Szerelmeim: ​Bardot, Deneuve, Fonda 81% 14 csillagozás

    Brigitte ez idő alatt Henri-George Clouzot-val forgatta az „Igazság” című filmet. Clouzot azok közé a rendezők közé tartozott, akik úgy próbálták a legtöbbet kihozni a színészekből, hogy szinte kínozták őket. A durvaságát különösen a színésznőkön gyakorolta előszeretettel. Brigitte esetében azonban rosszul választotta meg áldozatát. A forgatás harmadik napján Brigitte-et vállon ragadta, erősen megrázta, és ráordított:
    „Nincs szükségem amatőrökre, nekem színészek kellenek.”
    Brigitte mindig is nehezen tűrt mindenféle agressziót, függetlenül az agresszor személyétől. A stáb szeme láttára két hatalmas pofont kevert le Clouzot-nak, és ráordított:
    „Nincs szükségem pszichopatákra, nekem rendező kell!” Ezután kivonult a stúdióból.

60. oldal, Bardot (Idegenforgalmi, 1988)

…Nemigen szerette a sportot, nem is értett hozzá. Emlékszem, egyszer focimeccset néztem a televízióban, ő egy ideig figyelte a pályán az eszeveszett futkosást, majd megkérdezte:
    „Miért nem adnak nekik több labdát, hogy mindenkinek jusson?”

38. oldal, Bardot (Idegenforgalmi, 1988)

    Meg voltam lepve, hogy amikor leforgattuk az utolsó snittet, és Brigitte eltűnt Trintignant-tal, nem éreztem fájdalmat. Féltem ugyan attól, hogy hét év után borzasztóan egyedül érzem majd magam nélküle, de nem így történt. Boldog voltam, felszabadult és gondtalan.

50. oldal, Bardot (Idegenforgalmi, 1988)

    Nem szeretett kártyázni, nem tudott sakkozni, a televízió gyakorlatilag nézhetetlen volt akkoriban (azóta sem lett sokkal jobb), így meglehetősen behatárolódott szórakozásaim köre. Két kellemes időtöltés közül választhattunk, vagy szerelmeskedtünk, vagy olvastunk. Az olvasástól azonban megfájdult a fejem.

146. oldal, Fonda (Idegenforgalmi, 1988)

Mikor kettesben maradtunk alig négyesztendős fiammal, megkérdeztem tőle, mit csináljunk, tévét nézzünk, kártyázzunk vagy együnk valamit.
    „Mindegyiket” – válaszolta.
    Így is tettünk. A tévé előtt ettünk, és közben kártyáztunk. Christian sugárzott a boldogságtól: „Csupa tiltott dolog” – mondta fülig érő szájjal. Csodálkozó kérdésemre elmondta, hogy a mami nem engedi, hogy a nappaliban egyen, hogy tévénézés közben egyen, azt meg végképp nem, hogy evés közben kártyázzon.

148. oldal, Fonda (Idegenforgalmi, 1988)

Magam, háborús gyerek lévén, sok mindent láttam, és ahhoz, hogy az élményeim ne tegyenek cinikussá és keserűvé, egyetlen út maradt számomra: élvezni az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt meg a saját véleményem a politikáról, a világról, de nyilvánosan – kivéve az 1968-as párizsi eseményeket – sosem képviseltem. Az egyénben hittem, és nem foglalkoztam az emberiség egészével.
    Jane ezzel szemben bízott az emberiségben, és hitt abban, hogy politikai aktivitással rossz dolgok jóra változtathatók.

150. oldal, Fonda (Idegenforgalmi, 1988)

    A templomba járás is kötelező volt a lányok számára, és nem csoda, hogy Brigitte a kényszer hatására komoly antiklerikális érzelmekkel bírt már gyermekkorában. Amikor tizenkét éves korában áldozott, és előtte gyónnia kellett, szörnyebbnél szörnyebb bűnöket talált ki, csak hogy megbotránkoztassa a papot, aki egyébként a család közeli barátjának számított.

22. oldal, Bardot (Idegenforgalmi, 1988)

    Mialatt mi „mulattunk”, Brigitte újra öngyilkosságot kísérelt meg. Szerette a férjét, és nem szerette, szerette Sami Freyt, és nem tudta, hogy igazán szereti-e, ráadásul december 28-a volt, a születésnapja, ez pedig mindig nagyon megviselte. Huszonhat éves volt és barátokkal körülvéve ünnepelt, de mégis magányosan, mert nem volt mellette sem Jacques, sem Sami. Lenyelt egy csomó altatót, felvágta az ereit, és kirohant az éjszakába. Nem akarta, hogy megmentsék. Egy kisfiú talált rá a parton hajnalban, amikor már eszméletlen volt.

62. oldal, Bardot (Idegenforgalmi, 1988)

…Catherine tizenhét éves volt, én harminckettő. De szerelemben a korkülönbség nem számít. A tapasztalatok sem. A nők sokszor tanulás nélkül is rengeteg dolgot tudnak a szerelemről.

68. oldal, Deneuve (Idegenforgalmi, 1988)

Egyszerűen képtelen vagyok beszélni a fájdalmaimról a barátaimnak, a feleségeimnek, sőt még az anyámnak is. Ugyanígy vagyok a fizikai fájdalmakkal is, inkább panaszkodom egy kis fejfájás, mint egy bokatörés miatt.

158. oldal, Fonda (Idegenforgalmi, 1988)