Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött.
Ó, Júlia! 57 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 36
Kívánságlistára tette 19
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Jó könyv volt és tetszett.
Kicsit átdolgozta a szerző, a főhősök idősebbek voltak és nem olyan naívak, mint az eredeti műben. Júlia kicsit fenimin volt, tanult és költői babérokta tört.
A családok vezetékneve is némileg meg lett változtatva, és a Mediciek idejébe lett átrakva.
A helyszín is Firenze Verona helyett, bár ez nem baj, mert így betekinthettem a könyvből e terület hétköznapjaiba is.
Szóval nem tudom mit keres a címkék között a 21. század, mert a történet a középkorban játszódik. Ez a címke nagyon megtévesztett, azt hittem valami időutazásos történet lesz, de nem… Szerencsére lekerült róla, köszönöm.
Ezért a végét is másképp képzeltem, de így is rendben volt.
A világ egyik legismertebb drámáját részleteiben megváltoztatni és regényre átültetni nem feltétlenül a legegyszerűbb feladat. Egyszerre éreztem erős kíváncsiságot és diszkrét szkepszist, de a fülszöveg alapján bátran beleugrottam, hiszen ha képesek voltak csinálni egy akkora átiratot, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, akkor ez a regényesítés igazán szolid gondolatkísérlet, nem?:)
Robin Maxwell bevállalós, Shakespeare-t nem könnyű lemosni a pályáról. Szerintem nem is sikerült, de kétségtelenül voltak erényei a regénynek. Például volt idő kibontani az eseményeket, bemutatni a szereplőket és a környezetet. Nem koncentrálódott, hanem adagolódott a feszültség, mert feldúsult sok egyéb eseménnyel a cselekmény. És a mindent elsöprő szerelemnek is volt ideje kibontakozni, Rómeó és Júlia nem zuhantak rögtön egymás karjába. Az érzelmek az első találkozásnál, a bálon fellobbantak, de onnan lassú, kanyargós út vezetett tovább. A megrajzolt Júlia és Rómeó képpel nem volt gondom, bár Júliából kaptam sokkal többet (a regény Júlia szemszögéből íródott), a szerző igyekezett ezt enyhíteni időnként egy-egy Rómeó fejezettel. A lány okos, művelt, tanult, szép, bátor és nem akart belenyugodni a nőknek akkoriban szánt szerepbe. Ez a jellemvonás folyamatosan hangsúlyt kapott a regényben. Ehhez képest Rómeó „csak” a már ismert személyiség, nem kapott külön extrát.
Nagyon szokatlan volt a szerelmesek köré megálmodott új közeg és új szereplők, akiknek az eredeti darabban nyomuk sincs. Bár természetesen voltak áthallások. Júlia jegyese itt nem egy délceg gróf, hanem egy külsőre viszolyogtató, természetre pedig kellemetlen és ellenszenves, ám dúsgazdag, neves családból való kereskedő, akinek visszataszító rútsága minden megmozdulásában érződött Rómeó szépségével és szenvedélyes, nemes jellemével szemben. A finálénál volt pár hosszú perc, amikor hatalmas belenyúlás ígérkezett. Mert tényleg minden alkalommal azt várom, hogy Rómeó időben észreveszi Júlia ébredését.:)
A regény végére azonban heveny Dante mérgezést kaptam. Júlia folyamatosan a költő bűvöletében élt, de a szerzetes atya és Rómeó is besegítettek. A felbukkanó egyéb versekben nagyon hiányoztak a rímek, emiatt leginkább csak egymásra rakott gondolatoknak éreztem a sorokat. Feltételezem, hogy nem haikunak szánták őket.;) A szóhasználat is nagyon maira sikeredett helyenként (pl. ledöbbentem, poén, leparkoltam), ami nekem sehogy sem illett bele a reneszánsz korba és hangulatba – ha már azt megtartotta a szerző – így többször kizökkentett.
A könyv borítója gyönyörű, a tartalmát pedig kreatív változatként érdekes olvasni az eredeti mű mellett.
A világirodalom egyik legszebb szerelmi történetének újabb átirata. Ismerős, de mégis új. Megszokott, de mégis más. Előre tudod, mire számíts, mégis sikerül meglepnie.
Tetszett, hogy az írónő egy kicsit átgyúrta a történetet, a szereplőket más megvilágításba helyezte. Tetszett, hogy nem minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz, hanem árnyékoltak.
Tetszett, hogy a szereplők közötti kapcsolatokat, és az intrikákat is másként ábrázolta, mint az általam eddig ismert átiratokban.
Olvasás közben végig feszülten vártam a következő konfliktust, majd ki lyukadt az oldalam a kíváncsiságtól, hogy a soron következő, jelentős momentumot hogyan dolgozza át, miképpen is történik ebben a könyvben az, ami mondjuk Shakespeare-nél tragikus, drámai vagy éppenséggel komikus. Azt kell mondanom, sosem csalódtam az írónőben. Nagyszerű munkát végzett.
Ami a szereplőket illeti, tetszett, hogy Júlia sokkal élettel-telibb, sokkalta valóságosabb. Nem tudom miért, de itt ízig-vérig független, majdhogynem feminista. Tüzes és harcias. Bírtam benne, hogy fittyet hány a társadalmi konvenciókra, és ha kell hallgatózik, kiszökik, férfiruhát ölt, etc.
Na és a befejezés? Fenomenális, zseniális, mesteri. Végre egy Rómeó és Júlia interpretáció, amiben megkapjuk a várva várt happy endet. Még ha egy pöppet alternatív verzióban is. De akkor is happy end a vége!
Bizonytalan voltam az elején, hogy tetszeni fog-e…
Tetszett, nagyon tetszett!
