Befogad ​és kitaszít 35 csillagozás

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

>!
Napkút, Budapest, 2016
126 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632636160

Kedvencelte 8

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Igazából a legfurább szerelmes regény amit valaha olvastam.
Mese arról, hogy a külvilág számára két tökéletlennek tűnő ember együtt mégis milyen tökéletes lehet. A lényeg, hogy találj valakit aki hasonló hozzád, aki előtt nem kell álarcot viselned, vagy a társadalom számára elfogadott viselkedésformákat hoznod, hanem önmagad lehetsz. Amiért a világ kitaszít lehet, hogy az miatt leszel a másik számára tökéletes, és ő befogad, elfogad teljes valódban.
„Similis simili gaudet” ez az idézet jutott eszembe olvasás közben.
Szerettem Bence és Noémi történetét, a fél csillag levonás pusztán azért, mert nekem lassan indult be a történet, de ahogy ez megtörtént, onnantól letehetetlen volt.
Várom a következő történetet! :)

>!
Nikolett0907 P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

„Hamarosan rájöttem, hogy az érzelmek nem többek egy-egy inger válaszreakciójánál. Számomra hiányzott a kettőt összekötő csatorna, viszont egyre világosabb lett, hogy meg lehet tanulni, mire hogyan válaszoljak a beszédemmel vagy a gesztusaimmal.”

Milyen picike kötet és mennyi érzelmet takar.
IGEN AKAROM……KELL EGY SAJÁT PÉLDÁNY !!!!!!!!!!!!

Annyira hihetetlen ez az egész történet, hogy nagyon nehezen tudok egy értelmes értékelést írni.
Kezdve avval, hogy egy olyan szerelmi történetet volt szerencsém megismerni, amivel én még soha molyos pályafutásom során nem találkoztam.
Elképesztő volt végig követni hol Bence, hol Noémi életét.
Gondolataikon át voltam üres, érzelemmentes, érdeklődő, csak létező és végül érző ember…
Bár a karakterek olyanok amilyenek, mégis rengeteget fejlődnek és akár fura, akár nem, rendkívül színes egyének.
Fantasztikus volt részese lenni annak a társadalomnak, amiben én magam is élek, a cselekményszál által visszamenni az időbe és újra élni, hogy anno én hogyan éltem túl az óvodát, iskolát, egyetemet….
Jó volt látni, hogy Mi egy társadalmon belül is mennyire egyediek vagyunk, milyen gondok, lehetőségek vannak előttünk…
Rendkívüli élmény volt a fiú szemszöge.
Sokkal többet kaptam, mint a „saját” oldalamtól.
És az a plusz amit szenvedélyként ismertem fel….egyszerűen látnom kell a képeket…..

Ez a történet nem egyszer olvasós. Többször elő kell vennem, mert tudom, hogy újra és újra felfogok benne fedezni kincseket, amik most még rejtve maradtak előttem.

És pont a fent említettek miatt is, hálásan köszönöm, hogy utazókönyvként volt szerencsém megismerni az írót és ezt a csodás kötetet. KÖSZÖNÖM!

Nagyon nagy kedvenc és csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének egy teljesen új nézőpontú történetet olvasni! ♥

2 hozzászólás
>!
mezei P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Kíváncsi voltam. Nem is tudom, mit vártam, de az biztos, hogy nem azt kaptam, amit vártam. És mit kaptam? Egy nagyon különleges, teljesen egyedi szerelmi történetet. Amit nem lehetett nem szeretni. Két egyáltalán nem átlagos fiatalt ismerhettünk meg. Bevallom őszintén, Bence alakja sokkal közelebb állt hozzám, talán azért, mert már teljesen kicsi korától megismerjük, vagy talán hogy E/1. személyben olvashatjuk gondolatait. Noémival kicsit gondban voltam, nem igazán került közel hozzám, már felnőttként ismerkedünk meg vele, E/3. személyben olvasunk róla, és én, mint egy teljesen átlagos nő egy kicsit spoiler szabadosnak tartom az életvitelét. A könyvben rengeteg érdekes, és értékes gondolattal találkozunk, gyerekekről, felnőttekről, az iskolai viselkedésről, sportról, érzésekről vagy annak hiányáról, a másságról, a másság elfogadásáról. És akkor gondolkozhatunk: mit tartunk átlagosnak, mit tartunk deviánsnak? Jó dolog-e beolvadni a tömegbe, vagy szeretnénk kicsit kitűnni, különlegesnek lenni? Legalább egy embernek? Mert hát: „Mindenkinek van párja a világban.” Legalábbis a könyvekben.

4 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Mi kell egy szerelemhez? Hogy megtaláljuk azt az embert, aki kiegészít, és önmagunk lehetünk mellette. Ez olyan személyeknek, mint Bence és Noémi nem a legkönnyebb.
Bence nem nagyon érteti meg magát más emberekkel, próbált hozzájuk igazodni, eltanulta a gesztusokat, a reakciókat, hogy hogyan is kéne úgy viselkedni, ahogy a többiek.
Noémi is egy elég extrém eset, mert van neki egy különös hobbija, amit nem igazán értek, és kicsit félelmetes is. Ő nagyon jól be tudott illeszkedni az emberek közé, mégis legbelül olyan, mint Bence, hogy nyűg neki, ha emberekkel kell lennie. Innentől pedig egész egyszerű kitalálni, hogy mi történik, ha ők ketten találkoznak. Mind a kettő felismeri a másikban magát és kész is tökéletes szerelem.

