Bár ez egy erősen ifjúsági történet, felnőtt fejjel is tökéletesen el tudtam merülni az angol leányiskola atmoszférájában és egyáltalán nem találtam gyerekesnek vagy túl egyszerűnek a nyomozást a gyilkos után, sőt!
Logikus, követhető, de csavarokkal fűszerezett a sztori, abszolút életszerű szereplőkkel, nem éreztem azt, hogy elrugaszkodott intelligenciával vagy képességekkel ruházták volna fel őket. Egyszerűen adott volt két tini lány, akik értelmesek, ambíciózusak és kitartóak. Daisy és Hazel karaktere remekül kiegészítette egymást, hisz míg egyikük vakmerő, kissé nemtörődöm, addig a másik sokkal inkább két lábon a földön áll, érzékeli a határokat, tudja meddig mehetnek el anélkül, hogy maguk is komoly veszélybe kerülnének. És bár Daisy a könyv első felében kimondottan ellenszenves volt az öntelt hozzáállásával, a basáskodó, elnyomó személyiségével, érzékelhető volt némi jellemfejlődés nála a történet végére.
Bevallom, amíg nem fogtam kézbe ezt a kötetet, nem igazán értettem, mire fel a nagy felhajtás az élfestés körül, de el kell ismernem, hogy nagyon szép és valóban feldobja az olvasásélményt. Szerintem az ilyen hívogató, tetszetős külsejű kiadásokkal (attraktív borító, belső illusztrációk, élfestés) sokkal jobban fel lehet hívni a fiatalok figyelmét a könyvekre, talán nagyobb kedvvel fordulnak az olvasás felé.
És ugyanezt tudom elmondani a tartalomról is. Bár én voltam olyan szerencsés, hogy szinte valamennyi kötelező olvasmányt szívesen olvastam iskolásként, tudom, hogy abszolút kisebbséget képviselek e téren. Ilyen jellegű köteteket biztosan szívesebben olvasnának a gyerekek, tinik.
Bár a kiadó ajánlását, mely szerint 10 éves kortól olvasható ez a történet, kissé erősnek érzem, mégiscsak gyilkosságokról van benne szó. Tény, hogy brutalitásnak nincs nyoma és sokkal inkább a minden lében kanál főszereplők kutatómunkája az, ami igazán figyelmet érdemel, én mégis feljebb tenném a korhatár ajánlást néhány évvel (12-13 évre), de e felett is ajánlom a nyomozós történetek kedvelőinek.