A ​császár új elméje 92% 10 csillagozás

Jó régi kiadás, 93-ból (az eredeti 89-ben jelent meg), ennek megfelelően az emberi agy működésére vonatkozó infók a 9-10 fejezetben meglehetősen elavultak, s persze a fizikai kutatások sem álltak le azóta. Ami mégis érdekessé teszi (tenné) ezt a könyvet, az a gondolati íve: a matematikai fizika elveit szembeállítani az algoritmikus eljárások képességeivel, és kifundálni, vajon egyszerű kétértékű (igen/nem) áramkörökre alapozva lehetséges-e valódi gépi tudat, intuitív elme, az emberi aggyal egyenértékű egyéniség/lélek létrehozása?

Penrose álláspontja (melyet, úgy tudom, azóta sem változtatott meg) az, hogy nem! S ennek bizonyítására sorakoztatja fel érveit ebben a nem túl könnyen emészthető munkájában. Nem árulok el titkot, ha a leglényegesebb érvét elmondom: szerinte az emberi agy működésében olyan kvantumjelenségek is szerepet játszhatnak, melyek a (még tisztázatlan) kvantumgravitáció elvein alapulhatnak, lényegében a kvantumszámítógépek villámgyors működését és szinte korlátlan erőforrásait utánozva, s ez magyarázhatja az emberi gondolkodás intuitív jellegét, esetenként villámcsapásszerű, holisztikus felismeréseit, melyekkel egyetlen, erőforrásaiban korlátozott, merev algoritmusokkal dolgozó szuperszámítógép sem veheti fel a versenyt: ez két, minőségileg különböző rendszer. Az egyik egy dinamikus firmware, mely rugalmasan alkalmazkodik a követelményekhez, közben önmagát is átalakítva, a másik egy szigorúan hardware-re és software-re különülő gépezet, mely erőforrásainak bővülése esetén sem képes arra a minőségi ugrásra, mely az intuitív gondokozáshoz és egyfajta tudat létrejöttéhez vezet.

Ennek az (utolsó fejezetben kifejtett) gondolatnak a megalapozásához tekintjük át a matematikai elvek, a fizikai elméletek és a gépi algoritmusok legfontosabb mérföldköveit, egy imponáló, de korántsem könnyű intellektuális túra keretében. Lenyűgöző az az ismeretanyag, amit Penrose tézisének alátámasztására felsorakoztat, de a konklúzió manapság már erősen megkérdőjelezhető. Ezzel együtt sok tanulsággal szolgálhat, ha az ember ezt a filozófiai gondolatokkal is megtűzdelt elegáns tudománytörténetet elolvassa.

Hogy a legtöbb olvasónak (főleg a matematikába, fizikában nem túl jártas molyoknak) mégsem ezt a kötetet ajánlom, annak több oka is van.

1) a számítástechnikai elvek ismertetése jóval vázlatosabb, mint a matematikai-fizikai elveké; tulajdonképpen csak a második fejezetet emelhetném ki (Algoritmusok és Turing-gépek), amelyben néhány szemléletes példa akad a említett Turing-gépek működésére.

2) A matematika nagy elméleteinek összefoglalása elegáns, de túl tömör, és az elgépelések, meg a fordítás nehézkessége miatt sajnos nem mindig jól követhető.

3) Ugyanez igaz a klasszikus fizika rendszerének, illetve a kvantummechanika elveinek ismertetésére – ezekről, témánként külön-külön, érthetőbb és korszerűbb összefoglalók vannak (Wheeler, Feynman, Barrow, Paul Davies, John Gribbin)

4) Az agy működéséről szóló fejezet különösen vázlatos, és – szvsz – a legerősebben elavult az anyagból.

Kénytelen vagyok ismételten utalni a nyomdai hibákra, illetve a fordítás nehézkességére: én olvastam Penrose-tól angolul is, és a stílusa ott világos és jól követhető volt. Ennek a fordításnak nem tudnék tárgyi hibákat a 'szemére vetni', egyszerűen csak nehézkesnek, homályosabbnak érzem Penrose eredeti stílusánál. Ám ez a különbség – főleg a nem szakmabeli olvasók számára – alaposan megnehezítheti az amúgy is tömör és matematikával is jócskán megspékelt anyag befogadását.

Kár, mert ez a könyv – annak ellenére, hogy már harminc éves – nagyvonalú gondolati íve, az összefoglalások lényegkiemelő volta révén ma is érdekes lehetne a kíváncsi olvasók számára (mondom ezt úgy, hogy Penrose végső következtetésével nem értek egyet). De az említett hiányosságok miatt azt javasolnám: az olvasó – ha angol nyelvtudása révén teheti – próbálkozzon inkább az eredeti kiadással (amire valószínűleg kb. egy csillaggal többet adnék.)

Bár a fülszöveg (és az előszó) szerint a nem szakmabeliek is megérthetik, inkább a tájékozottabbnak való. A (nekem) ismeretlen részeken jó meredekek voltak a lépcsők, nem is tudtam mindegyiket megugrani, de arról a pár területről, amit ismerek, érdekes és új dolgokat tudtam meg.
Ezt a könyvet még 1989-ben adták ki. Azóta történt egy s más. Kíváncsi volnék egy aktualizált változatra, bár valószínűleg ugyanarra a végkövetkeztetésre jutna a szerző most is.

Bár a könyv elvileg a tudatosságról szól, a legnagyobb része nem érinti közvetlenül ezt a kérdést, hanem azt a fizikai és matematikai hátteret igyekszik elmagyarázni, ami ahhoz kell, hogy megérthessük, amit a szerző a tudatról gondol. Bár a végső mondanivalóval nem értek egyet, az oda vezető út rendkívül izgalmas és tanulságos, és jó látni, hogy valaki értelmesen tudja képviselni „a másik oldalt” is.