A ​divat mint rendszer 2 csillagozás

Roland Barthes: A divat mint rendszer

A ​kiszámíthatatlan és szabályos, a folyton megújuló és mégis közérthető divat mindig is érdekelte a pszichológusokat, esztétákat és szociológusokat. Roland Barthes ebben a könyvében mégis új szempontból közelíti meg a divatot: az újságok leírásaiból kiindulva a jelentések egész rendszerét tárja fel benne, és először veti alá igazi szemantikai elemzésnek, miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy az emberek hogyan teremtenek jelentéstartalmakat az öltözködésükkel és a rá vonatkozó kijelentéseikkel. Barthes számára is az antropológia egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a lingvisztikai elemzés kiterjeszthető-e a kulturális jelenségek egészére. Ez a könyve az egyik legelső kísérlet az alkalmazott szemiotika bevezetésére. Minthogy azonban nincs másfajta jel, csak társadalmi, Barthes – miközben türelmesen leírja a divat rendszerét – azon is elgondolkodik, hogy a mai társadalom vállalja, vagy megkerülia z általa kidolgozott értelmek önkényét: ez a divatról szóló könyv mindenekelőtt… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Universitas Helikon

>!
Helikon, Budapest, 1999
256 oldal · ISBN: 9632085531 · Fordította: Mihancsik Zsófia

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Tamás_Felber>!
Roland Barthes: A divat mint rendszer

Aki érdeklődést mutatott valaha a francia filozófia és a „francia Divat” – mely évszázadok óta az európai identitásnak, húzó-kultúrája – reflexiói iránt egy komplex kötetet olvashat a sokakat megingató, produktív gondolkodásban gazdag Roland Barthes eme kitűnő művében. Mint Barthes minden alkotása folyamatos nyitottságot, minden újra és progresszívre érdeklődést mutató, aktív hozzáállást vár el az olvasóitól! Írni tud az biztos, mint általában a francia írók, filozófusok, és kellőképpen „bonyolult”, munkássága teljes egészében „ott van” kortársai, Claude Lévi-Strauss, Michel Foucault, Pierre Bourdieu, Jean Francois Lyotard, Raymond Aron et al. szintén intellektuális(örömökkel) kihívásokkal teli munkái mellett.


Népszerű idézetek

Tamás_Felber>!

Ha túllépünk néhány elemi jelen (excentricizmus, klasszicizmus, dandyzmus, sport, ünnepség), a ruházat, ha jelenteni akar, lemondhat-e arról a beszédről, amely leírja, magyarázza, kellő bőségben ajándékozza meg jelölőkkel és jelöltekkel, hogy igazi értelmi rendszert alkothasson? Az ember a tagolt nyelvezetre van ítélve, és ezt egyetlen szemiológiai vállalkozás sem hagyhatja figyelmen kívül. Így hát meg kell talán fordítani Saussure megfogalmazását, és kijelenteni, hogy a szemiológia csak egy része a lingvisztikának. Ennek a munkának a leglényegesebb funkciója, hogy elfogadtassa: egy olyan társadalomban mint a miénk, ahol mítoszok és rítusok egyfajta józan ész, azaz végső soron valamiféle beszéd formáját öltötték, az emberi nyelvezet az értelemnek nemcsak a modellje, hanem az alapja is.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.6.

Tamás_Felber>!

A Divat-fényképezés nem akármilyen fényképezés, igen kevés kapcsolata van például a sajtófotóval vagy az amatőr fotóval, speciális egységekből és szabályokból áll, a fotografikus kommunikáción belül sajátos nyelvezetet alkot, amelynek minden bizonnyal megvan a maga szótára és szintaxisa, megvannak a maga tiltott vagy ajánlott fordulatai.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.11.

Tamás_Felber>!

Franciaországban a nők fele olvas rendszeresen olyan kiadványokat, amelyeket legalább részben a Divatnak szántak, tehát a Divat-ruházat leírása társadalmi tény, olyannyira, hogy ha maga a Divat ruházat merőben képzelt marad is, vitathatatlanul a tömegkultúra egyik eleme, csakúgy, mint a népszerű regények, a képregények, a mozi…

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.15.

Tamás_Felber>!

a Divat-leírásnak nem pusztán az a funkciója, hogy egy valóságos modell másolatát kínálja, hanem az, és elsősorban az, hogy széles körben elterjessze a Divatot mint értelmet hordozó dolgot.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. u.o. page 15.

Tamás_Felber>!

A nyelv intézmény, kényszerekkel teli elvont test, a beszéd ennek az intézménynek az éppen adott része, amelyet az egyén leválaszt és a kommunikáció szükségletei szerint aktualizál, a nyelv a kibocsátott beszédek tömegének származéka, és mégis minden beszéd maga is a nyelvből vétetik, ez a dialektika történetileg ugyanaz, mint a struktúra és az esemény dialektikája, kommunikációelméletileg pedig ugyanaz, mint a kódé és az üzenetté.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.21.

Tamás_Felber>!

Az értelem létrehozása bizonyos kényszereknek van alávetve, ez azt jelenti, hogy a kényszerek nem korlátozzák az értelmet, épp ellenkezőleg, alkotják, az értelem nem születhet meg ott, ahol a szabadság totális vagy nulla: az értelem birodalma a felügyelt szabadság birodalma.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.123.

Tamás_Felber>!

A jel a jelölő és a jelölt egysége. Ezt az egységet, a lingvisztika klasszikus modellje szerint, önkényessége és indokoltsága szerint kell vizsgálni, azaz kettős, társadalmi és természetes megalapozottsága felől. (…) Ez tehát ezt jelenti, hogy a jelölő és a jelölt relációját teljes kiterjedésében kell megfigyelnünk: a ruházati jel teljes szintagma, amelyet elemek szintaxisa alkot.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.161.

Tamás_Felber>!

Van egyébként egy státusz, amely a puszta létnek adja meg a tétlenség értékes dialektikáját, – igen kemény munka, és véget nem érő nyaralás – azáltal, hogy az emelkedett küldetés rangjára emeli: ez a sztár státusa (gyakran használatos a Divat retorikájában): a sztár nem egyszerűen szerep, hanem modell, a Divat világában tehát egy panteon közvetítésével foglal helyet (Dany Robin, Francoise Sagan, Colette Duval), ahol minden istenség tökéletesen tétlennek és tökéletesen elfoglaltnak látszik.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.188.

Kapcsolódó szócikkek: Colette Duval · Dany Robin · Françoise Sagan
Tamás_Felber>!

(…) a folyamatot egy szóban foglalhatnánk össze: a Divat mára – a nyelv révén, amely közvetítését magára vállalta – elbeszéléssé vált.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.205.

Tamás_Felber>!

A Divat-fényképezésben a világot rendszerint valamilyen díszlet, háttér vagy megrendezett jelenet formájában, egyszóval színházként fényképezik. A Divat színháza mindig tematikus: egy ötlet (pontosabban egy szó) variálódik példák vagy analógiák során át.

Roland Barthes: A divat mint rendszer, ford.:Mihancsik Zsófia, Helikon, Bp. 1999. p.225.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Dyer (szerk.): Klasszikus divat
Milena Lamarová – Olga Herbenová – Ludmila Kybalová: Képes divattörténet az ókortól napjainkig
F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867–1945
Akiko Fukai: A divat története a 18-20. században
Kovács Ferenc – Rédey Judit – Tompos Lilla – Török Róbert: Fardagály és kámvás rokolya
François Baudot: Divat a XX. században
Donna Karan: Utam
Orosz Anna (szerk.): A divat
Poós Zoltán: Rock&Roll Áruház
Simonovics Ildikó: Street Fashion Múzeum