Erelem (Erelem 1.) 84% 71 csillagozás

„Ahogy a macska mondja a viccben: „Yess!” – gondolta a férfi, míg félájultan szimulált.
„Milyen viccben?”
„Tudod, amikor az anyós elhívja a vejét, hogy az vacsorázzon nála. A férfit pezsgős, háromfogásos, lazacos-marhasteakes vacsora várja, ami már eleve gyanús. Leülnek az asztalhoz, a mama rettentően kedves, mindenből kínálja, teljesen angyali teremtés, így a vő kezd pánikba esni. Nem eszik, húzza az időt. Az anyós egyszer csak feláll, és kimegy a mosdóba, ekkor a veje kapva kap az alkalmon, és megkínálja az asztal mellett kunyizó macskát egy szelet hússal. A macska elkapja, megeszi, majd nem telik bele fél perc, és kinyúvadva elterül a földön. A férfi totál berezel, kiszalad a konyhába, előveszi a legnagyobb serpenyőt, amit talál, és az időközben vissza térő anyóst úgy kupán csapja, hogy az kiterül. Erre a macska felpattan az asztal alól, és felkiált: »Yess!”

Az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet az „oh, te jó ég” volt és ami az érdekes, ugyan ezzel a gondolattal csuktam is be.

Akkor talán közvetlenül szólnék az alkotóhoz:

Kedves Írónő!

Mert, igen számomra te az vagy.
Legyél jelen pillanatban ismert, vagy még „picit” ismeretlen, számomra olyan vagy, mint egy távoli barát.
Nem tudom elégszer megköszönni, (és pontosan tudod, hogy fennen hangoztatom ahol csak tudom), hogy imádom az intelligens humorodat, ahogy írsz, ahogy fogalmazol és látod a világot, annak minden árnyalt oldalával.
Bár elsőként a facebook oldalon kezdtelek el követni, a napi reggeli „rutin” kiírásaiddal kezdeni a napot számomra felüdülés, aztán volt szerencsém olvasni tőled egy sokkal komolyabb és mélyebb hangvételű könyvet, aminek a folytatásáért azóta is csillogó szemmel várakozok.
Most pedig, végre elolvastam ezt az eszement őrültséget, amit volt képed papírra vetni, és én ezért annyira IMÁDLAK és TISZTELLEK. ♥
Igen jól olvasod, tudod, hogy nem szoktam finomkodni, most sem teszem, de neked sikerült kigúnyolni az összes klisével ellátott szerelmetes regényeket, feltölteni sajátos humorral és fogalmazási stílussal, és egy nagyon is hasznos tanácsokkal és bölcselettel, melyek csak a figyelmes olvasóidnak fognak feltűnni. Aki csak végig darálja, az egy maszlagnak fogja látni, de sokkal több annál.

Ellenben kettő megjegyzésem lenne.
Az első, hogy a tollad ne kopjon ki soha. Már ez az apró megjegyzés az első oldalon, kiakasztott, úgy elkezdtem nevetni.
A második pedig az lenne, hogy nem tudom ki rajzolta a lapokra némely történési mozaikot, de nagyon jó ötletet adhatna valamely mesekészítőnek, mert ezt simán megnézném sorozatban is a tévén. És ezt írom úgy, NEM kapcsolom be azt a kockát, csak ha egy kis tudományos műsorra vágyom.

Tehát a félcsillagot levonom, mert olyan függővéget mertél hagyni, hogy első felindulásomban majdnem áthajítottam a könyvet a szobán. ( Persze ha véletlen meg is teszem, rohanok utána, mert ez nekem kincs. )

Szóval a sajátos stílusomban, ahogy remélem kezded megszokni, egy rajongói levél akart lenni és egy könyv értékelés is.

Egyszerűen imádlak úgy ahogy vagy.

És alig várom a könyvfesztivált, hogy egy jó beszélgetés mellett, beszerezzem a folytatást, illetve ami hiányzik az irományaidból.

