A ​szöveg öröme 15 csillagozás

Irodalomelméleti írások
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg „szövegségéből” eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvtár - Irodalomelmélet Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2001
118 oldal · ISBN: 9633792010 · Fordította: Babarczy Eszter, Kovács Sándor, Mihancsik Zsófia, Romhányi Török Gábor
>!
Osiris, Budapest, 1996
118 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633792010

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Mit jelent a következő mondat (segítek, semmit, illetve hülyeség): „Az álom morális, olykor egyenesen metafizikus érzelmek rendkívüli kifinomultságát teszi lehetővé, tartja fenn, őrzi, világosítja meg, az emberi kapcsolatok, a körmönfont különbségek legbonyolultabb értelmét, a legmagasabb rendű civilizációról való tudást, egyszóval egy tudatos, hallatlan érzékenységgel tagolt logikát, melyet csak egy éjt nappallá tevő, intenzív munka volna képes elérni.”
Ez a könyv tartalmaz olyan mondatokat, amelyek szépek, olyanokat, amelyek okosak, olyanokat, amelyek csak szakértők számára megítélhetők, és olyan mondatokat is, amelyeknek nincs értelmük. Ez az én olvasatom, és a szerző szerint csak szubjektív olvasat van, nincsenek normák, tehát az én olvasatom épp úgy érvényes, mint bárki másé. Sajnálom azokat, akiknek ilyen szövegekből tanulniuk kell, amelyet aztán számon kérnek.

99 hozzászólás
entropic P>!
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Tényleg van valami gyönyörteli (és sokszor perverz) Barthes szövegeiben – s nemcsak a filozófiájában, úgyhogy sokszor nagyon élvezetes volt ezeket az írásokat olvasni.
Néha viszont meglehetősen fárasztóak, fésületlenek, és kiforratlannak tűnők voltak a gondolatmenetei, úgyhogy gyarló módon arra gondoltam, hogy lehet, hogy elég lett volna nekem Barthes-ból annyi, amennyit az egyetemen tanultam/hallottam róla.

postmodjane>!
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Hogyan jönnék én ahhoz, hogy Barthot értékeljem?
A vége kicsit nem tetszik, mert nem tűnik átgondoltnak, olyan Woolf által alkalmazott tudatfolyam technika szerűség. Maga a gondolati mag persze egyedülálló.
Egy dolgon viszont sokat gondolkodtam: van-e nyelven kívüli szöveg? Mert szerintem nincs, de szerinte pedig van…
„Hogy lehet egy szöveg, amely nyelvből van, nyelven kívüli?” (92.)
Amúgy én is edződtem eleget, de ez az olvasható, mi több, az érthető elméleti írások között van.

Frank_Spielmann I>!
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Hát, nagyot néztem, hogy mi ez a könyv. Barthesról eddig úgy tudtam, nagyszerűen ír, nagyon ért az irodalomhoz. Ehhez képest mit kapok? Itt egy könyv, amiben alig találtam olyan mondatot, amit értettem volna. Mellesleg néhol nagybetűvel ír olyan szavakat, mint Regény, Irodalom, Történelem. Minek? Adytól még oké, ő legalább költő volt. De Barthes? Nem tudom, ez a könyv nem hozott lázba. Inkább azt akartam, hogy minél előbb a végére érjek. Csak azért nem dobtam el korábban, mert vizsgákhoz kell. De igazából nem lettem okosabb a könyvtől. Csak annyit tudtam meg, hogy Barthesot nem érdemes olvasni.

14 hozzászólás
lotaria>!
Roland Barthes: A szöveg öröme

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Foglalkoztam már újabb elméletekkel is, de valahogy mégis ez a könyv mindig megfog, és feldobja a kérdést az utókornak meg az elemzőnek.
Én most A szöveg örömével foglalkoztam alaposabban, abszolút az én világom.


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

A regény olyan, mint a halál; az életből sorsot csinál, az emlékezésből hasznos cselekedetet, a tartamból pedig iránnyal és jelentéssel rendelkező időt.

24. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Frank_Spielmann I>!

Olvassunk csak lassan egy Zola-regényt, olvassunk el mindent belőle, s a könyv ki fog esni a kezünkből; olvassunk gyorsan, szakaszosan egy modern szöveget, s a szöveg átláthatatlanná válik, megközelíthetetlen lesz az öröm számára: azt szeretnénk, ha történne valami, és semmi sem történik; mert ami a nyelven létrejön, az nem jön létre a beszédmódban: az, ami „létrejön” és az, ami „eltűnik”, a két perem közti szakadék, a gyönyörben támadt rés, a nyelvi térben keletkezik, a közlés aktusában, nem a közlemények egymásutánjában: nem befalni, nem elnyelni, hanem legelészni, alaposan lelegelni, a mai szerzőket olvasva fellelni az egykori olvasási módok ráérősségét: arisztokratikus olvasóvá lenni.

81. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A szövegnek, melyet Ön ír, bizonyítania kell, hogy vágyik rám. Ez a bizonyíték létezik: maga az írás. Az írás: a nyelv gyönyöreinek tudománya, kámaszútrája (ennek a tudománynak csak egy kézikönyve van: maga az írás.)

77. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

19 hozzászólás
zoja>!

[…] minden költői szó váratlan tárgy, Pandora szelencéje, ahonnan a nyelvezet minden virtualitása kiszabadul; a költői szó tehát különleges kíváncsisággal fogyasztott termék, amolyan fölszentelt ínyencfalat.

29. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Kapcsolódó szócikkek: Pandóra szelencéje
encsy_eszter >!

A könyvtár elvileg végtelen, bármekkora legyen is ténylegesen, mivel mindig innen és túl is van a keresleten (vagy legalábbis így fogja fel magát): a vágyott könyv többnyire nincs meg, de mindig javasolnak helyette másikat: a könyvtár a vágy pótlékainak helye (…).

Az olvasásról, 60.

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
postmodjane>!

[…] az olvasás az a hely, ahol a struktúra megbolondul.

66. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

zoja>!

[…] a képek, az előadásmód, a szókincs az író testéből és múltjából születnek, s apránként művészete automatizmusává változnak. […] A stílusban mindig van valami nyers elem, ha még annyira kifinomult is: a stílus rendeltetés nélküli forma, természetes növekedés, nem pedig tudatos szándék terméke, mintegy a gondolkodás függőleges és magányos dimenziója […] a stílus az író saját „dolga”, tündöklése, börtöne, és magánya.

9. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

5 hozzászólás
zoja>!

Ma választhatok ilyen vagy olyan írásmódot és e gesztussal megerősíthetem szabadságomat, hangoztathatom újszerűségemet vagy hagyománytiszteletemet; ám nem fejleszthetem tovább ezt az írásmódot egy tartamban anélkül, hogy apránként ne legyek a mások szavainak, sőt a saját szavaimnak a rabja. Szavaim jelenlegi hangját makacsul visszamaradó tonalitás kíséri, amely az előző írásmódokból, sőt saját írásmódom múltjából származik.

12. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Szelén>!

Úgy látom, hogy mindenképpen létezik legalább háromfajta élvezet, illetve – pontosabban fogalmazva – három útja annak, ahogyan az olvasás Imágója megragadja az olvasó alanyt. Az első út az, amikor az olvasó fetisizálja az olvasott szöveget: örömét leli a szavakban, bizonyos szavakban, a szavak bizonyos elrendezésében; a szövegben szigetek, izolátumok keletkeznek, az alany olvasó belevész a bűvöletbe, elveszíti magát: ez volna a metaforikus vagy poétikus olvasás. Vajon szükség van-e fejlett nyelvi kultúrára az ilyen élvezetekhez? Nem biztos: még a gőgicsél kisgyerek is ismeri a szó erotikáját, az ösztönökhöz kapcsolódó oralitást és hangképzést. A második út ezzel éppen ellentétes: az olvasót egy többé-kevésbé álcázott erő hajtja végig a könyvön, a függőben lévő ügy ereje: a könyv lassacskán elfogy és a gyönyör ebből a türelmetlen, féktelen felfalásból ered; rajta akarom kapni, elfordulok:a gyönyör tiszta képe, amely nem tartozik az elégedettség rendjébe.
Végezetül itt van az olvasás harmadik kalandja (az nevezem kalandnak, ahogyan az olvasó eljut az élvezetig): ez pedig, ha lehet így mondanunk, az Írásé; az olvasás az írás Vágyának vezérfonala (ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy az írásnak van sajátos gyönyöre, bármilyen rejtélyes is ez); nem mintha mindannyian erősen vágynánk rá, hogy úgy írjunk, mint az a szerző, akinek olvasása örömet okoz nekünk; egyszerűen csak arra a vágyra vágyunk, amely az írót az íráshoz vezette, vagy inkább: arra a vágyra vágyunk, amelyet a szerző az olvasó iránt táplált magában, miközben írt, azt a szeress engem-et kívánjuk, ami jelen van minden írásban.

Az olvasásról

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Frank_Spielmann I>!

S mégis, maga ez a ritmus, az elolvasott és el nem olvasott részeké, adja a nagy elbeszélések örömét: elolvastuk valaha is Proustot, Balzacot, a Háború és békét szóról szóra? (Proust szerencséje: minden olvasáskor más-más passzusát ugorjuk át.)

80. oldal

Roland Barthes: A szöveg öröme Irodalomelméleti írások

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac · Marcel Proust

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hankiss Elemér: Az irodalmi mű mint komplex modell
Szerdahelyi István (szerk.): A strukturalizmus-vita I-II.
Jonathan Culler: Dekonstrukció
Kálmán C. György: Az irodalom mint beszédaktus
Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe
Bojtár Endre: Egy kelet-européer az irodalomelméletben
Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban
Antal László: A formális nyelvi elemzés
Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere
Jacques Derrida: Esszé a névről