Az ​amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.) 25 csillagozás

Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Van ​egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Mogul, Budapest, 2018
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155668173 · Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás
>!
Mogul, 2018
456 oldal · ISBN: 9786155668272 · Illusztrálta: Szabó Borka

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Arabella Ponti · Susanna Ponti · Beatrice Ponti · Daniel Amata · Daniella Ponti · Gregoria Abnim · Matteo Ponti


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Gorkie P>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

„Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…”

Tripicon. Egy szigetállam, amelynek létezéséről az emberek többsége nem is tud. Egyedülálló, önfenntartó állam, ahol egyre nehezebb az élet, a megélhetés. A vezetők, a Ponti-hercegség igyekeznek lecsökkenteni a költségeket és mielőbb megoldást találni a problémákra. Tetszett ez a nem mindennapi felállás, nincs gazdagság, csillogás. Úgy érzi az olvasó, hogy a hercegség is egyszerű emberekből áll.

(…)

Maga a történet elgondolása nagyon tetszik. Van benne fantázia, és nagyon sajnáltam, hogy vége lett az 1. résznek. A végére nagyon érdekes dolgok derülnek ki. Ügyesen adagolja a szerző az információkat. Éppen annyit, hogy ne kevesellje az olvasó, de maradjon még rejtély és várjuk a következő részt.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2018/02/robin-owrightly…

>!
Mogul, 2018
456 oldal · ISBN: 9786155668272 · Illusztrálta: Szabó Borka
2 hozzászólás
Törpillaa P>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Nekem nagyon bejött ez is, ahogy a többi is nagy kedvenceim lettek Robin O'Wrightly írónőtől. ❤ Egyszerűen, amit kiad a kezéből az zseniális lesz, nem hiába lett az egyik nagy kedvencem, mint író. ❤ Imádom a humorát, és a történeteit, legyen az lélektani pszicho-thriller, vagy akár romantikus, humoros, valós történet vagy fikció, fantasy sci-fi, mint ez a regény is, számomra nem okoz csalódást, és eddig nem is okozott szerencsére. Alig várom, hogy olvashassam a következő részeket, nekem nagyon tetszett ennek a világnak is a felépítése. Az sem zavart meg, hogy egy csomó karakter kapott szerepet benne, és lettek is kedvenceim, Matteo, Daniella, Daniel, Arabella, Beatrice, akiket nagyon megkedveltem, de a többiekkel sem volt semmi bajom, őket is kedvelem. Susanna és Larissa, Ludovica, Silvio, Chandler, Gregoria is szimpatikus volt. :-) Tripicon nagyon érdekes, elképesztő helyszín, és a leírása tetszett, bár lassabban haladtam a könyvvel, mint szerettem volna, de még így is nagyon élveztem az olvasását. Robin O'Wrightly stílusa pedig a legeslegjobb, én nagyon szeretem, és csak ajánlani tudom mindenkinek a történeteit. ❤ Olvassátok, mert megérdemli és megéri olvasni tőle, nagyszerű írónő, egy zseni. :-) ❤

9 hozzászólás
christine>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Robin, azaz Borka neve nem cseng ismeretlenül a fülemben, volt már szerencsém hozzá a Keletben, mindezt mellett facebookon nyomon követem a bejegyzéseit, amiken kimondottan jól szórakozok, ráadásképp a másik 3 könyve a végtelennek tűnő várólistám része, így a tőle jövő e-mailt egy jelnek vettem: oké, eddig vártam, de most már itt az idő, hogy olvassak is tőle valamit.
bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/11/r…

