Árnyéktalanok 62% 16 csillagozás

Valamikor nagyon régen imádtam a Cherubion fantasy könyveit, ebben az időben szeretem meg az olvasást és a fantasyt.
Akkor teljesen lenyűgözött az összes kiadás, és ugrunk egy nagyot ma már 44 évesen mosolygók ezeken a könyveken, jó esetben is csak egy közepes ponyva.

„És a halandók tovább álmodtak..”
A történet olyan volt, mint egy lassú folyó, mint mikor egy nagypapa fáradtan mesél este az unokáknak a kandalló előtt. És ahogy a kis lurkók sorban kidőltek a mesélés alatt, úgy a könyv végén én is elaludtam.

Szeretem a fantasykat. Most is hûségesen követtem Fehér Megardot hosszú útján. Számomra túl sok volt a szenvedés és gyilkolás a regényben, de végig lekötötte figyelmemet.
Összességében nem volt ez olyan rossz, végig kíváncsian követtem az
eseményeket, majd a végkifejletet. Örültem, hogy bár Megard inkább gyáva volt, mint nem, mégis összekapta magát és elhatározta, nem öli meg a fiatal istent. Persze az események nem úgy alakultak, ahogy elképzelte…
Kedvencem Sit volt, a hegyimanó. Bölcs volt és sokat segített Megardnak.

,

Az eleje nagyon jól indul, a történet is érdekes, viszont tele van a könyv unalmas üresjáratokkal, még így is, hogy nem egy hosszú könyvről van szó. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy nagyszerű novellát bővített volna ki egy unalmas könyvé. A könyv vége is nagyon jól sikerült, viszont az unalmas részekkel együtt már kevésbé olvasható, összességében közepes alkotás.