Szeretettel, mint mindig, egy örült olvasód!!!!♥♥

Kedvenc!♥♥

U.I.: Azért javasolhatnád, hogy a könyved olvasása közbe senki ne egyen, igyon, mert fuldoklás várható…..♥♥

Bevallom, kellett egy kis idő, míg belerázottam, de egyszer csak valami átkattant bennem, elengedtem és onnantól már nagyon jókat szórakoztam rajta.
Annyira abszurd és komolytalan, 2 lökött főszereplővel, de valahogy mégis… Ha messzebbről szemléljük a dolgokat, a sorok között ott bujkál a valóság.
Nem feltétlenül ajánlom mindenkinek, de aki szereti a körbe tükröket, annak nagyon jó kikapcsolódást nyújthat. :)
Nekem végül, igazán jól esett! :)

Sose álltak közel hozzám a paródiák, sajnos ezúttal se volt ez máshogy, nem tudtam teljesen beleélni magamat, folyamatosan kizökkentett a stílusa. És ugyan értem, hogy ennek pont az a lényege, hogy felnagyítva és eltorzítva adjon vissza dolgokat, én akkor sem tudok ezzel „azonosulni”. Tettem vele egy próbát, hátha ez lesz a kivétel, de ezentúl is távol tartom inkább magamat a paródiáktól. A szereplők mindegyike elnagyolt személyiségtípusokkal rendelkezik, egyiküket se lehet igazán megkedvelni és bár vannak viccesebb megnyilvánulásaik is, én nem ezekbe se tudtam igazán beleélni magamat. Akik szeretik a paródiát, azoknak viszont bátran merem ajánlani, mert biztosra veszem, hogy nekik tetszene a történet.

Hmm… Először is nekem ez is nagyon tetszett, néha már annyira nevettem, hogy folyt a szemem, és majd' spoiler Nagyon, nagyon jót szórakoztam ezen a két buggyant főhős kalandos útján. :-D Clifton és Tilda nem egy mindennapi páros az biztos, egyik sem normális, de ez így volt jó, és szép meg minden. :-D Másodszor pedig alig várom, hogy kézhez kapjam a második részét, és az utána lévőket, mert nekem nagyon, bejött most is Robin stílusa, imádom őt, hogy már az első bekezdés után visítva röhögtem, és anya rám nézve, azt sem tudta mi ütött belém. :-D Szóval ja irtó jól szórakoztam, és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, és az írónőtől a többit is, amit még nekem is el kell olvasnom. :-D Imádás van @Borka_V_Szabó jöhet a kövi… :-D ❤

Hol is kezdjem. Először is az írónő hihetetlenül szimpatikus a molyos megnyilvánulásai alapján. Frappáns, szarkasztikus beszólásai nagyon tetszenek és szerintem őszintén szereti is a közönségét. :)
A könyvétől is sokat vártam éppen emiatt. Azonban azt hiszem, ez a fajta humor még nem ebben a könyvecskében teljesedett ki, de tudom, hogy lesz ez még jobb is. :)

Hatalmas lelkesedéssel elkezdtem olvasni a könyvet, de aztán azt tapasztaltam, hogy sajnos szinte végig maradt az arcomon a fapofa. Voltak benne nagyon jó poénok egyébként, de a nagyja inkább fárasztott.
Az írónő és az írónő tejfogyasztó ismerőse közti beszélgetések és a tesztolvasós beszólások általában viccesek voltak. Néha pedig már a szereplők is beszóltak az írónak. Na itt azért elmosolyodtam. :)
Az illusztrációk nagyon helyesek. Nem semmi, hogy ez is az írónő munkája.

Egyelőre nem tudom, képes lennék-e folytatni a történtet. Talán, ha nem lesz benne több undi poén…

Update: A folytatás írói hatásra mindenképp kapni fog egy esélyt. :))

Ez nagyon komoly volt! Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire szórakoztató írást. A történet kiparodizálja a romantikus regényeket, és mindezt egyedi szóvicceken, bohókás és elképesztő karaktereken, lehetetlen helyzeteken keresztül.
Az írónő stílusa valami eszméletlen. A cselekmények során maga az írói hang is megszólal, társalog, így nemcsak a művet olvashatjuk, hanem annak a születését is nyomon követhetjük, ugyancsak humorral teletűzdelve. Voltak részek, ahol kimondottan már vártam, mikor szólal meg az alkotó és a társa.
A folytatás egyből kívánságlistára ment… spoiler

Egyszerűen nem értem magam, miért is lepődök meg rajtad, hiszen LélekTesók vagyunk. Az hagyján, hogy ugyanakkor születtünk, az is, hogy nincsenek fejezetek és mindketten csillagokkal választjuk el a könyvünkben egymástól a cselekményeket, de hogy ennyire hasonlóan fogalmazzunk, az maga a csúcs! Két lökött, mindenre elszánt tyúk! A szójátékok főhősnői! „(…) hogy McKeenozni csak ezután fogják igazán.”
Én azért ennek a könyvnek más véget írtam volna… Igen, igen, azt, amire jelenleg gondolsz, s ami Neked is megfordult a fejedben eredetileg, vagy akár most. De az én lettem volna, ezért jó a Tied, mert nyitva hagytad a történetet!
Mit mondjak? Pár órával ezelőtt kezdtem el olvasni a könyved, közben jókat mosolyogtam, néhol megállva nevettem rajta, most pedig vége. Nem mindennapi mű, mert ilyen laza, vicces szófordulatokat csak magam alkottam eddig, más nem. Erre jössz, és lesöpörsz a pályáról engem? No igen, az enyémnek is megvan a maga bája, Te viszont rendesen odateszed magad ebben. Olyan ötletek vannak az alkotásodban, amit még soha senki nem írt le és soha sehol nem olvastam! Hatalmas GRATULA érte!
Remélem, ennek a két balfácánnak nem ér itt véget a története!

Édes Istenem, mi volt ez? :) :)
Hát nem egy szokványos szerelmi történet, az tuti.
Annyira, de annyira olvastam volna, de az idő most is közbeszólt. Jó volna ha egy nap 36 órából állna, sokkal több idő jutna olvasásra. Már komoly elvonási tüneteket produkáltam, úgyhogy ma lopva olvastam. De megérte a lopott perceket, sikerült befejeznem. Igaz, egy tepsi vaníliás keksz megégett (párom szerint ráfoghatom, hogy az kakaós) de egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.
Anyukám borogass, néha a fejem vertem volna a falba, hogy mi a fene is ez, de tetszett, nagyon tetszett (ne olvasd buszon vagy váróteremben, mert ferde szemmel néznek rád, hogy mi a fenén nevetsz. Aztán egy idő után már veled nevetnek :D :D )
Valóban esztelen ez a könyv :D
Ezt olvasni kell!
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget @Borka_V_Szabó. Várom a folytatást, tuti olvasni fogom :D :D

Végigröhögtem az egészet. Nem tudom, mi volt a legjobb a könyvben: az idióta szereplők, de mégis szerethetők vagy az abszurd jelenetek. Mi lesz vajon a két főszereplővel a folytatásban? Már várom. Biztos, hogy nem ez az utolsó könyv, amit olvastam az írónőtől.

Hát ez… borzalmas volt!
Megszakadtam a nevetéstől, és már szinte minden porcikám fáj, annyira megmozgatott ez a könyv. Nagyon régen nem olvastam ennyire jó könyvet, amely ennyire jól van megírva. Az egész egy hatalmas geg, amelyeket szóviccekkel és aprólékos poénokkal egészítenek ki, úgy, hogy közben az író és szerkesztője (és/vagy férje) is belebeszél az egészbe. Nem lehet komolyan venni, mégis élvezi az ember, mert ilyet nem olvas minden bokorban! És ez zseniális, pont emiatt, hogy annyira vicces, annyira jól látható a romantikus regények paródiája, de kicsit sem uncsi (na jó, a vége nekem picit, de egyhuzamban olvastam ki szóval… lehet ezért :D )
Ha lesz folytatása, mindenképpen el kell olvasnom, a többi könyvével az írónőnek pedig mindenképpen meg kell próbálkoznom. Egyszer biztosan elolvasom őket… Egyszer, mert félek, hogy nem ennyire jó, mint ez. Mert ennél jobbat…. hát nem tudom, hogy lehet e.