Mexerelem (Erelem 3.) 9 csillagozás

Hű, én ezt nagyon imádom, az első oldaltól egészen az utolsóig, a szereplők pedig annyira -szerethetőek voltak, és persze flúgosok egytől egyig, de nekem ez nagyon bejött. :-D Sokszor annyira megnevetettek, hogy alig bírtam haladni az olvasással, és már levegőhöz is nehezen jutottam, de még így is baromira jól szórakoztam. XD Számomra Robin O'Wrightly, abszolút az egyik kedvenc írónőm lett, és nagyon nagyon imádom a történeteit, és ez most tök jól esett. :-) ❤ Borka, te egy zseni vagy, remélem hozol még ilyen sztorikat, mert ez valami eszméletlenül szórakoztató volt, végig nevettem az egészet, de ezek se álltak sorban az eszükért sorba, amikor osztották… XD De Samuel meglátásai nekem tetszettek, és Annette is tök jó volt. Nagyon, nagyon bírom őket, jó páros, és ez mindegyik karakterre igaz, nem volt olyan, amit utálnék, mert mindegyik dinka, de szerethetőek is. Ez egy nagyon is élvezhető utazás volt nekem, a bumburnyákokkal. XD Még, még, még, még mert ennyi nem elég, és kérek még ilyet. :-D

Robin az egyik kedvenc magyar írónőm. Ebben a könyvben sem csalódtam. Ugyanolyan humoros, mint a többi Robin könyv. A szereplők nem voltak normálisak, de mégis a legjobb még mindig a narráció rész, azok fantasztikusak. Az elején egy jelenetbe (Rómeó és Júlia) csöppenünk, ahol a színésznő nincs a topon. A színházban csőtörésnek történik, és a rendező megrökönyödésére egy nő jött, aki ráadásul afro-amerikai volt. Annette, a vízvezetékszerelő nő, nekiment az egyik szereplő autójának. spoiler Furcsa volt, hogy a történet közepén ott volt hogy vége.

Hű, hát vissza kellett rázódni a sítlusba. Régen olvastam már Robintól. De határozottan jólesett. Különösen az után az írónő után olvasva, aki nem tudja emelt fővel fogadni a kritikát és leáll civakodni az olvasóval, jó volt újra megtapasztalni, hogy a kortárs magyar íróknak igenis helye van az irodalomban. spoiler Lényeg a lényeg, a könyv teljesen feldobott és ismét megerősített abban a hitben, hogy én szeretek kortárs magyarokat olvasni. Épp ezért ebben az évben megpróbálok majd még többet olvasni tőlük, a Mexerelem pedig lett annyira jó, hogy Robint bátran merjem olvasni a jövőben is. :) Kicsit sajnálom egyébként, hogy véget ért a trilógia, mert a maga őrült módján ez egy igazi kis szórakoztató történet volt.

spoiler vééé ééégem van :D És még csak elkezdtem olvasni, jáj
link

„Tüp-tüp-türüp, tüp-tüp-türüp… Tirürű, tirürű, tirürű, türüp…”
„Nyí, nyí, nyí, nyinyinyí, nyí, nyí, nyínyinyí, nyiriri-nyiriri-nyí, nyí…”
"Tüm, tüm, tüm, tüm, tümtümtümtüm…”

Ilyen nincs :DDD

Na, azt kell mondjam, hogy a 2. és 3. résznél totál stimmel az alcím, mert duplán és triplán eszetlenebb volt az egész :D
Ugyan fel lett rá hívva a figyelmem, az elején mégis néztem, hogy most ez másik sorozat, mégse azt a könyvet kezdtem el, amit akartam, vagy kik ezek :O
Olyannyira, hogy mikor spoiler én bevallom a gipszelt szöszivel vizualizáltam a jelenetet spoiler Sebaj, fő a figyelem, ugye :D

Szóval veszélyesek a könyveid! :) Homályos látást, hasizomlázat minimum okoznak :D

Az írónőtől ezt a könyvet olvastam először. Igen, tudom, hogy van előzmény is, de önállóan is érthető a történet. Számomra biztosan.
Sokáig élvezgettem az egyedi szóalkotásokat, sokat derültem rajta. Általában gyorsan olvasok, de ez a technika nem alkalmazható ebben az esetben. Elkezdtem a könyvet, sziporkázott, tűzijáték élménnyel lepett meg. Viszont néhány oldal után már nem okozott akkora szórakozást. Na, ekkor váltottam. Újra a történet elejére léptem és szépen komótosan kezdtem el olvasni. Így már sokkal jobb volt.
Kicsit fura volt a sok „kibeszélés” a könyvből, a dőlt betűs részek. Aztán megszoktam. Lehet, hogy az előző két részben is volt. No, mindegy is. Az elején azt hittem, hogy egy házaspár civakodását olvashatom ezekben a ferde betűvel írt mondatokban. Később rájöttem, hogy nem. Ebben is sok vicces fordulat volt.
Az egész könyv Charlie Chaplin nevéhez fűződő burleszk filmekhez hasonlít.
Garantált a szórakozás!

Hű! Hát mit mondjak… Azonnal mexerettem ezt a történetet!!! Köszönöm, hogy megismerhettem a Mexerelemet! Egész egyszerűen lenyűgöző és szórakoztató a történet, telitalálat karakterekkel. Nem tudom, mikor éreztem magam ilyen jól olvasás közben. A narrációs szatírák egész egyszerűen óriásiak, egy író számára ez überelhetetlen, zseniális: „„Bevetted az esti adagod? Tudod, hogy nem hagyhatod ki, a doki is megmondta, mert akkor újra írni kezdesz… És az nem jó senkinek. Na, vedd be szépen! …Úgy! Ügyes vagy! Akkor magadra is hagylak…” SPOILER Nagyon üdítő történet és nagyon köszönjük. Azért van bennem némi aggodalom. Borka, ugye lesz folytatás?