Andrea ​& Andrea (Rigók & Mundik 1.) 39 csillagozás

Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!
Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?
Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?
És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?
Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…

18+ Kedves kiskorú… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Mogul, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150012636 · Illusztrálta: Szabó Borka
>!
Mogul, 2018
232 oldal · ISBN: 9786155668241 · Illusztrálta: Szabó Borka

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Andrea Rigo · Rigó Andrea Sofia · Leona Mundi · Narrátor · Tonio Mundi


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

christine>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

„Egészen a történet közepéig nem értettem, miért van ott molyon a sci-fi címke. De tényleg, minden második oldal után elgondolkodtam, hogy sci-fi? Ebben? Hol a bánatban? Aztán ahogy beleláttam a Mundi házaspár fejébe, mindjárt megértettem, mi miért történik. Fiatalok, én megmondom őszintén, ilyen jó ötletet még nem olvastam soha, és emelem kalapom Borkának, amiért ezt így leírta. Abszurd? Első hallásra hülyeségnek és marhaságnak tűnik? Pedig nem az! Egész végig úgy pergett a szemem előtt a történet, mintha egy 2018-as filmet néznék a tévében.”

Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2018/04/r…

3 hozzászólás
Törpillaa P>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Ez nagyon kellett nekem most, végig nevettem az egészet, és nagyon gyorsan haladtam is vele, ahogy egyre jobban beszippantott maga a történet. :-D Nagyon, de nagyon élveztem Andrea & Andrea történetét, és már nagyon kíváncsi voltam rájuk is. :-D Andit és Andreát elég hamar megszerettem, ugyanúgy Tonio és Leona párosát is, irtó cukik, és viccesek voltak. Néha csak fetrengtem a röhögéstől, és igen egyre jobban imádom az írónő stílusát. :-D Imádtam a párbeszédeket, a beszólásokat, és a sztorit is. :-D Most már ez a könyvecske is a kedvencem lett, és biztos, hogy újra is fogom olvasni. :-D Mindenkinek csak ajánlani tudom. :-D @Borka_V_Szabó köszi, neked hála és ennek a csodás lökött párosnak, irtó jókat nevettem a héten először. :-D Nagyon köszi, hogy megírtad. :-D

41 hozzászólás
l_moni>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Ha ki akarsz egy kicsit kapcsolódni, jókat akarsz nevetni akkor fogd ezt a könyvet és olvasd el. Megéri :D
Ha buszon olvasod készülj fel arra, hogy nem csak te fogsz nevetni, hanem a környezetedben mindenki, mert a nevetés ragadós.
Bővebben:
http://akonyvekvarazslatosvilaga.blogspot.hu/2018/01/ro…

1 hozzászólás
Viktória_Erdei >!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Imádtam. Minden egyenlő mennyiségben volt benne: sci-fi, krimi, romantika, nyomozás, humor. A két mellékszereplőket is nagyon jól megírta. Amit az írónő beleírt mint narrátor, csak még színesebbé tette a könyvet. Ahogy látom ráadásul nekik is lesz külön könyvük, alig várom. Kíváncsi vagyok hogy fog folytatódni a történetük.

1 hozzászólás
Ana_blogger >!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

"Ez… Mi volt? Pillanat, mindjárt visszajövök.
××××
Na, itt vagyok. Amikor a szerző megkérdezte, nem lenne-e kedvem elolvasni valamelyik regényét azok közül, melyek a könyvfeszten' debütálnak. Megörültem a lehetőségnek, mert sokat hallottam a szerzőről, így aztán rögtön két regénye közt is vacilláltam." – olvashatod az értékelésem első soraiban, melyet bővebben itt érsz el: http://anablogjaesirasai.blogspot.hu/2018/04/eloolvasas…

