Angyalvakond 40 csillagozás

Röhrig Géza: Angyalvakond

Ötven versben, ötven alakban furcsa egy történetet mesél el mindannyiunkról. Mások történetével saját hajléktalanságát. Verses portrékat ír összetéveszthetetlen, csodálatos emberekről. Ilyen műfaj nem létezik. A csillagos égbe veri bele a fejét a gondolkodásával. Belegörbed, belegörbül, hogy jaj, csak ne a saját hajléktalanságát írja, illetve a sajátját a hajléktalanság univerzumában, Azt sem lehet mindig eldönteni, hogy honnan nézi ezt az ötven hajléktalant, ő nézi-e. Hol közelről, szemtanúként nézi, ilyenkor jellemzi, ábrázolja őket, felderíti sorsukat, hol meg legbelülről, lelkük közepéből ad jelentéseket, gondolatfolyamai, belső filmjeik, belső monológjaik, asszociációs rendszerük felől. Ez így is van rendjén. Párhuzamosan beszél sajátosról és közösről. Kifordítja és befordítja. Így dolgozik valamennyiünkben legnagyobb közös kincsünk, az empátia. Szabadságunk egyetlen belépőjegye.

>!
Menhely Alapítvány, Budapest, 2018
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158099912

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Juci P>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Röhrig előző kötetére is egy nagy igent mondtam (mást nem is nagyon tudtam, nem sikerült szavakba foglalni, amilyen hatással volt rám), és erre talán még inkább. Az a kötet – emlékeim és az enyémnél bőbeszédűbb értékelések tanúsága szerint is – kifejezetten abrazív volt, a bőrt leszedte az arcodról. Emez viszont hiába szól még töményebben a lehető legnagyobb emberi nyomorúságról, mégis sokszor egyszerűen az volt az érzésem, hogy ez mennyire szép. Kozmikusan szép, felér a csillagokig. Úgy mutatja fel a hajléktalan emberek méltóságát, hogy eszedbe sem jut az empátia szó – mert ezt a méltóságot nem az ő nézőpontja hozza létre, nem érzi úgy, hogy neki kell helyreállítania, ez egész egyszerűen van. És egy idő után már az sem zavart, hogy néhol szándékosan rossz vagy suta a rím, mert beláttam, máshogy hazugság lenne. Szerintem itt a radikális érzékenységgel kezelt téma olyan magas szintű poétikai megvalósítással kapcsolódik, ami kb. megkerülhetetlenné teszi ezt a kötetet.

tgorsy>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Ahogy Tar Sándort, ezeket a verseket sem tudom lelkiismeretfurdalás nélkül olvasni.

abcug I>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Igen, nem nagyon lehet kevesebb csillagot adni erre a könyvre. Nem mondom, hogy az irodalomnak tetté kell válnia, de mégiscsak tett ez. Valószínűleg éles és majdnem megengedhetetlen párhuzam, mégis megengedem: ahogy Sinka István Vád c. könyve szólt, úgy szól ez a könyv is azokért és azokról, akikért és akikről nem szól senki más: a mai alulsó Magyarországról – mégha nem is Sinkát, hanem inkább Pilinszkyt, József Attilát vagy Kosztolányit idézik sokkal inkább a versek.

ddani>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Elvétve zseniális sorok, és néhol jó versek is. Ezt írnám erről, de nem lehet, mert kontextus: mert „erről”, mert ez az ami. A hajléktalanság nagyon erős téma, és annyira közvetlen és személyes, hogy azt nem is lehet „rendes” kritika szerint olvasni, vagy értékelni. Nagy kockázat is ez egyben, mert aki írja és ezzel kiírja magát, mondjuk hogy a kritika hatókörén kívülre, az maga is egyfajta poétikai hajléktalan.
És mégis, mint versek, és mint költészet olvasandó az Angyalvakond. Dermesztő, keményre fagyasztó szelek fújnak át rajta, nem tudtam máshogy, mint kis távolságtartással, magamat mentendő, olvasni. Volt hogy könnyeztem, de többnyire azért nem, amiért az ember nem fakadhat sírva minden utcasarkon, de komolyan. És az itt megelevenedő, vagy éppen meghaló, emberek is kívüle helyezkednek a szenvedés és igazságtalanság és nyomor pátoszán. Nem a szánalom, az erőszakos lesajnálás és nyomorpornó szövegei, hál'istennek, ezek. Méltóak. Tanulhatok belőlük. Tanulhatunk mind, idelent.

