India, ​India I-II. 63 csillagozás

Rohinton Mistry: India, India I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

India. Egy büszke és kegyetlen, keserű és édes, misztikus ország. Egy fiatal özvegyasszony, és három albérlője: egy baráti házaspár jólelkű fia, és két szabó. Négy különleges ember, akik a kasztrendszer árnyékában tanulják meg a barátság, a szerelem, és az összetartozás örök leckéit. Egy igazi távlatokon átívelő nagyregény, az álmok és babonák, a remények és harcok közt vergődő Indiában.
„Gazdag szövetű mű, amely bölcsen mosolyogva mutatja be a valóságos, és a mágikus Indiát.”
Wall Street Journal

Rohinton Mistry 1952-ben született Bombayban. 1975 óta Torontóban, Kanadában él. A szerző neves nemzetközi irodalmi díjak kitüntetettje, a Booker-díj várományosa, regényei számos nyelven jelentek meg fergeteges sikerrel. Az Indiai, India kritikusai szerint az utóbbi évtized legfontosabb nagyregénye.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
956 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752054 · Fordította: Csikós András

Kedvencelte 24

Most olvassa 4

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Rohinton Mistry: India, India I-II.

A könyv (a kiadó ellenére) nem ponyvát rejt, hanem négy ember és az ő családjuk életét 1975-ben, amikor is Gandhi szükségállapotot vezet be.
A négy ember különböző területről érkezik, két szabó, egy özvegy nő és egy középiskolát végző fiatal fiú. Az ő sorsuk kovácsolódik egybe a szükség, a munka majd később már más ok miatt is.

A két szabó alacsony kasztba tartozik, ezért az ő életük folyamatosan rettegés ebben az időszakban és nem nagyon tudod a sorsod elkerülni, bár ebben a világban nem nagyon van senki biztonságban az egyszerűbb emberek közül. Gandhi intézkedései miatt ezeknek az embereknek a vakszerencsén múlik az, hogy élnek vagy halnak. Eltűnnek nyomortelepek, majd ezreket csettintésre az utcán összefogdosva sterilizálnak, mert ez ám a módja a népességszaporulat megállításának.
Nemcsak ennek a két szabónak a életét ismerjük meg ebben a brutális világban, hanem egy özvegy nőjét is, aki szembe megy a megszokott dolgokkal és nem házasodik újra, mikor fiatalon elveszíti a férjét. Az élet vele sem bánik kesztyűs kézzel, de küzd, hogy egyedül is boldoguljon ebben a nehéz időszakban, ám a két szabót mégis kénytelen maga mellé fogadni, még akkor is, ha undorodik tőlük. A történetben jön még a fiatal srác, aki tanulmányait folytatja épp, s szintén itt fog élni ebben a házban.

Az élete ennek a négy embernek nagyon nehéz, hisz mindenkinek meg van a maga nyomora, mégis érdekes, ahogy az egész történetből valami felemelő következik, majd egy óriási csapás, hogy tudjuk hol a helyünk a világban, s amitől nem tudtam fél éjszaka aludni. (Kellett nekem éjfélkor befejezni.)

A könyv átad indiai hagyományokat, kulturális érdekessègeket, a ’75-ben történt szükségállapot intézkedéseit és egy nagyívű történetet a négy ember sorsáról. Nagyon a szívemhez nőtt ez a négy személy, nehéz lesz elengedni őket.

2 hozzászólás
>!
motyi11 P
Rohinton Mistry: India, India I-II.

A könyv négy ember sorsán keresztül mutatja be a múlt század Indiáját. A történet magva 1975-76-ban játszódik. 1975-ben a bíróság több rendbeli választási vétségben bűnösnek találta Indira Gandhit, aki lemondás helyett szükségállapotot vezetett be az országban. Teljes kiszolgáltatottság és reménytelenség jellemző, számtalan intézkedés sújtja a legszegényebb rétegeket (nyomortelepek lerombolása, kényszer-sterilizálások). Bármi megtörténhet, sokszor egy hajszálon múlik a fennmaradás vagy a bukás, a hihetetlen méretű egymásra utaltság miatt egy ember szerencsétlensége másokat is magával ránt.
Indira Gandhi intézkedéseiről nem sokat tudtam eddig, de valamiért egy pozitív kép élt róla bennem. A többi értékelésből látom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Érdekes módon magyarul alig-alig találtam valamit a szükségállapotról, ami van, meglehetősen szűkszavú és semmitmondó. Angolul azért elég könnyű információhoz jutni (pl.: http://en.wikipedia.org/wiki/The_Emergency_%28India%29), az alapján a regényben leírtak sajnos nagyon is valósághűek.

4 hozzászólás
>!
Bazil P
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Erről az Indiáról még nem nagyon olvastam.
Elöljáróban annyit, hogy valamilyen szinten India-mániás vagyok. Nem nagyon, nem kezdek el a közeljövőben indiai nyelveket tanulmányozni, mint ahogy eszem ágában sincs áttérni a vegetáriánus étrendre sem, és ha valaki nem csap hozzám egy jókora összeget, azt hiszem nem is utazok el oda sohasem.
Talán félnék is kicsit a higiéniai állapotoktól, meg jó messze is van, és oda utazni igazából hajóval lenne a legnagyobb élmény. Úgy ahogy annak idején mentek.
Például az angolok.
Ez a kis India-mániám is azt hiszem nekik köszönhető. A gyarmati India elvarázsol, az, hogy mit kerestek ott a világ végén ezek a gyarmatosítók, meg hogy viselkedtek, meg, hogy mi lett a vége. A környezet persze, az épített díszletek, a táj, a népek és vallások sokasága, a szokások, a hiedelmek, az ételek, a krikett, Szimla, és az India kapuja. Satöbbi, azt hiszem világos.
Szerencsére jó sok magyar nyelvű irodalom van a témában, kezdtem valamikor az ősidőkben a Bengáli tűzzel, aztán nagy kedvencem Széchenyi Zsigmond Naharja, nemrégiben jött Baktay Ervintől az Indiai éveim. Olvastam Kipling Kimjét, Michael Palin Himalája sorozatának, majd könyvének hatására. Ezek (az utóbbit kivéve) a régmúlt Indiáját mutatják be. Becsomagolva egy ködös-misztikus-egzotikus miliőbe. Ez az India azonban egyszer és mindenkorra elmúlt.
A következő – meghatározó, további olvasmányok keresésére ösztönző könyv a Szabadság éjfélkor volt. A függetlenné válás Indiája. Ez a lépcsőfok, – Gandhi és Nehru, és az egész politikai katyvasz – már megágyazott kissé mostani értékelésem témájának, és ez a következő lépcsőfok, ez a közelmúlt Indiája.
A 70-es években játszódik a történet, és bár azóta is felcseperedett már egy-két emberöltő, azért ez már kissé a ma Indiája is.
Na, ennyi bevezető után először is a kiadásról, és még előbb – a címről.
Hogy ki adta ezt az eredetitől (A Fine Balance) teljesen elrugaszkodott és a történetet olvasva, teljesen idegen címet a könyvnek – fogalmam sincs, de jó nagy baklövés volt. India és még egyszer India, persze stimmel, a történet ott játszódik, de miért is kellett az eredetit megváltoztatni? spoiler
A címváltoztatásnál nagyobb – mondhatni szarvashiba a könyv borítója.
Mert semmi köze a könyv tartalmához. Nézz rá kedves olvasó, és aztán gyorsan felejtsd el. Ha a könyv olvasásán töröd a fejed, akkor tudnod kell, hogy ez nem egy romantikus – olyan a Maharadzsa lánya típusú szappanoperába oltott lányregény – hanem a kőkemény realizmus.
Én nem gyúrok az 1001 listára, és ezt a könyvet is már jócskán elkezdtem, mikor rájöttem, hogy ez rajta van azon a listán. Na, bumm, és akkor mi van?
Hát az van, hogy teljesen megérdemelten került oda.
Mert ez egy igazi nagyregény. Mindenféle értelemben.
Könnyen és gyorsan olvasható, annak ellenére is, hogy egy mennyire idegen világot mutat be. (Még egy hiba a kiadás részéről: az ilyen típusú szöveget egyszerűen kötelező lenne ellátni jó néhány magyarázó lábjegyzettel. A nevekről, az ételekről, a ruhákról, ünnepekről, a politikai helyzetről, a politikusokról – mindarról, amit az indiai olvasó természetesnek vesz, minekünk azonban idegen és ismeretlen.)
Több hiba nem lesz. Bár ezek sem a könyv és az író hibái, hanem a magyar kiadás mulasztásai.
Ennek ellenére persze jó, hogy kiadták. Még így is.
És ezek után, hogy milyen a könyv?
Jó.
Nagyon jó.
Bemutatja néhány kisember kálváriáját és vergődését, küzdelmeit a megélhetésért, egyáltalán az életben maradásért, a politikai cselszövéseket, a mérhetetlen szegénységet, kissé visszakanyarodva a függetlenné válásig.
Realista próza, néha azonban megcsillogtatja a legszebb mágikus realista vonásokat – az volt az érzésem, hogy ilyenkor az író bemutatja, hogy ilyet is tudok ám, amúgy Márquez módra.
De a stílus amolyan Mistry-mód.
Olyan jó mód. A legjobbakat idézi. De komolyan.
Több mód nem lesz. (Depeche Mode sem.)
Kedvenc persze és keresni fogom a szerző többi regényét is.
És még annyit így végül, hogy aki szintén meg van kissé fertőzve ezzel az India–mániával, az ne hagyja ki.
Őszintén ajánlom.

>!
dwistvan P
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Megrázó és szomorú volta ellenére is nagyszerű könyv. Germanus Gyula és Hajnóczy Rózsa csak mint utazó adott egy betekintést Indiára. Egy külső szemlélő úti élményeit írták csak le egyébkén kiváló könyveikben. Ebben a könyvben viszont az indiai valóság hétköznapi küzdelmeit, a politika belső erőviszonyait, az ott élők sorsát lehetett megismerni egy olyan családregény keretében, ahol a szereplők sorsa folyton izgalmas fordulatokat vesz, mint amilyen az élet. Tisztesség és tisztességtelenség jól elkülönül. Akkor is, ha a gonoszság ellen nem lehet tenni semmit. Az ott élőket így jobban lehet érteni, látva, milyen nehézségek húzták vissza őket, mi mindent kellett leküzdeni annak, aki a múltból próbált kitörni. Aki szeretné megismerni Indiát a szegénység közepette is ott rejlő mély érzelmeken és küzdelmes sorsokon át, bátran olvassa el ezt a könyvet.

>!
vorosmacska P
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Rohinton Mistry még álmodni sem mert Indiában arról, hogy valaha írni fog. Huszonévesen telepedett le Kanadában, ahol több évnyi bankári munka mellett vált hivatásos íróvá. Írásai középpontjában a Bombayban eltöltött gyermekkor, a felnőttektől hallott történetek, és saját élményei állnak. Második regénye, a viszonylag könnyen olvasható, magával ragadó, drámai munkája, a nagyszabású India, India.

A regény fő szála a 70-es évek Indiájában játszódik, amikor Indira Gandhi választási csalás révén került újra hatalomra, majd ezt visszamenőleges törvénymódosítással legitimizálta és szükségállapotot vezetett be. A történet középpontjában négy ember és családjának története áll, így a szálak visszavezetnek egészen 1947-ig, India függetlenségének kikiáltásáig és az ország kettészakadásáig.
Négy ember, 3 család sorsa. A tehetősebb párszi* családból származó Diná Dalál – aki mindvégig a regény fő alakja marad – történetén keresztül egy nagyvárosi, függetlenségre törekvő nő, sorscsapásoktól sem mentes életútját követhetjük végig. Isvár és Omprakás családja, az érinthetetlenek, kasztjukból szabadulni akaró szabók története a babonáktól, vallási megszállottságtól és kegyetlenkedésektől hemzsegő falusi létforma tragikus légkörébe vezet el minket. A negyedik szereplő, a pakisztáni határ mellől származó Mánék, a legkiegyensúlyozottabb háttérrel rendelkező, 17 éves, érzékeny lelkű fiú, aki családi nyomásra érkezik a nagyvárosba tanulni. Mistry remelül szövi össze a négy szereplő életét és rajtuk keresztül elvezet egy végtelenül korrupt, a túlélésért küzdő emberek világába. Vallási zavargások, koldusmaffia, kiszolgáltatottság, politikai propaganda, nyomor, bosszúállás, gyilkosság.
Mistry briliánsan fenntartja az érdeklődést a könyv végéig, szerettem történetmesélését. Gördülékenysége ellenére nehezen emészthető olvasmány, időnként úgy éreztem, a pokol bugyraiba tettem kirándulást. Ellenben, az a fajta túlélési vágy és hajtóerő, ami a négy szereplő közül háromban megvan, igencsak megrendítő.

Ha valakit érdekel a világnak ez a szeglete, mondhatni alapmű, nem érdemes kihagyni.

* Mistry is párszi családból származik. Létszámuk Indiában elenyésző, kb 60-70 ezerre tehető.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
956 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752054 · Fordította: Csikós András
>!
Blissenobiarella
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Az India, India magával ragadó atmoszférát teremt, és csodás stílusban megírt könyv.
A történet végtelenül valóságos, és az olvasó könnyedén odaképzelheti magát a szereplők társaságába.
Bár számomra kissé nehézkesen indult be, mert nagyon lassan bontakozik a történet, de amikor csak a kezembe vettem, legalább 200 oldalig meg sem álltam vele, mert nagyon lendületesen olvasható könyv.
A cselekmény lassú kibontakozása ellenére szinte minden oldalon történik valami. Az elején nagyon sok a „sztorizás”, négy főszereplőnk életét a nagyszülőkig visszamenőleg mutatja be nekünk Mistry, és mindez sokat segít abban, hogy a környezetet, Indiát értelmezni tudjuk annak minden sajátosságával. (kasztrendszer, nyomor, szükségállapot, hindúk és muszlimok, stb.)

A második kötet sokkal jobban lekötött, és bár a történet továbbra is lassú folyású, de nagyon izgalmassá vált. Aggódtam a szereplőkért, hogy mi lesz velük, egészen a szívemhez nőttek.
Elképesztő dolog a Családtervezési programról, a Patyolatprogramról olvasni… az ember persze itt, Magyarországon is hall róla, hogy ilyenek megtörténtek (bár a múlt időben nem vagyok biztos), de a regény segítségével a hétköznapi ember szemszögéből élhetjük át, hogy micsoda borzalmak ezek valójában.
Megdöbbentő könyv az India, India. Szépségével, bölcsességével, szomorúságával és borzalmaival egyaránt.
Az elmúlt több, mint egy hónapban állandó társammá szegődött a négy főszereplő… most, hogy kiolvastam a könyvet, hiányozni fognak.
Szívből ajánlom mindenkinek.

>!
Piintyő
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Nohát! Végre sikerült megszerezni, elolvasni… és még csak most írok róla, noha már a másik könyv felénél tartok.
Csodasetudja, úgy látszik bele kell törődnöm, hogy mindig ilyen felkavaró könyveket fogok ki… Az ember olvassa, olvassa, s időnként kénytelen letenni, mert nem képes megemészteni az olvasottakat, a méltatlankodástól eláll a szava… dehát mégis, hogyan történhetik meg ilyen? Hisz nem a középkorban vagyunk, hanem a közelmúltban. Aztán továbbolvasva, Mistry rátesz még egy lapáttal , s aztán megint csak a szörnyülködés, mert itt aztán minden, MNDEN megtörténhetik. És meg is történik.
Kezdve a kormányzati gyűlésekre való elrablástól a robotra való elhurcolásig és tovább az emberi mivolt megalázásáig, a személyiségi jogok eltiprásáig. Hogy konkrétan ne mondjam mi is az. Hogy idáig értem, eszembe jutott a magyarországi, háború utáni bizonyos málenkijrobotok, hiszen apám is odavolt 3 évig, a nagynéném is, aki egy féléves házas volt, a sógornőm apja is. A különbség legfeljebb annyi, hogy Indiában nem háborúban, s nem a győztes fél tette meg ezt a lépést, hanem a saját kormányuk.

Hajh, hát mit tudtunk mi Indira Gandhi kormányzásáról?!
Az egész könyv, úgy ahogy van felzaklató, helyenként dühünkben tenyeret ökölbe szorító, máshol tehetetlenségünkben a végtelenségig elszomorító.

Manék. Dühös vagyok rád, ugyanakkor sajnállak. Mért nem tudtad megtalálni a módját?
Díná megtalálta… Csepp a tengerben, de a semminél több.

>!
vebea
Rohinton Mistry: India, India I-II.

India a maga komplexitásában, tárgyilagos bepillantás a nyomor végtelen körforgásába, mégsem nyomasztó a hangulata, apró örömök, kis sikerek és nagy tragédiák, amilyen az élet maga. Lassú sodrású, nagy lélegzetű de letehetetlen, lehengerlő, beszippantó, mindenképpen ajánlott. Nem 'poverty porn' mint a Lottómilliomos, érzékletesen bemutatja a kasztok életét, az ellentéteket, a nők helyzetét, a teljesség igénye nélkül, hiszen az képtelenség lenne. Imádtam.

>!
hablaty P
Rohinton Mistry: India, India I-II.

4 eve olvastam, azota is sokfele konyv kerult a kezembe, de ez akkora hatassal volt ram, hogy a befejezese utan is bevillantak reszletek, amiken gondolkodtam. Olykor abba kellett egy ket napra hagynom, mert annyira felkavart. Ezzel egyutt is, ezt mindenkinek el kellene olvasni, akit kicsit is erdekel India.

>!
lady_An
Rohinton Mistry: India, India I-II.

Erre a könyvre nem lehet tisztességes értékelést írni, az ember egyszerűen nem találja a szavakat. Felkavaró, szomorú, megdöbbentő. És valós. És emiatt borzasztó. Nem véletlenül került fel az 1001 könyv listára., és nem véletlen ilyen magas százalékú. A szereplők élnek, szinte lelépnek a lapokról, a nyomor igazi, valódi. Más írók, ha a nyomorról, szegénységről írnak akkor általában körülírják, hogy nincs mit enni, nincs ez meg nincs az, és kb 3 mondatot szentelnek neki. Az író viszont annyira élethűen adta vissza, hogy az ember szinte a saját bőrén érzi a nélkülözést olvasás közben. Aztán mikor elszakad a történettől hálát ad érte, hogy itt élhet, hogy nem az 1970-es évek Indiájába született. Ezeknek az embereknek az élete annyira kilátástalan, és mégis annyira összetartanak. A szabók között érződött a szeretet, törődés, és még a legrosszabb helyzetben is tudták ott vannak egymásnak, és számíthatnak a másikra. Ivras annyival jobb sorsot érdemelt volna..Nagyon értékes olvasmány ez. Olvassátok, megéri.


Népszerű idézetek

>!
Youditta

Tudod, Mánék, az ember arcán kevés hely van. Anyám szokta mondani, hogy ha az arcodat elönti a nevetés, nem marad helye a sírásnak.

II. kötet 194. oldal

>!
F_Orsolya P

Az idő lassan telt, mintha elveszítette volna érdeklődését a világ iránt.

II. kötet/ 301. oldal

>!
F_Orsolya P

A közelben a vattacukorárus csábította a vásárlókat:
– Ág ní dadhí! Ág ní dadhí!
– Gyere, egyél többet, vegyél kettőt – csengette meg kis rézcsengettyűjét az árus.
Ísvar egy ujját mutatta, és az árus beindította a masináját.
Nézték, ahogy a zümmögő, berregő gép közepe rózsaszínű cukorfátylat bocsát ki. A férfi pálcát forgatott körbe, simogatta a levegőt, hogy leszüretelje a termést. Amikor a labda akkora lett, mint egy emberfej, kikapcsolta a gépet.
– Tudod, hogyan működik ez a berendezés? – kérdezte Asráf. – A közepén ül egy nagy pók, cukrot és rózsaszínű festéket eszik. És a férfi utasítására elkezd hálót szőni.
– Persze – felelte Óm, és megcsiklandozta az öreget az álla alatt, megcirógatva hófehér szakállát. – Így készült a szakálla is?

II. kötet/ 330. oldal

>!
F_Orsolya P

A sínen való guggolással csak egy baj van – szólalt meg a ismét a hosszú hajú szomszéd. – Fel kell kelned, amikor jön a vonat, ha végeztél, ha nem. A vasút nem tartja tiszteletben a mi szabadtéri trottyolásunkat.
– Jókor mondod! – Ísvar jobbra-balra forgatta a fejét.
– Nyugalom, nyugalom. Még legalább tíz percig nem jön vonat. És elég akkor felugranod, mikor hallod a morajt.
– Ez hasznos tanács, ha az ember nem süket – mondta szégyenlősen Ísvar. – És mi a neved?
-Rádzsarám.
-Szerencsénk van, hogy te lettél a gurunk – szólt Óm.
– Igen, én vagyok a ti szargurutok – kuncogott a férfi.
Ísvart ez nem nagyon mulattatta, de Óm harsányan nevetett.
– Mondd meg nekem, ó, nagy szargurunk, vegyünk-e magunknak menetrendet, ha minden reggel itt kuporgunk a síneken?
– Nem szükséges, engedelmes tanítványom. Néhány nap alatt a zsigereid jobban fogják ismerni a menetrendet, mint maga az állomásfőnök.

264. oldal

>!
F_Orsolya P

– Vissza kell vágnunk – mondta Mánék. – Nekünk is hirdetnünk kell, adjunk mi is ingyen kóstolót. Ha ők agresszív eladási technikát alkalmaznak, tegyünk mi is úgy.
– Agresszív eladási technikát? – visszhangozta megvetően Mr. Kóhlá. – Miféle nyelvezet ez? Teljes mértékben méltóságon alulinak hangzik. Mintha koldulnánk. Ezek a nagyvárosi cégek viselkedhetnek úgy, mint a barbárok, ha nekik úgy tetszik. De mi itt civilizált emberek vagyunk.

344. oldal

>!
bazsalikom P

Azon a héten parlamenti választásokat tartottak, és a járást elárasztották a politikusok, a jelszavakat skandálók meg a talpnyalók. Mint mindig, a politikai pártok változatossága, kampányuk bohócjellege most is derűs szórakozást nyújtott a falusiaknak.

226. oldal

>!
vorosmacska P

A kezet könnyen le lehet kötni a munkával, de a zaklatott elmét nagyon nehéz megszabadítani a nyugtalanságtól.

235. oldal, I. kötet

>!
Bubi

Mennyire megbízhatatlan dolog az idő… ha azt akarom, hogy repüljön, úgy ragad hozzám, mint az enyv. És milyen szeszélyes. Az idő a madzag, amivel életünk dobozait, amelyekben évek és hónapok vannak, összekötjük. Vagy gumiszalag, amit tetszés szerint lehet nyújtani. Az idő lehet csinos szalag egy leányka hajában. Vagy ránc az arcodon, ami ellopja ifjúságod pírját és a hajad színét.

>!
Blissenobiarella

Ha a gyerekházasság szörnyű, ősi sorscsapás, akkor a felnőtt és gyerek házassága modern kori őrület.

II. kötet, 86. oldal, 9, Hol itt a törvény? (Ulpius, 2007)

>!
F_Orsolya P

Kinyitotta az aktatáskáját, elővette a vázlatfüzetét, és megmutatta a legújabb rajzot.
– Éjjel rajzoltam, amikor nagyon lehangolt voltam, és nem tudtam aludni.
A képen három alak volt. Egyikük kis, kerekes emelvényen ült. Nem volt lába, nem voltak ujjai, és törzsének csonkja úgy meredt felfelé, mint egy üres bambuszrúd. A másik egy aszott nő volt, akinek orra helyén lyuk tátongott. Ám a harmadik alak volt a leggroteszkebb. Egy férfi, csuklójához láncolt táskával, négy póklábon. Négy lába a négy égtáj felé állt, mintha soha nem tudná, melyik a helyes irány. Mindkét kezén tíz ujj volt, ujjai tenyeréből kinövő, semmire nem használható banánok. Arcán két, egymás mellett ülő, mégis egymástól bizarr módon elfordított orr, mintha egyik sem bírná elviselni a másik szagát.
Nézték a rajzot, és nem tudták, hogyan reagáljanak a Koldusgazda alkotására. Zavarodottságukból maga a Koldusgazda mentette ki őket azzal, hogy megnevezte alakjait.
– Szörnyszülöttek, azok vagyunk…mindannyian.
Ísvar épp szólni akart, hogy ne vegye annyira a szívére Sankar és Nózi sorsát, amikor a Koldusgazda kiegészítette iménti megjegyzését.
– Úgy értem, minden egyes emberi lény. Akkor ki hibáztathat minket? Milyen esélyünk van, ha a kezdet és a vég ennyire szörnyűséges? Születés és halál… mi lehet ennél irtózatosabb? Szeretjük becsapni magunkat azzal, hogy azt mondjuk rá: csodás, gyönyörű és fenséges, de valójában groteszk és borzalmas, lássuk be.
Becsukta a vázlatfüzetet, visszatette a táskába, és úgy csattintotta be a táska zárját, hogy egyértelmű volt, a boldogság és szenvedés, a kétség és felfedezés regénye ezzel véget ért, az emberi érzéseket elcsomagolta, ideje visszatérni az üzleti ügyekhez.

II. kötet/ 224-225. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Carol Shields: Kőbe vésett történet
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Jung Chang: Vadhattyúk
John Irving: Árvák hercege
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Chitra Banerjee Divakaruni: Szívtestvérem