Őrült ​hajó I-II. (Élőhajók-ciklus 2.) 100 csillagozás

Robin Hobb: Őrült hajó I-II. Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Az ​Elátkozott Partvidéken felbomlik a régi rend: az ifjú szatrapa kalcedi zsoldosai élén arra készül, hogy leszámoljon a szabadságra vágyó bingtoni kalmárokkal. Bington meghasonlik önmagával: a régi és az újkalmárok farkasszemet néznek egymással, és bármikor kirobbanhat a rabszolgák felkelése.
Kennit kapitány kis híján meghal, de vasakarattal elkezdi összekovácsolni a kalózok királyságát. Wintrow csak lassan ébred rá, hogy a vakmerő, könyörtelen kalóz valójában Sá kiválasztottja.
Málta Havenből lassan ifjú hölgy válik, ám a sors szétzúzza az elkényeztetett kislány álmait. Dúsgazdag esővadoni udvarlóját sokan őrültnek hiszik, mert azt állítja, hogy egy ősi sárkány szól hozzá. És ez a sárkánykirálynő Máltát is kiszemeli magának.
Miközben eldől Paragon, a vak és őrült élőhajó sorsa, kiderül a sárkányok néhány titka, de az is, hogy kit keresnek olyan kétségbeesetten a tengeri kígyók.
A történet minden szereplőjének fordulatot vesz az élete, amikor Kennit… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Delta Vision, 2014
1254 oldal · ISBN: 9786155314803 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
1254 oldal · ISBN: 9786155314322 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
764 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314339 · Fordította: Varga Csaba Béla

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Kennit


Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Ahogy már az előző rész értékelésénél is írtam (http://moly.hu/ertekelesek/1803439), Hobb ezen sorozata a fantasy-családregények sorát gyarapítja, ami meglehetősen szokatlan, és épp ezért üdítő is ebben a műfajban.
A zsánerirodalom* tipikus alakja évtizedeken keresztül a magányos hős figurája volt, aki jött, kalandba keveredett, majd odébbállt. Mindeközben ritkán lehetett megtudni róla bármit**, a jelleme statikus maradt, az emberi kapcsolatai nem voltak túl mélyek, és még ritkábban alakultak, bővültek egy-egy történet során.
Aztán persze előkerültek azok az írók, akiknek a főhősei már nem voltak ennyire egydimenziósak, és némi értékelhető kapcsolati háló feszült körülöttük, de az a sokrétű viszonyrendszer, ami Hobb szereplőire jellemző, még manapság is kivételesnek számít.

Kezdjük azzal, hogy a főhősei nem hősök, hanem egy kereskedőfamília három generációjának tagjai, akik első látásra hétköznapi problémákkal küzdenek:
elsősorban a saját adósságaik nyomasztó terhe, és a családon belüli, generációk közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentét jelenti a konfliktus magját.
Ebben a kötetben számomra a legérdekesebb írói fogás az volt, hogy a család tagjainak jellemfejlődésében mekkora szerepet játszott az, hogy egyikük spoiler már nem részese a mindennapi életüknek.
Izgalmas volt látni, hogy az ő korábbi ostoba tettei következményeivel való küzdelemben, és nem utolsó sorban az ő mérgező jelenlététől mentesen a család többi tagja hogyan erősödött meg és talált magára.

Erre az erőre szükség is van, hiszen a történet robbanásig feszülő politikai háttér előtt bontakozik ki. Bingtonban, a sorozat fő helyszínen, a politikai helyzet nagy vonalakban a bostoni teadélután előtti amerikai viszonyoknak felel meg, ám itt a helyzetet bonyolítja, hogy az anyaországgal való szembenállással párhuzamosan megjelenik egy kvázi észak-dél szembenállás is, az egyre inkább teret hódító rabszolgatartás és -kereskedelem miatt.***

A sorsdöntő változások közül mégsem ez az elkerülhetetlen konfliktus az, ami a legfontosabb, hanem az, ami a világ mágikus alapvetéséről lebbenti fel a fátylat és kapcsolat teremt az Elődök elhagyott városai, az élőhajók és a sárkányok között. S ezekben a világ szempontjából sorsdöntő változásokban a család tagjai, beleértve a családhoz kötött élőhajót is – félig-meddig akaratlanul – de meghatározó szerepet játszanak.

Ritkaság, hogy egy trilógia középső kötete ennyire grandiózus és a világ további sorsát tekintve meghatározó jelenettel záruljon és az írónőt ismerve nem kétlem, hogy a harmadik kötet még ennél is nagyobb léptékű fináléval zárul majd.

* Nem csak a fantasyről, de a SF-ről, sőt a krimikről és a kalandregényekről is beszélek
** Hacsak azt nem, hogy a szeretteit lemészárolták és bosszúra szomjazik. Megjegyzem, hogy manapság ez a sablon már annyira csontra koptatott, hogy egy jobb érzésű mesélő a szerepjátékos karakter előtörténeteként is csak a szemét forgatja rá.
*** Nem véletlen, hogy nekem olvasás közben folyton az Elfújta a szél meg a hasonló kaliberű nagy amerikai regények ugrottak be. spoiler

NewL P>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Ez a rész sokkal izgalmasabb, és mélyre hatolóbb volt az előző kötetnél. Az csak felvillantotta a világ pár elemét, de igazából itt mélyülnek el a történések. Rengeteg szál fonódik össze ebben a kötetben, és mindegyik egyre többet tár fel a világból, és a régmúltról. Ezek mellett nem elhanyagolható az a szál sem, ami a jelenben történik, és amiben három különálló világ ütközik össze, ahol nem lehet tudni mi lesz a végkifejlet.

Dominik_Blasir>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Végre ki merem jelenteni, hogy Robin Hobb a kedvenc fantasztikus szerzőim egyike… Valami ilyesmi jár mostanság a fejemben a könyvvel kapcsolatban, ami egyrészről elég sznobság, másrészt pedig végre eljutottam idáig – a nem túl erősen induló, aztán zsenialitásba átcsapó Látnok-trilógia után az Élőhajók-ciklus sem kezdődött tökéletesen, s annak köszönhetően, hogy a második részre minden megérkezett, amit vártam, most már merek ilyen kijelentéseket tenni.
Persze ha magyarázatot kellene arra adnom, hogy mi változott a két regény között, valószínűleg eléggé gondban lennék. Akárhogy is, az Őrült hajó megint gyakorlatilag hibátlan alkotása az írónőnek.
Ennél többet pedig nincs nagyon értelme mondanom, mert megint oda jutok, hogy elkezdek áradozni Hobb karakterábrázolási technikájáról, arról az elevenségről, ahogy megfesti figuráit ezen a nem is olyan kevés lapon. Nemcsak hogy hihetőek: élnek, ezt érezzük minden rezdülésükben, gesztusukban. Hogy ezek után a cselekményt nem érzem olyan erősnek, az majdhogynem természetes, pedig ilyen téren sincs okom panaszkodni, elvégre izgalmasan fonódnak egybe a szálak, egyre többet tudunk meg a háttérmitológiáról (nagyon élvezetesek ezek a részek), s egyszer majdcsak eljutnak a szereplők a befejezésig. De ha nem, engem aztán az sem zavar – elég, ha még ezer oldalon keresztül hajóznak, harcolnak, éreznek, félnek: élnek.
Még várok azért a trilógia zárásáig, hogy azt mondjam, kedvenc lett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mutatni Hobb, lesz-e annyira katartikus, mint szeretném, lesz-e annyira szórakoztató, mint várom. Remélem lesz.
Bővebben az ekultura.hu-n.

nope P>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Elég sokáig tartott, mire sikerült elolvasnom az Őrült hajót, aminek volt több oka is spoiler, de nem is volt ez olyan nagy baj, mert közben legalább kicsit ülepedtek bennem az élmények.
Megvan benne minden, ami a Bűvös hajóban (remek világépítés, izgalmas történet, érdekes karakterek) és még annál is sokkal több. Párhuzamosan azzal, hogy pörög a cselekmény, egyre többet tudunk meg a szereplők múltjából, egyre jobban bontakoznak ki az összefüggések. Mindezt pedig olyan szintű jellemfejlődés kíséri, amilyennel szerintem még egyetlen könyvben sem találkoztam Máltát például kifejezetten utáltam az elején, a regény végére ezzel szemben már kimondottan szimpatikus volt.
Nem tudom eldönteni, hogy most azonnal folytatni akarom a sorozatot, vagy várni szeretnék vele, hiszen minél később állok neki, annál tovább tart :D

