Boleyn ​Anna titkos naplója 166 csillagozás

Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Nem sokkal azután, hogy Erzsébet trónra lép, megjelenik nála egy titokzatos öregasszony, aki Boleyn Anna bizalmasa volt a tragikus sorsú királynő utolsó napjaiban. Egy bőrbe kötött könyvecskét ad át Erzsébetnek: Boleyn Anna titkos naplóját. Erzsébet királynő a napló lapjain ismerkedik meg édesanyjával, akitől kisded korában elszakították. Az amerikai írónő nagyszerű korrajzot nyújt Anglia legizgalmasabb korszakairól: VIII. Henrik és lánya, I. Erzsébet uralkodásáról. A magával ragadó történelmi regény témája örök: a szerelem és hatalom.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Tericum, Budapest, 2001
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638453524 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Boleyn Anna · VIII. Henrik · I. Erzsébet · Robert Dudley

Helyszínek népszerűség szerint

kápolna


Kedvencelte 24

Most olvassa 8

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

A reneszánsz az egyik legérdekesebb korszak számomra; szeretem festészetét, zenéjét, irodalmát és történelmét egyaránt. A Tudor – ház különösen érdekel, főként I. Erzsébet királynő 45 éven át tartó uralkodása, amit Golden Age – ként is neveznek. VIII. Henrik és Boleyn Anna egyetlen gyermeke volt, s ebben a könyvben édesanyja naplóját tárta elénk az írónő.
Tette ezt kissé furcsán. Érdekesen indította a könyvet, hosszú oldalakon át a már trónon levő I. Erzsébetről szól, és már felmerült bennem a kérdés, lesz-e egyáltalán szó Boleyn Annáról, pláne a naplójáról. Aztán egyszercsak eljutottam odáig is, türelmes várakozás után.
A vele kapcsolatos történelmi tényeket tudva, érdekes volt őt magát, személyét is e napló segítségével közelebbről megismerni. Talpraesett, bátor, elszánt és jólelkű, érző ember volt Boleyn Anna. Szegény, ha látta és tudta volna előre, mi vár rá, talán nem szánt volna mintegy 6 évet életéből pusztán arra, hogy VIII. Henrik hites felesége legyen. Aragóniai Katalin – Henrik akkori felesége, valamint az egyház nem könnyítette meg a válást, így addig nem üthették nyélbe Annával a frigyüket.
Majd mikor már a király felesége lett, sem töretlen a boldogsága, férje hűtlenkedése, gyakori durvasága, heves vérmérséklete nem tették könnyűvé és boldoggá napjait. Amikor meg – Henriknek tett „ígéretével ellentétben” – nem fiút szült, hanem a kis Erzsébetet, amit két vetélés is követett, a király figyelme, „szerelme” végképp elfordult tőle. Akkor a nők szerepe tényleg csupán a szülés volt, lehetőleg persze fiút szülni, főleg, ha királynő a szegény. Igazi női, királynői sors rajzolódott ki a könyvben. Szépen megfogalmazva érzéseit, érzelmeit, aggodalmát, félelmét és beletörődését. Beletörődött férje elhidegülésébe, hűtlenkedésébe, és az ellene hozott ítéletbe, amit hamis vádként felségárulásnak kiáltottak ki. Bátran várta a véget, csupán kislányától búcsúzott levelében, hiszen a kis hercegnőt – szintén akkori szokás szerint – külön nevelték, anyja ritkán látogathatta, s többszöri kérése ellenére sem változtattak, változtatott Henrik ezen a szabályon.
Kimondottan tetszett Holbein, a király állandó festője megjelenése a naplóban. 1535-ben megfestette Boleyn Anna portréját is, erre Anna ki is tért naplójában.
A történet, a napló maga nagyon érdekes és nagy élményt jelentett, jó volt megismerni, ki is volt, milyen is volt Boleyn Anna.
Ami kevésbé tetszett, az az elnyújtott cselekmény, szerintem I. Erzsébetről nem kellett volna Maxwellnek ennyire részletesen írnia, sokszor hosszan megszakítva magát a naplót, letért kissé az útról, kár, inkább – hűen a címhez – a naplóhoz kellett volna elsősorban ragaszkodnia.
Összességében egy érdekes, szép olvasmányt nyújtott ez a könyv.

