Emlékkönny (Emlékkönnytár) 51 csillagozás

Egy igen-zet története
Robin O'Wrightly: Emlékkönny Robin O'Wrightly: Emlékkönny Robin O'Wrightly: Emlékkönny Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Bár az első világháborúnak hivatalosan két esztendeje vége, a gyűlölet és félelem káosza továbbra is kavarog 1920 tavaszán. Az erdélyi Bükkfalván francia katonacsapat állomásozik egy röpke hétig, már békésen, átutazóban nyugati otthona felé. Az öt nap elegendő ahhoz, hogy szerelem bontakozzon ki egy fiatal baka és egy ifjú magyar leány között…

Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában?
Mitől válik különlegessé ez a látszólag szokványos történet?
Vajon összehozható-e egy viharvert, csonka család?

„Száz év? Vagány!” – kiált fel az olvasó. Valóban: 1920 és 2020 között feltárul egy igaz mese, romantikus mágikus realista regény formájában. Az Egy igen-zet története hét év honkeresés után végre meglelheti otthonát az olvasó polcán, és remélhetőleg kiváló társaságnak bizonyul majd.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
280 oldal · ISBN: 9786156585196 · Illusztrálta: Szabó Borka
>!
280 oldal · ISBN: 9786156585202 · Illusztrálta: Szabó Borka
>!
Talentum House, Balassagyarmat, 2022
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158211802 · Illusztrálta: Szabó Borka

2 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Jean-Pierre Moulin · Rácz Olivér (Olivier Boyar) · Antoine de Saint-Exupéry · Maurerné Rácz Éva · Rácz Simon · Rácz Virág (Fiorentine Mathieu)


Kedvencelte 14

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Szépirodalmi igényű, non-fiction történelmi regény rendkívül stílusos, szépiaszerű illusztrációkkal. Az írónő családtörténetét regéli el ez a kötet a XX. század viharain keresztül, egy erdélyi településről indulva napjainkig, két világháborún és számos súlyos döntésen és személyes megpróbáltatáson, tragédián át. A szöveg igényességét épp a sallangmentessége adja, mintha csak egy nagyszülő vagy dédszülő visszaemlékezését hallgatnánk, olvasnánk. Az írónő – teljes joggal – nem érzi szükségét annak, hogy túlburjánzó szóképekkel vagy hasonlókkal nyomatékosítsa mondandóját, hiszen az a legkevésbé sem szorul nyomatékosításra: az emberélet a maga valóságában, realisztikusságában a legmegrendítőbb, hiszen hasonló megpróbáltatásokon mentek keresztül mindannyiunk felmenői a múlt század során. A történet nagyon emberi, mondhatjuk azt is, hogy hétköznapi, hiszen nem a megdöbbentő kalandok vagy a hihetetlen fordulatok teszik egy család történetét megindítóvá, hanem azok a vívódások, amelyek által az egyszerű, hétköznapi emberek megpróbálnak megbirkózni mindazzal, amin keresztülmenniük rendeltetett. Sokunk genealógiájában akadhat házasságon kívül született gyermek, akinek vér szerinti apja egy, a faluban állomásozó katona, a generációkon átívelő terhekkel pedig a legjobb, amit tehetünk, hogy tőlünk telhetően megbirkózunk velük, hogy ne adjuk át őket akaratlanul is a leszármazottainknak. Ma már számos módszer van erre, pszichoterápia, traumafeldolgozás, stb., a XX. század viszontagságai közepette azonban az emberek még magukra voltak utalva, s bizony nem könnyű eldönteni, hogy mivel teszünk jobbat: ha egy megrázó titkot magunkkal viszünk a sírba, egy életen át, ha úgy tetszik, hazudva a szeretteinknek, de megóvva őket ezzel a sérüléstől, vagy inkább az őszinteséggel, mely azonban beláthatatlan következményekkel is járhat.
Ismétlem a lényeget: szépirodalmi igényű, valóságalapú családtörténet, melyet a grafikus végzettségű szerzőnek a régi fényképek stílusát idéző illusztrációi tesznek még színesebbé. Köszönöm @Borka_V_Szabó-nak, hogy eljuttatta hozzám ezt a csodálatos kötetet, ráadásul dedikálva, s kezdem is a hozzá kapcsolódó novellát legott. :)