Értékelés:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/02/rojik-tamas-…

Interjú:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/02/rojik-tamas-…

>!
oldmoviegirl01 P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Szeretem a különleges szerelmi történeteket.
Szeretem, ha a nem tökéletes, a társadalom által támasztott normáknak megfelelő emberkékre rátalál a boldogság.
Szeretném azt hinni, hogy „Mindenkinek van párja a világban.”
Nagyon örülök, hogy rábukkantam a Moly-on erre a könyvre.
Emlékezetes olvasmány marad.

>!
Ferger_Jolcsi P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Sokat gondolkodtam azon, milyen értékelést is írjak erről a könyvről. Nem épp hétköznapi a témája…. Egyrészt elborzaszt, ahogy minden érzelemtől mentesen él Bence, viszont csodálom a kitartását, ahogy mégis próbálja megtanulni azokat a szokásokat és társadalmi rendeket, amik szükségesek ahhoz, hogy beilleszkedhessen a kortársai közé.
Noémit egyáltalán nem sikerült megkedvelnem… Annyira ridegnek és távolinak, megfoghatatlannak tűnt számomra.
Érdekes volt olvasni… Kizökkentett a megszokott „romantikus” történetekből…

>!
wzsuzsanna P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Szokásommá vált az évek alatt, hogy tonnaszámra hordom be a könyveket a srácoknak a koliba, igyekezvén elősegíteni, hogy ők is úgy megszeressék az olvasást, mint én. Éppen ezért üdítő változatosságot jelentett, amikor az egyikük elém állt ezzel a könyvvel, mondván „Tanárnő, ezt el kell olvasnia, mert annyira jó!”. És hát persze alap, hogy ilyesmire nem mondunk nemet, ráadásul egyébként is érdekelt, szóval nekivágtam.
Nagyon nehéz tömören és röviden összefoglalni, hogy miről is olvastam, miről is szólt az egész, mivel a konkrét cselekményen túl sokkal jobban megragadott az az óriási mennyiségű érzelem és hangulat, amit a regény közvetített számomra. Bár a szereplők hivatalosan különcnek és furcsának számítanak, mégis azt éreztem, hogy jól ismerem őket, hiszen itt élnek közöttünk. Valószínűleg a munkám végett is azt látom, hogy ebben a „most-rögtön-semmi-nem-elég-inger-inger-ez légy-az légy-találd-meg-önmagad-de-azonnal”-világban minden fiatalban él egy Bence vagy egy Noémi, és ez a történet emlékeztetett arra, mennyire fontos, hogy sikerüljön nekik találni valamit az életben, ami igazi és valódi, amitől tényleg úgy érzik, élnek.
Szóval köszönöm az élményt, egy hiányosságot mégis felrónék: nagyon olvastam volna tovább is.:)

>!
rebeka202 P
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Az tény, hogy ez volt az eddig legfurcsább szerelmi történet, amit valaha olvastam. Nem az a klisé sztori, ami a legtöbb romantikus regény alapját képezi, hanem valami új, valami más.
Adott két szereplő, akikre a furcsánál jobb jelzőt nem találtam, akárhogy gondolkodtam rajta. A fiú nagyon jól leírja magát az egyik fejezetben: Olyan diagnózist kerestem, amely rám illik, vagyis arra, aki jól alkalmazkodik, intelligensebb az átlagnál, de nem érez gyakorlatilag semmit. Először nem tudtam felfogni, hogy ez hogy lehetséges, de lehetséges.. vannak ilyen emberek, akiknek nagyon nehéz lehet a beilleszkedés (ahogy ezt a fiú életéből is kiolvashattuk).
Na igen, a másik dolog, ami nagyon tetszett, fejezetenként váltja a két főszereplő életét. Bemutatja őket, viszont két teljesen külön síkon folynak az események, amelyek a végére annyira szépen összeolvadnak. Nem erőltetett módon, nem érződik ki a történetből, hogy eddig két külön életről olvashattunk, hanem olyan szépen egymásba mosódnak.
Nagyon részletesen megismerhettük Bence életét, ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy valamelyest megértsük a szereplők lelkivilágát ÉS érzelmi világát, mert van nekik!!
A borítóról csak annyit, hogy először nagyon ijesztőnek találtam, viszont így elolvasva a könyvet rájöttem, hogy ennél jobban nem is tudná kifejezni a tartalom lényegét!