1 hozzászólás
LadyM>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Érdekes olvasmány volt, a maga agyzsibbasztó stílusával, de ez határozottan pozitív értelemben értendő. Tetszett a könyv sajátos humora, az egyedisége, szatirikus jellege. Az alapkonfliktus már alapjában véve is egy nagy paródia, egy igazi lehetetlen helyzet, amit csak még inkább megfűszerezett az írónő sajátos humora. Engem a Mundi házaspár sokkal jobban levett a lábamról, mint a két Andrea, sokkal közelebb éreztem őket magamhoz, jobban izgultam értük, mint a címadókért. Ez persze nem baj, szeretem az olyan könyveket, amikben erősek a mellékszereplők, így ezt egyáltalán nem rovom fel hibaként, mert nem az. Fél csillagot azért vontam le, mert helyenként kicsit erőltetettnek éreztem a szatirikus jelleget, néhol átbillent a mérleg nyelve a túlzásba, még egy fél csillagot pedig azért vontam le, mert spoiler Maga a regény viszont nagyon jó, imádtam olvasni.

5 hozzászólás
turanett P>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Érdekes olvasmány volt ez. Nagyon kedves és aranyos szereplőkel ismerkedhettem meg. Ez elején nem igazán értettem ezt a sci-fi dolgot, de a vége felé megvilágosodtam. :) A vége nagyon aranyosra sikeredett. Kiváncsi lennék, hogy a Mudi házaspárnak is össze jött-e amire nagyon vágytak.

3 hozzászólás
inci81 P>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Ő…Ő…ülök a gép előtt és azon töröm a fejem (nem, nem úgy, semmi baja a fejemnek, mármint nem tört be koponyám, bár lehet, hogy akad némi gubanc, mert nehezen találom a szavakat), hogy hogyan is mondhatnám el a lehető legpontosabban a véleményem erről a könyvről.
Szóval próbálom megtalálni a szavakat, de amit zsigerből mondanék az talán nem megfelelőképpen szalonképes (na de van pár * nálam, úgyhogy mondom ahogy jön).

Na hát kérem ez $@!% jó volt! Valami elképesztő módon sikerült utat találnia az írónőnek a stílusával hozzám. Minden pillantát szerettem, míg ezt a történetet olvastam. Fizikailag, szellemileg kimerült vagyok, de Andreáék szorija képes volt kapaszkodót adni, kirángatni az érzelmi mélyrepülésből (igazából inkább zuhanás, de emez jobban hangzott…).

Reggel (hajnalban, de nekem reggel, mert hétköznap hajnalban kelek 5-kor) az első korty tejeskávé után kezdtem el az olvasást, ami után valahogy el is felejtettem a kávét, meg tulajdonképpen nem is volt rá szükség, mert olyan frissítő hatása volt a könyvnek.
Aztán elindultam munkába (evett a fene, hogy mennem kell, inkább olvastam volna), de útközben majdnem fennmaradtam a villamoson, az utolsó pillanatban szálltam le, mielőtt tovább vitt volna, annyira elmerültem a történetben.

Alig vártam, hogy vége legyen a munkaidőnek és hazafelé újra elmerülhessek (csak nyakig, hogy meg ne fulladjak, bár azt sem bántam volna, annyira jó…) ebben a – sírva röhögős, ha a villamoson hülyének néznek, mert nem tudják mit vigyorgok annyira, az sem értekel – regényben.

Mire hazaértem ellenállhatatlan vágy fogott el a túrórudi, a téliszalámi és valami csípős – merthogy én is odavagyok a csípős kajákért – harapnivalóért. Mivel nálunk ilyesmi mindig van itthon, haza érve felcsaptam a hűtőt (nem, nem a hátramra). Egy finom téliszalámis szendvics csípőspaprikával, majd desszertnek túrórudi (mondtam a srácoknak, hogy ez most anyának kell, majd kapnak másikat), ezután bevackoltam magam, és addig fel sem keltem, míg a végére nem értem a könyvnek.

Rigóék egy kicsit lököttek (a lehető legpozitívabb értelemben), de úgy imádom őket, amilyenek, persze Tonioval és Leonával együtt.

A férjem megkértezte mitől lett olyan jó a kedvem, amikor napok óta szomorkodom (kicsit szomorkás a hangulatom máma…), én meg mondtam, hogy ez annak a könyvnek a hatása, amit olvasok. Erre csak bólintott értetlenül, mire én felolvastam neki azt a részt, amikor Andrea kibontja a csomagot. Na azután már ő is sírva röhögött.

Kérem szépen én már most biztosan tudom, hogy még számtalanszor fogom újra és újra elolvasni ezt a történetet, mert veszettül jó, baromira jót tesz a lelkemnek és kimondhatatlanul megszerettem az írónő stílusát, akinek a többi könyvét is be fogom szerezni ezek után, mert kíváncsi lettem a sztorijaira, melyek zseniális elméjre rejtekéből törtek elő.

3 hozzászólás
Karinaa7 P>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Már rég olvastam ilyen sokáig könyvet.
Ez a név azonosság nagyon fura volt nekem, mert az egész könyv alatt akárhol volt leírva az Andrea név én automatikusan a csajra gondoltam és így nagyon rossz volt. Az írónő beleírogatásai és a káromkodások kicsillagozása engem nagyon idegesített.
Leona és Tonio története sokkal jobban megfogott, mint a két Andreáé. Bár náluk is volt pár párbeszéd, ahol nem tudtam ki mondja melyik mondatot, mert, csak a párbeszéd volt leírva.
Nekem ez egy egyszer olvasós könyv lesz, mert igazából most, ha nem kellett volna olvasási maratonhoz, akkor még egy ideig nem nyúltam volna hozzá, de az biztos, hogy Leona és Tonio történetét el fogom olvasni.

>!
Mogul, 2018
232 oldal · ISBN: 9786155668241 · Illusztrálta: Szabó Borka
1 hozzászólás
mgbrown I>!
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea

Mindig bajban vagyok vele, ha olyan író(nő) gyermekét szeretném elolvasni, akit ismerek, mert az emberben benne van a félsz, hogy mi van, ha az ismeretség, esetleg a közelebbi kapcsolat ellenére nekem sajnos nem fog tetszeni a „gyermek”. Nem feltétlenül azért, mert nem jó, csak nem én vagyok a célközönség, nem nekem íródott. Ennél a regénynél extrán „bajos” volt, hogy az írónő pont az előtt olvasta az én kölykeimet, hogy én olvastam volna az övét, ez pedig még kellemetlenebb helyzeteket tud előidézni, mert ha neki tetszett az enyém, nekem pedig nem tetszik az övé, és azt nyíltan fel is vállalom… Kellemetlen, na. Gondolom, nem kell magyarázni. Ezért nem is igazán szoktam jelölgetni, ha írótárstól olvasok (amúgy se nagyon), de ez a regény már az elején megfogott, úgyhogy bátran jelöltem az olvasást.
A dologhoz hozzátartozik – és ez a későbbiekben „fontos lesz” –, hogy egy olyan depresszív időszakomat élem, amikor tényleg a béka hátsója alatt vagyok valahol több kilométerrel, szerintem már környékezem a Föld magját, és amikor már a harmadik estémet bőgtem át – igazából azt sem tudom, miért –, úgy döntöttem, hogy most jött el az idő, hogy valamit kezdjek magammal. És mi lehetne a legjobb terápia, ha nem egy őrült regény, ami kellemes, könnyed, rövid (mert hosszan koncentrálni most nem igazán van erőm), feldob, és talán kiszakít ebből a borzalomból, amiben éppen vagyok (voltam)? Persze, kisujjból nem szippantottam ki, hogy mi lenne az a történet, ami most lekötne annyira, hogy ne dobjam félre (mert ilyenkor a legjobb regények is untatnak), aztán egy nagyon jó ismerősöm ajánlotta az írónő könyveit (amik egyébként is tervben voltak). Kicsit elbizonytalanodtam, mert – mint ahogy fentebb írtam – kellemetlen helyzet születhetett volna belőle, hogy az írónő pont pár nappal korábban falta fel az én legfiatalabb gyermekemet (is), de úgy voltam vele, hogy adok a dolognak egy esélyt. És milyen jól tettem!
Ez volt az első, igazán szatirikus regény, amit olvastam, és úgy őszintén megmondva, nem is igazán tudtam, hogy mire számíthatok ettől a műfajtól. (Jó, semennyire sem tudtam.) Aztán elkezdtem olvasni, és teljesen beszippantott. Bevallom, szokni kellett a stílust, de csak azért, mert új volt, és ilyennel még korábban sosem találkoztam. Aztán ahogy haladt előre a történet, már egyre megszokottabbá vált, ahogy az írónő kiszólt a szövegből, sőt, ahogy veszekedett a szerkesztővel (stb.), és kezdtem magaménak érezni ezt a – számomra – szokatlan írói stílust. Mivel az írónő alapvetően jól, igényesen és olvasmányosan ír, nem szöszmötöl a felesleges részletekkel, és szépen vezeti a sztorit, nagyon könnyű volt felvenni a történet fonalát.
Kedveltem a két főszereplőt, az alaptörténetet, mindennek a kiindulópontját pedig egyenesen imádtam, mégis azt kell mondanom, hogy ez azon kevés könyvek közé tartozik, mikor a főszereplők (és címadók) helyett a mellékszereplőket (habár szerintem ők is főszereplők) szerettem meg a leginkább. Sőt! Egyenesen imádom Leonát és Toniót. Jobban izgultam értük, mintha valami szaftos horrort olvastam volna, ahol a főhősök épp egy rém elől futnak, mert ez a két kis ütődött, a maguk kelekótya személyiségével, annyira ellopta a szívemet, hogy a regény háromnegyedénél már úgy voltam vele, hogy ha ez a könyv nem lesz (számukra) happy end, megkeresem az írónőt, és megverem, amiért összetörte a szívemet. :D Nos, azt nem árulom el, hogy happy enddel zártunk-e vagy sem, keressétek meg az írónőt, és nézzétek meg, hogy vannak-e rajta nyolc napon túl gyógyuló sérülések. :D
Az egyetlen „hiba”, amit felrónék a kedves írónőnek, hogy annyira szerethetőre írta meg ezt a két lükét (illetve, minden író tudja, hogy igazából ők írták meg saját magukat), hogy szinte eltörpült mellettük Andrea és Andrea, nálam legalábbis biztosan, mert a Leona-Tonio páros teljesen ellopta a sztorit. Ezért is örültem neki, hogy a végén mind a négy szereplő jövőbeli életébe nyerhettünk betekintést (próbálom spoiler-mentesen megfogalmazni :D), mert hatalmas hiányérzetem lett volna, ha ez nem így történik.
Maga az alaptörténet egyébként amennyire ötletes, annyira egyszerű. Nincs túlbonyolítva, nincs agyoncsavargatva, mégis melegágya egy nagyon jó kis regénynek. Annak külön örültem, hogy körülbelül a regény közepén bejött a sci-fi szál, és bevallom, mikor ez megtörtént, csak kapkodtam a fejemet, hogy most mégis mi a fene van, mi ez, hogy került ez a „dolog” ebbe a sztoriba (nem néztem meg a címkéket). Aztán szépen összeállt minden, én pedig a fejemet fogtam, hogy „Basszus, ne már!”.
Azt egyébként bizton állíthatom, hogy ez a regény egy igazi terápia. Nem mondom, hogy az írónőnek könnyű a humora (:D), de én végig nagyon jól szórakoztam, és nagyon könnyedén idomultam a „Robin-agymenéshez”. :D Ami pedig a legfontosabb, és szerintem emiatt sok-sok-sok csillagos a könyv, hogy kiszakított abból a hatalmas, feneketlen űrből, amiben mostanában lebegtem. Teljesen elfeledtette velem, hogy nekem – elméletileg – rossza a kedvem, és még élni sincs erőm. Egy jó könyv pedig szerintem pont ilyen. Különösen egy ilyen szatirikus hangvételű, humoros olvasmány. Nem csak egyszer-kétszer megnevettetett, hanem folyamatosan fenntartotta a jókedvemet, és a végén már el is felejtettem, hogy amúgy nekem „rossza a kedvem”.
Köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a sztorit, vagy még inkább azt, hogy megszülte ezeket a szereplőket, akiket annyira nagyon lehet szeretni, és annyira lehet értük aggódni, és azt is köszönöm, hogy nem csak 232 oldalnyi mosolyt adott nekem, hanem ennél sokkal-sokkal többet, mert ez a kedves kis történet hozzájárult ahhoz, hogy kikaparjam magamat abból a csúnya depiből, amibe belezuhantam. :) Persze, egy könyvtől senki sem várhatja, hogy megváltoztatja a világot, de a változást elindíthatja, velem pedig pont ez történt.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Borka_V_Szabó IP>!

– Ó, csesszétek meg, hát semmit nem vártam… Magyarországról?! Azt se tudom, hol van… Jó, azért azt tudom. És azt, hogy jó ideje sz*r a focijuk.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo
26 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!

„Mi a tökömért gyilkolják meg egymást az emberek hajnalok hajnalán?” – folytatta a panaszkodást a középagya, és alig hallhatóan második kávéért kiáltott.

„Miért? Tegyék inkább délben?”

63-64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo · Narrátor
10 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!

– Megetted a nekem szóló küldeményt! Ezt semmivel nem fizetheted meg, te átkozott hülye barom! Hogy mukorodnál meg ott, ahova az anyád szült volna inkább sünt, te anyaszomorító mocsokláda!
Az utolsó mondatot már az anyanyelvén ömlesztette a fickó arcába, így az semmit nem értett belőle, és megszeppenve hallgatott.
– Ez magyarul volt? – szólalt meg kétségbeesve.
– Úgy hát! – köpte a képébe a választ a megkárosított nő.
– B*sszus, ilyen hosszan mi nem tudunk káromkodni! – emelte meg félig-meddig elismerően a szemöldökét a férfi.
– Hát… Valamiben világelsők vagyunk…

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo · Rigó Andrea Sofia
9 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!

…mindenki megérdemel egy biztos otthont és egy szerető családot.

229. oldal

Ana_blogger >!

– Amúgy mi bajod lenne egy randival?
– Semmi, csak most nem akarok komoly kapcsolatot – legyintett a nő. „Pasival pláne, a csajokra meg nem bukom… Kutya, macska, tengerimalac
jöhet.

52. oldal

1 hozzászólás
Törpillaa P>!

Aki azt hiszi, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, az egy jó arasznyit téved.

Borka_V_Szabó IP>!

A halottaknak már nem fáj semmi, csak az őket gyászoló élőknek, de nekik duplán.

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo
Borka_V_Szabó IP>!

Andrea Rigo fütyörészve nyitott ajtót, hogy aztán szembetalálja magát Rigó Andreával.
– Jó napot! – vette elő a férfi lélegzetelállítóbbnak ítélt énjét, mikor meglátta, hogy egy nő állt előtte.
„Na, elsőre nem is rossz. De inkább a bárban szedtem volna fel egyet… Legalább gyakorlok.”
– Jó napot! – lihegte ő, mert a felfelé kaptatás kifullasztotta.
Andi világéletében, még Magyarországon is a földszinten lakott, nem szokott hozzá a bérházak magas emeleteihez.
„Ez de kicsípte magát… Vajon nála van a csomagom?”

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo · Rigó Andrea Sofia
Borka_V_Szabó IP>!

„Hát ki akarna járni egy ilyen béna pasival, mint én?”

„Bénával senki, mert nem tud járni.”

„Meg vagyok átkozva! Egyszerűbb volt, hogy rövidre zárjuk…”

„És el is ment az áram az egész utcában.”
„Elnézést, de nincs ott kint valaki, akinek kell egy alig használt kritikus, aki folyton mindenbe belebeszél?”

61-62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrea Rigo · Narrátor
Bo_Ri>!

„Nem hiszek a sorsban…”
Azzal nem foglalkozott, hogy a sors hitt-e őbenne.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rigó Andrea Sofia

A sorozat következő kötete

Rigók & Mundik sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Ruby Saw: Liv Jackson életei
Martin Kay: Eastern
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Baráth Viktória: A főnök 2.
Borsa Brown: A maffia szívében