12 hozzászólás
>!
Kristin_M_Furrier IP
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Nem igazán azt kaptam ettől a könyvtől, amire számítottam. Azt írja a szerző, hogy huszonöt év kutatása lapul eme könyv lapjain. Talán ez a tény volt számomra, ami miatt sokkal többet vártam. Tény, hogy rengeteg könyvet olvastam, ill. feldolgozást láttam a Tudor – kori Angliáról, I. Erzsébetről, VIII. Henrikről, Boleyn Annáról, és még sorolhatnám, de ennek ellenére én még mindig vártam valami pluszt, amit olvashatok. Nem volt…Ebben a könyvben minden elhangzott, ami a többi ezzel a témával foglalkozó könyvben is. Persze ha valakinek ez az első kötete erről a korról, akkor sokat megtudhat róla. Ha ezen felül értékelem a könyvet, akkor sem tudom azt mondani, hogy imádtam a stílusát. Egyes szám első személyben íródott, de nem jött át az igazi érzelmek megjelenítése. Sőt sok helyen borzalmasan száraz volt az egész. Mint egy rossz történelemkönyv. Érdekes módon a végszóban, vagy utolsó részben, teljesen megnyílt érzelmileg az írónő, és végre beleélte magát a szereplő helyébe, és itt érződik is a szöveg minőségén. Itt jelenik meg az az érzelem mennyiség, ami sokkal izgalmasabbá tehette volna az egészet. Valamint engem nagyon zavart a tegező forma. Mindenki tegez mindenkit. A 16. században, most tényleg? Én nem hinném.

>!
piciszusz
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Az első 10-20 oldalon azt hittem, hogy rossz könyvet olvasok. Hogy ez nem is Annáról szól, hanem Erzsébetről. Aztán kiderült, hogy mindkettőjükről szól. Mostanában nagyon rákaptam a Henrikről szóló könyvekre (és filmekre), és furcsa volt olvasni, hogy Anna tényleg érző lény volt, szerette a lányát és nem csak önérdekből csinált mindent. Viszont cserébe könnyen olvasható és szórakoztató is volt. Még még Tudorokat!:)

2 hozzászólás
>!
Aquarius
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Boleyn Anna titkos naplója a történelmi valóság és a fikció ötvözése – lehengerlő kivitelezéssel.
Két szálon és idősíkban fut a regény. Egyrészt, I. Erzsébet uralkodásának korai szakaszával ismerkedhetünk meg, másrészt fény derül Boleyn Anna igazi személyiségére, életére, döntéseinek indokaira.
Élvezetes volt a Tudor-ház utolsó uralkodójának magánéletébe, politikai harcaiba bepillantani. Taníttatása és műveltsége nagy segítséget jelentett döntéshozatalaiban, bár hangulatváltozásain még tanácsosa William Cecil is megütközött időnként.
A karakterek jól megformáltak, vannak kiemelkedő, érdekes személyiségek a mellékszereplők között is.
A mű olvastatja magát, gördülékenyek az idősíkok közti ugrások, és minden olyan erénnyel rendelkezik, ami nálam kiérdemli az öt csillagot.

>!
utazó
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Jó volt, egyszerű és közérthető történelmi utazás .

>!
Moira_Hardy
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

A valóság és a fikció keveréke.
Én szeretném hinni, hogy Anna valóban egy érző nő volt akinek megvoltak ugyan a maga hibái, de szerető anya és méltánytalanul mellőzött feleség volt.
Szép nyelvezet, két idősíkon megírt történet, anya és lánya nem létező kapcsolata.

