A ​csillagos égig 28 csillagozás

Rojik Tamás: A csillagos égig

Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Vados Anna

>!
Napkút, Budapest, 2020
128 oldal · ISBN: 9789632639314
>!
Napkút, Budapest, 2017
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632637150

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Gábor kis családi biznisz keretén belül hagyatékok felszámolásával foglalkozik – hívhatjuk akár lomizásnak is. Kis túlzással tehát a halálból él. A hagyatékok mellett pedig egykori gazdáik emlékeit is magához veszi, és ahogy a rissz-rossz használt mosógépet szokás megbuherálni és újra üzembe helyezni, úgy szerkeszti-írja át ő is ezeket az emlékeket, hogy aztán blogján közölje őket – kulturális recycling a XXI. században. Aztán egyes dolgok megváltoznak, mégpedig jól, más dolgok meg szintén megváltoznak, de nem jól… semmi forradalmira ne számítsunk, csak egy nyugodtan végigvezetett életmesére. Rojik Tamás főhőse a személyes autonómiát többre tartja a nyakkendős állások által nyújtott létbiztonságnál – ennélfogva története részben protest-történet arról, hogy a magasabb életminőség nem feltétlenül az anyagi lehetőségeink függvénye. A könyv nagy erénye a hangja: Rojik visszafogottan intonál, stílusa tolakodásmentes, nem akarja ráerőltetni az olvasóra sem a szereplő magányosságát, sem az író világnézetét. Van benne valami halvány proli- és self made man-romantika – de nagyon jól van kezelve, látszik, hogy a megélt (vagy legalábbis érzékenyen átgondolt) tapasztalatokból építkezik.

Aztán egy idő után eljön a pillanat, hogy az elbeszélő találkozik Dórával – magyarán, mint meteorit, becsapódik a szöveg felszínébe az ún. „szerelmi szál”. No most az efféle meteoritok vagy kipusztítják egy bolygó élővilágát, vagy valami új létforma csíráit hozzák magukkal – mindenesetre kockázatos ügy ez. Szerelmi szálat írni ugyanis felettébb problémás – az olvasóban azt a hatást kell kelteni, hogy itt két szerelmes ember beszélget egymással, nem pedig az író beszélget magában. És bevallom, én erről nem mindig voltam meggyőződve. Ez a bizonytalanságom pedig a végkifejletre is rávetette árnyékát, spoiler

Mindent összevetve azért a regényt minimum 60%-ában kedveltem – mindenképpen ajánlanám azoknak, akik a kortárs irodalom depresszív tömbjeit szeretnék megszakítani némi lágyabb szólammal. Ahhoz azonban, hogy igazán szeressem, hiányzott nekem a kötet második feléből némi elmélyítés – akár azon az áron is, hogy karcosabb lesz tőle a szöveg.

6 hozzászólás
pannik >!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Már a fülszöveg első mondatából gondoltam, hogy ez egy érdekes könyv lesz, és így is lett :)
A történet magával ragadó, pörögnek az események, nem lehet unatkozni. Olvastatja magát a könyv.

Nagyon tetszett az ötletessége, magyaros egyedisége, szépsége. Helyenként nehéz és szomorú olvasni, mégis összességében pozitív érzeteket hagy maga után.
Értékeltem főhősünk családi nehézségeiben mutatott valós előrelépéseit. Ezeket a dolgokat jól fogta meg az író.

Az egyetlen dolog ami nekem személy szerint nem tetszett az a multinacionális céggel és az ott dolgozókkal kapcsolatos általánosítás. Azt láttam, hogy előítéletekkel és sztereotípiákkal eléggé árnyalatlan és valótlan képet festett, amit határozottan meg kell cáfoljak. Nem, egy multinál nem mindenki agyatlan, felszínes és sablonos. Sőt, határozottan látom mindkét oldalt és azt kell mondjam mindenhol emberek ülnek.

Ezt leszámítva összességében nagyon tetszett és ajánlom a figyelőimnek, főként a könnyedebb de tartalmas kortárs olvasmányra vágyóknak.

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

„…valahogy még mindig a szüleim háza volt az egyetlen, ahol nem tudtam felnőttként viselkedni, ahol az idő megállt, amikor elköltöztem, a szemükben megmaradtam dacos kamasznak, és az előszoba tükrében is annak láttam magam, pedig már táskásodott a szemem alja, volt ősz hajszálam, ráncosodott a homlokom.”

