A ​helytartó 11 csillagozás

Rolf Hochhuth: A helytartó

Kevés ​színmű támasztott akkora vihart a 60-as évek Nyugat-Európájában, mint Rolf Hochhuth Helytartó-ja. A fiatal író – 1931-ben született – példátlan támadások középponjába került, tűntettek és rágalomhadjáratot indítottak ellene, s az olasz püspökök konferenciája „a vallás elleni szervezett uszítás eszközének” bélyegezte művét. Pedig Hocchhuth vallásos ember, s éppen őszinte vallásos meggyőződése késztette arra, hogy darabjában a világ lelkiismeretéhez forduljon. A mű alapos történelmi tanulmányokra épül, s a benne feldolgozott tény-anyag okmányokkal igazolható. Történelmi tény elsősorban a konkordátum, amelyet a katolikus egyház 1933-ban kötött a fasiszta állammal, s amelyet az 1939-ben pápává választott XII. Pius, „a helytartó” – Krisztus földi helytartója – nem volt hajlandó felbontani. Hochhuth kimutatja, hogy 1. XII. Pius tudott a tömeges zsidóirtásról; 2. reális lehetősége volt annak, hogy határozott fellépésével gátat vessen az embertelenségnek; 3. ezt még akkor sem tette… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1966
354 oldal · puhatáblás · Fordította: Kalász Márton

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Népszerű idézetek

Hanna IP>!

A LÁNY
Nincs remény, kedvesem, hogy megtalálj.
Mint a San Giovanni pompája, hideg az Isten.
Nem hatja meg, hogy ez a terhesasszony
sosem lesz anya, és én sem leszek tied.
Hideg az Isten, kezem megdermed, ha összekulcsolom.
S az ősi istenek halottak, akár a mondáik, akár
az antik törmelék a Vatikán múzeumában,
a művészet csonttermében. – Hiszen
másként volna remény, hogy megtalálj, mint
Orfeusz Eurüdikét.

De e vagon nem csónak s nem Hádészba visz.
A lengyel földre futó sínpár nem a Styx. Magát
az alvilágot is elvették az istenektől, s vigyáznak
rá őrök, akiket nem hat meg az élet.

Sose találsz meg, sohase, kereshetsz
akármeddig. Ne soká keress! Találj egy lányt magadnak,
aki többet ad nálam. Örülj. Könnyen feledj,
ne várjatok a szerelemmel! A szerelmeseket
üldözik, mindig veszélyben vannak. Ne szalasszátok el
azt, amit mi Campagnában.
Ne szalasszátok el a tengerparti estét,
mikor a föveny, Ostia sötét homokja
még meleg s jó fekhely tinektek.

Ne feledd el egészen, és ne túlhamar:
Körülöttünk homály és enyhely, és
az ár, mely szívünket elönti,
s szavainkat, gyengéd hangunkat elsodorta,
hol senki se hallotta már. Melletted olyan pici
lettem, olyan védett, mint soha, védett –
és felnyitott engem a szájad. Jaj, az éj,
habár miénk volt, mégse lett miénk.
Miért – bocsáss meg, édes – védekeztem
kezed ellen. Ha itt volnál! Olyan
árva vagyok. Elszalasztottuk azt az órát.
Ha ott lennék veled a parton! S kisodorna
egy vad vihar a hullámok közé, de együtt.
Annyira magam vagyok. Vedd kezedbe
még egyszer Ostia homokját
s hajítsd a tengerbe, az én
hamvam az, kiáltsd a nevemet,
mint akkor, Ostiában –

278.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték / Macskajáték
Peter Weiss: A vizsgálat
Fekete István: Három karácsony
Viktor E. Frankl: Birkenwaldi szinkronizáció
Wolfgang Borchert: Az ajtón kívül
Dobozy Imre: Eljött a tavasz
Ernst Pichler: Endspiel in der Lubjanka / Végjáték a Lubjankában
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A zsidók szégyene
Illyés Gyula: Sorsválasztók
Gárdonyi Géza: Annuska