1 hozzászólás
Alvarando P>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

„Van, amit nem változtathatunk meg, írhatunk újra vagy törölhetünk ki az Emlékeink Könyvéből, akármennyire is szeretnénk…”

Az első világháború végén egy francia osztag az erdélyi Bükkfalván vendégeskedik pár napot, közben a frontok poklát megjárt katonák segítenek a korábban ellenségnek számító helyieknek és barátkoznak is velük. Egyikük, Jean-Pierre intim ismeretséget köt az egyik falubeli lánnyal, Évával, majd elválnak útjaik a katonák hazaindulása után. A lány terhes lesz és emiatt otthonról is kitagadják, emiatt Szegedre költözik és megszüli az egyéjszakás kaland gyümölcsét…

Robin O’ Wrightly könyve egy igaz történeten alapuló történelmi családregény, amelyben egy különös család megszületésébe és életének pillanataiba nyerhetünk bepillantást. A két főhős egyszer találkozik csak, de akkor mindkettejük élete fenekestül felfordul. Nagyobbrészt Éva életét kísérhetjük végig, azt a harcot, amit kitagadott lányként végig kell élni, majd azt, ahogy felneveli Palit. Végigkövethetjük, ahogyan megtanul franciául, csak hogy levélben leírhassa alkalmi partnerének, hogy van egy közös gyermekük, de semmiféle közösködést nem szeretne, így elhal a kapcsolat tartása, amelyet egy pillanatra egy eléggé érdekes élő találkozás szakít meg, ahol csak a férfi tudja, hogy aki éppen idegennek nézi, az évtizedekkel korábban egy felejthetetlen éjszakát élt át vele. Közben láthatjuk, hogy megismer egy egyedülálló apukát Maurer Gergely személyében és férjhez megy hozzá. Ezután Éva unokái veszik át a szerepet, akik megtalálják a levelezést és Olivér direkt megtanul franciául. A kíváncsi nagypapa meg mindenképpen meg akarja ismerni a hátrahagyott családját és egy munkakapcsolat során a menyével és Olivérrel nem mindennapi kapcsolatot alakít ki, megismerkedésük a kötet talán legszívfacsaróbb momentuma. Átélhetjük két egykori alkalmi partner élete végét és az írónő gyermek-, majd felnőttkorát, ahol megismeri a legendás családi történetet.

A család története mellett az írónő nagyon szép történelmi hátteret vázol fel. Átélhetjük az értelmetlen első világháború végét, ahol a francia katonák felüdülésként élik meg, hogy segíthetnek az egykori ellenség falujában:

„A háború értelmetlensége, a vérszag és a pokol látványa, átélése után valóságos mennyország volt életet találni, megérezni, kiélvezni, ahogy kitört a zsebkendőnyi béke. Szinte vágyták is, hogy végre valahol építsenek, segítsenek, gondozzanak, ne foglalkozzanak tovább a pusztítással, rombolással és öldökléssel.”

Átélhetjük a trianoni traumát, ami Évának különösen fájó, hiszen alkalmi szerelme annak a nemzetnek a tagja, „amelyik megnyirbálta a magyar határokat, otthagyva egy csonka wienerschitzel-formát, hadd rágódjon a koncon a nép.” A trianoni trauma mellett átérezhetjük milyen illegális kommunistának lenni a Horthy-korszak Magyarországán és azt, hogy az értelmetlen háború újra kitör, ami szerencsére elkerüli szinte Bükkfalvát – ahová Éva és családja visszaköltözött –, csak egy francia repülőgép száll le ott pár órára. Láthatjuk a szocializmus szeletét, a prágai tavaszt és azt, amikor épült a korszak egyik nagyberuházásának számító metró. Mellette találkozhatunk a disszidálás fogalmával is.

A történelmi alapok mellett a szerző gondoskodik az olvasó további műveléséről is. Szó esik a Kádár-korszak egyik legnépszerűbb műsoráról, a KiMitTudról, ahol talán az időszak egyik legismertebb dalát említi meg Zalatnay Saroltától. Emellett aki eddig nem olvasta A kis herceget, az garantáltan kedvet kap hozzá, hisz egy cameo erejéig még az író is szerepel a történetben, ahol még a nagy művéről is szó esik.

A kötet szövege rendkívül olvasmányos, köszönhetően az írónő olykor szarkasztikusan morbid, olykor nagyon líraian szép és gördülékeny stílusának. A kötetből nem hiányozhatnak a mély gondolatok sem, a legmélyebb gondolat az újonnan megismerkedett nagyapa és unoka között hangzik el, amikor az emberek közötti legintimebb kapcsolatról esik szó:

„Ha akarsz valamit attól a lánytól, tudd, hogy bármi történjen, a következményekkel is neked kell együtt élned. Ha lefekszel vele, sosem leszel ugyanaz, aki voltál. Ott hagyod benne a lelkednek is egy darabját, nemcsak a testedét. Ez a legördögibb az egészben. És ő is ad magából egy kicsit, bizony, testéből-lelkéből, amely egész életedben kísérteni fog. Akkor is, ha már emlékezni sem fogsz rá, mert nem ő volt az igazi. Te már sosem leszel egész, ahogy ő sem. Utána hiába akarod kipótolni a szívedet-lelkedet mindenfélével, ha ismeretlen lányok között szétosztogatod magad.”

A kötetet az amúgy grafikus szerző által készített illusztrációk egészítik ki, melyek a család egy-egy tagját ábrázolják, közelebb hozva őket az olvasóhoz. Nagyon szép történetet ismerhet meg a kötet lapjain az olvasó, amely már az elejétől fogva beszippantja, és nem ereszti, olykor szórakoztatja, olykor meghatódottságot vált ki belőle. A történelmi családregények kedvelőinek kötelező olvasmány mindenképpen!

Ez a csodás könyv a 2023 júliusi közös olvasmányunk volt @SzemreValó_könyvek-kel, az ő véleményét itt a Molyon és az oldalán olvashatjátok: https://szemrevalo.wordpress.com/2023/08/10/robin-owrig…

4 hozzászólás
Smurfettereads>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Először is hatalmas köszönettel tartozom @Borka_V_Szabó-nak, hogy alkalmasnak talált arra, hogy még megjelenés előtt elolvashattam, és megismerhettem, egy lenyűgöző, szívig hatoló családi történetet, amit a történelem írt meg, vagy a sors. :-) Teljesen magával sodort, és csak vitt magával az első oldaltól az utolsóig, alig bírtam letenni, csakúgy faltam az oldalakat, míg össze nem folytak a betűk a szemem előtt. Annyira imádom ezt a gyönyörűen megírt történetet, a két szerelmespárról, akiket szétválasztott a balsors, annyira reménykedtem, hogy minden jóra fordul, de aztán mégsem… Sokszor fájt, amin keresztül kellett menniük, nagyon sajnáltam őket, de az élet mindig közbelépett. Mindegyik szereplőt nagyon szeretem, Jean-Pierre-t, Évát, Pált még akkoris, ha néha durva volt. Ginát, Simont, és Olivért is. Sok mindenen keresztül mentek, sok mindent átéltek, amiért meg kellett szenvedniük, de mégis boldogok voltak így vagy úgy. Nagyon izgalmas volt, és jópárszor mosolyt csalt az arcomra, megleptek a váratlan fordulatok. A vége nekem nagyon tetszett, ahogy lezárta Borka a történetet, és a stílusa is nagyon, nagyon tetszett, de ezt szerintem ő is tudja, hisz nem egyszer említettem már. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom, Borka eszméletlenül jól ír, és a mondanivalója is nagyon, nagyon szép. :-) Én biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. :-)

7 hozzászólás
SzemreValó_könyvek>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

… de nem tudtam. Ahogy azt sem, hogy te voltál az igazi, és most már csak azt tudom, hogy késő…

A könyv borítója az én kötetemnél a harmadik kiadású kötet borítója. Nagyon beszédes, ugyanakkor letisztult. Nekem nagyon tetszik a maga egyszerűségével, illik a történet hangulatához. Fontos szereplőket láthatunk a képen, ők lesznek a főszereplőink, emellett a levél is kiemelt helyet kap a műben. A címe is igazán beszédes, hiszen egy családtörténetről, egy visszaemlékezésről lesz szó.