>!
Belle_Maundrell 
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam (a másik a Boleyn kisasszony), és rájöttem, hogy szeretem a stílusát. Azt meg főleg, ahogy Boleyn Annát ábrázolja, ez teljes mértékben egyezik az én elképzeléseimmel. Nem egy számító dög, de nem is szende angyalka. Pont az ilyen karaktereket szeretem. Azért kíváncsi lennék, hogy Anna milyen volt valójában, de nem érdekel mit írnak mások, akkor is ilyen volt és kész. ;)
Az elején egy kicsit untattak az erzsébetes részek, de csak amíg bele nem merült a naplóba. Meg kell jegyeznem, hogy ez a Robert Dudley többnyire nem szimpatikus, még akkor sem, ha voltak jó pillanatai. Erzsébet jól is tette, hogy nem ment férjhez, ilyen szülői példával nem is csodálom.
Henrik rettenetes, gonosz alak volt. Fujj. Ha már lecserélte szerencsétlen Katalint (bár őt annyira nem sajnálom, végülis nem vesztette el a fejét, szépen imádkozhatott tovább), akkor igazán lehetett volna hűségesebb. De ahogy a könyvben is írva vagyon, minden elveszti varázsát, amint megkapja. Tipikus hülyegyerek-szindróma, már elnézést, hogy ezt mondom. A lány-ellenes hozzáállásától a plafonon voltam, kezdjük azzal, hogy ha valakinek a hibája lenne, akkor az csakis ő, de ez nem hiba, úgyhogy kuss meg kellett volna szeretgetni a kis Erzsébetet és nem elfordulni Annától, azért, mert ő összehozott egy lányt. Mellesleg nem tudhatom, milyen volt Jane Seymour, de itt egy jelentéktelen szerencsétlenkének tűnt (persze Anna naplójában mi jót lehetne róla találni), és a Tudorok sorozatban sem szerettem, így fel nem foghatom, mit evett rajta Henrik. Kéne olvasnom valami róla szóló könyvet, hátha akkor megváltozna a véleményem.
Amennyire kedveltem Henry Percy-t a Boleyn kisasszonyban, annyira taszított most a viselkedése. Ha már úgyis haldoklott (vagy csak nagyon le volt pusztulva? Nem emlékszem), igazán nem számított volna, hogy kiáll-e Anna mellet, biztos nem húzta már sokáig. Oké, Anna helyzetén sem javított volna, de az ő árulása biztos jobban fájt a többinél. És itt meg is érkeztünk minden könyvek legrémesebb apucijához, a kedves Thomas Boleynhez. Jesszusom, hogy mennyire utálom! O.o Milyen elvetemült, romlott lelkület kell ahhoz, hogy valaki a saját gyerekei ellen tanúskodjon, amikor nyilvánvaló, hogy semmit nem tettek? Inkább őt kellett volna kivégezni.
Tetszett, hogy a naplórészletek közben láthattuk Erzsébet reakcióit, ahogy megismerte az anyját és megváltozott a véleménye az apjáról. Ami viszont borzasztóan rontotta az élményt, az a rengeteg elgépelés. Szégyellje magét, aki ezt így kiadta. Ennek ellenére kellemes élmény volt, nem bántam meg.

>!
T_Erika
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Ismét egy jó könyv az írónőtől. Boleyn Anna ábrázolásában a középutat választotta, nem az az utálatos, számító nő de nem is egy ártatlan kis angyal.
Olvasmányos, jó könyv.
Egy dolog ami borzasztóan idegesített (de ez nem az írónő hibája), hogy a fordító hol magyarosította a neveket, hol nem (Mária, Mary, George, Henrik, Henry). Hajam égnek állt ettől!

>!
indra
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Nagyon tettszett, ez keltette fel az érdeklődésemet a kor iránt, és vettem meg az összes további köteteket az írótól, más könyveket is a témában.

>!
Szédültnapraforgó
Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Bevallom nem vagyok nagy rajongója Robin Maxwell-nek. Ez már a második regénye, amit olvastam, de nem vett meg. Nincs hangulata a könyveinek. Írhatnám, hogy kissé unalmas, mégis 4 csillaggal értékeltem. A történelmi hűség fontos.
Ha nem láttam volna filmen a Tudorok sorozatot, tuti élvezhetetlennek tartom a regényt. Így aránylag jól szórakoztam, előttem voltak a színészek és beugrott minden, amit képen láttam :)

A lényeg, hogy nem szívesen lettem volna sem Anna, sem Erzsébet helyében. Henrik sem egy szimpatikus szereplő. Az a kor, félelmetes volt, bármit kitalálhattak bárkiről és koholt vádak alapján elteszik láb alól…azért valljuk be Anna is elég gonosz volt, amíg meg nem szerezte Henriket.
„Igen, számító vagyok. De nem én akartam erre a különös és veszedelmes útra lépni. Egyszerű fiatal lány voltam, aki szeretett egy egyszerű fiút. Miután azonban ezt a szerelmet kitépték a szívemből, s Henrik rám erőszakolta személyét, elismerem, megváltoztam, megkeményedtem, ellenségeket szereztem, és kitanultam az udvari hadviselés fortélyait, ahol egy kevésbé ellenálló lélek előbb-utóbb súlyos sebeket szerezne és elbukna. Én azonban nem. Én semmiképpen sem fogok veszíteni! Aki egyszer belekeveredik az angol koronáért folytatott ádáz küzdelembe, csak sziklaszilárd elhatározással teheti. Én leszek a királynő.”

Egy-két megfontolandó idézet:
„Bármilyen vén vagyok, a mai napig nem szűntem meg csodálkozni a férfinépen: milyen gyorsan esnek szerelembe, s aztán milyen hirtelen állnak tovább. Bárcsak úgy tudnák szeretni a hites feleségüket, ahogyan az édesanyjukat.”
„Féket tettem a nyelvemre, és nem engedtem szabadjára keserű szavaimat. Széttettem a lábamat, elviseltem bűzös leheletét és eltűrtem, hogy belém öntse gyűlöletes magvát, hiszen én vetettem magamnak ezt az ágyat, s most nem tehetek mást, mint hogy belefekszem.”
„A férfiak ugyanis azt hajszolják, ami nem lehet az övék, és azt gyűlölik, ami felett nincs hatalmuk.”