1 hozzászólás
Molymacska>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Ezzel a könyvvel először itt molyon találkoztam, jól meg is néztem, majd elraktároztam a fejemben, hogy van ilyen. Néhány hónappal később viszont, egy kissé zivataros, és némiképpen szomorkás délután megláttam ezt a kötetet egy hajléktalan hölgy kezében a Boráros téren. Rögtön eldöntöttem, hogy ez kell nekem, így le is csapattam rá.
Ellenben arra nem számítottam, hogy a versek ennyire mélyen befognak férkőzni a szívembe. Nagyon érzékeny vagyok az ilyen szociális helyzetekre, és a verseskötet olvasása eléggé meg tudott viselni. Mert elképzeltem azokat az embereket, akikről szólnak ezek a történetek, akik nem ismerték soha a mi életünket, akik megfagynak, vagy éppen kórházban végzik, akik alkoholisták de csak mert így bírják ki. Szomorú volt a kötet, hiszen a hajléktalanság nem egy vidám téma, és többféle helyzetből, emberi sorsból mutatott meg részleteket.
Ami számomra furcsa volt, hogy többször jött fel a versek között, hogy nem cigány, hanem székely az adott személy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehet, hogy egyrészről székely, másrészről pedig, hogy ennyi székely lehet az utcán.
Rengeteg érzelmet élhettem át ezáltal a verseskötet által, és remélem, mások is el fogják olvasni ezt, és átélik azt, amit én. Csak ajánlani tudom.

lilla_csanyi>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Időnként próbálkozom a kortárs lírával.
Időnként nagyon betalál.
Ez a kötet szerencsére ilyen volt.
Néha úgy érzem, mintha a nagy költőink elhasználták volna a legszebb metaforákat és hasonlatokat, ezért annak, aki mostanság igyekszik verseket írni, csak a kevésbé jó, kevésbé ötletes, kevésbé szép költői képek maradtak.
Röhrig Géza szerencsére megmutatta, hogy ez nem így van. Egy súlyos téma ellenére is lehet szépet írni, nem keresi direkt a vulgaritást vagy a megbotránkoztatót.

virezma >!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Nem nagyon tudom hova tenni. Nem tudom pusztán a szándékot értékelni. Kétségtelenül van egy hangulata; látlelet. Ha ki akarok emelni valamit, akkor az a képalkotása.

JPityu IP>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

A téma súlyos, és mégis… olyan nagyon szerettem a képeit, nagyon szépek… Röhrig Géza nagyon tud, engem megvett kilóra.

3 hozzászólás
RitaMoly P>!
Röhrig Géza: Angyalvakond

Nem szeretek Röhrig-kötetről próbálni értékelést írni, mert elég jól el szokta találni a szociális érzékenységemet és megrázó olvasni. Szóval most mondjam, hogy volt? Nem, a szó klasszikus értelmében nem volt jó, mert depresszív és sz*rul érzem magam utána. De végülis valahol ez a lényeg, úgyhogy akkor tulajdonképpen jó, mert elérte a célját, elkezdtem odafigyelni olyan társadalmi problémákra, amikre azelőtt nem. Ha József Attila élne és Utcajogász lenne, valószínűleg hasonló verseket írna.

>!
Menhely Alapítvány, Budapest, 2018
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158099912

Népszerű idézetek

DaTa>!

Története annak van, aki eltört

(első mondat)

ddani>!

lemész a nappal
megfordulsz vele
kigyúl a hajnal
páternosztere

47. oldal ili

ddani>!

egy zárójelentés minden vagyonod
s te boldog vagy hogy világra jöttél

32. oldal zsülien

ddani>!

itt csupán afféle szerves hulladék
kit nem véd se nő se vers

15. oldal dezső bácsi

ddani>!

rugdalóznak rőt sugarak
farfekvésben jön fel a nap

21. oldal olga

JPityu IP>!

vizesblokk nélküli házban nőttem fel
hú ezt nagyon szépen mondtam
szóval putriban

66. oldal

ddani>!

színes lapra dől az melegebb azt mondják

62. oldal zoli táncol

ddani>!

sebed mind gomblyuk
beforrni nincs módjuk
s ahogy legszebb fülbevaló: szárán a cseresznye
mondd mi áll úgy a szívnek mint a veszte?

78. oldal

JPityu IP>!

nem hó ez valami reszelék
mintha fehér ékezetek hullanának
dagasztáshoz belisztezett gyúródeszka lett a város

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fésűs Éva: Csepp víz
Vári Fábián László: Fecskehajtó idő
Kiss Anna: Gyolcs
Kiss Anna: Világok
Szőcs Géza: Nyestbeszéd
Mezey Katalin: Anyagtanulmány
Serfőző Simon: Közel, távol
Csoóri Sándor: Breviárium
Rakovszky Zsuzsa: Hangok
Vári Fábián László: Koponyámban gyertya