Az események 1920 tavaszán, Bükkfalván kezdődnek, amikor már két éve véget ért az első világháború. Egy magyar leány elmegy a kútra vízért, amikor majdnem beleesik a kútba, ám szerencsére egy francia baka, aki öt napig állomásozik a faluban segítségére siet. Bár nem beszélik egymás nyelvét, valamilyen szinten mégis értik egymást. Ez az időszak elég arra, hogy szerelembe essenek. Ez a szerelem, és persze még megannyi érzelem lesz maga a történet egésze és ezeken kívül még sok más fontos dologról is.

Visszatért a házához, miután a fonóban letette a kosarát. Sietett, mert reménykedett benne, hogy útközben csak belebotlik – nő, nem a kútba, hanem abba, aki a kimerülésig kísértette őt az éjjel.

– Tegnapelőtt botlott bele a kútnál, aztán a lány is majdnem a kútba – mondta huncut mosollyal bajtársa, majd felé fordult: – És a házuknál is segítettél! Igaz? Mesélj csak!

Történelem, szerelem, egy família története, amely a XX. századot öleli fel. Az Egy igen-zet története egy egy éjszakás kalandból született családról fog szólni, amely végülis igaz szerelemnek is tekinthető.

A könyv egészére, és persze Robin O’Wrightly írói stílusára jellemző a líra hangnem és az irónia keveréke. Ezt mondjuk már több könyvénél észrevettem. Ez az egyik, amit annyira szeretek a szerzőben. Az egész mű csodálatos, valamilyen mértékben úgy jellemezném, mint egy valóságos érzelmi hullámvasutat. Általa felszállhattam erre a vidámparki járatra, mert megannyi érzelmet, élményt, fontos eseményt élhettem át a szereplőkkel együtt.

Hogy milyen események kerülnek szóba? A történet során szerepet kapnak a világháborúk, Trianon és a spanyol-nátha is. Ezek mind fontos események lesznek. Ugyanakkor Robin O’Wrightly gyönyörűen használja és jeleníti meg a nyelvek közötti különbséget, melyet lényegében két nem egy nyelvet beszélő személy között van jelen, ezek a szereplők pedig a főszereplők. Nem azonos az anyanyelvük, mégis megértik egymást valamilyen szinten. Mégis hogyan? A testbeszéd, a mimika mind sokat elárul. Ez is pozitív hatással volt rám.

a háború mindig egy érzelmileg felfokozott káosz, melyben az élet és a halál szerepe átértékelődik.

Éva fiatal személye által megélhettem, milyen az, amikor egy családból ki lesz tagadva, mert meglett asszony vált belőle, aki nem hozhat szégyent a családjára, és emellett már odaígérték másnak. Egy olyan személynek, akit nem is szerelemből szeret.

A történet során megannyi titok van jelen, melyekre a mű végére fény derül. Számos csintalan gyermek teszi kellően humorossá, az amúgy sem könnyű és boldog események sorozatát. Olvashatunk egy belevaló tolmácsról, aki kiválóan végzi munkáját, még az érzelmeket is közvetíti, azon kívül, hogy fordít egyik nyelvről a másikra.

Politika, intrika, ármány és hazugság…

Nagyon tetszett, hogy nem csak a kezdő színhelyről tesz említést Robin O’Wrightly és nem csak ezt írja le részletesebben, hanem más helyszíneket is bemutat. Úgy, mint: Szeged, Algyő és persze Budapest.

Az Emlékkönny az írónő családtörténetét öleli fel a XX. századtól napjainkig. Számtalan súlyos döntésen és személyes tragédián, megpróbáltatáson keresztül mutatja be a famíliáját Robin. Ezáltal megannyi mélyenszántó beszélgetést olvashatunk, melyek nagy hatással voltak rám. Ezenkívül olvashatunk önös érdekekről, kettészakadt családokról, válásról, disszidálásról, ugyanakkor a gyász, a halál is helyet kap. Jelen lesz a családon belüli erőszak, bántalmazás és a szerencsejáték (lóverseny) is. Szépen beleépítette az írónő a kitaszítottság érzését is a műbe. Franciaroszágban Oliver, vagy Pál, akit az apja elhagyja. Ez utóbbinál végig jelen van az attól való félelem, hogy mindenki elhagyja.

Összességében nagyon örülök, hogy Tamással ezt a könyvet olvastuk, örülök, hogy végre rászántam magam és kiolvastam, mert ez egy olyan történet, amelyet érdemes olvasni és kell is! A mű végig nagyon olvasmányos, fenn tartotta az érdeklődésem, és csak úgy fogytak a lapok, teljesen beszippantott. Hogy fokozza a hangulatot, az olvasás élményét, az írónő több illusztrációt, szépia rajzot is megjelentetett a műben. Nagyon olvasmányos, és megannyi érzelmet vált ki olvasás közben. Jól felépített történet, kidolgozott szereplőkkel, ugyanakkor korhű és történelmileg hiteles. Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam. Ajánlom minden olvasónak, aki szereti a család-, történelmi regényeket, amely igaztörténet és fikció keveréke.
https://szemrevalo.wordpress.com/2023/08/10/robin-owrig…

@Alvarando -val közösen olvastuk júliusban ezt a könyvet. A véleményét itt olvashatjátok: https://konyvtori.webnode.hu/konyvajanlo/szepirodalom/e…

Anarchia_Könyvblog>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Egy magyar nő és egy francia katona szembe kerül egymással. Nem egy oldalt képviselnek a harctéren, mégis pillanatok alatt kibontakozik közöttük valami. Vonzódás, szerelem.
A mű fő kérdése az, hogy vajon két külön nemzetiségből származó fiatalnak lehet-e közös jövője, s milyen áron?

A történet négy generáción keresztül ível át, így jutunk el az első világháború időszakából szinte napjainkig.

Az Emlékkönny egy szépirodalmi mű, amiben az írónő tökéletes harmóniában állítja szemben a múltat és a jelent, a boldogságot és a könnyeket. Mégis leginkább az a legfontosabb, hogy ez az alkotás a valódi, nagybetűs életet mutatja meg nekünk a sorssal összefonva.

U.i.: Nem mellesleg Robin O’Wrigthly önmagához híven csodálatos illusztrációkkal bolondította meg magát a történetet. Ezért pedig gratulálok neki, mert így végképp bámulatos alkotást adott ki a kezei közül!
(Bea)

Teljes értékelés: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/11/robin_o_wr…

Juhász_Bálint I>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Minden viselkedés szándéka szubjektíve pozitív!
Jutott eszembe az akszióma, ami az emberi lét egyik alapigazsága. Megdöbbentő, hogy a félelem és a harag mennyire elhomályosítják az itélőképességet, akár egy emberöltőn át, akár generációkon túl.
Sokat kaptam a regénytől, köszönöm szépen!
Az alkotó tökéletesen illeszti az irodalmi fikciót a valós eseményekhez, összehozza és elmélyíti a történetet. Különösen tetszett a többszörösen visszaköszönő kis herceg motívum!
Tetszik a szépirodalmi hangvétel, tetszik a mélység, tetszik az őszinteség, tetszik a humor, és a tetsziket még napestig sorolhatnám :)
Őszintén nem emlékszem mikor írtam ki ennyi idézetet utoljára regényből!
Szeretettel ajánlom!