Szerintem ez egy nagyon különleges történet. Ami kifejezetten tetszett benne, hogy nem klisére épül, hanem teljesen újat mutat.
Ami kérdéses számomra @Rojik_Tamás: ezt a világot ennyire részletességgel személyes tapasztalat vagy kutatómunka útján sikerült felépíteni? Mert nagyon valósághűre sikerült! :) És természetesen köszönöm @Barbara_Csergő-nek a könyvet! :*

7 hozzászólás
>!
Ferger_Annamária I
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Már a borítón is tökéletesen látszik, hogy a könyvben a szereplők maszkot használnak; míg belül üresek, érzés nélküliek, a külvilág felé mégis mosoly mögé bújnak.
Sajnos sokan vannak, akik a csalódások miatt kiüresednek, nem képesek kinyilvánítani érzéseiket, vagy csupán csak félnek megmutni, hogy mit is gondolnak valójában. De ebben a történetben Bence és Noémi egészen mások. Ők így születnek, és csupán eljátszani, leutánozni tudják más emberek reakcióját. Az író egészen új témát boncolgat, Bence karakterét nagyon jól megalkotta. Noémi személyisége kicsit zavaró volt számomra, mégis tetszett a két fél találkozása, és az (amire az író rávilágított), hogy mindenki képes érezni, csak elő kell csalogatni valahogy.

1 hozzászólás
>!
beccaelle
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

A könyv rövidnek mondható a maga 126 oldalával, de én egyszer sem éreztem volna, hogy nem bontakozott ki kellően a történet. Nem maradt hiányérzetem a könyv elolvasása után, mert minden megvolt benne, ami ahhoz kell, hogy egy kerek történetet kapjunk.
Bővebben mesélek a blogon. Imádtam ♥♥
https://csillagporkonyvesblog.blogspot.sk/2017/08/rojik…


Népszerű idézetek

>!
Cicu

Hiányzott belőlem a közösség iránti vágy, vagy bármilyen ösztön, amely a társasághoz húzott volna.

6. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Tanuljam meg, kezdte fojtott hangon, tanuljam meg, hogy soha, de soha nem szabad mások helyett dolgozni, mert az élet nem óvoda lesz. Ott bizony hajtani kell, de csak magamért. Mert aki másért hajt, azt kihasználják, megeszik, mint a természetfilmben a krokodil a beteg gnúkat.
Hogy neki most lehetne akár terepjárója is, mint a pesti gazembereknek, de ehelyett ő inkább segített másoknak, bízott a közös erőben. Ez a világ egy rohadt világ, az erős győz, a gyenge alulmarad. Ezt nyertük a nagy rendszerváltással. Tanuljam meg, mert én már ebbe fogok belenőni.

15. oldal

>!
Cicu

A szavak elhagytak, csak az érintés maradt.

113. oldal

>!
mezei P

Végül könyvekre terelte a szót. Elmondtam neki, hogy főleg a gyermekenciklopédiák érdekelnek, szépirodalmat ritkán olvasok, csak ha kötelező. Amikor megkérdezte, mi bajom van vele, határozottan rávágtam, hogy túl sok bennük az ember. Azt ajánlotta, olvassam el Defoe Robinsonját.

>!
Cicu

Noémi most először talált igazi partnerre, akivel a közösülés nem csupán egy állati, ösztönös harcnak tűnt, amelyben győzni kellett, a győzelem pedig a felesleges energiák elemésztése volt; élvezte az aktus minden percét, nem bántani akarta a fiút, hanem örömet okozni neki, és egyformán tombolt gyönyörében, amikor ő vagy a másik élvezete tört fel a kiszáradó torkokból.

91. oldal

>!
mezei P

Az asztallal szemben, a hosszú falon egybefüggő könyvespolc állt, szellősen telerakva könyvekkel. A fiú próbált rendszert felfedezi benne, de összevissza talált műveket az ókori szerzőktől a kortársakig, mintha valaki úgy dobálta volna fel a könyveket, ahogyan épp a keze ügyébe kerültek.

1 hozzászólás
>!
Cicu

Hamarosan rájöttem, hogy az érzelmek nem többek egy-egy inger válaszreakciójánál. Számomra hiányzott a kettőt összekötő csatorna, viszont egyre világosabb lett, hogy meg lehet tanulni, mire hogyan válaszoljak a beszédemmel vagy a gesztusaimmal.

93. oldal

>!
Cicu

Ha visszagondolok, nem tudnám könnyen meghatározni, mi voltam én, Noémi testében. Minden gesztus, mondat lopott volt, mások énjéből férceltek össze. Talán az egyetlen, ami sajátomnak tekinthető, a túlélésre való szándék. Görcsösen kapaszkodtam az életembe, mint egy, az evolúció hajnalán álló lény, amelyik ki akar teljesedni, felnőni a többi faj mellé, sőt túlhaladni azokat.

93. oldal

>!
mezei P

A recepteket többnyire internetről töltöttem le, betartottam a lépéseket, ahogyan írták, de az 'ízlés szerint', illetve az 'addig süssük, amíg jó nem lesz' kifejezésekkel alig tudtam mit kezdeni.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Istók Anna: Éhes felhő a napot
Tillie Cole: Ezer csók
Lylia Bloom: Védtelenül
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
A. Meredith Walters: Light in the Shadows – Fény az éjszakában