat ígérete

Megnéztem a könyvből készül film trailer-ét, és félek, hogy az átdolgozásban éppen az vész majd el, ami a regény egyik nagy érdeme: a humor és önirónia, amivel a szerző a saját élete eseményeire reagál. Ezek teszik olvashatóvá az egyébként mély érzelmekkel és sok szenvedéssel teli történetet, nélkülük valószínűleg nehéz lett volna az érzelgősség, giccs csapdáját elkerülni. Az anyánkkal való kapcsolatunkról beszélni vadidegeneknek: ez már önmagában is komoly kitárulkozás, és nagyon nem mindegy a forma, amiben mindez megtörténik, mert nagyon kellemetlen olvasmány is kikerekedhet az ilyesmiből. Távolról sem ez a helyzet Gary remekművével: kiváló ízléssel és nagy tehetséggel állít emléket édesanyjának, és általánosságban az anyai önfeláldozásnak, szeretetnek. A könnyed, olvasmányos stílus mellett szinte észrevétlenül siklunk végig nyomorúságon, szegénységen, megaláztatásokon, háborús borzalmakon, és közben az egész művet beragyogja a mély humánum, a megértés és megbocsátás a másokon és saját magunkon megtapasztalható emberi gyarlóság – de nem az emberi aljasság! – megnyilvánulásai iránt. Csodálatos mű, az a fajta, amiből a sötétség idején erőt lehet meríteni.

>!
egy_ember
Romain Gary: A virradat ígérete

Anya: az egyetlen élőlény, akivel 5 másodpercen belül össze tudok veszni, mégis…
Anyák: se velük, se nélkülük.
Gyönyörű önéletrajzi regény. Hangsúllyal a regényen, mert bár Gary élete pőrén is elég érdekes, csak nagyjából ragaszkodik a ténykehez. 2.0-ás önéletrajz.
Gary az önirónia és a méltóság egyik nagy apostola. Nálam Hrabal és Vonnegut mellett van a helye.

>!
Galambdúc
Romain Gary: A virradat ígérete

Ó, de hálás vagyok a sorsnak, mostanában több olyan regénnyel is dolgom akadt, melyek kiérdemelhetik a tökéletes alkotás címet, s úgy sejtem, nem csak tőlem. Gary vagy Ajar vagy Romuska, kinek hogy tetszik, humora utánozhatatlan. Mivel magam is hajlamos vagyok az öniróniára, a humornak ezt a forrását mindig élvezettel szemlélem. Az pedig, hogy egy erős akaratú anya sorsmeghatározó törekvéseit úgy élte túl, hogy nem roppant bele (na jó, talán egy kicsikét, hiszen bevallja, ilyen jellegű szeretetet keresett egész életében, de sosem talált), szintén dicséretes. Kalandos élete lehetett Romannak, szívesen leültem volna vele szeretett Franciaországának egy napsütötte teraszán, hogy egy kávé mellett hallgathassam, ahogy mesél.

3 hozzászólás
>!
borbolya3
Romain Gary: A virradat ígérete

Ez az önéletrajzi ihletettségű visszaemlékezős regény, ha végiggondolom, humora és a szerző öniróniája nélkül egy igencsak súlyos pszichikai esetet mesélne el a „hogyan nem szabad anyánkhoz kötődni” címkével ellátva. Sűrűn elgondolkoztam, hogy ilyen nyomasztó és fojtogató szeretet mellett, hogyan is válhatott Garyból épkézláb ember, aki önmaga feladása nélkül (?) teljesítette anyja álmait, s élte túl a második világháború eseményeit. A könyv második felében, a már felnőtt Romain elmesélései alapján kezdett magyarázatot nyerni, hogy lehet, csak azért volt képes a háborút, társainak elvesztését túlélni, mert az el nem vágott köldökzsinóron keresztül folyamatosan táplálta őt a fanatikus anyai szeretet.
Annak idején otthon kötelező jelleggel adták kezembe az Előttem az életet-et és a Lady L.-t, hogy mindenképpen, meg muszáj olvasni, mert jó. Én viszont csak most jutottam el oda, hogy azt mondjam, igen, Romain Garyt feltétlen olvasni kell, de közben sűrűn szitkozódom, hogy ezeken kívül csak egy regénye jelent meg magyarul.

