Beszédtöredékek ​a szerelemről 18 csillagozás

Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

A nyelv olyan mint a bőr: szavaimmal a Másikhoz dörgölőzöm. Mintha csak a szavak helyettesítenék az ujjaimat, vagy mintha az ujjak szavaim meghosszabbításai volnának. Nyelvezetem reszket a vágytó.

Egy mandarin szerelmes volt egy kurtizánba. „A magáé leszek, mondta a lány, ha száz éjszakán át vár rám a kertemben egy zsámolyon ülve, az ablakom alatt.” A kilencvenkilencedik éjszakán azonban a mandarin felállt, hóna alá csapta a zsámolyt, és elment."

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszedelmes viszonyok

>!
Atlantisz, Budapest, 1997
280 oldal · ISBN: 9637978828 · Fordította: Albert Sándor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Tilla
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

Eugenides The Marriage Plot könyve által szereztem tudomást e lenyűgöző gyűjteményről, és már az ott olvasott idézetek alapján borítékoltam, hogy ez a Beszédtöredékek pont nekem való lesz. Mivel igazán értő olvasó akartam lenni, rendesen megcsináltam a házi feladatot is, elolvastam előbb Goethe Werther szerelme és halála művét. Aztán, mint akinek végre megengedték, hogy felbontsa a bonbonos dobozt, vettem le az ablakpárkányról a könyvet.
Szép-szép-szép és tényleg éppen nekem való.
Nem kifejezetten elalvás előtt olvasandó könyv, ahhoz túl okos és körmönfont írás, ezért az Értő Olvasó inkább az erdőbe hordta magával és csipegetett belőle, elég volt mindig csak egy-egy töredék.
Ebből kell egy saját példány. Az élethosszig való csipegetés végett.

>!
encsy_eszter
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

ez annyira jó, csak lejárt a kölcsönzési határidő, de majd nekifutok máskor

5 hozzászólás
>!
Tamás_Felber
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

J'adore! Amikor szerelmes voltam 2003–2004-ben sokszor olvastam újra, teljesen feltöltött, nagyon jó volt olvasni, nagyon sok részét teljesen aktuálisnak tartottam. Francia, filozófus, író, nagyon tud írni, folyamatosan gondolkodásra késztet, reflektáltatni akar… Barthes-nak minden munkája azt mutatja alkotója milyen magas szinten művelte, „gyakorolta” a francia nyelvet(az Ő anyanyelvét), a szabadságjogok és a modern művészetek európai anyanyelvét. Szerettem volna kortársamnak, egyetemi évfolyamtársamnak -barátomnak tudni, mivel tudom róla anyja és nagyanyja milyen sokat jelentett számára, nem igazán voltak barátai… Hogy valaki ekképp tehessen, demonstrálva tehetségét franciának kell lennie(azzá válnia Montaigne, Pascal, Voltaire, Diderot, Tocqueville, Bergson, Foucault, Bourdieu örökében/mellett)…

>!
Azazello
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

Barthes zseniális, gyönyörűen ír, mondani sem kell, hogy filozófusok közt ez, ha nem is annyira, mint az a bizonyos fehér holló, de igen ritka. Francia. :) Ez a könyv és a Világoskamra a legszebb (személyes vélemény). Gondolkodásában beállt erős változás érhető tetten az utolsó főleg 3-4 év szövegeiben. Ne tekintsük szerelem-kézikönyvnek, bár helyenként magunkra ismerünk a sorok közt, vagy éppen a Másikra, aki, hogy kicsit Barthes legyek, mi magunk vagyunk. Mielőtt valaki nekiugrik a könyvnek, erősen ajánlott (értsd: kötelező) Werthert elolvasni.

>!
_Andrea_
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

Hát, lassan (nagyon lassan) tavasz van, meg minden – de annyira nem nyűgözött le. Valami jobbra számítottam. Elég alaposan számba veszi a szerelemmel járó érzéseket, érzésféleségeket, de nem tetszett igazán, ahogy bánt velük; nevesen mindenféle idézetet egybemosott saját szövegekkel – főleg E/1 elbeszélésben, – és kétségkívül így érzékletesebben értethette meg magát, mintha E/3 írt volna a szerelmesről, de mégis idegen ez tőlem, talán csak szokatlan a forma miatt. Nem csinálta rosszul, mesterien van megírva, – ha ezt elbénázta volna, az egy iszonyúan infantilis és giccses valamit eredményezett volna, – ennek ellenére nehezen emészthető.
Engem a szerelmes idegesít, a megőrülésével és kezelhetetlenségével. Az idézetek elég nagy része a Wertherből van, akit megint csak utálok, mint életképtelen, önző, érzelmes de passzív szerencsétlenséget. A szöveg kitér arra is, hogy a külvilág effajta értetlenséggel és rosszallással tekint az ilyen szerelmesekre…
Voltak ellenben jó részei, – olyan érzelmek, amik ismerősek voltak; amiket éreztem már, – ezek el is gondolkodtattak. Nem is akarok én ennyire szerelmes lenni, hogy bele akarjak halni és összességében olyasféle benyomást hagyott bennem ennek az őrületnek a leírása, mintha a szerelem valamiféle regressziós állapot lenne, a gyermeki tudatállapotok felelevenítésével és kiélésével, a képtelen ragaszkodással, heves érzelmekkel. És ez valahol szép is, – de szomorú is, ha azt a következtetést vonom le belőle, hogy csak a gyerek tud boldog lenni, és ahhoz, hogy valaki boldog lehessen, gyerekké kell lennie. Ha ez így működik, akkor a felnőtt meg miféle állat, hogy mindig komoly és félszeg akar lenni? Vagy a fenét akar, de muszáj neki.
Részemről a szerelem egy drog, amit szeretek, de nem Wertherien túlhevítve. És tulajdonképpen ezt a könyvet is szeretem, még ha nem is értem, hogy miért.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Azazello

Mit is jelent „valakire gondolni”? Azt jelenti: elfelejteni őt (felejtés nélkül nincs élet) és minduntalan felocsúdni ebből a feledésből.

>!
madárka

Életem során milliónyi testtel találkozom; ebből a millióból megkívánhatok néhány százat; de közülük is csak egyet szeretek.

36. oldal

>!
postmodjane

[…] a telefon miatti szorongás a szerelem csalhatatlan ismérve.

Atlantisz, 1997., 140.

>!
Azazello

Tudni, hogy nem a Másikért írunk, tudni, hogy a dolgok, amiket megírok, sohasem szerettetnek meg azzal, akit szeretek, tudni, hogy az írás nem kompenzál, nem szublimál semmit, hogy pontosan ott van, ahol te nem vagy – íme az első lépés az írás felé.

1 hozzászólás
>!
Azazello

És Önök vajon nem szeretnének Ünnep lenni valaki számára?

>!
madárka

…egyszerre és ellentmondásosan vagyok boldog és boldogtalan.

39. oldal

>!
postmodjane

Zen történet: egy öreg szerzetes a legnagyobb hőségben gombákat szárít. „Miért nem végezteti el ezt a munkát másokkal? – Egy másik nem én vagyok, és én sem vagyok valaki más. Másvalaki nem tud tapasztalatokat szerezni számomra. Magamnak kell megtapasztalnom a gombák szárítását.”

Atlantisz, 1997., 148.

>!
_Andrea_

A következő ellentmondásba kerülök: egyfelől azt képzelem, jobban ismerem a Másikat, mint bárki, és ezt diadalmasan ki is jelentem neki […]; másfelől gyakran érzem azt a nyilvánvaló tényt, hogy a Másik kifürkészhetetlen, megfoghatatlan, kezelhetetlen; nem találom hozzá a kulcsot, nem tudom megkeresni gyökereit, képtelen vagyok megfejteni a rejtélyt.

165. oldal

>!
Azazello

Nem lehetne-e a barátságot a legkiválóbb akusztikus térként definiálni?


Hasonló könyvek címkék alapján

Testes könyv II.
Tzvetan Todorov: Bevezetés a fantasztikus irodalomba
Jean-Paul Sartre: Mi az irodalom?
Mihail Mihajlovics Bahtyin: Dosztojevszkij poétikájának problémái
Rácz Győző: A lírától a metafizikáig
Bécsy Tamás: Az irodalomesztétikai tudásról
Bónus Tibor – Kelemen Pál – Molnár Gábor Tamás (szerk.): Intézményesség és kulturális közvetítés
Angyalosi Gergely: A költő hét bordája
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
George Steiner: A tragédia halála