Kedves Rojik Tamás!

Az első és talán legfontosabb közölnivalóm feléd, hogy köszönöm.
Ez a mű mindamellett, hogy rendkívül életszagú, egyben gyönyörű is.
Miért írom, hogy gyönyörű?
Mert annyi érzelmet sorakoztattál fel ebben a kis regényben.
Minden sorral együtt lélegeztem, nevettem, sírtam, vagy szeretkeztem…nincs olyan sora melyet ne rágtam volna meg többször is.
A romantikus címke nem fejezi ki igazán, mennyi igazság és bölcsesség van elrejtve ebbe az alig 124 oldalas kötetben.
A karakterek egytől egyig szerethetőek, a maga nemében még Mónika is …
Elképesztő volt látni szereplőink fejlődését, főleg úgy, hogy ezt egy férfi gondolataival, gyötrelmeivel fűszerezted meg.
Rólam sokszor mondták már, hogy nem vagyok síros, de itt többször könnybe lábadt a szemem és bár kibuggyanni nem hagytam, nagyon éreztem mikor kellett és nagyon is megtudom érteni az legutolsó soraidat.
És mikor becsuktam a könyvet, megkönnyebbültem, hogy igen, ennyi gond, süppedés és egyebek mellett, egy társ mennyit változtathat és lendíthet az élni akarás és a fejlődési vágyunk elérésében…

Egyszóval kifejezve : Gyönyörű

Köszönöm, hogy megírtad!

Kívánok még nagyon sok sikeres történet írást és minden jót a következő időkre!

Üdv.: Egy új hűséges olvasód.

U.I.: Ez a borító szerelem első látásra. Gyönyörűen fog mutatni a polcomon, mert természetesen egy példányt szeretnék magaménak tudni. Köszönöm.

És külön szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként volt szerencsém olvasni.
Hatalmas élmény volt. KÖSZÖNÖM!

Kedvenc, ajánlom!

1 hozzászólás
Chill86 P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

A legjobban az első felét szerettem: ahogy a lomtalanításból előkerülő kisebb-nagyobb tárgyak megelevenednek, történetet sző köréjük Gábor. Láttam a lakásokat, dobozokat, gombfoci gyűjteményt. Éreztem az édes-savanyú mártás illatot.
Sokszor én magam is elmélázok egy-egy tárgy felett, például apukám padlásán – mikor került vajon hozzánk, kinek tetszett meg vagy ajándékba kaptuk? Miért tartották meg szüleim, milyen emlékek fűződhetnek hozzá?
Vajon amikor mi kezdünk majd „dobozolni” a testvéremmel, akkor mennyire lesz nehéz ezek felett a régi emlékek felett ítéletet hozni? Megy vagy marad? Kié lesz?

Ezeken a történeteken túl érdekes volt megismerni Gábor és Dóra életét, a rokonokat és egy-egy futó ismeretséget is. Viszont összességében nézve én túl egyszerűnek találtam a szövegezést. Néhol ridegnek éreztem, holott a történet megengedett volna kicsit több leírást, „mellbe vágást”.

wzsuzsanna P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Tamás munkásságával először a Befogad és kitaszít című könyve olvasásakor találkoztam. Nem titok, hogy már az a regény is teljesen magával ragadott, éppen ezért nagyon kíváncsian vártam az új kötetet. Eredetileg úgy terveztem, hogy várok vele hétvégéig, amikor nyugodtan el tudom olvasni, de én oktondi, belelapoztam, aztán már nem nagyon tudtam letenni (jó, persze, le tudtam, mert valamikor dolgozni is muszáj, de nagyon nehezen).Valahogy nálam nagyon működik az a légkör, amit a szerző megteremt a lapjain. A saját kis belső szótáramban „semmirőlésmindenrőlszólós”-nak titulálom az ehhez hasonló könyveket, ahol nem az az érdekes, hogy kapkodjam a fejem az akciódús jelenetek között, hanem az, hogy a mély igazsága és hitelessége teljesen beszippantson.
A történet két főhőse, Gábor és Dóra sok szempontból különböző karakterek, abban azonban hasonlóak, hogy mindketten keresik azt a lehetséges életet, amellyel nem kell meghazudtolniuk saját magukat. Mindezzel könnyű azonosulni, hiszen jó néhányan ugyanezzel küszködünk, csupán az a kérdés, mennyi önreflexiónk van ahhoz, hogy a helyes döntéseket hozzuk meg. Gábor útja nagyon hitelesen és szépen ábrázolta, hogy a kezdeti bizonytalanságok után hogyan teszi helyre kapcsolatát a világgal, a családjával, és persze önmagával.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/09/a-csillagos-egig.html