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tasiorsi

A férfiak ugyanis azt hajszolják, ami nem lehet az övék, és azt gyűlölik, ami felett nincs hatalmuk. Henrik számára mindkettő én voltam.

340. oldal

>!
piciszusz

Hadd búcsúzzam Tőled egy verssel, drága barátnőm.
Ó ringass álomba, halál, Hozz nyugalmat nekem,
Keblemből a lélek kiszáll, Bár tiszta, szennytelen.
Szólj, bánatos lélekharang, Kongasd el vesztemet,
Zokog a szív; giling-galang, Lélekharang temet.
Álnokság és rosszakarat Bukásom kútfeje,
Nyomukban siralom fakad, Az öröm odalett.
Híremet sárba rántotta Hamis bírák kara.
Mégis vádolnak, Nevem tiszta marad.

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
tasiorsi

Mary ekkor gonoszul elmosolyodott, és azt mondta:
– A férfiakkal úgy kell bánni, hogy időnként szorosan kell fogni őket, aztán kissé szabadjára engedni a gyeplőt, majd megint megragadni, hogy magunkhoz kötözzük őket.
Nekem azonban semmi szükségem arra, hogy efféle kicsinyes játékokat űzzek az én kedvesemmel, hisz ő az enyém, én pedig az övé vagyok, s ez olyan kétségbevonhatatlan, mint hogy a papírra vetettem ezeket a sorokat.

51. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Hogy lehetnek olyan elvetemültek Anglia lordjai, hogy a vérpadra juttatnak egy hölgyet, csak hogy a férje újra nősülhessen? Henrik nem közönséges férj, mondhatná erre valaki. Ó a király. A Nap. Földre szállt istenség. Én azonban ismertem őt, s az az igazság, hogy ő is csak férfi, nem több s nem kevesebb, akit más férfiak ültettek trónra háború és vérontás árán, a hatalom bűvöletében. Nem ismernek más ösztönzőerőt, amiként atyáik sem őelőttük, s ez kivetkőzteti őket emberi mivoltukból.

315-316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna · VIII. Henrik
>!
Aquarius

Az igazat megvallva az hajszol ismeretlen sorsom elé, hogy jobb lapokat kapjak, mint amilyeneket az élet osztott nekem.

149. oldal

>!
Cicu

Igen, gondolta, ahogy kilépett az immár napsütötte délutánba, anyám lánya vagyok. És úgy kell élnem, hogy büszke lehessen rám.

354. oldal

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Igen, számító vagyok. De nem én akartam erre a különös és veszedelmes útra lépni. Egyszerű fiatal lány voltam, aki szeretett egy egyszerű fiút. Miután azonban ezt a szerelmet kitépték a szívemből, s Henrik rám erőszakolta személyét, elismerem, megváltoztam, megkeményedtem, ellenségeket szereztem, és kitanultam az udvari hadviselés fortélyait, ahol egy kevésbé ellenálló lélek előbb-utóbb súlyos sebeket szerezne és elbukna.
Én azonban nem. Én semmiképpen sem fogok veszíteni!

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
Belle_Maundrell 

– …Olyan volt ez, mintha egy vérengző pillangó bújt volna elő gubójából, s most szétterjesztett szárnyakkal zsákmányára vadászna. És ez a zsákmány te voltál, asszonyom.

− Elfelejted, hogy egy pillangó a legerősebb széljárással viteti magát.
− Igen, és Angliában egyetlen széljárás uralkodik − tettem hozzá keserűen −, amelynek Henrik a neve.

323-324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna · VIII. Henrik
>!
Belle_Maundrell 

Olyan kincset juttattál vissza hozzám, amelynek elvesztéséről nem is tudtam, és egyúttal olyan szeretetet, amelyről elfeledkeztem.

347. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Mert a szerelem, mely Erzsébettől Robin felé áradt s onnan sebesen vissza, olyan forró és olyan gyors volt, mint a szárnyakon suhanó halál.

129. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alison Weir: Lady Jane
Carolly Erickson: A hűtlen királyné
H. M. Castor: VIII. Henrik
C. W. Gortner: A Tudorok titka
Bertrice Small: Rosamund
Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl
Kathryn Hughes: A levél
Kathleen Winsor: Amber
Elizabeth Hoyt: Bűnös szándék
Kathleen E. Woodiwiss: A farkas és a galamb