Családi ​ügyek 15 csillagozás

Rohinton Mistry: Családi ügyek

A 2002-ben megjelent regény az 1990-es évek politikailag korrupt indiai nagyvárosába, Bombayba kalauzolja az olvasót. Központi alakja a párszi vallású Nariman Vakeel, a Parkinson-kórban szenvedő nyugdíjas egyetemi professzor, akinek egyre súlyosbodó betegsége újabb és újabb terheket ró családjára és a családi kapcsolatokra. A hatalmas lakásban vele egy fedél alatt élő mostohagyermekei egy gonosz terv vezérvonalán haladva „átjátsszák” őt vér szerinti lányához, aki férjével és két fiával lakik együtt kétszobás otthonukban. A három generáción átívelő családregényben a főszereplő visszaemlékezései során felvillannak előttünk a város és India történelmének dicső és dicstelen pillanatai, miközben újabb és újabb „csontvázak” kerülnek elő az özvegyen maradt Nariman családi és szerelmi „szekrényéből”.

Vajon felismerjük-e, mennyire fontosak számunkra a családi ügyek? Egyáltalán, ügy-e a család a 21. században?

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Pepperman, Budapest, 2010
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638786012 · Fordította: Csikós András

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Coomy Contractor · Jal Contractor · Jehangir Chenoy · Murad Chenoy · Nariman Vakeel · Roxana Chenoy · Vilas Rane · Yezad Chenoy

Helyszínek népszerűség szerint

Mumbai / Bombay


Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Youditta>!
Rohinton Mistry: Családi ügyek

Most így a második könyve után, azt kell mondjam, hogy elvarázsol, ahogy Rohinton Mistry ír. Annyi érzelmet, fájdalmat, néha örömet, az élet nagyon fontos érzelmi, szociális, kulturális kérdéseit tudja beleírni a történeteibe, minden sziruposság nélkül, hogy ez engem lenyűgöz.

A Családi ügyek családregény, egy olyan párszi, indiai családé, akik bárkik lehetnek, akár itt nálunk is élhetnének. Átlagos emberek, problémákkal. Van, ami miatt mégis igazán indiai könyv ez, amiatt, hogy az író nagyon jól építi a kulturális, vallási és indiai szokásokat a történetbe. Na ettől igazán különleges lesz, pedig az alapja a történetnek érint minket, és mindegyik olyan országot, amelyik „túl szocializálódott”, ha van ilyen szó egyáltalán. :D

Az idős nyugdíjas Parkinson-kóros Nariman együtt él két mostohagyermekével egy nagy házban. Amikor Nariman elkezd a betegsége miatt leépülni, lábtörése miatt teljesen ágyhoz kötött lesz, akkor ez a két mostohagyermek úgy gondolja, hogy ők aztán nem fognak ágytálazni, pedig semmi dolguk egész nap, ráérnek, de a kényelem nagy úr, meg a nem szeretet, nyűg az egész, egyszerűbb kifogást keresni, menjen innen a fenébe az öreg. És lepattintják őt Nariman édeslányához, aki egy nagyon kicsi lakásban él családjával, igen kevés pénzből. Mégis ez a lány felvállalja a gondozást, ami nem olyan egyszerű egy családnak akkor sem, ha szeretet megvan bennük. És itt jön a rengeteg konfliktus, az extra nehéz élethelyzet, olyan problémák jönnek elő, melyek együttélésnél elkerülhetetlenek. Vannak nagyon szép pillanatai is a regénynek a sok fájdalom ellenére is. Leginkább az unokák, akik végtelen szeretettel alkalmazkodnak az új helyzethez. A múlt is tartogat érdekes történeteket, amelyet a félig a halálba lévő Nariman félálomban vergődve, lázálomban tudat velünk, hogy árnyaltabban lássuk az egész családot. Nagyon kegyetlen volt Nariman és családja sorsát végigolvasni, megviselt, ahogy nem akarta a Parkinsonos beteg a problémákat a családra hárítani, de mégis magatehetetlen, itt nem ő dönt, hanem a betegség. Mindenről lemondott, amiről tudott, csak gondot ne okozzon. Fájdalmas, na.

Mély, komoly problémát fejteget az író, ami minden mostani civilizált társadalomban benne van. Beteszed a szülőt/ nagyszülőt az otthonba, ha beteg lesz, ahol le se …. a fejét, vagy felvállalod a mindennapi küzdelmet? Mennyit bír el egy család lelkileg, és meddig? Milyen példát mutatsz a gyerekeidnek s utána mit vársz majd tőlük? A vége is elgondolkodtató volt számomra, azt hiszem, ilyen egy jó regény.

Benne van a tudatban a Nobel-díjnál, az hogy valaha esélyes lesz-e tényleg, nem tudom, de én bírom őt, mert fontos témákról ír, cukormáz nélkül, Indiát közel érzem magamhoz, ha őt olvasom.

2 hozzászólás
hablaty P>!
Rohinton Mistry: Családi ügyek

Egyre inkabb meggyőződésemmé válik, hogy éljen bárhol az ember, az élet nagy kérdései: élet és halál pont ugyanazokat a kérdéseket és problémákat veti fel…
Rohinton Mistry mestere az élet fájdalmas mozzanatai bemutatásának. Ebben a könyvben pedig van bőven: elfojtott harag, fájdalom, a múlt árnyainak jelenléte, betegség, öregség, bigott vallásosság….

Asil>!
Rohinton Mistry: Családi ügyek

Betekintést nyújt egy más kultúrában élő család mindennapjaiba. Kiderül, hogy azok a általános problémák amelyekkel mi küzdünk meg vannak ott is. Ott is élnek becsületes szorgalmas emberek és ügyeskedők, gazemberek.


Népszerű idézetek

Sli P>!

– Sokat gondolkodom a múlton, ez igaz. De az én koromban a múlt sokkal inkább jelen van, mint az itt és most. És nem sok esélye van a jövőnek.
– Még sok éved van hátra velünk, Pappa.
– Azon töröm a fejem, miért nevezi ezt depressziónak dr. Tarapore.
– Ez a szószátyár doki a téves diagnózist Jal és Coomy elmondása alapján állította fel. Meg kell még tanulnia, hogy nem lehet mindent klinikailag megmagyarázni. „A szív oly érvekkel bír, melyekről az ész mit sem tud.”
– Ez gyönyörű – mondta Roxana. – Shakespeare?
– Pascal.

127-128. oldal, 6. fejezet (Pepperman, 2010)

1 hozzászólás
Sli P>!

– […] Mit lehet tenni? Az emberek félnek elfogadni az igazságot. T. S. Eliot is megírta már, hogy az emberek túl sok valóságot nem bírnak el.

205-206. oldal, 9. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · igazság · T. S. Eliot · valóság · Vilas Rane
Sli P>!

Jehangir abbahagyta a kirakóst, amit Yezad azonnal átvett.
– A fiad teljesen megszállott. Úgy koncentrál, hogy az ember azt hinné, a saját helyét keresi a világban.

91. oldal, 5. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Jehangir Chenoy · koncentráció · puzzle · világ · Yezad Chenoy
Sli P>!

– Bombay utcáin a féktelen vadság az egyetlen bizonyosság. Könnyebb egy aranyrögöt találni a járdán, mint egy szemernyi udvariasságot. Hogyan lelsz így egyáltalán örömet a sétában?
Zokni. Nariman úgy döntött, zoknit húz, és a szekrényhez lépett. A fiókban kotorászva mintha csak a zoknikhoz beszélt volna:
– Amit mondasz, igaz, Jal. Ám számos az öröm forrása. Árkok, kátyú és forgalom nem pusztíthatja el az élet minden örömét.

9. oldal, 1. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jal Contractor · Mumbai / Bombay · Nariman Vakeel · öröm · séta
Sli P>!

– Csak egy oldal – állapította meg szomorúan Suresh.
– Ne szomorkodj – mondta Vilas. – A levél olyan, mint a parfüm. Az ember nem tesz magára egy egész üveggel. Egy csöpp is elég az érzékeidnek. Ilyenek a szavak is: kevés is elegendő.

139-140. oldal, 7. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: levél · parfüm · szó · Vilas Rane
Sli P>!

Egy motoros gurult el mellette, orrán és száján maszkot viselt. Hamarosan mindenkinek szüksége lesz rá, ahogy a dolgok állnak – hát nem lenne nagyszerű, ha lenne egy olyan maszk, amely ki tudja szűrni a világ bajait?

296. oldal, 14. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: baj · maszk · Yezad Chenoy
Sli P>!

– Egyetértek veled, Pappa, számos forrása van az örömnek. Agyunkban oly sok világ létezik, hogy elég szórakozást nyújt egy egész örökkévalóságra.

10. oldal, 1. fejezet (Pepperman, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: agy · Jal Contractor · Nariman Vakeel · öröm · szórakozás · világ
Sli P>!

– […] Ahelyett, hogy felbosszantod magad a kacsán, örülj, hogy a gyerekeid tanulnak valamit az öregségről, a gondoskodásról… ez felkészíti őket az életre, jobb emberek lesznek tőle.
– Először csak szórakozzanak és legyenek boldogok, élvezzék a fiatalságukat. Még sok idejük van megtanulni, mi az a betegség meg a halál.
– Ez a legjobb alkalom. Most van lehetőségük rá, hogy mindennap gyakorolják a jóságot, ahogy Daisy gyakorol mindennap a hegedűjén. Ha megtanulják a jóságot, a boldogság magától jön majd.

278. oldal, 13. fejezet (Pepperman, 2010)

Outwar>!

-Tudom, merre tart a te barátságod azzal a lánnyal, és én ezt nem tűröm el ebben a lakásban. Ha eljön vacsorára, nekem felfordul a gyomrom. Az asztal közepére okádok. Én figyelmeztettelek.
Murad azt mondja erre, hogy a papa eszméitől neki is hánynia kell, így szépen megünnepelhetik a tizennyolcadik születésnapját hányadékban úszva.

459. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Franzen: Javítások
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
Jaume Cabré: Én vétkem
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
B. E. Belle: Árvák
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Bächer Iván: Klétka
Kate Morton: A tóparti ház
Jodi Picoult: Törékeny