Csoszi>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Néhány hete a neten találtam pár fejezetet a regényből, olyan igazi kis kedvcsinálót. Mikor eljutottam a könyvtárba, nem volt kérdés, hogy hozom is magammal ezt a könyvet. A kezdeti lendület azonban hamar kifulladt. A közepén kicsit elvesztettem az érdeklődést spoiler, majd eljött a mélypont spoiler. Gondoltam, ettől már csak jobb lehet. Dóra megjelenése újra színt hozott a történetbe. Kíváncsi voltam, hogy kialakul-e köztük valamiféle kapcsolat és ha igen, hogyan fejlődik tovább. Gábor a történet végre sokat fejlődött spoiler. Összességében egy pozitív könyvet olvashattam.

rebeka202 P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Ezzel a könyvvel csak egy baj van: nagyon rövid! Pedig még úgy olvastam volna tovább Gábor és Dóra történetét, hogy mi lesz velük később, hogyan alakul az életük. De ez a könyv így volt jó!

Ezúton kihasználom az alkalmat, és még egyszer meg szeretnék köszönni @Rojik_Tamás-nak a könyve(ke)t! Mai napig nagyon örülök nekik!!!

Nagyon szeretem az író stílusát! Ami megfog benne, hogy nagyon életszagú, nem földtől elrugaszkodott, valóságos. Mostanában nagyon sok olyan könyvet olvastam, ami ilyen na persze érzéseket hozott ki belőlem, itt viszont egyszer sem volt bennem semmi hasonló gondolat. A valóságot írja le. Egy 25 éves fiú férfivá válását, családi problémáit, személyes problémáit, mindennapjait. Nem pedig egy 25 éves gazdag magánvállalkozó, szexi macsó ragyogó mindennapjait, akinek egy csinibaba jut osztályrészül és 3 nap alatt le is zajlik az, ami általában két ember között sokszor hetek-hónapok eredménye.

Nagyon szeretem, ahogyan a szereplőket megformálja. Egyszerűbb, visszafogottabb szereplői vannak. Süt róluk, hogy ők VALÓSÁGOSAK! Mint már írtam, nem ilyen földtől elrugaszkodott életet mutat be a gazdagságról, a fényűzésről, a tökéletes testekről, a tökéletes szexről, hanem a való életet. Ez tetszik a legeslegjobban benne :)

Rövid kis történet volt. Nem volt hatalmas mondanivalója, nem voltak benne eget rengető drámák, lángoló szerelmek. De volt benne családi kötelék, barátság, szerelem, kötődés. Olyan, amilyet a legtöbb ember megél élete során.
És persze nem tudtam lerakni, ha nem lettem volna álmos, egy nap alatt kiolvasom.

A könyv előtt beleolvastam az író blogjába és emiatt a történetben néhol őt véltem felfedezni. Úgy éreztem, ezt ő élte meg, ezt a bizonyos dolog vele is megtörtént. És ez nagyon szép :)

Várom a következő könyvedet, kedves Tamás! Nagyon várom, mert tudom, hogy ismét tetszeni fog!

*és a borító nagyon szép!*

2 hozzászólás
Oláh_Zita P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Ez egy szép és emberi történet. Azt hiszem ez az egyik legnehezebb párosítás, amiben alkothat az ember, ez egy jól sikerült történet.
Köszönöm szépen drága @Nikolett0907, hogy megkaptam tőled ajndékba.

2 hozzászólás
happy_moly>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

Tamás munkásságával először a Befogad és kitaszít című regénye kapcsán találkoztam. Mint az is ez is nagyon magába szippantott és magával ragadott.
Ismét egy fontos témát választott, amiről úgy érzem beszélni kell, meg kell ismertetni az emberekkel.
Két szereplőt ismerhetünk meg a könyvben, mind a két fél két különböző világban él, de még is hasonló a kitartásuk a tenni akarásuk. A sok nehézség ellenére nem adják fel és együtt egymást támogatva alkotnak együtt egy kerek egészet.
Ez a könyv a kitartásról szól, hogy mindig minden körülményből fel lehet állni és fel is kell, mindig vannak lehetőségek, hogy jobban éljen az ember. :)
Köszönöm, hogy megkerestél és elhoztad megint a könyvedet. :) @Rojik_Tamás

1 hozzászólás
_Ellamara_ P>!
Rojik Tamás: A csillagos égig

A csillagos égig repít, majd vissza dob.
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik a nem átlagos hétköznapi történeteket, vagy valami újra vágynak. Egy őszi teázós estére tökéletes, gyorsan el lehet merülni benne, már az elején magával ragad. Könnyed hangneme és remek karakterei teszik még vonzóbbá, na meg a gyönyörű borítója :) .

Teljes értékelés: http://bookranahn.blogspot.hu/2017/11/rojik-tamas-csill…


Népszerű idézetek

>!

… a szocialista vívmányokat, az összes ideológiát, Sztálin ledöntött szobrát, Lenin szakállát, Kádár búzakalászos címerét legalább annyira velőmben érzem, mint a Kacsameséket vasárnap délután Antall József halálával, a gyorséttermes sajtburger illatát sült krumplival és műanyagjátékkal, a legóvárakat és kalózhajókat, a számítógépeket a tízkilós monitorokkal, a mobiltelefonokat, a betárcsázós internetet, az első szavazásomat, az útlevél nélküli külföldi utat vagy az angol nyelvet és még sorolhatnám.
A nagyszülők háborús emlékeiről, fogolytáborokról, haláltáborokról, politikai bűnözőkről, elfagyott végtagokról, hajnalban parkoló autókról pedig már ne is beszéljünk.

42-43. oldal, 7. fejezet

beccaelle>!

A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt
parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi
bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki
sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont,
kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra.
– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük
a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve
legyen.
– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de
azért mosolygott.

5. oldal

>!

…valahogy még mindig a szüleim háza volt az egyetlen, ahol nem tudtam felnőttként viselkedni, ahol az idő megállt, amikor elköltöztem, a szemükben megmaradtam dacos kamasznak, és az előszoba tükrében is annak láttam magam, pedig már táskásodott a szemem alja, volt ősz hajszálam, ráncosodott a homlokom.

123. oldal, 16. fejezet

_Ellamara_ P>!

– Milyennek látsz most?
– Olyannak, aki tudja, hogy kivételes.

rebeka202 P>!

– De nekem valami csaj nem kell, akinek a valami pasija lennék. Nem szeretnék egy másnaposan elmesélt élmény lenni, akinek a nevét is elfelejtik.

13. oldal

rebeka202 P>!

– Mit káromkodsz, vénember! – üvöltött rá a férjére, de az kajánul vissza is vágott:
– Olyat mondok, leveszed a ruhádat! Na, de húzzál befele, mert most biznisz folyik.

8. oldal

rebeka202 P>!

– Aha – nyögtem, és egy húzásra megittam az időközben megérkező italomat. Valahol a felénél elvesztettem a fonalat. Próbáltam a mellét nézni, aztán a nyakát, a karját, valamit, hogy megkívánjam, de annyira unatkoztam, hogy nem sikerült.

22. oldal

rebeka202 P>!

Egyszer kamasz koromban megkérdeztem a nagybátyámat egy családi ebéd alkalmával, hogy szerinte van-e esélyem megházasodni, mert szerintem örökké egyedül fogok maradni. Sörösüveggel a kezében átkarolt, s azt suttogta keserűen, nincs olyan szerencséd.

120. oldal

rebeka202 P>!

– Szeretnéd délután kipróbálni? – kérdeztem, mert azt akartam, hogy ezúttal jó kedvvel váljunk el.
– Csak felidegesíteném magam. Biztosan találnék valami hibát benne, amit nem javíthatok ki.
– Nem minden hibát kell kijavítani – vágtam rá, amitől még rosszabb lett az asztal körül a levegő.

123. oldal

_Ellamara_ P>!

– Az volt régen a Katona Kórház. Oda hordtam az öngyilkosjelölteket.
– Mentőztél is?
– Igen, amikor felköltöztem. Bármit elvezettem volna, még akár háztartást is, csak gép legyen benne – mondta nevetve, (…)


Hasonló könyvek címkék alapján

David Benioff: Tolvajok tele
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Tóth Olga: Csupasz nyulak
Istók Anna: Éhes felhő a napot
Orhan Pamuk: A piros hajú nő
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Leitner Lili: Az azúr bicikli
Tommy Wallach: Kösz, hogy…
Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror