Az ​amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.) 93% 32 csillagozás

„Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…”

Tripicon. Egy szigetállam, amelynek létezéséről az emberek többsége nem is tud. Egyedülálló, önfenntartó állam, ahol egyre nehezebb az élet, a megélhetés. A vezetők, a Ponti-hercegség igyekeznek lecsökkenteni a költségeket és mielőbb megoldást találni a problémákra. Tetszett ez a nem mindennapi felállás, nincs gazdagság, csillogás. Úgy érzi az olvasó, hogy a hercegség is egyszerű emberekből áll.

(…)

Maga a történet elgondolása nagyon tetszik. Van benne fantázia, és nagyon sajnáltam, hogy vége lett az 1. résznek. A végére nagyon érdekes dolgok derülnek ki. Ügyesen adagolja a szerző az információkat. Éppen annyit, hogy ne kevesellje az olvasó, de maradjon még rejtély és várjuk a következő részt.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2018/02/robin-owrightly…

Nekem nagyon bejött ez is, ahogy a többi is nagy kedvenceim lettek Robin O'Wrightly írónőtől. ❤ Egyszerűen, amit kiad a kezéből az zseniális lesz, nem hiába lett az egyik nagy kedvencem, mint író. ❤ Imádom a humorát, és a történeteit, legyen az lélektani pszicho-thriller, vagy akár romantikus, humoros, valós történet vagy fikció, fantasy sci-fi, mint ez a regény is, számomra nem okoz csalódást, és eddig nem is okozott szerencsére. Alig várom, hogy olvashassam a következő részeket, nekem nagyon tetszett ennek a világnak is a felépítése. Az sem zavart meg, hogy egy csomó karakter kapott szerepet benne, és lettek is kedvenceim, Matteo, Daniella, Daniel, Arabella, Beatrice, akiket nagyon megkedveltem, de a többiekkel sem volt semmi bajom, őket is kedvelem. Susanna és Larissa, Ludovica, Silvio, Chandler, Gregoria is szimpatikus volt. :-) Tripicon nagyon érdekes, elképesztő helyszín, és a leírása tetszett, bár lassabban haladtam a könyvvel, mint szerettem volna, de még így is nagyon élveztem az olvasását. Robin O'Wrightly stílusa pedig a legeslegjobb, én nagyon szeretem, és csak ajánlani tudom mindenkinek a történeteit. ❤ Olvassátok, mert megérdemli és megéri olvasni tőle, nagyszerű írónő, egy zseni. :-) ❤

Robin, azaz Borka neve nem cseng ismeretlenül a fülemben, volt már szerencsém hozzá a Keletben, mindezt mellett facebookon nyomon követem a bejegyzéseit, amiken kimondottan jól szórakozok, ráadásképp a másik 3 könyve a végtelennek tűnő várólistám része, így a tőle jövő e-mailt egy jelnek vettem: oké, eddig vártam, de most már itt az idő, hogy olvassak is tőle valamit.
bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/11/r…

Nehezen indult a könyvvel a kapcsolatom. 2x kezdtem bele, és bíztam benne, hogy valami jó sül ki belőle, mert pár oldal után az leesett, hogy az íónő stílusa remek, és nagyon bejön. Ezért is sajnáltam volna, ha egy pocsék regény kerül ki a kezei közül. Szerencsére mire belerázódtam a történetbe, addig meg is kedveltem, és vártam, hogy olvashassam.
Az elején az volt a gondom, hogy nem éreztem, hogy eljutunk valaha is A-ból B-be. Aztán egyszer csak jött egy áttörés, és úgy beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy merre is vagyok arccal. Mikor pedig feltárul a titok, megjelenik az elveszett Atlantisz és lakói, onnantól már semmi gondom nem volt.
A karakterek rengetegen vannak. Jó tanács annak, aki elkezdi olvasni: a könyv végén van egy szószedet a karakterekkel, és a könyvben fellelhető idegen szavakkal. Ezt sűrűn nézegessétek, ha nem akartok elveszni a sok névben.
Szóval az elejét leszámítva szerettem a könyvet, és várom a folytatást.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/05/robin-owrigh…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/06/interju-robi…

Méltán mondhatom, hogy nekem a 2018-as év egyik kedvence lett ez. Mert egyszerűen annyira magával ragadóan lett megírva, hogy alig tudtam letenni. Nem tipikus történet, de talán azért tetszett annyira nagyon.

Tejles ajánló: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/18/robin-o…

Az írónő stílusa még mindig nagyon bejön. A sci-fik nem annyira az én világom, de mégis, ha jól van megírva, nem tudom abbahagyni az olvasást. Fenntartotta az érdeklődésem. A könyv eleje a család bemutatásával kezdődik, de ahogy megjelenik Daniel, felbolydul a család élete. Kedvelem a Daniel-Arabella párost, de Gregoria nem hiányzott.

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy olvashattam, ugyanis már régen szemezgettem vele.

A címe fogott meg, és a betűstílus, mintsem a borító. Sajnos az ilyen digitális grafikák nem vonzanak. A fülszöveget korábban olvastam és bevallom, kissé el is felejtettem miről szól, mire nekikezdtem az olvasásnak.

Az írónő részletesen és igen jól körülírja azt a világot, amit megteremtett. Jól kiépített, tökéletesen el lehet képzelni a legapróbb részlettől a szereplők érzelmeiig. Nagyon jó illusztrációk vannak a könyvben.

Sok szereplőt vázol fel elénk, bár nem tudtam egyiket se megszeretni, mégis különbözőek. Hercegek-hercegnők, egy modernkori világban, és egy ismeretlen fiú kapcsolata. A történet szerint partra sodor egy fiút, aki elvesztette az eszméletét. Jónak indult, bár nekem túlságosan is lassan csordogált, hiszen a történet csak a fiú egészsége és a titokzatos amulett körül forgott. Én vártam volna több cselekményt, izgalmat, fordulatot – de mivel ez egy trilógia, nem tudhatom mi fog történni a következőkben. Tetszett még a geológiás rész, az ismerős volt, hisz ezt tanultam. A végén lévő ismeretanyag, enciklopédia is ötletes volt, jó hogy jobban megismerjük és tudjuk ezt a világot (mint mikor én is elkezdtem az első könyvemet, én is ilyen részletesen dolgoztam ki egy füzetbe)

Sajnos, ami még zavart olvasás közben, az a sok macska kaparás, amivel a gondolatokat jelezte, nagyon sok volt. Az írónő stílusa sem áll olyan közel, a történet sem nekem íródott. De attól még nem rossz a történet, nem ezzel van a baj, másnak biztos tetszene.

Ajánlom inkább a fiatalabb korosztálynak vagy az ifjúsági könyvek szerelmeseinek!

Nagyon hálás vagyok @Borka_V_Szabó -nak, hogy lehetőséget kaptam kiadás előtt elolvasni ezt a nagyszerű könyvet. Nekem elnyerte a tetszésem, alig várom, hogy a következő kötetet elolvashassam. :)
Mindenkinek csakis ajánlani tudom. :)
http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2017/11/robin-…

Ha egy szóval kéne jellemeznem a történetet, ez lenne az: bohém.
Az írónő stílusa természetes, csak semmi mesterkéltség; azt írja le, amit látunk, és ami elhangzik. Egy igazán bohém családról olvashatunk, akik mindenhová élő konvojként mennek, még a beteg ágya mellé is.
Tetszik az alaphelyzet, hogy partra sodor a víz egy fiatalt, akinek különös medál csüng a nyakában. Részemről pöröghetett volna gyorsabban is a cselekmény, de hát na, az már nem ez a könyv lenne, és nem ez a stílus. :D Nem volt ezzel így sem gond. Kikapcsolt, jó volt.:)

Robin története egy igazi ifjúsági regény. Nem tudom csak olvasói szemmel nézni…
Iszonyatosan gazdag a szókincse az írónőnek, és ez ad neki egy olyan lehetőséget, hogy ezáltal fokozza a feszültséget, valamint az olvasó kíváncsiságát. Nem igazán találkoztam még ezzel az írói technikával, de nagyon jól csinálja. Egyazon eseményt/jelenetet úgy ír le többször, hogy fel sem tűnik az ismétlés. Magyarul nyomatékosít, jelenetek újraértelmezésével.
Három részre osztanám magát a sztorit. Az első rész, lényegében Tripicon bemutatása, olyan stílusban történik, hogy szinte hallom az írónő hangját. Leülünk és mesél egy kis családról.
A második rész maga a történet fokozása, a fent említett nyomatékosítás, érzelmi síkú megjelenítés.
A harmadik, ahol a sztori olyan sebességgel kezd pörögni, hogy szinte alig tudja az ember követni, a rengeteg friss infót.
A szövegben nagyon tetszett, hogy nem elkoptatott frázisokkal dobálóztunk. Olyan szavakat is hétköznapi egyszerűséggel használ Borka, amiket más csak a szótárból ismer. És ezt nagyon magas fokon. Tetszett az is, hogy bár nagyon sok idegen szót leír, vagy nagyon sok olyan jelenetet bemutat, amit a gyerek nem feltétlenül ért, de mindent elmagyaráz nekik. Tehát tanít is a szöveggel.
A történet a végére egyértelműen olyan izgalmassá válik, hogy nem kérdés, hogy olvasni kell tovább.
A könyv végén a szereplők bemutatása, térkép, szómagyarázat stb. A szereplők képi megjelenítése. Ebben akkora munka van, így csak az dolgozik, aki imádja amit ír.
Ötletes, és számomra, ami kiemeli a történetet a többi közül, hogy egyedi a fantáziavilága.