>!
Emmi_Lotta IMP
Romain Gary: A virradat ígérete

Gary önéletrajza az egyedülálló, erős akaratú, határozott természetű anya és egyetlen fiacskája viszonyát ábrázolja. Azt a pszichológiai szakirodalomban számtalanszor leírt és elemzett kapcsolatot, ami a még oly szülőszerető gyermeket is megfojtja, agyonnyomja, szabadulni akar tőle, de fogva tartja, kényszerítő erővel hat rá. Meghatározza életét az anya álmainak beteljesítésére való törekvés, a neki mindenáron megfelelni akarás.
Mindazonáltal a könyvet olvasva minduntalan az a pszichológiai kísérlet motoszkált a fejemben, amely azt bizonyítja, hogyha egy gyermekkel elhitetik, hogy kivételesen tehetséges, hogy többre képes, mint amit magáról feltételez, a jóslat önmagát teljesíti be, és az illető valóban meg tudja haladni korlátait.

>!
Park, Budapest, 2012
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309771 · Fordította: Bognár Róbert
4 hozzászólás
>!
Amadea
Romain Gary: A virradat ígérete

Nem tudtam róla írni, csak makogni. Tele van szeretettel, fájdalommal, emlékekkel… és megbocsátással.
(Bővebben és giccsesen a blogon.)

>!
Goofry P
Romain Gary: A virradat ígérete

Viccesen végé -vel kezdődik.

„A humor a méltóság kiáltványa, annak a kimondása, hogy az ember följebbvaló, mint ami történik vele.” – na ez az!

Kedvelem Gary szellemesen visszafogott, öniróniára hajló stílusát és az egész prózájára jellemző egyszerű fordulatokkal bíró szóhasználatát. Nem vergődik és közel áll hozzám. Hatást keresve ugyan, ámde mégis kellemes érzeteket kelt bennem ahogy „labda-hantázva” mesélget. Talán azért élhet e vonzalom irányában, mert én magam nem vagyok teljesen ezen delejes képességű mutatványok birtokában (de ez még ugye nem kívánkozik analízisre?, akkor jó! hoppácska: „Napjainkra a pszichoanalízis, akár a többi ideánk, totalitárius formába torzult, a saját perverziói kalodájába akar zárni bennünket. A babonáink helyébe lépett, és egyre nagyobb területekre terjeszti ki a hatalmát, nagy ügyesen tudományos tolvajnyelv fátylával leplezve el magát saját analízis elméleteket gyárt, és lelki megfélemlítéssel és zsarolással szerez klienseket, olyasformán, ahogy az amerikai gengszterek fizetettnek védelmi pénzt az áldozataikkal.” – nem is mennék bele semmiféle kéretlen pszichologizálásba, nem kenyerem az nékem kérem!). Kicsit olyan ez a néhány oldal, minthogyha csak az én sajátlagos kobakomból pattant volna papírra. Merthogy úgy pattant, az nem lehet kétséges előttem… Az élet az nem egészen ilyen, és az, hogy ama regény-tükörkép jobban tetszett ennél az írásánál, egyáltalán nem olyan nagy ügy: a tükörkép az mindig tetszetősebb a valónál. Persze nem a mester tollvonásai nyomán keltet képzetekben! – mert az egy kicsit mindig kevesebb…***

A virradat ígérete: Remény, ám egy Anya bizodalma Magzatában több ennél, mert az maga a valóságra kívánkozó ÁLOM. A fellegjáró eszmék pedig, ha kellőképpen hisszük őket, és ekképpen kapaszkodunk meg bennük, egyszeriben a sziklaszilárd realitás köreibe utalódnak! – „Alighanem azon ritka emberek közül való vagyok, aki örökre hű marad a dajkamesékhez.”
… na bumm … :-)

Az utolsó labda nem létezik, ezért még nincs vége, egyet még mindenképpen be kell illesztenem a zsonglőr – labdáim közé, és a virradat meg az élet után az este jön: (La nuit sera calme – Csendes lesz az éjszaka, interjúkötet 1974.) – ***„Miért mesél olyan történeteket magáról, Gary úr, amelyekkel lejáratja magát? – De hiszen nem csak rólam van szó. Hanem a kollektív egónkról. A nevetséges kis Én-birodalmunkról, erődrendszerestül, tróntermestül.” – még egy bumm…, és többek közt ezért forgatok majd még harmadjára is Romain Gary pontos „labdáiból” a kezeim között! (?)

