Gyásznapló (Fragmentum 1.) 6 csillagozás

Roland Barthes: Gyásznapló

Az anyja halálát követő napon Roland Barthes egy „gyásznapló” írásába kezd. Tintával, néha ceruzával, kézzel ír a cédulákra, amelyekből mindig őriz tartalékot az íróasztalán. A napló írásának idején számos cikket publikál, előadásokat tart, és megírja a Világoskamrát. E fontos munkák eredőjében születik meg a „Gyásznapló”, amely az életmű talán legjelentősebb összefoglalását adja.

>!
Kijárat, Budapest, 2012
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155160141 · Fordította: Szabó Marcell

Enciklopédia 3


Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

n P>!
Roland Barthes: Gyásznapló

Nem ezt a könyvét kezdtem el olvasni először, hanem a Beszédtöredékek a szerelemről-t, de végül ennél maradtam. Nem azért, mert szeretek szenvedni, (bár a másik téma sem szenvedéstől mentes), hanem mert előtte állok még a veszteségnek, az anya, vagy apa elvesztésének. De, bármennyire is furcsa, vagy megdöbbentő lehet, évek óta „készülök” rá. Amikor tizenéves éveim végén elköltöztem otthonról, meggyőződésem volt, hogy az apámat el fogom veszíteni, nem fog sokáig élni. Ennek lassan 28 éve már. A kötődésem hozzá nagyon erős, példaképem és fontos döntéseimben meghatározó személy. Teltek az évek, jöttek betegségek, majdnem elvesztések (édesanyámmal kapcsolatban is), de valahogy mindig tudtam, éreztem, hogy ez még nem a végleges elengedés ideje. Viszont érdekes, vagy nem tudom, hogy kéne ezt mondani, hogy mindig elém kerültek olyan könyvek, történetek, amik mintha erre az előbb-utóbb megkerülhetetlen gyászra készítenek fel. Pl. Esterházy Péter A szív segédigéi , vagy Györe Balázs Halálom után eltüzelni! könyve. Barthes naplója szenvedéstörténet. Nem csak az övé, hanem az édesanyjáé is. Nagyon privát, nagyon személyes gondolatok ezek. Halála után három évtizeddel jelent meg Franciaországban. Akarta volna ezt Barthes? Nehéz megmondani, mert a sorai, az egy-egy oldalon, dátummal megírt gondolatai között fellelhető egy olyan szándék, hogy talán segít ez másoknak is. Segít ennek a szorongásnak, félelemnek, fájdalomnak a leírása. És itt visszatérek, de csak belső, lélekmély gondolatban EP-hez, nem összehasonlításképpen, csak megemlítve az utolsó könyvét. Nádas Péter is az eszembe jut, nem hagyhatom ki, az ő Saját halálát sem. John Updike Apám könnyei -nél beszéltünk is erről. Mi más, (a személyes, családi, baráti beszélgetéseken kívül) segíthet a gyász, a halál, s az ettől való félelem feldolgozásában, ha nem az írás (az íróknak)? Most Krasznahorkai gondolatai jönnek elő bennem: A félelem a létezés megszűnésétől akkora erő, amelyet nem is tudunk mérni, mert nincs és soha nem lesz olyan eszközünk, amellyel ekkora döbbenetes erőt kimutathatunk, ez, a félelem a nemléttől, akadályozza meg, hogy a nemlét legyen, az, a félelem segíti elő, hogy mindaz, ami a nemlétre tör, maradjon belül a léten. (Báró Wenckheim hazatér). Barthes írt egy naplót, egy Gyásznaplót, elsősorban magának, nem ő szerkesztette azt, amit olvashatunk. Talán nem is akarta volna, hogy kiadják. Mi mégis beleláthatunk, olvashatjuk, és még ha nem is értjük mindenhol ezt az őrzött, 1977 október- 1979 szeptemberig fenntartott bánatot, de arra egészen biztosan jó és fontos, hogy ne érezzük (majd) egyedül magunkat, ne gondoljuk meg nem értettnek a szenvedésünket akkor, amikor annak eljön az ideje. Barthes könyvét nehéz olvasni, ahogy lapozol a megkönnyebbedést várod, azt, amire mondani szoktuk, hogy az idő hozza majd el. Neki nem hozta.

3 hozzászólás
Tamás_Felber>!
Roland Barthes: Gyásznapló

Két nő segítette folyamatosan életében, szerette amennyire csak lehet a „fiút”, a gyermeket, és nevelte, az anya és a nagymama. Az anyja halálát már nem tudta sokáig viselni, és nem tudta betölteni az űrt sehogyan amit hagyott neki, az írás öröme(i) kevés volt hozzá, ez az ő tragédiája volt (Rolandé az íróé, a filoszé, a homoszexuális gondolkodóé). A szöveg nagyon privát, egyfajta vallomás, mint Rousseau-é volt, vagy József Attila Szabad-ötletek jegyzéke.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

[…] az intelligencia mindaz, ami lehetővé teszi, hogy szuverén módon éljünk egy másik létezővel.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: intelligencia
egy_ember>!

attól félni, ami már lezajlott. Vagy ami még furcsább: és attól, ami nem ismétlődhet meg. De hát ez a definíciója a véglegesnek.

166. oldal

1 hozzászólás
egy_ember>!

Élni tudni anélkül, akit szerettünk, ez azt jelenti, hogy kevésbé szerettük, mint azt korábban hittük volna…?

75. oldal

egy_ember>!

Énem egyik része a kétségbeesésben virraszt; de ezzel egyidőben egy másik azzal van elfoglalva, hogy gondolatban a legjelentéktelenebb dolgaim közt rak rendet.

32. oldal

egy_ember>!

…micsoda barbárság nem hinni a lélekben: a lélek halhatatlanságában! Micsoda ostoba igazság a materializmus!

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lélek
egy_ember>!

Meglep a hiány absztrakt természete; de mindeközben égető és szívet tépő is. Innen értem meg pontosabban az absztrakciót: hiány és fájdalom, a hiány fájdalma – vagyis talán szeretet?

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hiány
egy_ember>!

Gyász: borzalmas táj, ahol többé nem félek.

61. oldal

Szelén>!

Nászéjszaka.
De van-e gyászéjszaka?

(első mondat)

Tamás_Felber>!

A kereszténység, az Egyház: igen, nagyon ellene voltunk, amikor az Államhoz, a Hatalomhoz, a Kolonializmushoz, a Polgársághoz stb. társították. De máskor, egyfajta bizonyosság, ösztönös, mélyről jövő… Ez még az? És az ideológiák, morálok körében nem ez az egyetlen hely, ahol az erőszakmentességet egy kissé még elgondoljuk?
1978. június 7.

260. oldal

Szigno P>!

Mindenkinek saját ritmusa van a bánatban.

170. oldal


A sorozat következő kötete

Fragmentum sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket
Mélissa Da Costa: Manon virágai
Clara Dupont-Monod: Egy közülünk
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Guillaume Musso: Holnap
Anne-Dauphine Julliand: Egy különleges nap
Albert Camus: Az idegen
Agnès Ledig: Egy lépés a boldogság
Szalézi Szent Ferenc: Filótea
Emily Hart: Az Örökség