Amor ​vincit omnia (Emlékkönnytár) 3 csillagozás

Emlékkönny-novella
Robin O'Wrightly: Amor vincit omnia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Muszáj elolvasnotok, hogy ti is megértsétek!” ~ Krencz Nóra, író

Párizsban, 2015 novemberében a legfeketébb péntek tizenharmadikára eszmélt a francia nemzet. A Bataclan színház és a Saint-Germaine stadion ellen elkövetett terrorcselekmények miatt így írta be magát a francia történelembe.
Perle Debouche, Jean-Pierre Moulin ükunokája készülődik a tizennyolc éves születésnapját megünnepelni az Eagles of Death Metal zenekar koncertjére. Nem sejti még, hogy az élete egy csapásra megváltozik, és aznap este kénytelen tényleg felnőtté válni, amikor meglegyinti az erőszakos halál szele…
Ez a novella is valós eseményeken alapul, de mégis kitalált szereplőkkel dolgozik. Csak érintőlegesen kapcsolódik az Emlékkönny történetéhez, ám annak egyetemes üzenetét hivatott közvetíteni, és emléket kíván állítani az elhunytaknak és az élőknek is.

„Csak azért sem gyűlöllek titeket!” ~ Antoine Leiris

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Mogul, 2020
60 oldal · ISBN: 9786156170033 · Illusztrálta: Szabó Borka

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Robin O'Wrightly: Amor vincit omnia

Az a baj a békével, hogy mindenki a maga szempontjából értelmezi: a világ akkor van rendben, ha minden a mi szánk íze szerint alakul. A béke nem azt jelenti, hogy mindenki iránt maradéktalan szeretettel viseltetünk, mert ez emberi különbözőségünknél fogva gyakorlatilag lehetetlen. A kulcsszó nem az, hogy miként gondolkodunk, hanem hogy hogyan cselekszünk: ha erőnek erejével próbáljuk érvényre juttatni a saját szempontunkat, az eredmény nem béke lesz, hanem totalitárius diktatúra, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja, és minek az égisze alatt. A béke értelmezése meghaladja egy egyszerű értékelés kereteit, ajánlom hozzá Böjte Csaba – Karikó Éva: Iránytű a végtelenhez című kötetét, melyet ezzel párhuzamosan olvastam, ami nagyon jól jött ki, mert igencsak rímel egymásra a kettő.

Az Amor vincit omnia a 2015-ös párizsi terrorcselekményekről számol be, két fiatal szemszögéből. A fókusz nem a kalandokon van, akció helyett a szereplők lelki folyamataira helyeződik a hangsúly. Komoly pszichológiai kérdések merülnek fel, melyeken bőven elgondolkodhatunk: például a kényszerű testi érintés ambivalens hatása (szégyenérzet, hiszen akaratunk ellenére kerülünk szoros fizikai kontaktusba valakivel, ugyanakkor egyfajta bajtársi kapcsolat is szövődik a felek között), vagy a traumafeldolgozás és a – teljes hitelességgel ábrázolt – poszttraumás stressz szindróma.

A felnövés nem életkortól, hanem élethelyzettől függ (lád még: https://moly.hu/idezetek/1360070), szélsőséges esetben a körülmények koravénné tehetnek valakit, élhetjük későn a „második gyermekkorunkat”, vagy épp megeshet, hogy az évek előrehaladtával sem nő fel valaki, ha a lehetőségek nem adottak ehhez. A felnőttkor az – alkalmasint a körülmények által kikényszerített – felelősséggel, az önállósággal, alkalmasint a sérülésekkel kezdődik. Egy trauma után pedig senki sem ugyanaz többé, még ha feldolgozza, akkor sem. A pszichológusom szavaival élve az a negatív élmény a trauma, amin nem tudunk önállóan, vagy az idő segítségével túllépni, hanem ránk telepszik, korlátoz minket, megakadályozza, hogy teljes életet élhessünk. A terrorcselekményeket átélő, tizennyolc éves főhősnő egyetlen éjszaka alatt a tizenévesek átlagos életét élő, éretlen nagylányból felnőtté válik, s ez élete meghatározó élménye lesz, ám közeli barátjával segítenek egymásnak feldolgozni az együtt átélt borzalmakat a hozzájuk kapcsolódó szégyenérzettel, irracionális önváddal és egyebekkel együtt. Az Amor vincit omnia egy trauma és egy megküzdés éveken, életeken átívelő története, mely a téma által felkínált, üres szólamok pufogtatása helyett fajsúlyos lélektani problémákra fókuszál, s a kiadványnak külön ízt adnak a szerzőtől megszokott, magas művészi igényű illusztrációk. Ezúton is szívből köszönöm @Borka_V_Szabó-nak, hogy olvashattam!

3 hozzászólás
Kristin_M_Furrier IP>!
Robin O'Wrightly: Amor vincit omnia

A történet, egy tragédia megjelenítése, áldozatok szemszögéből. Mindig nehéz arra gondolni, mikor halljuk a hírekben, hogy terrortámadás történt.
Robin két fiatal szemén át mutatja be, a Franciaországban történt robbantást. Nem a letargikus végét fogja meg a sztorinak, hanem ha mondható így, más érzelmekkel.
Olvastam volna még a két fiatal történetét. spoiler

2 hozzászólás
Bence_Szollár I>!
Robin O'Wrightly: Amor vincit omnia

Köszönöm szépen @Borka_V_Szabó-nak, hogy elolvashattam a novelláját! Mivel már olvastam korábban az írónőtől, nagyjából sejtettem, milyen stílusra számíthatok, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad majd a történet…

A kisregény a 2015-ös párizsi terrortámadás éjszakáján játszódik, viszont nem dokumentarista stílusú, hanem két fiatal szemszögéből láthatjuk az eseményeket, akik igencsak „szorult” helyzetbe kerülnek, miközben körülöttük arat a halál, repkednek a lövedékek.
Furcsa módon magát a támadást nem látjuk, inkább csak halljuk, illetve a „végeredménnyel” szembesülünk – olvasás közben kissé hiányoltam a részletes bemutatását ennek a vérfürdőnek, de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ez volt a szerző szándéka. Robin O'Wrightly azt mutatja meg az olvasónak, mi mindenre képes az ember, ha életveszélybe kerül, és hogy milyen változásokat indít el a lelkében egy trauma.
Tetszett Perle jellemfejlődése; a felelősség nélküli lányból a történet végére érett nő válik, a támadás alatti esetlensége és reakciója teljesen hiteles volt.
Amit külön kiemelnék még, a befejezés; féltem tőle, mert attól tartottam, giccses finálét kapok, de a lezárás tökéletes, és nagyon hiteles volt. spoiler

Írástechnikailag remekül kivitelezett műről beszélünk, a szöveg gördülékeny, a párbeszédek szellemesek. Sokat dobnak az összképen a szép illusztrációk.

Bár abszolút lejött a novella üzenete, és értem az írónő mondanivalóját, én sajnos nem tudom ennyire pozitívan szemlélni sem a társadalmat, sem az embereket, sem pedig az egyes nemzeteket. Ha nem is érzem magaménak teljesen a mögöttes tartalmat, vagy legalábbis, máshogy vélekedek erről, kellemes élmény volt egy kicsit eltérő szemszögből látni a világot, és benne az embereket – kellemes, és egyben szokatlan is.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

SignoraSchneider IP>!

Hiába, az ember bámulatos túlélő: bármilyen helyzetben és időben kitart, ha úgy hozza a sorsa.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
John Green: Alaska nyomában
Leitner Lili: Tűzzel játszók
Király Márk: Virtuális mennyország
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva
Gayle Forman: Ha maradnék
Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek
Ruby Saw: Valóság
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!