CsakSimánDorka P>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Nehezen indult a könyvvel a kapcsolatom. 2x kezdtem bele, és bíztam benne, hogy valami jó sül ki belőle, mert pár oldal után az leesett, hogy az íónő stílusa remek, és nagyon bejön. Ezért is sajnáltam volna, ha egy pocsék regény kerül ki a kezei közül. Szerencsére mire belerázódtam a történetbe, addig meg is kedveltem, és vártam, hogy olvashassam.
Az elején az volt a gondom, hogy nem éreztem, hogy eljutunk valaha is A-ból B-be. Aztán egyszer csak jött egy áttörés, és úgy beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy merre is vagyok arccal. Mikor pedig feltárul a titok, megjelenik az elveszett Atlantisz és lakói, onnantól már semmi gondom nem volt.
A karakterek rengetegen vannak. Jó tanács annak, aki elkezdi olvasni: a könyv végén van egy szószedet a karakterekkel, és a könyvben fellelhető idegen szavakkal. Ezt sűrűn nézegessétek, ha nem akartok elveszni a sok névben.
Szóval az elejét leszámítva szerettem a könyvet, és várom a folytatást.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/05/robin-owrigh…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/06/interju-robi…

1 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Méltán mondhatom, hogy nekem a 2018-as év egyik kedvence lett ez. Mert egyszerűen annyira magával ragadóan lett megírva, hogy alig tudtam letenni. Nem tipikus történet, de talán azért tetszett annyira nagyon.

Tejles ajánló: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/18/robin-o…

1 hozzászólás
Viktória_Erdei >!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Az írónő stílusa még mindig nagyon bejön. A sci-fik nem annyira az én világom, de mégis, ha jól van megírva, nem tudom abbahagyni az olvasást. Fenntartotta az érdeklődésem. A könyv eleje a család bemutatásával kezdődik, de ahogy megjelenik Daniel, felbolydul a család élete. Kedvelem a Daniel-Arabella párost, de Gregoria nem hiányzott.

3 hozzászólás
petuka16 P>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Nagyon hálás vagyok @Borka_V_Szabó -nak, hogy lehetőséget kaptam kiadás előtt elolvasni ezt a nagyszerű könyvet. Nekem elnyerte a tetszésem, alig várom, hogy a következő kötetet elolvashassam. :)
Mindenkinek csakis ajánlani tudom. :)
http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2017/11/robin-…

Laktózmentes_Csillag P>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Két értékeléssel vagyok elmaradva, de ezt most megírom, értve vagyok?! :D
Spoilerre vigyázz, harap. Majd odaírom, ha mégis idomított jószág.

***
Nem harap, csak így nem érthető, ha nem olvastad:
spoiler
Bocseztmuszájvolt….
Muszáj volt poénnal indítani, mert ez igen! Egy ifjúsági könyv, ami nem nézi hülyének a megcélzott korosztályt, fejleszti a szókincsüket, illetve széleskörű ismeretanyag mellett hasznos tanulságokat és egy ütős történetet ad át nekik, jó humorral. Nem is tudom, hogy a szómagyarázat nélkül hogy tudják kényelmesen olvasni. Vagy én vagyok lemaradva. De tényleg, itt mitológia, irodalom, biológia, földrajz, minden van!
Persze ott vannak az előretekintések, elharapott káromkodás, politika, erkölcsi döntések sorozata, párkapcsolat kérdése… csupa olyan dolog, ami komolyan része lesz a legifjabb Pontik és olvasók életének is. Az is káromkodik a maga módján, aki nem. Innen is üdv, klubtársak, még nem igazoltam el!

A cselekmény hol lassabb, hol gyorsabb tempót diktál. Mondanom se kell, hogy a lassabb az érzelmeké, a történtek feldolgozásáé, na meg a rejtély felgöngyölítése is megkíván gondolkodós részeket. A gyorsabban viszont rengeteg izgalom és meglepetés van, így kompenzálva egyik a másikat.
A 300. oldaltól pedig epikus lezárás kezdődik meg.

A karakterek elkülönítésével valamennyire szenvedtem. Nem annyira az erős, saját személyiségjegyek miatt sikerült, mint az illető kora és egy felismerhető érdeklődés, kapcsolat miatt.
spoiler -> szerintem harap
Pedig egyébként lehetne őket jellemezni egy szép körmondatban, de a kezdeti összemosás és a köztük lévő hasonlóságok nem támogattak az úton.
Daniel nagyon szimpatikus lett, még ha voltak is megingásaim egy félreértés miatt, de azt is sikerült tisztázni.

Megnevetettek a fárasztó viccek, az izgulós pontokon együtt izgultam a szereplőkkel, a rossz emlékeket sajnáltam, de ami igazán kicsinál ezúttal, az a szerelmi szál. spoiler -> harap
spoiler -> békés
Már nem azért, de az ízlésem szerelmi szál terén az ilyen történetek találták el eddig. :D
Mert a Disney mese nem shippelhető, a többi meg túl hangsúlyosan a testi kapcsolatra épít és szenvedélyesebb, mint aranyosabb. Ezért van kábé kettő romantikus a kívánságlistámon :D

A nyelvezetet pár oldal után olvasói mellett gyakorló írói szemmel is figyeltem, új szavakat és jó kis szerkezeteket lehet ellesni a szövegből, legyen szó érzelmek leírásáról vagy kalandról.

A függelék… valami nagyon kreatív, pihent elme megcsillanása, komoly keletkezési hátteret magyarázva a történetnek. Értettem a Jépontot, értettem.

Egy szó, mint száááááááznyolcvaaaan, idősebbek se rettegjenek a könyvtől, a fiatalság meg előre! :D Én már vénlány vagyok, tudjátok…

13 hozzászólás
KrenczNóra IP>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Egyike vagyok azoknak a szerencsés olvasóknak, akik már megjelenés előtt, a történet „csemete” korában megismerhették Tripicont és népét. Robin akkoriban még kereste az útját és a kiadóját, én pedig aktívan szurkoltam neki.
Életemben nagyon sok fantasyt olvastam, de ez a könyv és remélhetően a folytatásai is a jövőben levett a lábamról. Eredeti, ötletes és magával ragadó.
Elhihetitek, hogy ilyen megközelítésben, ahogy ez a sorozat teszi, még nem olvastatok Atlantiszról, vagy a Bermuda-háromszögről, de ha már itt tartunk: egy nem létező, de létező szigetországról, ami nincs a térképen. Számomra ez egy üdítő újdonság volt, és én nagyon szeretem, ha egy történet tud újat mutatni nekem.
Az írónő saját bevallása szerint nem kifejezetten fantasy rajongó, mégis egy fantasztikus sztorit pakolt össze, igen egyedi elemekkel. Izgatottan várom a következő részt. :)

spoiler

1 hozzászólás
Kristin_M_Furrier IP>!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye

Robin története egy igazi ifjúsági regény. Nem tudom csak olvasói szemmel nézni…
Iszonyatosan gazdag a szókincse az írónőnek, és ez ad neki egy olyan lehetőséget, hogy ezáltal fokozza a feszültséget, valamint az olvasó kíváncsiságát. Nem igazán találkoztam még ezzel az írói technikával, de nagyon jól csinálja. Egyazon eseményt/jelenetet úgy ír le többször, hogy fel sem tűnik az ismétlés. Magyarul nyomatékosít, jelenetek újraértelmezésével.
Három részre osztanám magát a sztorit. Az első rész, lényegében Tripicon bemutatása, olyan stílusban történik, hogy szinte hallom az írónő hangját. Leülünk és mesél egy kis családról.
A második rész maga a történet fokozása, a fent említett nyomatékosítás, érzelmi síkú megjelenítés.
A harmadik, ahol a sztori olyan sebességgel kezd pörögni, hogy szinte alig tudja az ember követni, a rengeteg friss infót.
A szövegben nagyon tetszett, hogy nem elkoptatott frázisokkal dobálóztunk. Olyan szavakat is hétköznapi egyszerűséggel használ Borka, amiket más csak a szótárból ismer. És ezt nagyon magas fokon. Tetszett az is, hogy bár nagyon sok idegen szót leír, vagy nagyon sok olyan jelenetet bemutat, amit a gyerek nem feltétlenül ért, de mindent elmagyaráz nekik. Tehát tanít is a szöveggel.
A történet a végére egyértelműen olyan izgalmassá válik, hogy nem kérdés, hogy olvasni kell tovább.
A könyv végén a szereplők bemutatása, térkép, szómagyarázat stb. A szereplők képi megjelenítése. Ebben akkora munka van, így csak az dolgozik, aki imádja amit ír.
Ötletes, és számomra, ami kiemeli a történetet a többi közül, hogy egyedi a fantáziavilága.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Törpillaa P>!

„Nem vész el a remény, amíg életet talál; csak a feledés lehet rosszabb, mint a halál.”

329. oldal

Törpillaa P>!

(…) Ő is igazi könyvmoly, meg fogjátok érteni egymást!

187. oldal

Törpillaa P>!

– Hát akkor majd jól az eszébe juttatom, hogy igenis létezem és visszavárom!
„Istenem, remélem, nem lövi fejbe egy nyíllal…” (…)
– De most nem pazarlom rá a dühömet, mert fontosabb az élete – felelte a harcosnő, és széttárta a kezeit, jelezve, hogy mind kövessék őt. – Gyertek be velem, mert tudok egy másik és hathatós megoldást!

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gregoria Abnim
Törpillaa P>!

– Te vagy az ész, én a tett, ideje összedolgoznunk megint.

180-181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daniella Ponti
christine>!

– A könyvek jók, de csak a szellemet tartják karban, a testet nem.

Kapcsolódó szócikkek: Arabella Ponti
Anarchia_Könyvblog>!

Senki nem mondta az indián közmondást, mert nem ismerték: „Ha az életben sok öröm vagy bánat ér, megállunk, bevárjuk, míg a lelkünk utolér.”

Törpillaa P>!

– Édes jó Istenem, úgy kérlek, együnk már, kilyukad a belem, ámen! – könyörgött egy sort egy tinihang az asztal végéről.
– Arabella, viselkedj már, vendégeink vannak! – sziszegte oda a nővére.
– Nemhogy attól féltenél, hogy agyonvág egy villám, mert beszólok az Úristennek…
– Az én villám vág agyon, ha nem fogod be a szád!

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arabella Ponti · Susanna Ponti
Borka_V_Szabó IP>!

Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…

26. oldal, 4. fejezet - Larissa és Ludovica (Mogul, 2017.)

Törpillaa P>!

– Mi a jó… mi a halál ez?! Ez ráz!
– Én mondtam, hogy ne… (…)
– Valami természetfeletti vacak! (…)
– Inkább olyan, mint egy életjelző valami sci-fi-ből… – az idősebb lány óvatosan az idegen fölé hajolt, és a nyakához fordította a fülét.
– Ez az, rázasd meg magad te is…! – kuncogott idegesen a húga.
– Nem nyúlok hozzá, nem vagyok én hülye…! Hallod, ez… (…)
– Na, kösz szépen! Tudod, ki a hü… (…)
– Csst! Ez hangot ad ki magából!
– Hangot? Miféle hangot? – A tini egy pillanatra el is felejtette, mit akart mondani.
– Olyan zümmögést… Hmmm-hm… Gyere, hallgasd meg! – fordult el az ágytól a nővére.
– Én oda nem hajolok…! (…)
A beálló csendben valóban, egyfajta halk dorombolást véltek felfedezni két szívdobbanásjel között. Alig volt hallható, de jó füllel érzékelni lehetett. (…)
– Ööö… Ez valami macskaember? Nem csak a szeme világít, de még dorombol is?!

56-57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arabella Ponti · Susanna Ponti

A sorozat következő kötete

Tripiconi sztori sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Zafírkék
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Rick Riordan: Neptunus fia
Derek Landy: Skrupulus Fondor
Estelle Brightmore: 13. napon
Patrick Ness: Háború a békéért
Ransom Riggs: Üresek városa
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Rachel Ward: A menekülés
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke