98. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​virradat ígérete 151 csillagozás

Romain Gary: A virradat ígérete Romain Gary: A virradat ígérete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni” – suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre.
A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje „tatár-zsidó fiát”, nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel.
Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Park, Budapest, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554562 · Fordította: Bognár Róbert
>!
Park, Budapest, 2012
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309771 · Fordította: Bognár Róbert

Enciklopédia 21


Kedvencelte 39

Most olvassa 8

Várólistára tette 222

Kívánságlistára tette 152


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Még főiskolás voltam, amikor olvastam az Előttem az életet és azonnal az egyik kedvenc könyvemmé vált, amit időnként még most is újra és újra előveszek, s még mindig összeszorítja a szívem annak a tízéves kisembernek a végtelen szeretete, akit még az Arthur nevű esernyőjéért is esz a fene az érzelmi értéke miatt.

Azóta szerettem volna olvasni mást is Gary-tól, mivel a Lady L. tetszett ugyan, de akkora katarzist nem okozott.

Ez a könyv viszont igen.
Idén ilyen mély megrendülést nem éreztem még egy könyv befejezését követően sem, mint ennél.

Önéletrajzi regény, aminek a mélységei és magasságai egy olyan ember ifjúságát rajzolják elénk, aki olyan változatos poklokat járt meg, ahonnan szinte bárki más megtörve került volna elő.
De Gary nem. Ő végig megőrizte a derűjét és optimizmusát, akárcsak a jövőbe vetett töretlen hitét.
Mert tudta, hogy be kell teljesítenie az ígéretét, hogy nagy francia íróvá és nagykövetté kell válnia, aki Londonból öltözik. S persze így is lett – hogy is lehetett volna másként, ha egyszer az anyja ezt az életet látta előtte.

Mert ez a regény nem elsősorban önmagával való számvetésről szól, hanem arról a bonyolult, egyszerre fojtogató és mégis éltető szeretetről, amit ő és az anyja éreztek egymás iránt.

Gary későn született, házasságon kívüli gyerek volt, akit ezért az anyja, ez a végtelenül extroveltált egykori színésznő egyrészt az egekig ajnározott, másrészt annyi terhet pakolt rá, hogy abba maga Atlasz is beleroppant volna.

Gary pedig, hol kétségek között, hol reménykedve, hol mélységes zavarban és néha porig alázva, de teljes erejéből neki is rugaszkodott, annak a gigászi feladatnak, ami ott van minden fiú előtt: okozz örömöt az édesanyádnak, hogy az büszke lehessen rád.

Az a teljesítménykényszer, amit az anya plántált a fiába, minden, csak nem egészséges, s ha az írónak nem lett volna meg már gyerekkorától az öniróniára való hajlama és az élet iránti szeretete, akkor azt a bizonyos farakást, amelynek a mélyébe bevackolt még kissrácként, tényleg magára omlasztja.

Gary visszaemlékezéseit olvasva egy furcsa, szinte rejtői pár bontakozik ki a szemünk előtt – az egyre inkább korosodó, rigolyáihoz mereven ragaszkodó anya, akinek a szájában egyfolytában cigaretta lóg, s persze a jég hátán is megél. S a fiú, aki kétségbeesetten próbál normális lenni, de tudja, hogy esélytelen. Mert nem lehet normális, neki nagyszerűnek kell lennie, ezért aztán, ahogy felnő, kicsit bennem Gorcsev Iván bohémságát felidézően vagány kalandor lesz belőle.

S végig ez az irónia és a derű jellemző a regényre, még azokon a pontokon is, ahol az olvasó mérhetetlen tragédiákat sejthet.

De ez a könyv nem a tragédiákban való megmerítkezésről, hanem az elbocsátásról szól.

Nem a megbocsátásról, hisz' Garynek már nincs mit megbocsátania.
De ennek a könyvnek a megírásával azt remélhette, hogy elbocsáthatja végre az anyja szellemét, aki, akár mítoszok ősanyái, egyszerre falta fel, és egyszerre etette az önnön húsával saját gyermekét.

11 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

A virradat ígérete az a könyv, amelyről szinte lehetetlen objektív módon írni. Egy önéletrajznak álcázott vallomás, fohász, köszönet, számonkérés és megbocsátás. Romain Gary önironikus regényében rengeteg humorral tárja elénk anyjához fűződő ambivalens viszonyát. Bár a fiú felnőtt és több ezer kilométeres távolságba kerül az anyjától, de a láthatatlan lelki köldökzsinór örökre összeköti őket, amely áldás és átok is egyszerre. Áldás, amely táplálta és támogatta, segített túlélni és ép ésszel átvészelni a háború borzalmait. Átok, mert ez a végtelen és fojtogató anyai szeretet teljes mértékben megfosztja az önálló cselekvéstől és gondolatoktól, melynek következtében élete minden egyes lépését lelkiismeretfurdalás kíséri. Ez a könyv a csupa nagybetűs szeretet regénye és egyben tökéletes példája annak, hogy egy anya legjobb szándékai ellenére is hatalmas lelki terhet pakolhat a gyermekére, amelyet majd egész életében béklyóként kénytelen magával cipelni, ha nem képes feldolgozni ezt. Romain Gary ebben az önéletrajznak és háborús regénynek álcázott vallomásban megpróbálja feldolgozni és ha megérteni nem is, de elfogadni a végtelen anyai szeretet terhét. Szívbe markoló, megindító és magával ragadó történet, mely során az olvasó óhatatlanul górcső alá veszi az édesanyjához és a gyermekéhez való viszonyát is. Bognár Róbert remek fordításának, választékos nyelvezetének köszönhetően igazán élvezetes olvasmányélménnyel gazdagodtam. A kívül belül nagyon igényes megjelenésért és szerkesztésért külön köszönet a @Park_Könyvkiadó-nak.

9 hozzászólás
DaTa P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Természetesen öt csillag, hiszen Romain Gary zseniális író, nagy kedvencem, és egészen különleges volt az önéletrajzi regénye. Mégis bő két héten át olvastam ezt az alig háromszáz oldalt, nagy adagokat nem tudtam befogadni, egyszerűen annyira fullasztott ez a mindent elnyomó, zsarnokoskodó anyai szeretet. Végtelenül sajnáltam szerencsétlent, különösen kisgyerekként. Borzasztó, amikor egy egyedülálló anya ennyire rátelepszik a fiára, szinte még beszélni sem tud az, de már azzal tömi a fejét, hogy művész lesz. Világhírű író. Az új Victor Hugo! Meg Nobel-díjat is kapni fog. Meg nagykövet is lesz. Meg minden. Így, egyszerre. Mindezt szeretetből, persze. Csak eközben az a szerencsétlen gyerek meg nem tud az lenni, aminek lennie kellene. Gyereknek. Mindezt bemutatja sok-sok öniróniával, megmosolyogtató rengetegszer, de nekem legfőképp szomorú ez az egész.

Ezüst P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Szvetlana Alekszijevics Fiúk cinkkoporsóban című művében az egyik katonaanya ekképp mesélt: „Valamikor azt gondoltam: szülök egy fiút… szülök magamnak egy férfit, akit szeretni fogok, és aki szeretni fog engem.”

Azt hiszem, Romain Gary mamája is szült magának egy fiú-férfit, akit szerethetett. Akinek minden porcikáját eláraszthatta a szeretetével, hogy közben néha zavarba hozza, bűntudatba ejtse, akarva-akaratlanul magához láncolja, ugyanakkor magasra emelje, örökké óvja vele. A fiú pedig viszontszerette. Mondhatni, főállásban. Úgy tetszik, minden, ami történt az életében, csupán a nagy terv része volt, a mamáé, aki egész életét arra tette fel, hogy a világnak (meg azért magának is) egy eszes, hivatásában és szerelmeiben sikeres férfit teremtsen. Romainnak ezek után aligha volt választása, de ő talán nem is akart mást választani, mert el sem tudta képzelni, hogy mást válasszon, egyszerűen fogta magát, és szép sorjában megvalósított szinte mindent, amit a mama kívánt. A mama azt remélte, fiából művész válik? A fiú, némi gyermekkori kísérletezés (zene, festészet, színészet) után író lett. A mama párás szemmel ábrándozott arról, hogy magzata egy napon délceg egyenruhásként, mellén érdemérmekkel toppan be az anyai házba? Romain elszegődött a légierőhöz, kicsit harcolt a második világháborúban, közben néha majdnem meghalt, aztán végül mégsem, hiszen ez cseppet sem illett volna a mama terveibe. A mama akarata és szeretete előtt meghajolt a történelem, a balsors és az összes istenek. Amíg egy anya hite formálja az ember sorsát, még vak pilótával sem garantált a zuhanás.

