A ​város metafizikája 2 csillagozás

Rolf Jacobsen: A város metafizikája

Norvégiában ​1933-ban kezdődött a modern költészet: ekkor jelent meg Rolf Jacobsen Föld és vas című kötete, amely merőben új hanggal, új témákkal és új érzésvilággal frissítette fel a tizenkilencedik századi formanyelvbe merevedett norvég lírát. Hangja a nagyvárosban élő ember hangja, a gépi civilizáció közepette élő emberé. Lelkes hang eleinte: a rátalálás és a megnevezés örömével avatja a költészet részévé az új fogalmakat. A felgyorsult idő izgatja, a nyüzsgés, a sebesség: a kikötők, a vasúti várótermek, a sebtében meghódítható ismeretlen világok. kezdeti alaptémái végigvonulnak egész költészetén, de az ujjongásba mind fanyarabb felhangok vegyülnek – egészen a csöndes vagy éppenséggel kétségbeesett rezignációig.
Jacobsen másik alapélménye a természet. Kettős kötődése már első kötete címében is jelen van, legjellemzőbben pedig talán azokban a versekben, amelyekben a kettő áthatja egymást: a modern városi élet kellékvilága vetül rá a természet működésére – a földgolyó… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Napjaink Költészete Európa

>!
Európa, Budapest, 1978
108 oldal · ISBN: 9630710188

Enciklopédia 5


Várólistára tette 4


Népszerű idézetek

Szelén>!

Utána a csend

Próbálj meg végre készen lenni a
provokációkkal s eladási statisztikákkal,
vasárnapi reggelikkel s égetőkemencékkel,
katonai parádékkal, építészeti pályázatokkal
s a közlekedési lámpák hármas sorfalával.
Menj végig rajtuk s légy kész az ünnepi
előkészületekkel s a piac-elemzéssel,
mert későre jár,
nagyon is késő van már,
légy kész velük s térj utána haza
a csendbe, amely
úgy ér, mint homlokot meleg vér árama,
mint közelgő égzengés,
mint óriás órák verése,
amelybe dobhártyád beleremeg,
mert nincsenek többé szavak,
nincs több szó,
mostantól fogva minden a kövek
s a fák hangján szól.

A csend, amely a fűben lakozik,
a fűszálak tövében
s a kövek kék közei mélyén.
A csend, amely a
lövésekre következik s a madárdalra.
A csend, amely
fátylat borít a holtra
s a lépcsőn vár, amíg mindenki elmegy.
A csend, amely
madárfiókákat ül meg a tenyeredben,
egyetlenegy barátod.

44-45. oldal

Szelén>!

Van, aki

Van, aki
kilép életünkből, van, aki
betér életünkbe
s kéretlenül is leül,
van, aki
közömbösen megy el melletted, van, aki
rózsával ajándékoz meg,
új autót vesz,
van, aki
közel áll hozzád, van, akit
már elfeledtél,
van, aki, van, aki
te magad vagy,
van, akit
soha meg se láttál, van, aki
spárgát eszik, van, aki
gyerek még,
van, aki tetőre mászik,
asztalnál ül,
függőágyban fekszik, vörös ernyővel
járkál,
van, aki rád néz,
van, aki sose vett észre, van, aki
kézen fogna, van, aki
meghalt ma éjjel,
van, aki más, van, ki te vagy,
van, aki nincs,
van, aki van.

63-64. oldal

Szelén>!

Valóság

A nap, amelyikbe kapaszkodunk.
A boltok, ahol szép ruhát veszünk. Az utazások,
amelyekre indulni készülünk.
Az utcák nyüzsgése. Az alkonyatban
járdára szitáló eső –
mindez álom.
Az éj és az álomtalanság.
A pénzgondok.
A folyton késő boldogság – ez a valóság.

A morajló, nagy gyűlések biztonsága.
A lendület.
A zenekarok üvöltése, a vastag, izgalmas újságok –
az álom ez és az árnyéka.
A szeme annak, aki kér.
A keze annak, aki fázik.
A nagyvárosok éhesen csavargó
tömegeinek dobaja –
ez a valóság.

Az érdekes, hosszúra nyúlt viták. Az érvek
(egyik felől s másik felől).
A papok, a katedrák, a kürtök rivalgása.

A dobok, az ütem, a továbbhajtó sodrás –
az álom.
A gépfegyverek.
A véres, sáros rétek. A sikoly,
mikor egy este kínjaidra ébredsz.
A hadikórházak hava.
A tömegsírok – a valóság.

A pázsit sarjadása.
A szélben lágyan lehajló fűszálak.
A hullámok dala –
a valóság.

19-20. oldal

Szelén>!

Mi pedig élünk

Mi pedig
szupermarketok által élünk, lökhajtásos
repülőgépek kondenzcsíkjai alatt
május aranyló hónapjában,
s füsttől fátyolozott nagyvárosokban élünk,
s élünk karburátorok hörgése és autóajtók
csapkodásai közepette.
Az arany század
tv-estjei által élünk,
aszfalton, képes hetilapokból és benzinkutaknál.
Élünk csak a statisztikákban
s a nyilvántartási számokban választási évben.
Élünk virággal ablakunkban,
mindennek ellenére élünk
hidrogénbombák, nukleáris és kémiai
pusztítószerek fenyegetése közepette,
álmatlanul élünk
egymás mellett az éhezőkkel, kik
milliószámra halnak-hullnak, fáradtsággal
gondolatunkban élünk, egyre
élünk, mágikus
megmagyarázhatatlansággal élünk
élünk
egy csillagon.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · benzinkút · karburátor · kondenzcsík · statisztika
Szelén>!

Elhagyott lakhely – tovatűnt idő

kik az ösvényt kitaposták, holtak,
a kutat gaz nőtte be, az épületek
álomba roskadtak, mint fáradt gyerekek.
De a rózsafa, amelyet a remény idején ültettek,
áll még szívpirosan a csalános kert közepén
s olvassa verseit varjaknak és rigóknak
s égeti fényeit rozsdának, mohának, molyoknak
júniusnak havában.

55. oldal

Szelén>!

Amit tudunk

Voltak a holdon már de a legtöbb dologról
nem tudunk még, a legtöbb
dolog felfedezetlen,
nem érthető, sőt el sem
képzelhető

– a legtöbb dolog
néma ma is, amit tudunk,
csak egy veréb, amit tudunk,
ajtón egy résnyi hasadék,
egy hirtelen
esőcsepp csak a szemben.

73. oldal

Szelén>!

Keréken gördülve

A gépesített városban
ahol mindenki keréken gördülve jár
hogy minél hamarabb lehessen boldog
s pénzt kap annyit hogy mindent megvehet
ott senki sem ismeri többé egymást
mert nincsen idejük
mivel keréken gördülnek folyton körül
s érdekes dolgokat vásárolnak
hogy minél hamarább legyenek boldogok
s a gyerek is ezért maga vigyáz magára
az öreg pedig lefekszik és meghal
mert senkinek sincs többé ideje és jó szava
mert feledni kell s boldognak lenni gyorsan
amíg még pirosan és zölden villognak a lámpák
keréken gördül mindenki körül
gördül körül
s körül és körül –
stb. stb. –

88. oldal

cassiesdream>!

[…]
keményen ajtón ablakon kopognak
rémülten ijedten kopognak
a csontodig mellkasodig hatóan
egész a szívverésedig kopognak
az utcán az ég és a föld alatt
hajócsavarok dugattyúk vonatsínek
egész a torkodig le
falakon hatolnak be
ablakokon ajtókon át páni
rémülettel kopog be
a magány kopog be
a félelem kopog be az éhség és a szomjúság
kopognak éjjel s nappal szüntelen
dobhártyádon homlokodon szívverésedben
kopognak mind kopognak
– bírsz még lélegzeni?

Kopognak

cassiesdream>!

A szennyvízlevezető rácsok alatt,
a nyirkos kőpincék alatt,
a hársfasor nedves gyökerei
és a parkok fűszőnyege alatt:
Telefonkábelek idegszálai.
Gázcsövek öblös erei.
És szennycsatornák.
Kelet felhőkig érő emberalpeseitől
a nyugati városrész virágos villasoraiig
vasból és rézből verve láthatatlan
láncok kötnek mindannyiunkat össze.
Nem hallod a telefondrótok zümmögését.
Nem hallod a gázcsövek beteg hörgését lent a mélyben.
Nem hallod a szennycsatornában bűzlő
ürülék százmérföldnyi sötét zuhogását.
Dolgoznak lent a város vasból
gyúrt belei.
[…]

A város metafizikája

cassiesdream>!

Az utca szennyes rajzán, ahol éppen
teherkocsi farol be egy kapun,
újságpapír hever a járdán tavasz óta,
a szennyvízcsatornában csikkek áznak,
s ürülék díszeleg a házfal mellett –
totyogva, mint vén kacsa, megfáradtan,
cókmókjával előtűnik egy öregember.
Lassan vonszolja lábát a nyitott
garázsok mentén tova, a kipufogócsövek
füstje bűzlik, mint az ammóniák,
s a sarkon átfordul e kép hátoldalára:
lépcsőház rossz szomorúság-szaga,
sötét ágy, gázláng, függöny,
mely lassan nyújt elő kehelynyi fényt
– ecetet és epét emelnek szánkhoz a csillagok.

Állókép


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Tor Ulven: Türelem
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
József Attila: József Attila válogatott versei
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin versei