l_moni>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Mindenképpen 5 csillag, ha lehetne többet adnék.
Nem azért olvastam sokáig mert nem tetszett, dehogy is. Azért mert nem volt úgy időm. Ez a könyv magával ragad. Ott vagy te is az első világháborút követő napokban, hetekben. Ismerkedsz, érzel.
Majd telnek az évek, jön a második világháború, a szocializmus.
Egy kicsit a nagymamámmal is töltöttem ezt a hónapot, igazán jó volt…
Köszönöm szépen @Borka_V_Szabó, csodálatos könyvet írtál a családotokról, és köszönöm, hogy ráébresztettél, beszélgetnem kell még a mamival, faggatnom a fotókról amiket nála találtam :) Nem lesz szerintem ennyire kalandos …

http://akonyvekvarazslatosvilaga.blogspot.hu/2018/03/ro…

2020-05-10 újraolvasás:

Az a megtiszteltetés ért, hogy a jubileumi megjelenés előtt olvashattam az új, átszerkesztett könyvet.
Szenzációs, még mindig.
Megint ott voltam az első világháborút követően Évával, átéltem vele/általa.
Bátor nő, anya, nagymama, dédi. Istenem, olyan szívesen megismertem volna, beszélgettem volna vele. Hisz én is kíváncsi lennék a gondolataira, a belső vívódásaira, csakúgy, ahogy Borka is.
Erről a könyvről nem lehet sokat írni, ezt a könyvet el kell olvasni!!!
Nem gyorsan, hanem szép lassan, fejezetről fejezetre. Átérezve/ megélve a történéseket, befogadni az érzelmeket, megérteni a miérteket.
Egy család keserédes története.
Érdekes, sosem szerettem a családregényeket, de ez a könyv ismételten elbűvölt.
Köszönöm, hogy megírtad @Borka_V_Szabó, hogy megosztottad velünk.

1 hozzászólás
Chris_Land I>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Drága LélekTesóm!
Megleptél! Először is fogadd elismerésem! Gyönyörű, szomorkás, mégis kedves történet, lehengerlő fogalmazással. Le a kalappal előtted! Ezek az árnyalatok, hajlítások, ahogy a szavakat forgatod… Hihetetlen! Bevallom, sosem kedveltem a franciákat, de Jean-Pierre Moulin valahogy belopta magát a szívembe, s ezt neked köszönetem! Gratulálok nem csak a történethez, hanem a családfához is. Megsúgom, a kutyabőr nálunk is lógott valahol, útközben viszont… elkallódott? Isten tudja! Bár kár érte. No de itt nem rólam van szó, hanem rólad! Elképesztően büszke vagyok rád! Fogalmad nincs, mennyire. Szerintem messze felülmúltad Önmagad ezzel a művel, illetve… talán nekem tetszett eddig ez a legjobban, bár még jó pár hátra van, amihez egy kis időt kérek. Az alkotásod nem 5 csillag, helyette felnézek a csillagos égre! Még valami… Megtisztelő, hogy ismerhetlek! Ennél nagyobb ajándék a világon nincsen. ♥ Köszönöm szépen!

Viktória_Erdei P>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

A könyv közepén gondolkoztam el, hogy talán rajzolnom kellett volna egy családfát, mert annyi szereplő lett a végére, hogy nem tudtam ki kinek a fia, lánya. De a könyv végére érve láttam, hogy ezt megtette az írónő. Jó volt olvasni egy ennyire nagy család történetét. Reménykedtem benne, hogy egyszer talán a család egyesül. Az illusztrálás nagyon tetszik. Amikor elkezdtem a könyvet, még nem tudatosult bennem, hogy pont Trianon 100. évfordulója lesz, így tökéletes megemlékezés is volt egyben. Imádom az írónőt.