>!
olvasóbarát P
Romain Gary: A virradat ígérete

Stílusa az van! Fergeteges, mert ennyi megpróbáltatást ilyen gunyoros humorral ábrázolni már magában eredmény. A sajátos humor lehetővé teszi, hogy az olvasó ne egy depressziós történetet olvasson sok-sok kudarccal. Pszichológiai estetanulmányként is értelmezhető életrajz. Az anya szerepe nagyon meghatározó, az apa hiánya is jelentős probléma. Az egy gyermekét egyedül nevelő szülő jellegzetes hibái sorra előjönnek. Szeretetével majdnem megfojtja, sokszor lehetetlen helyzetbe hozza a fiát, de annyira bízik benne, hogy a gyermeke sokra viszi, hogy ez valóban sikerül is neki. Emberfeletti küzdelmet folytat, hogy fiának mindent meg tudjon adni. Érdekes a kötet olyan szempontból is, hogy az író már felnőtt, idősebb férfiként emlékszik vissza, így azonnal látható az eredmény is: mi történt vele, hogyan boldogult a világban, hívatásában munkájában és a magánéletében. A vége nagyon jellemző és megdöbbentő.


Népszerű idézetek

>!
Nikkincs

A gödör fenekén voltunk, nem mondom, hogy a szakadék fenekén, mert azóta megtanultam, hogy a szakadék intézményének az a sajátossága, hogy feneketlen, nincs olyan mélységi rekord, amelyet meg ne lehetne dönteni.

40. oldal

>!
mandarina P

Azóta is azt gondolom, hogy ha azt akarja az ember, hogy érdek nélkül szeressék, mindig legyen egy kis süteménymorzsa a zsebében.

44. oldal

>!
Nikkincs

Nem irodalmi minták alapján, hanem ösztönösen felfedeztem a humort, azt a tökéletesen kielégítő ügyes módszert, amellyel hatástalanítani lehet a valóságot, amikor már éppen leteperné az embert.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
mandarina P

Azt hittem, ott halok meg szégyenemben. Ez persze naiv képzelgés volt, mert ha az ember meg tudna halni szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.

215. oldal

1 hozzászólás
>!
Lovely

Furcsa, hogy a gyerek örökre ott tud maradni a felnőttben.

266. oldal

>!
Miamona

Amúgy sem az emberek szexuális viselkedését tekintettem a jó és a rossz kritériumának, sosem öv alá helyeztem az emberi méltóságot, hanem jóval följebb, a szív, a szellem, a lélek szintjére, elvégre ott mennek végbe a leggyalázatosabb kurválkodások.

>!
Annamarie P

Az élet útja elpackázott lehetőségekkel van kikövezve.

26. oldal

>!
mandarina P

Adok néhány gyakorlati tanácsot azoknak a nyolcéves gyerekeknek, akik elértek idáig az olvasásban, és akik, hozzám hasonlóan, időnek előtte élték át életük leghőbb szeretetét. Gondolom, mindnyájan fázósak, mint én, és órákat töltenek a napon, próbálják újra érezni azt a melegséget, amit annak idején éreztek, szintén ajánlatos hosszan időzni a trópusokon. Hasznos lehet begyújtani a kandallóba, és az alkohol sem elhanyagolandó. Felhívom a figyelmüket egy ugyancsak egyke nyolcéves barátom módszerére, aki országa nagykövete valahol a nagyvilágon. Csináltatott magának egy villanyárammal fűthető pizsamát, és árammal fűtött ágyon árammal fűthető paplannal takarózik. Talán érdemes kipróbálni. Nem hiszem ugyan, hogy pótolná az anyai szeretetet, de ártani nem árt.

65. oldal

>!
bazsalikom P

Nem irodalmi minták alapján, hanem ösztönösen felfedeztem a humort, azt a tökéletesen kielégítő ügyes módszert, amellyel hatástalanítani lehet a valóságot, amikor már éppen leteperné az embert. A humor azóta is baráti társaság nekem; csak neki köszönhetem, hogy nagy néha sikerült leküzdenem a sorsot. Senki nem tudta kicsavarni kezemből a humor fegyverét, és már csak azért is fordítom kész örömmel magam ellen, mert az énen meg az egón keresztül az ember végzetét támadhatom. A humor a méltóság kiáltványa, annak a kimondása, hogy az ember följebbvaló, mint ami történik vele.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor

Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Jeannette Walls: Az üvegpalota
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Fejős Éva: Bébi. Bumm!
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
J. G. Ballard: A Nap birodalma
Joseph Joffo: Egy marék játékgolyó
Cheryl Strayed: Vadon
Saroo Brierley: Oroszlán