Ugyan az volt a történet, mint az eredeti csak regényes formában és más volt a szereplők neve, de jól be lehetett mindenkit azonosítani.
Tetszett, hogy néha Rómeó szemszögéből is láttuk a történéseket, hogy a “kulisszák” mögé lehetett látni azáltal, hogy nem csak “párbeszédet” olvastam.
Reménykedtem, hogy nem halál lesz a könyv végén, de spoiler
Biztosan fogok még olvasni az írónőtől, nagyon tetszett a stílusa. Az eredeti művet is újraolvasom majd.
Imádtam, gyorsan haladtam vele, az apró betűk ellenére is. Szeretem ezt a történetet. Mindig megríkat a szomorú befejezés. Happy End pári vagyok. Bár az utolsó két mondat boldogságot mutat még ha csak a mennyben, de akkor is :)
Népszerű idézetek
Mindketten tudtuk, mint az egyszeregyet, hogy egy nőnek azt kell tennie, ami a szülei, a férje, a gyermekei és az egyháza számára a legjobb. „Saját vágyak” – nos, egyetlen általam ismert nő sem engedhette meg magának a luxust, hogy akár egyetlen pillanatot is efféle ördögi tűnődésekre pocsékoljon.
18. oldal
– Hunyja be a szemét, Júlia.
Gondolkodás és félelem nélkül azt tettem, amit mondott. Úgy véltem hamarosan érezni fogom ajkait a számon. Ehelyett azonban felemelte a kezem, és végtelen gyengédséggel felhúzta a ruhám ujját. Aztán éreztem meleg leheletét a felkarom legérzékenyebb pontján.
– Hiszek az érzékekben – mormolta, és apró léghullámokat küldött a bőrömre. Íme, a tapintás.
64. oldal
– Az életben egyszer – kezdtem – egy férfi annak látott, ami vagyok, fenntartás nélkül szeretett úgy, ahogy vagyok. Hogyan élhetnék, amikor tudom, hogy soha senki nem fog megint ilyen tökéletes fényben látni engem? És meghallani, amit mondani akarok? És úgy szeretni, ahogy Rómeó szeretett engem?
– Úgy, hogy az emlékét a szívedben hordozod! – kiáltotta.
– Micsoda, hogy az emlékezetemben létezzek egész hátralévő életemben? Az nem élet, Lucrezia.
277. oldal
Lenéztem Rómeó arcára. Különös módon azt éreztem, hogy melegség árad szét a tagjaimban.
– Itt vagyunk, szerelmem, végre egyedül. Senki sem zaklat minket többé. Itt vagyunk békés nyugalomban.
Megérintettem a bőrét és éreztem, hogy meleg.
– Elég közel vagy még, hogy hallj? – suttogtam. Lehajoltam, és a fülébe beszéltem. – Félek. Nem a tüzes pokoltól vagy a fejünk fölött rikoltozó hárpiáktól. Csak attól, hogy nem tudlak majd megtalálni.
Még egyszer utoljára megcsókoltam.
– Ha van igazság a földön, akkor megtalállak.
278. oldal
Ismertem lányokat előtte is. Néhányan gyönyörűek voltak. Mások egyszerűek. De mind hétköznapiak. Mind mesterkélten mosolyogtak. Mind kuncogtak. Képtelenek voltak izgalomba hozni. De ez a Júlia, ahogy vakmerően állt ott a kertben, végtelenül izgalmas volt, ragyogóbb, mint a legfényesebb csillag az égbolt sötétjében. Aztán szembe jutottak saját csillagaim. A nő, akit megjósoltak számomra. Lehetséges volna? Ez a nő, családom ellensége, lenne a jövendőbeli feleségem? Hirtelen, mint egy szétfeszülő gát, a vér nagy áramlással rohant végig az ereimben, dobolt a füleimben. Júlia, akit nekem rendelt a sors
52. oldal
A lány, akivel találkoztam, ez a nő, ellenségem lánya – Júlia – a Mediciek udvarában. Ez volt az emlék, amely elnémította a város hangjait, eltüntette körülem a világot, üressé tett, és mégis csordultig töltött. Üdvözült voltam, és rettegtem egyszerre.
– Könyörögtem Rómeónak, hogy maradjon velem, de akármennyire szeretett volna, nem tudott. És amennyire hiányozni fog gyengéd barátságod, nem maradhatok veled. Nem emlékszel? Előtted „különleges” élet áll. Egy csodás jövő szerelemmel, gyerekekkel, tanulással és szépséggel. Éld meg úgy, hogy közben a szívedben vagyok. És Rómeó is. Emlékezz ránk, és akkor örökké élni fogunk. Megígérem. Most pedig menj, barátnőm, kérlek, menj! Mondd meg az atyának, hogy mindkettőnket teremtőnkhöz megtérve találtál. Kérj segítséget, mielőtt újra belépsz ide. És még valami: vedd magadhoz Violát, a férjével és a gyerekével együtt. Maradt még egy szerelmi házasság, hogy megédesítse az életedet.
– Miféle barát lennék, ha így itt hagynálak? – zokogta, az arcát könnyek áztatták.
– A legeslegjobb barát. Olyasvalaki, aki igazán megérti a szívemet. Gyere, csókolj meg.
277. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alyssa Palombo: Firenze legszebb asszonya 85% ·
Összehasonlítás - Monica McCarty: A Vadász 94% ·
Összehasonlítás - Karen Essex: Leonardo hattyúi 86% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: A bálvány 86% ·
Összehasonlítás - Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné 84% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: A menyasszony 94% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: Váltságdíj 94% ·
Összehasonlítás - Philippa Gregory: A másik Boleyn lány 93% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Homokból és hamuból 93% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: A becsület diadala 92% ·
Összehasonlítás