Amber ​hercegei (Amber krónikái 1.) 76% 34 csillagozás

Ötletes világkép, különösen a kártyás trükközés és a Sablon labirintus tetszett (ezeket szívesen képzeltem el részletesen, és elidőztem felette) A tengeri tükörváros, Remba leírása is megindította a képzeletem, de ugyanígy az Amber szépségét méltató képsorok is.
Szóval itt van ez a színes, vibráló képzeletekkel teli világ, amit a könyv első felében együtt fedezünk fel az emlékezetét veszett Corwinnal. És ez van megtöltve unalmas, ellenszenves és becsvágyó, belül üres szereplőkkel. Amber hercegei.. egyforma, jellegtelen figurák. (talán csak épp Random volt más) Egyszerűen senkit nem bírtam kedvelni belőle, nem érdekelt a sorsuk, sőt a főszereplő ellen szurkoltam, örültem amikor nem jöttek össze a dolgai. spoiler Untatott a szenvelgése, az önelégültsége, az hogy másokat kihasznál. Itt olvastam alább, hogy lehet csak egy pszichiátriai beteg vallomása lenne a képzelgéseiről? Hm, ez egész más megvilágításba helyezné a történetet.

Nehéz átlátni a sötétítő üvegen, akarom mondani a magyar kiadáson… Antikváriumban csaptam le erre a könyvre, mert tudtam, hogy műfajában klasszikus, de az igénytelen, már-már riasztó külső miatt csak bedobtam egy zugba a könyvespolcon, és elfeledkeztem róla. Erős fényszűrő hatása van a hányaveti szövegszerkesztésnek is, továbbá az angol eredeti vizsgálgatása nélkül is szembeszökő, gyengécske fordításnak.
A szöveg tehát (magyarul) elég rossz.

Na de kellene mondani valamit a regényről is… Egyszerű, de nagyszerű ötlettel operál a kezdés: az amnéziás főhőssel karöltve, fokozatosan fedezhetjük fel, hogy mi merre és főleg ki, honnan és miért. A zsé-kategóriás akciófilm-jelenetekből szépen finoman csusszanunk át egy egészen érdekes road-fantasybe az Amber felé vezető úton, ami már sejteti, hogy érdemes erre az irományra odafigyelni. A víz alatti tükörképvárosba ereszkedésnél aztán érezni kezdtem a bizsergést: a fent említett szűrökön végre áthatoltak az eredeti történet sugarai.
A lelkesedésem azonban ahogy fellobbant, úgy párolgott el az egymást követő fejezetekben. Mert van ez a rakás egymással rivalizáló testvér, de ugyanmár kit érdekel melyikük ül arra a bizonyos trónra? Nem vonódtam be se szellemileg, se érzelmileg a történetbe, nem igazán érdekelt Amber uralkodóházának sorsa… Néhány jópofa megoldáson túl, mint a spoiler mágikus kártyapaklik, vagy spoiler Sablon labirintusa, nem fogott meg ez az univerzum. Egyedül a börtönfejezetek tetszettek igazán, míg Corwin és Bleys „hadjárata” inkább tűnt valamilyen paródiának, mint heroikus küzdelemnek. Szóval ha erősen hunyorogva meg is próbálok a fent említett sötétítő üvegen átlátni, ez a világ most nem csábít további ismerkedésre.

Ezt a könyvet egy kihívás miatt olvastam, kellett egy „Z betűs” író :D és annyira tetszett, hogy már elolvastam a 2. részt is és sajnálom, hogy a 10 részes sorozatból nem jelent meg több magyarul. :(

Ez egy 10 részes, nagyon jó, izgalmas sorozat 1. kötete volt. Nagyon jól szórakoztam rajta, sokat nevette, aztán borzongtam és izgultam.
Volt benne sok humor az elejében, aztán irgalmatlan sok szenvedés, csaták rogyásig, az uralkodásért.
Hősünk Corwin a mi világunkban „balesetből” egy kórházban ébredve tapasztalja, hogy elvesztette az emlékezetét, azt sem tudja, hogy kicsoda.
Nagyon humoros, ahogy próbál úgy információhoz jutni a kvázi rokonoktól, ismerősöktől, hogy ne vegyék észre a fogyatékosságát, mivel nem bízhat senkibe, mert feltételezi, hogy merényletet követtek el ellene és nem balesetet szenvedett.
Aztán lassan kibontakoznak a dolgok és rájön, hogy sokkal korább óta amnéziás, már több-száz éve. Végül csak meg kell bíznia két testvérében, akik segítségére lesznek emlékei visszaszerzésében.
Ami kiderül, engem is meghökkentett és mivel ez az első rész, sok a homályos dolog.
Hatalmas, termékeny család 15 fivér, ebből 6 meghalt, 7 nővér, ebből 2 halott. Közös apa a Király, nem tudni mi van vele, él-e, hal-e, vagy csak fogságban van. Azt sem lehet tudni, hogy egy anyától, vagy többtől van ez a rengeteg herceg és hercegnő és hol vannak az anyák. Szóval sok a rejtély.
Az emlékek visszaszerzése után aztán elszabadul a pokol, csaták, árulások, több évig tartó szenvedés vár rá hősünkre, mire kiverekedi magát trónbitorló testvére fogságából.
De hogy ezután mi lesz ki tudja, függő vége van.

Sajnos ez is egy félbehagyott sorozat, még a 2. részt kiadták, azt el fogom olvasni, de hogy a 10 részes sorozat többi részével mi lesz, ki tudja. Lehet soha nem tudom hogyan folytatódik és végződik ez remek sci-fi sorozat.

Jaj, de jó volt ez!
Pörgős, ütős kalandregény jól megálmodott fantáziavilággal, gazdag szereplőgárdával. Központban egy testvéri viszály nem kevesebbért, mint Amber trónjáért. Corwin útja izgalmas. Tetszett, ahogy próbálta uralni a helyzetet már a kezdetektől. Az ilyen proaktív főszereplőknek jó drukkolni!
Egyre jobban bevonzott a történet, most pedig, ha tehetném, ugranék is a folytatásba! Kár, hogy magyarul csak ilyen kevés jelent meg. Műfajkedvelőknek nagyon ajánlom! De ha az én szavam nem elég, engem George R. R. Martin küldött, aki egy interjújában magasztolta a regényt.

Érdekes regény, tele rengeteg jó ötlettel, de az író stílusát kiforratlannak éreztem. Ráadásul a csomó elütés, és helyesírási hiba mellé, még a fordítás sem volt az igazi. Az eleinte sodró tempójú történet egy ponton ellaposodik. Az utolsó körülbelül 50 oldal pedig mintha teljesen más stílusban lett volna megírva, ennek hatására kétségtelenül színvonalasabbá és izgalmasabbá válik a történet végkifejlete. A karakterábrázolás nem túl meggyőző, ezzel szemben a világ rendkívül jól felépített.
Ugyan nem voltam maradéktalanul elégedett, mégis valószínűleg a sok jó ötlet miatt a második részt is elolvasom.

Tetszett, de nem vagyok annyira lenyűgözve, egy laza, szórakoztató fantasy. Tele van jó ötletekkel, nagyon élveztem az elején a rejtélyes kezdést, hogy a főszereplőhöz hasonlóan én is sötétben tapogatóztam, és „közösen” fedeztük fel a világot. Ugyanakkor az első átkelés Amberbe kicsit hosszúra nyúlt, és unalmas volt, zavarba ejtő volt az elbeszélés (gondolok itt arra, hogy több fantasyba nem illő elem is megjelent, pl. tankolás). Az események viszont nagyon gyorsan pörögtek, előfordult, hogy egy mondat alatt hatalmas idő- és térbeli távolságokat szeltünk át.
A karakterek sablonosak voltak, igazán a főszereplővel sem sikerült azonosulni, az elé akadályt állító testvérei között is nehezen tettem különbséget, bár azért voltak sajátos vonásaik (feltételezem a folytatásokban ez is a helyére kerül).
Talán az a baj, hogy el vagyok kényeztetve a modern fantasyvel, ahol mindent a szánkba rágnak, elmondanak, míg a régiek több mindent bíztak az olvasó képzeletére? Sőt, olykor a szövege is régiesnek, elavultnak hat (bár ebben a fordítás is ludas lehet, amit többen bírálnak a kritikáikban, de ezt én nem tudom megítélni).

Egy nagyon jól kigondolt világképű fantasy.Megelevenedtek a sorok, ez mondjuk pár gyerekkori emlékkel köthető össze. Tizenéves koromban rendületlenül néztem a pro 7 és sat1 német nyelvű csatornákat, amelyek folyamatosan sugároztak amerikai fantasy filmeket a kiválótól az egészen borzasztókig.Persze ez akkoriban nem számított, nem is beszélve arról ,hogy egy kukkot sem értettem mégis teljesen elvarázsolt. Valószínű innen ered a fantasy szeretettem.

Az is hozzá járult a 3 és fél csillaghoz ,hogy a könyv tele van helyesírási hibákkal a fordítás sok estben magyartalan.Egy nagyon jó kezdet után a történet kissé ellaposodott, aztán megint érdekessé vált ,olyan tipikusan jellemző hullámvasút effektus vonul végig az egészen.
Mivel egy sorozat első kötetéről van szó, túlságosan szigorú sem akarok lenni,hiszen tele van nagyon jó ötletekkel mint pl. az árnyék világok. A szereplők kiforratlanok, és túlságosan leegyszerűsítettek ahhoz képest ,hogy egy hatalmi harcról van szó.
Úgy tudom,hogy a sorozat következő kötete még megjelent magyarul de az már nem a Valhalla páholy kiadásában( szerencsére).A többi rész nem került magyar kiadásra. A folytatást elfogom olvasni ,és remélhetőleg valamelyik kiadó figyelmét felkelti a sorozat,mert szükség van ilyen régimódi fantasyk megismerésére is.

Ez a könyv, már akkor is magával ragadott mikor először olvastam. Az újra olvasás bár kicsit visszavett az akkori rajongásból, de mégse tudja elnyomni azt a bizsergető érzést, amit a vége felé érez az ember. Ne legyen vége, ne legyen vége. Pedig ez egy negyvenöt évvel ezelőtt írt regény, ami a maga alig 240 oldalával manapság még egy hosszabb bevezetőnek se lenne elég, de így is meg van benne az a zseniális szikra, ami a mai könyv rengetegben néha hiányzik. A történet pedig nem hordoz magában, előre nem látható csavarokat vagy meglepő húzásokat, persze a vége felé meglepett, hogy nem a papírforma happy end válik valóra, hanem a realitás teszi ép tiszteletét, pedig ezt nem egy fantasynél várnám:). Az különösen tetszett, hogy Zelazny egy-egy bujtatott mondattal mintha az sugallná az egész csak egy pszichiátriai beteg vallomása a képzelgéseiről a pszichiáterének. Viszont arra nem emlékeztem, hogy a Valhalla Páholynál milyen pocsék munkát végeztek a szöveggondozással. Simán megérne egy újra fordítást a regény és talán a többi kötet is követhetné, bár ennek valószínűsége igen csekély.

A sorozat első részében Zelazny egyszerű trükkhöz folyamodik: mivel a főhős elvesztette emlékezetét, az olvasó vele együtt fedezheti fel Amber és az Árnyékok világát. Kicsit lineáris, egyszerű történet (eltekintve a szereplők számától :), de fantasztikus ötletei miatt érdemes elolvasni.
A magyar kiadásról el kell mondani, hogy a Valhalla Páholy más, korai kiadványaihoz hasonlóan ez sem lett tökéletes.

A remek indítás után számomra kicsit leült; olyan kicsit nyers, esetleges volt az egész, mint valami korai mű. (Ó. Megnéztem. Valóban az :) )

Mindenesetre az alapötlet nagyon tetszett, még ha a kivitelezés nem is volt elsőrendű. Aztán a végjáték környékére megint sokkal jobb lett mind stílusában, mind cselekményében, alig tudtam letenni. Bár egy sorozat nyitókötete, önállóan is megállja a helyét, nincs hiányérzetem.

(A kiadás viszont elég szégyenletes… konkrét félrefordításokat és háromvonalas nyelvtani hibák tömkelegét tartalmazza)