Az ​amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.) 91% 21 csillagozás

„Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…”

Tripicon. Egy szigetállam, amelynek létezéséről az emberek többsége nem is tud. Egyedülálló, önfenntartó állam, ahol egyre nehezebb az élet, a megélhetés. A vezetők, a Ponti-hercegség igyekeznek lecsökkenteni a költségeket és mielőbb megoldást találni a problémákra. Tetszett ez a nem mindennapi felállás, nincs gazdagság, csillogás. Úgy érzi az olvasó, hogy a hercegség is egyszerű emberekből áll.

(…)

Maga a történet elgondolása nagyon tetszik. Van benne fantázia, és nagyon sajnáltam, hogy vége lett az 1. résznek. A végére nagyon érdekes dolgok derülnek ki. Ügyesen adagolja a szerző az információkat. Éppen annyit, hogy ne kevesellje az olvasó, de maradjon még rejtély és várjuk a következő részt.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2018/02/robin-owrightly…

Robin, azaz Borka neve nem cseng ismeretlenül a fülemben, volt már szerencsém hozzá a Keletben, mindezt mellett facebookon nyomon követem a bejegyzéseit, amiken kimondottan jól szórakozok, ráadásképp a másik 3 könyve a végtelennek tűnő várólistám része, így a tőle jövő e-mailt egy jelnek vettem: oké, eddig vártam, de most már itt az idő, hogy olvassak is tőle valamit.
bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/11/r…

Nehezen indult a könyvvel a kapcsolatom. 2x kezdtem bele, és bíztam benne, hogy valami jó sül ki belőle, mert pár oldal után az leesett, hogy az íónő stílusa remek, és nagyon bejön. Ezért is sajnáltam volna, ha egy pocsék regény kerül ki a kezei közül. Szerencsére mire belerázódtam a történetbe, addig meg is kedveltem, és vártam, hogy olvashassam.
Az elején az volt a gondom, hogy nem éreztem, hogy eljutunk valaha is A-ból B-be. Aztán egyszer csak jött egy áttörés, és úgy beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy merre is vagyok arccal. Mikor pedig feltárul a titok, megjelenik az elveszett Atlantisz és lakói, onnantól már semmi gondom nem volt.
A karakterek rengetegen vannak. Jó tanács annak, aki elkezdi olvasni: a könyv végén van egy szószedet a karakterekkel, és a könyvben fellelhető idegen szavakkal. Ezt sűrűn nézegessétek, ha nem akartok elveszni a sok névben.
Szóval az elejét leszámítva szerettem a könyvet, és várom a folytatást.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/05/robin-owrigh…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/06/interju-robi…

Méltán mondhatom, hogy nekem a 2018-as év egyik kedvence lett ez. Mert egyszerűen annyira magával ragadóan lett megírva, hogy alig tudtam letenni. Nem tipikus történet, de talán azért tetszett annyira nagyon.

Tejles ajánló: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/18/robin-o…

Nagyon hálás vagyok @Borka_V_Szabó -nak, hogy lehetőséget kaptam kiadás előtt elolvasni ezt a nagyszerű könyvet. Nekem elnyerte a tetszésem, alig várom, hogy a következő kötetet elolvashassam. :)
Mindenkinek csakis ajánlani tudom. :)
http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2017/11/robin-…

Egyike vagyok azoknak a szerencsés olvasóknak, akik már megjelenés előtt, a történet „csemete” korában megismerhették Tripicont és népét. Robin akkoriban még kereste az útját és a kiadóját, én pedig aktívan szurkoltam neki.
Életemben nagyon sok fantasyt olvastam, de ez a könyv és remélhetően a folytatásai is a jövőben levett a lábamról. Eredeti, ötletes és magával ragadó.
Elhihetitek, hogy ilyen megközelítésben, ahogy ez a sorozat teszi, még nem olvastatok Atlantiszról, vagy a Bermuda-háromszögről, de ha már itt tartunk: egy nem létező, de létező szigetországról, ami nincs a térképen. Számomra ez egy üdítő újdonság volt, és én nagyon szeretem, ha egy történet tud újat mutatni nekem.
Az írónő saját bevallása szerint nem kifejezetten fantasy rajongó, mégis egy fantasztikus sztorit pakolt össze, igen egyedi elemekkel. Izgatottan várom a következő részt. :)

spoiler

Nem csodálom, hogy lelkiismeret -furdalásom volt, amiért a betegségem miatt nem tudtam előbb nekiülni a könyvnek….ez fantasztikus volt!
Annyira könnyed, kalandos mégis rengeteg tanulságot tartalmaz. Matteo, és Daniel volt a kedvencem, de a lányokat is szerettem. Miért van vége? :D (tudom, hogy csak az első résznek értem a végére de akkor is..:D)
Drága írónő!
Azt tudom, hogy jól írsz, mert volt szerencsém olvasni tőled, de ezzel a köteteddel egy újabb olvasódra leltél. Direkt nem rajongót írtam mert akit én a barátomnak tartok azért nem rajongok hanem szeretem*-*
De ha nem ismernélek Tripiconi után mindenképpen meg akartalak volna. :)
Ja és ami még fontos: az illusztrációk annyira aranyosak, hogy csak na *-*

Két értékeléssel vagyok elmaradva, de ezt most megírom, értve vagyok?! :D
Spoilerre vigyázz, harap. Majd odaírom, ha mégis idomított jószág.

***
Nem harap, csak így nem érthető, ha nem olvastad:
spoiler
Bocseztmuszájvolt….
Muszáj volt poénnal indítani, mert ez igen! Egy ifjúsági könyv, ami nem nézi hülyének a megcélzott korosztályt, fejleszti a szókincsüket, illetve széleskörű ismeretanyag mellett hasznos tanulságokat és egy ütős történetet ad át nekik, jó humorral. Nem is tudom, hogy a szómagyarázat nélkül hogy tudják kényelmesen olvasni. Vagy én vagyok lemaradva. De tényleg, itt mitológia, irodalom, biológia, földrajz, minden van!
Persze ott vannak az előretekintések, elharapott káromkodás, politika, erkölcsi döntések sorozata, párkapcsolat kérdése… csupa olyan dolog, ami komolyan része lesz a legifjabb Pontik és olvasók életének is. Az is káromkodik a maga módján, aki nem. Innen is üdv, klubtársak, még nem igazoltam el!

A cselekmény hol lassabb, hol gyorsabb tempót diktál. Mondanom se kell, hogy a lassabb az érzelmeké, a történtek feldolgozásáé, na meg a rejtély felgöngyölítése is megkíván gondolkodós részeket. A gyorsabban viszont rengeteg izgalom és meglepetés van, így kompenzálva egyik a másikat.
A 300. oldaltól pedig epikus lezárás kezdődik meg.

A karakterek elkülönítésével valamennyire szenvedtem. Nem annyira az erős, saját személyiségjegyek miatt sikerült, mint az illető kora és egy felismerhető érdeklődés, kapcsolat miatt.
spoiler -> szerintem harap
Pedig egyébként lehetne őket jellemezni egy szép körmondatban, de a kezdeti összemosás és a köztük lévő hasonlóságok nem támogattak az úton.
Daniel nagyon szimpatikus lett, még ha voltak is megingásaim egy félreértés miatt, de azt is sikerült tisztázni.

Megnevetettek a fárasztó viccek, az izgulós pontokon együtt izgultam a szereplőkkel, a rossz emlékeket sajnáltam, de ami igazán kicsinál ezúttal, az a szerelmi szál. spoiler -> harap
spoiler -> békés
Már nem azért, de az ízlésem szerelmi szál terén az ilyen történetek találták el eddig. :D
Mert a Disney mese nem shippelhető, a többi meg túl hangsúlyosan a testi kapcsolatra épít és szenvedélyesebb, mint aranyosabb. Ezért van kábé kettő romantikus a kívánságlistámon :D

A nyelvezetet pár oldal után olvasói mellett gyakorló írói szemmel is figyeltem, új szavakat és jó kis szerkezeteket lehet ellesni a szövegből, legyen szó érzelmek leírásáról vagy kalandról.

A függelék… valami nagyon kreatív, pihent elme megcsillanása, komoly keletkezési hátteret magyarázva a történetnek. Értettem a Jépontot, értettem.

Egy szó, mint száááááááznyolcvaaaan, idősebbek se rettegjenek a könyvtől, a fiatalság meg előre! :D Én már vénlány vagyok, tudjátok…

Hú. Hű. Hú.
Hahajjj.
A teringettét, hogy nem tudok 5 plusz 5 csillagot adni!!!!
Iszonyatosan vártam ezt a könyvet! És ez a példány megjárta Ukrajnát, bizony. :'D (Bár nagyon látszik rajta!! Nem tudom hogy csináltam, de csupa gyűrődés, meg piszok. Meg valahogy le is öntöttem…?? :'() Ez a dedikált példány, tegyük hozzá, szóval igen, nagy örömömre találkoztam az írónőjével :))
Bár az egyszer biztos, hogy nem olvastam el fülszövegét :'D
Jó, miért 4 csillag?
Nagyon szerettem volna szeretni. Ez így olyan igaz mint az, hogy Dominikának hívnak! Annyira nem érdekelt, hogy mi lesz Tripiconnal!!!!!! De annyira!! De nagyon! Jó, kiböktük. De őszintén nem tudom miért, személyes szoc problem.Egyszerűen… ha nincs rajta a térképen, nem is létezik, nem tudom elképzelni se, akkor mégis ki miatt izguljak??? Egy nem létező királyság sorsa miatt, melyben olyan emberek élnek, akikről még elképzelni se tudom, hogy létezzenek? (Miért? Mert látszik, hogy papírhumoruk van. Meg ha elképzelem, hogy az egészet latinul beszélik, akkor a társalgások viccességességei (ne kérdezd :'D) értelmetlenek lesznek, mint az angolban. Huh. Ez volt ami nagyon izé volt, ami miatt 4 csillag, de negatívan.
Miért kapott akkor négy csillagot, ha ennyire nem izgatott az egész?
Mert a szereplők! Attól most nézzünk el, hogy a humoruk lefárasztott, és ez egy paródiában oké lenne, de én a valóéletben nem találkoztam még élő emberrel, aki így kinyírt volna a szavakkal. :'D Szóval csak nézzük magukat a szereplőket! Daniella és Matteo is the best!! :DD Utánuk Arabella. :'D spoiler néha már az idegeimre ment. Néha. Beatrice és Larissa jóvan, vótak, köllöttek. Csak az az internet!! Igazán de tényleg nem értem miért!!
A történések…
Túl sok volt és mind egyszerre.
spoiler
Btw:
Egyébként tetszett, ami érdekel belőle per pill, hogy KI fog összejönni és KIVEL. Vagy ösazejön-e egyáltalán valaki valakivel… spoiler spoiler
Mindenképpen elolvasom a 2.részét, bár azt viszont végképp nem tudom, hogy hogyan fogom megszerezni :'D Mert oké, ennél Könyvfeszt (ez is csak Isteni közbenjárással), de most vakarom a fejem. Talán Könyvhét? Ha addigra megjelenik :D

Érdekes és kalandos történet. Ami nekem sok volt benne, az az ismeretterjesztő részek szerteágazása, – bár ez nem a könyv értékelés része, de a címkék közt a tudományost picit soknak is érzem, és inkább ismeretterjesztőre cserélném -.
A kitalált világ zseniális, nekem a karakterek voltak kicsit túl sterilek, de lehet épp ez volt a cél, mivel királyi családról van szó.
Nagyon jó történet, és mindenképp elolvasom a többi részét is, csak nekem az a pici plusz nem jött át, amitől kedvencé válna.