Júdás ​evangéliuma 81% 14 csillagozás

Sohasem hallottam eddig arról, hogy Iskarióti Júdás evangéliumot írt volna. Bevallom őszintén, első ránézésre igencsak hatásvadásznak tartottam ezt a könyvet a cím és a fülszöveg alapján. Szerencsére tévedtem. Ennek a szövegnek az eredetijét ugyan nem találták még meg, de a másolat is annyira régi, hogy egészen hihető, hogy valóban ő írta. Sajnos sok helyen hiányoznak mondatok, sorok, de így is rendkívül izgalmasnak találom a kérdéskört. Maga a szöveg sajnos rendkívül rövid, sok helyen feleslegesnek éreztem a magyarázatot (és túl is volt egyes helyeken magyarázva). Ha a szöveget elfogadná az egyház, akkor azt ismerné be, hogy Júdás nem volt áruló (hanem a feladatát teljesítette, amire fel lett hatalmazva) és hogy olyan kiválasztott volt, aki az összes tanítványnál előrébbvaló volt. Júdás evangéliumáról első ízben Irenaeus, a 2. század végén élt lyoni püspök tett említést A hamis gnózis cáfolata – ismertebb néven Az eretnekségek ellen (Adversus haereses) – című művében.
Érdekes, szívesen olvasnék még a témában.

Érdekes és nagyon olvasmányos könyv. A Júdás „árulásával” kapcsolatos nézetek nem volt újdonság a számomra. Aki olvasta már a Bibliát, és el is gondolkodott az ott leírtakon, azokban már azelőtt felmerülhetett ez a gondolat, mint hogy megjelent volna ez a kötet. Persze voltak olyan információk is, amikről eddig nem is hallottam. Az értelmezésekkel sem mindig értettem egyet (megvan a magam véleménye, ami néhány esetben elég hajmeresztő, de ez jutott elsőnek eszembe, és nálam mindig az első megérzés a helyes). Az viszont mélységesen felháborít, hogy ilyen sok inkompetens és pénzéhes egyén szaladgál a világban, és teszik tönkre az értékesebbnél értékesebb régészeti leleteket. Az ilyenek miatt lett hiányos a Tchacos-kódex. Most várhatunk addig, amíg nem bukkan fel egy „újabb példány”, ami segít kitölteni a hézagokat, már ha egyáltalán előkerül, mindenesetre reméljük a legjobbakat!

Az ember magára vessen, ha posztkeresztényként csodát vár… :-)
Nem tudom, minek ültem fel, amikor rákattantam erre a könyvre. Legyen az én bajom. Tény, nem a kiadó és nem a szerzők csaptak be, hanem én csaptam be magamat. Pontosan nehezen tudom körülhatárolni, mit vártam. Nem azt, amit kaptam. De újra hangsúly: nem a kiadó és nem a szerzők tehetnek róla. A könyv az, aminek ígéri magát.

Mert nem más, mint amit a borító és a fülszövege ígér: egy IV. században már létező, addig csak az egyik egyházatya, Tertullianus gnosztikus tanok ellen írt könyvéből ismert, szövegében azonban ismeretlen irat felfedezése, hányattatott sorsa, szövege és kommentárja.

A gnosztikus tanok a gnózisból, a tudásból, titkos ismeretből eredeztetett tanítások, amelyek nem a Krisztusba vetett hit, hanem a róla szóló ismeret által vélik, szándékozzák elérni az üdvösséget, a teljes Isten-ismeretet.
Júdás evangéliuma is egy ilyen evangélium. Alapállása, hogy Júdás volt az egyetlen tanítvány, aki igazán megértette Jézust, és maga a könyv voltaképpen párbeszéd Jézus és az iskariót között. A párbeszéd egyik sarokköve, hogy az isten (tudatosan kis i-vel), aki teremtette Földünket, nem az egyetlen, és nem a mindenható isten, ez az isten csak a mi istenünk, ahogy Jézus fogalmaz, a „ti istenetek”. Éppen ezért adja át Júdásnak a titkos ismeretet, hogy a megfelelő Isten ismerete által megvilágosodhassék, aki akar.

A könyv korrekt bemutatása Júdás evangéliumának, ennek a nem új csodákat birtokló és bemutató iratnak, nem a kereszténységet alapjaiban megrengető gnózisnak, hanem kultúr- és teológiatörténeti érdekességnek.

Az egyik legmulatságosabb, legfelháborítóbb, ám töprengésre késztető mondata nem a szerzőktől származik, hanem Borgestől: Ha Alexandria* diadalmaskodott volna és nem Róma, akkor az általam itt összefoglalt idegenszerű és zavaros történetek koherensek, magasztosak és teljesen hétköznapiak lennének.

*a gnosztikus tanok

Több annál, hogy néhány sorocska legépelve. Ez régészeti lelet, a múlt.
http://azajtom.blogspot.com/2010/01/rodolphe-kasser-mar…

Érdekes szöveg, meglepő ismeretekről és meglepő világnézetről tanúskodik, de azt egyáltalán nem csodálom, hogy a jelenleg vezető keresztény irányzatok szent könyvébe nem kerültek be hasonló írások.