Romain végigment az úton, amit édesanyja kijelölt számára, miközben teljesen biztos volt benne, hogy minden, a célhoz közelebb vivő, el nem vétett lépése a mamának köszönhető, a csodálatos asszonynak, akitől Romain a béklyókat és a szárnyakat kapta, és aki a halál kapujában is képes volt cselhez folyamodni, hogy megóvja az imádott, gyermeki rácsodálkozását, anyjától örökölt, a szenvedésekért kárpótlást, a folytonos törekvésért elismerést nyújtó világba vetett ingathatatlan hitét még felnőttként is megőrző, önmagát kifigurázni tudó, érzékeny jó humorú, talpraesett, néha meggondolatlan és heves, számtalan kalandba keveredő fiút.

Az új, filmes borító (szép) szinte könyörög érte, hogy végezetül idepakoljam a regényből készült mozi előzetesét is. Íme, lehet felcsigázódni: https://www.youtube.com/watch…

>!
Park, Budapest, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554562 · Fordította: Bognár Róbert
IrodalMacska P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Önéletrajzi ihletésű regénybe bújtatott óda az anya-gyermek kapcsolathoz, a bivalyerős köldökzsinórhoz, amelyet még a halál sem tud eltépni, ami hol lazábban, hol megfeszítve, de áramoltatja az erőt és a legmélyebb szeretetet éppen annak, akinek nagyobb szüksége van rá (és ez általában a gyermek!).

A szülői ház udvarán, a kedvenc hintámban olvasva a könyvet egészen különleges élményt adott. Édesanyám körülöttem sertepertélt, csacsogott, leste minden kívánságomat és elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne ez a csodálatos kert, a nap melengető sugara és úgy általában az egész élmény nélküle. Hétköznapi, szürke, keserű. Az anyám nélkül, aki még egy éve is, amikor a szakvizsgáimra tanultam, minden áldott nap megkérdezte, hogy tanultam-e rendesen. Aki (természetesen Édesapámmal együtt) kitalálta, hogy nekem az eszemmel kell keresnem a kenyeremet és mindig megkímélt a piszkos, kimerítő munkától. Aki akarta és akarja, hogy valaki legyek. Aki mérges, ha a magánéletem nem a megfelelő mederben csordogál, mert meggyőződése, hogy megérdemlem a boldogságot. Zsarnok, önző ettől egy anya? Nem lehet, hogy pusztán jó és könnyű életet akar a gyermekének? Nem lehetséges, hogy a saját maga tapasztalataitól, élete nehézségeitől akarja megóvni gyermekét? De. Minden anyának a maga gyermeke a legszebb, a legokosabb, a legtehetségesebb, a minden. Nem azzal van a baj, ha egy anya így gondolkodik, sokkal inkább azzal, ha nem.