1 hozzászólás
Kristin_M_Furrier IP>!
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Nagyon messziről fogom kezdeni ezt az értékelést, de ennek csupán az az oka, hogy a Kisherceg rózsájának tüskéje olyan mélyen a szívembe szúródott, hogy kénytelen leszek kitépni onnan. Különben örökre ott marad…
A könyv a Dugonics András Irodalmi díj szépirodalom kategória 3. helyezettje. Nem véletlen.
Egy írást oktató, magát bloggernek is valló személy szerint a díjat olyan magánkiadósok nyerték meg, akinek ő még a nevét sem hallotta. E-képpen pedig ez nem is igazi díj. Röviden reflektálnék erre: lehet, hogy a kedves bloggernek kéne több kortárs írótól olvasni, és akkor nem kellene szégyenkeznie alul-olvasottsága miatt. No, de akinek nem inge ne vegye magára, akinek meg ilyen az inge, az mossa ki.
Ha jól számolom, ez a negyedik könyvem amit a szerzőtől olvasok. Imádom. Imádom minden egyes sorát, mert nem fél őszintén írni. Hihetetlen ahogyan játszik a szavakkal, majd pedig saját, és az olvasók érzéseivel.
A könyv eleje annyira a számíze szerint volt megírva, hogy faltam a sorokat. Jaj, az a nagy szájú Mimó is. No és a többiek… Végig érve a történeten pedig már sír a lelkem. Mert annyi, de annyi miért van bennem, hogy nem győzném Borkára önteni, de azt hiszem felesleges lenne, mert ugyanezen miértek zajlanak/zajlottak benne mikor írta. Bizonyos vagyok benne. Mennyi döntés, mely mennyi leszármazottra kihat. Feldolgozhatatlan.
Az hogy a szerző családjában élhetett az igazi Kis herceg, nos ez nem semmi. Ilyen nyomra bukkanni önmagában olyan szinten megrázó, hogy én még nyomozni sem mernék utána. Abszolút evidens a zaklatottsága a szerzőnek.
Bár én csak azzal „büszkélkedhetem” (és tényleg leírom el sem hiszem), hogy Rózsa Sándor volt az egyik felmenőm, ám én soha nem lennék olyan erős, hogy ténylegesen felgöngyölítsem ezt a szálat.
Éppen ezért minden elismerésem Borkának, hogy ő vállalta a saját történelmét/történetét, és képessé tette magát arra, hogy átadja a családja legnagyobb titkait az olvasóknak.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Tarja_Kauppinen IP>!

Ahogy egy régi amerikai mondás tartja, ha egy hercegnő elbotlik, megigazítja a koronáját, majd feláll és továbbmegy…

276. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Smurfettereads>!

„Senkit nem az határoz meg, honnan jött, hanem az, hová tart.”

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

2 hozzászólás
Alvarando P>!

a háború mindig egy érzelmileg felfokozott káosz, melyben az élet és a halál szerepe átértékelődik.

176. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Kapcsolódó szócikkek: háború
Alvarando P>!

ha már az élet nem igaz, legalább a mesék legyenek azok.

271. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Alvarando P>!

Mert erről szól a család: senki sem tökéletes, de mindenki szereti a másikat.

257. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Smurfettereads>!

[…] Néha a szeretetet muszáj tettekben is kifejezni, már ha megteheti az ember.

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Alvarando P>!

A múlt kitörölhetetlen, csak a jelen valódi, és a jövendő ezekből táplálkozik

260. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Alvarando P>!

A népekben szunnyadó gyilkos indulat csak elásott csatabárd volt, melyet túl sekélyen temettek el, és kimosta a nélkülözés zuhataga.

92. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Alvarando P>!

„Mindenki egyért, egy senkiért!” Ez volt a mészárlás igazi mottója.

27. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Alvarando P>!

– Mifelénk azt mondják, a fák nem nőnek az égig, de a gyökerek sem a föld belsejébe… Nem lehet örökké haragudni.
– Így van, szeretni kell, mindhalálig, mert csak ez marad végül a miénk. Bármi is történt, végül minden más elmúlik, csak a szeretet él túl.

248. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története


Hasonló könyvek címkék alapján

Silingi Terézia: Ómama nyaklánca
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Fábián Janka: Emma évszázada
Gorka Eszter: Várni foglak
László Boglárka: A Bánlaky-örökség
Závada Pál: Jadviga párnája
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Tapodi Brigitta: A hajtű
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje