… de nem tudtam. Ahogy azt sem, hogy te voltál az igazi, és most már csak azt tudom, hogy késő…
A könyv borítója az én kötetemnél a harmadik kiadású kötet borítója. Nagyon beszédes, ugyanakkor letisztult. Nekem nagyon tetszik a maga egyszerűségével, illik a történet hangulatához. Fontos szereplőket láthatunk a képen, ők lesznek a főszereplőink, emellett a levél is kiemelt helyet kap a műben. A címe is igazán beszédes, hiszen egy családtörténetről, egy visszaemlékezésről lesz szó.
Az események 1920 tavaszán, Bükkfalván kezdődnek, amikor már két éve véget ért az első világháború. Egy magyar leány elmegy a kútra vízért, amikor majdnem beleesik a kútba, ám szerencsére egy francia baka, aki öt napig állomásozik a faluban segítségére siet. Bár nem beszélik egymás nyelvét, valamilyen szinten mégis értik egymást. Ez az időszak elég arra, hogy szerelembe essenek. Ez a szerelem, és persze még megannyi érzelem lesz maga a történet egésze és ezeken kívül még sok más fontos dologról is.
Visszatért a házához, miután a fonóban letette a kosarát. Sietett, mert reménykedett benne, hogy útközben csak belebotlik – nő, nem a kútba, hanem abba, aki a kimerülésig kísértette őt az éjjel.
– Tegnapelőtt botlott bele a kútnál, aztán a lány is majdnem a kútba – mondta huncut mosollyal bajtársa, majd felé fordult: – És a házuknál is segítettél! Igaz? Mesélj csak!
Történelem, szerelem, egy família története, amely a XX. századot öleli fel. Az Egy igen-zet története egy egy éjszakás kalandból született családról fog szólni, amely végülis igaz szerelemnek is tekinthető.
A könyv egészére, és persze Robin O’Wrightly írói stílusára jellemző a líra hangnem és az irónia keveréke. Ezt mondjuk már több könyvénél észrevettem. Ez az egyik, amit annyira szeretek a szerzőben. Az egész mű csodálatos, valamilyen mértékben úgy jellemezném, mint egy valóságos érzelmi hullámvasutat. Általa felszállhattam erre a vidámparki járatra, mert megannyi érzelmet, élményt, fontos eseményt élhettem át a szereplőkkel együtt.
Hogy milyen események kerülnek szóba? A történet során szerepet kapnak a világháborúk, Trianon és a spanyol-nátha is. Ezek mind fontos események lesznek. Ugyanakkor Robin O’Wrightly gyönyörűen használja és jeleníti meg a nyelvek közötti különbséget, melyet lényegében két nem egy nyelvet beszélő személy között van jelen, ezek a szereplők pedig a főszereplők. Nem azonos az anyanyelvük, mégis megértik egymást valamilyen szinten. Mégis hogyan? A testbeszéd, a mimika mind sokat elárul. Ez is pozitív hatással volt rám.
a háború mindig egy érzelmileg felfokozott káosz, melyben az élet és a halál szerepe átértékelődik.
Éva fiatal személye által megélhettem, milyen az, amikor egy családból ki lesz tagadva, mert meglett asszony vált belőle, aki nem hozhat szégyent a családjára, és emellett már odaígérték másnak. Egy olyan személynek, akit nem is szerelemből szeret.
A történet során megannyi titok van jelen, melyekre a mű végére fény derül. Számos csintalan gyermek teszi kellően humorossá, az amúgy sem könnyű és boldog események sorozatát. Olvashatunk egy belevaló tolmácsról, aki kiválóan végzi munkáját, még az érzelmeket is közvetíti, azon kívül, hogy fordít egyik nyelvről a másikra.
Politika, intrika, ármány és hazugság…
Nagyon tetszett, hogy nem csak a kezdő színhelyről tesz említést Robin O’Wrightly és nem csak ezt írja le részletesebben, hanem más helyszíneket is bemutat. Úgy, mint: Szeged, Algyő és persze Budapest.
Az Emlékkönny az írónő családtörténetét öleli fel a XX. századtól napjainkig. Számtalan súlyos döntésen és személyes tragédián, megpróbáltatáson keresztül mutatja be a famíliáját Robin. Ezáltal megannyi mélyenszántó beszélgetést olvashatunk, melyek nagy hatással voltak rám. Ezenkívül olvashatunk önös érdekekről, kettészakadt családokról, válásról, disszidálásról, ugyanakkor a gyász, a halál is helyet kap. Jelen lesz a családon belüli erőszak, bántalmazás és a szerencsejáték (lóverseny) is. Szépen beleépítette az írónő a kitaszítottság érzését is a műbe. Franciaroszágban Oliver, vagy Pál, akit az apja elhagyja. Ez utóbbinál végig jelen van az attól való félelem, hogy mindenki elhagyja.
Összességében nagyon örülök, hogy Tamással ezt a könyvet olvastuk, örülök, hogy végre rászántam magam és kiolvastam, mert ez egy olyan történet, amelyet érdemes olvasni és kell is! A mű végig nagyon olvasmányos, fenn tartotta az érdeklődésem, és csak úgy fogytak a lapok, teljesen beszippantott. Hogy fokozza a hangulatot, az olvasás élményét, az írónő több illusztrációt, szépia rajzot is megjelentetett a műben. Nagyon olvasmányos, és megannyi érzelmet vált ki olvasás közben. Jól felépített történet, kidolgozott szereplőkkel, ugyanakkor korhű és történelmileg hiteles. Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam. Ajánlom minden olvasónak, aki szereti a család-, történelmi regényeket, amely igaztörténet és fikció keveréke.
https://szemrevalo.wordpress.com/2023/08/10/robin-owrig…
@Alvarando -val közösen olvastuk júliusban ezt a könyvet. A véleményét itt olvashatjátok: https://konyvtori.webnode.hu/konyvajanlo/szepirodalom/e…