Mitológiák 14 csillagozás

Roland Barthes: Mitológiák

Az itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Akkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás „természetes”-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásában akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1983
160 oldal · ISBN: 9630730529 · Fordította: Ádám Péter

Enciklopédia 3


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

oltidori IP>!
Roland Barthes: Mitológiák

Igencsak érdekes, elég jó stílusban. Ami sajnálatos, hogy sok dolog számomra nyilvánvalóan ismeretlen, ami adott esszék alapját képezi.

Noncs21 P>!
Roland Barthes: Mitológiák

Kötelező szakirodalom volt. Egy nagyon érdekes óra után szaladtam a könyvtárba, szerencsére megtaláltam, és rögtön el is kezdtem olvasni. Hát nem azt kaptam, amire számítottam. Nagyon nem. Pedig az egyik kedvenc órámra kellett, mégis nagy csalódás volt. Végigolvastam, reménykedve, hátha a következő fejezet jobb lesz, de csak nem akart eljönni ez a pont. Végül a zh-n szembejött belőle egy kérdés, ez az egy dolog menti meg attól, hogy teljesen felesleges időtöltésnek véljem.

bagolyfiók P>!
Roland Barthes: Mitológiák

Tetszik, amit Barthes csinál, a tartalma és a stílusa is, arra csábít, hogy többet olvassak tőle. Egyedül a Párizst megkímélte az ár és Az Útikalauz idegesítettek, de Barthes erre valószínűleg azt mondta volna, azért, mert olyannal szembesített, amiről nem akarok tudni.

Demonshadow P>!
Roland Barthes: Mitológiák

Annak ellenére, hogy Barthes számomra nem kortárs, mégis lekötöttek az esszéi, mert többnek még ma is aktualitása van. Olyan témákról beszél elvontan, amire más sosem gondolna úgy, ahogy azt ő elméletileg fejtegetni kezdi. Ettől lesz olyan érdekes.


Népszerű idézetek

>!

Érthető, hogy ezen a fokon már édes mindegy, hogy a szenvedély valódi-e vagy sem. A közönség úgyis csak a szenvedély látszatát követeli, nem a szenvedélyt magát. Hogy igaz-e amit látunk, az a pankrációban éppúgy nem probléma, mint a színházban. Itt is, ott is ugyanazt várják: az általában rejtett erkölcsi helyzetek megjelenítését. A külső jelek magukba szippantják a lélek világát, a forma átveszi a tartalom funkcióját – íme, a győzelmes klasszicizmus lényege.

A pankráció, 15. o.

Surréalisme P>!

(…) hallgatólagosan elismerik, hogy [az írónak] joga van az egyénibb életformához. De megálljunk! Nehogy a nők azt találják hinni, hogy ők is hasznot húzhatnak ebből a szerződésből, ha előzőleg nem teljesítették a nőiség örök kötelezettségeit. Elvégre azért vannak a földön, hogy gyermekekkel ajándékozzák meg a férfiakat; írjanak, amennyit akarnak, ékesítsék fel sors adta állapotukat, csak ki ne lépjenek belőle (…)

61. oldal, Regények és gyerekek

Kapcsolódó szócikkek: gender · író · nők
Babramorgó P>!

Az áldozatok lázadásától ugyanis mindig többet várhatunk, mint hóhéraik karikatúrájától.

Egy rokonszenves munkás

bagolyfiók P>!

a gengszterek meg az istenek nem beszélnek, csak biccentenek, és a sors beteljesül.

92. oldal, Erőszak és fesztelenség (Európa, 1983)

bagolyfiók P>!

Egy regény, egy gyerek, szemernyi feminizmus, némi házasélet, kötözzük oda a művészet kalandját az otthon szilárd cölöpéhez: ez az egy ide, egy oda mindenkinek hasznára válik; a mítosz terén mindig gyümölcsöző a kölcsönös együttműködés.

62. oldal, Regények és gyerekek (Európa, 1983)

>!

Ez: az írás dicsőséges, ám vakmerő vállalkozás; az író – „művész”, és ezért, a közfelfogás szerint, van némi joga a könnyed életvitelhez.

61. oldal

Surréalisme P>!

Amit a legtöbb képviselőjelölt a fényképen elébünk tár, nem egyéb, mint társadalmi helyzete, a családi, jogi és vallási normák látványos kényelme, az olyan polgári javak vele született tulajdona, mint a vasárnapi nagymise, az idegengyűlölet, a hasábburgonyával körített bélszín meg a felszarvazás komikuma, egyszóval az, amit világképnek szokás nevezni.

134. oldal, A politikus mint fotómodell


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdély Miklós: Művészeti írások
Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
Bódy Gábor: Végtelen kép
Szűk Balázs (szerk.): ’56, te suhanc
Bogdán Éva (szerk.): A XV. Veszprémi Tévétalálkozó szakmai tanácskozása
Szőts István: Röpirat a magyar filmművészet ügyében
Stanisław Lem: DiLEMmák
Ferdinandy György: Az ingázás dicsérete
Földényi F. László: Melankólia
Andrzej Stasiuk – Jurij Andruhovics: Az én Európám