Az író halhatatlanná tette az édesanyját a regényével. Persze, a harmadik rész a háborús leírásokkal nehezebben csúszott, kevésbé kötött le, de mindig kikandikált a sorok közül az élet, az emberség és az anya, aki a háborúban is fogta a fia kezét… A szerző átitatta humorral és öniróniával a kötetet, ami kellett, hogy lazítsa a drámai részeket, mégis az alig néhány mondatban, sebtében felskiccelt szívfacsaró befejezés az, ami még sokáig eszembe fog jutni a könyvről…

>!
Park, Budapest, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554562 · Fordította: Bognár Róbert
4 hozzászólás
egy_ember>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Anya: az egyetlen élőlény, akivel 5 másodpercen belül össze tudok veszni, mégis…
Anyák: se velük, se nélkülük.
Gyönyörű önéletrajzi regény. Hangsúllyal a regényen, mert bár Gary élete pőrén is elég érdekes, csak nagyjából ragaszkodik a ténykehez. 2.0-ás önéletrajz.
Gary az önirónia és a méltóság egyik nagy apostola. Nálam Hrabal és Vonnegut mellett van a helye.

Gudmundur P>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Megnéztem a könyvből készül film trailer-ét, és félek, hogy az átdolgozásban éppen az vész majd el, ami a regény egyik nagy érdeme: a humor és önirónia, amivel a szerző a saját élete eseményeire reagál. Ezek teszik olvashatóvá az egyébként mély érzelmekkel és sok szenvedéssel teli történetet, nélkülük valószínűleg nehéz lett volna az érzelgősség, giccs csapdáját elkerülni. Az anyánkkal való kapcsolatunkról beszélni vadidegeneknek: ez már önmagában is komoly kitárulkozás, és nagyon nem mindegy a forma, amiben mindez megtörténik, mert nagyon kellemetlen olvasmány is kikerekedhet az ilyesmiből. Távolról sem ez a helyzet Gary remekművével: kiváló ízléssel és nagy tehetséggel állít emléket édesanyjának, és általánosságban az anyai önfeláldozásnak, szeretetnek. A könnyed, olvasmányos stílus mellett szinte észrevétlenül siklunk végig nyomorúságon, szegénységen, megaláztatásokon, háborús borzalmakon, és közben az egész művet beragyogja a mély humánum, a megértés és megbocsátás a másokon és saját magunkon megtapasztalható emberi gyarlóság – de nem az emberi aljasság! – megnyilvánulásai iránt. Csodálatos mű, az a fajta, amiből a sötétség idején erőt lehet meríteni.

Zanit>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Igazi energiavámpír könyv. Minél tovább olvastam, annál rosszabbul éreztem magam.
Mintha egyre sűrűbb fekete köd vett volna körül.
A végén már ott tartottam, hogy csak legyen vége, különben soha többé nem lesz jó kedvem.
Tutira egy dementor lapult a sorok között…
Nem részletezem tovább, még csak hasonlóval sem szeretnék többet találkozni.

Galambdúc>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Ó, de hálás vagyok a sorsnak, mostanában több olyan regénnyel is dolgom akadt, melyek kiérdemelhetik a tökéletes alkotás címet, s úgy sejtem, nem csak tőlem. Gary vagy Ajar vagy Romuska, kinek hogy tetszik, humora utánozhatatlan. Mivel magam is hajlamos vagyok az öniróniára, a humornak ezt a forrását mindig élvezettel szemlélem. Az pedig, hogy egy erős akaratú anya sorsmeghatározó törekvéseit úgy élte túl, hogy nem roppant bele (na jó, talán egy kicsikét, hiszen bevallja, ilyen jellegű szeretetet keresett egész életében, de sosem talált), szintén dicséretes. Kalandos élete lehetett Romannak, szívesen leültem volna vele szeretett Franciaországának egy napsütötte teraszán, hogy egy kávé mellett hallgathassam, ahogy mesél.

3 hozzászólás
borbolya3>!
Romain Gary: A virradat ígérete

Ez az önéletrajzi ihletettségű visszaemlékezős regény, ha végiggondolom, humora és a szerző öniróniája nélkül egy igencsak súlyos pszichikai esetet mesélne el a „hogyan nem szabad anyánkhoz kötődni” címkével ellátva. Sűrűn elgondolkoztam, hogy ilyen nyomasztó és fojtogató szeretet mellett, hogyan is válhatott Garyból épkézláb ember, aki önmaga feladása nélkül (?) teljesítette anyja álmait, s élte túl a második világháború eseményeit. A könyv második felében, a már felnőtt Romain elmesélései alapján kezdett magyarázatot nyerni, hogy lehet, csak azért volt képes a háborút, társainak elvesztését túlélni, mert az el nem vágott köldökzsinóron keresztül folyamatosan táplálta őt a fanatikus anyai szeretet.
Annak idején otthon kötelező jelleggel adták kezembe az Előttem az életet-et és a Lady L.-t, hogy mindenképpen, meg muszáj olvasni, mert jó. Én viszont csak most jutottam el oda, hogy azt mondjam, igen, Romain Garyt feltétlen olvasni kell, de közben sűrűn szitkozódom, hogy ezeken kívül csak egy regénye jelent meg magyarul.


Népszerű idézetek

Lovely>!

Furcsa, hogy a gyerek örökre ott tud maradni a felnőttben.

266. oldal

Nikkincs>!

A gödör fenekén voltunk, nem mondom, hogy a szakadék fenekén, mert azóta megtanultam, hogy a szakadék intézményének az a sajátossága, hogy feneketlen, nincs olyan mélységi rekord, amelyet meg ne lehetne dönteni.

40. oldal

Annamarie P>!

Az élet útja elpackázott lehetőségekkel van kikövezve.

26. oldal

mandarina>!

Azóta is azt gondolom, hogy ha azt akarja az ember, hogy érdek nélkül szeressék, mindig legyen egy kis süteménymorzsa a zsebében.

44. oldal

Nikkincs>!

Nem irodalmi minták alapján, hanem ösztönösen felfedeztem a humort, azt a tökéletesen kielégítő ügyes módszert, amellyel hatástalanítani lehet a valóságot, amikor már éppen leteperné az embert.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor
Nikolett_Kapocsi P>!

Anyám mosolyogva nézett rám, én pedig kipillantottam az ablakon, s azonnal tudtam, hogy megérkeztem. A kék tengert láttam, kavicsos partot, oldalukra dőlt halászcsónakokat. Néztem a tengert. Megváltozott bennem valami. Nem tudom, mi. Végtelen nyugalom szállt meg, bizonyosság, hogy otthon vagyok. A tenger azóta is a minden hivalkodástól mentes, de nélkülözhetetlen metafizikai valóság. Nem tudok beszélni a tengerről. Csak azt tudom, hogy egyszeriben megszabadít minden kötelezettségemtől.

115 - 116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger
13 hozzászólás
mandarina>!

Azt hittem, ott halok meg szégyenemben. Ez persze naiv képzelgés volt, mert ha az ember meg tudna halni szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.

215. oldal

1 hozzászólás
Miamona>!

Amúgy sem az emberek szexuális viselkedését tekintettem a jó és a rossz kritériumának, sosem öv alá helyeztem az emberi méltóságot, hanem jóval följebb, a szív, a szellem, a lélek szintjére, elvégre ott mennek végbe a leggyalázatosabb kurválkodások.

mandarina>!

Adok néhány gyakorlati tanácsot azoknak a nyolcéves gyerekeknek, akik elértek idáig az olvasásban, és akik, hozzám hasonlóan, időnek előtte élték át életük leghőbb szeretetét. Gondolom, mindnyájan fázósak, mint én, és órákat töltenek a napon, próbálják újra érezni azt a melegséget, amit annak idején éreztek, szintén ajánlatos hosszan időzni a trópusokon. Hasznos lehet begyújtani a kandallóba, és az alkohol sem elhanyagolandó. Felhívom a figyelmüket egy ugyancsak egyke nyolcéves barátom módszerére, aki országa nagykövete valahol a nagyvilágon. Csináltatott magának egy villanyárammal fűthető pizsamát, és árammal fűtött ágyon árammal fűthető paplannal takarózik. Talán érdemes kipróbálni. Nem hiszem ugyan, hogy pótolná az anyai szeretetet, de ártani nem árt.

65. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Guy de Maupassant: Egy élet
Guy de Maupassant: Egy asszony élete
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre
Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Zola Emil: A pálinka
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.