Shanara>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

„Amit nagyon szeretek ebben a könyvben, hogy a rengeteg cselekményszál közül mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt, mert van ebben a történetben az ármánytól, összeesküvéstől, a politikától, a stratégiától kezdve, a tengeri csatákon, a kalandokon keresztül, a misztikummal,a titkokkal és az érzelmekkel bezárólag minden. Hiába kötöttek le az intrikákkal, rejtélyekkel és a napi gondokkal teli jelenetek, a legjobban mégis az Althea és Brashen közötti kapcsolat alakulását taglaló fejezetek olvasását vártam – és a frászt kaptam attól, amikor még egy szereplő, Grag Tenira is belépett a képbe. Igen, Hobb képes arra, hogy egyszerre adja meg a férfi és a női olvasóinak is azt, amire azoknak szüksége van és képes olyan történetet letenni az asztalra, amelyre mindkét nem csak azt tudja mondani, hogy zseniális.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/06/robin-hobb-az-or…

ViraMors P>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Általában nem szoktam szeretni a középső köteteket, mert a legtöbbször esetlenül indít, és/vagy szerencsétlenül lóg a vége a levegőben, és/vagy lapos, ami a kettő között van. Az Őrült hajó a kevés kivétel közé tartozik: fölkapja a történetet, ahol az előző rész elengedte a szereplőket, erőteljesen indít, és onnantól meg se torpan. A vége szintén nagyon ütős, persze nincs lezárva – mért is lenne? – mégsem lóg a levegőben. Sokkal inkább várakozással tölt el, itt és most és azonnal tudni akarom, hogy mi lesz tovább, kivel mi történik, hova lyukadunk ki végül, és spoiler
Akárcsak az előző részben rengeteg a történeti szál és rengeteg a karakter, mégsem érzem kuszának a könyvet. A szálak néha keresztezik egymást, de jó páran vannak, akik két kötet alatt még csak nem is találkoztak. A könyv megdolgoztatja az olvasót, nagyon oda kell figyelni mindenre, hogy az összefüggések egyértelműek legyenek, de (többek közt) ettől annyira élvezetes. Ez nem az a könyv, amit félig-meddig odafigyelve pár óra alatt lezavarok, aztán egy hét múlva a címére sem emlékszem. Itt végig gondolkodni kell, és biztos vagyok benne, hogy egy darabig még rágódni fogok rajta. Addig biztos, amíg a harmadik részt a kezembe nem kapom.
Azt tetszett a legjobban, hogy a történet haladásával együtt a karakterek fejlődnek. Ki gyorsabban, ki lassabban, ki jó irányba, ki nem éppen jó irányba, de fejlődnek. Mindenki. Rengeteg szereplő van, de nem sablonosak, átgondolt, a helyén van minden és mindenki. Sem ők, sem a történet nem válik unalmassá egy pillanatra sem. Zseniális!
Két apróság van, ami a fél csillag levonást indokolta: egyrészt, sosem tudtam szó nélkül elmenni az életképtelen uralkodók mellett. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha örökösnek született, miért nem nevelték annak megfelelően. Másrészt a a szereplők egy része időnként bosszantóan rövidlátó…

4 hozzászólás
Ananiila>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy ilyen-olyan okok miatt (kihívások legfőképp) volt, hogy egy hétig sem vettem a kezembe ezt a könyvet.
Nagyon nehéz volt visszarázódni az Őrült hajó világába, sokáig tartott mire elkaptam újra a fonalat és élvezni tudtam a történetet.
Az első részhez képest, most kevésbé voltak idegesítőek a karakterek, de most meg néhány olyan szál is bekerült, ami engem nem igazán érdekelt. Itt elsősorban a politikai vonalra gondolok, de belátom, hogy kellenek ezek is a konfliktusok miatt, hogy aztán tudjanak még fejlődni a karakterek.
Ami nagyon tetszett az a spoiler közti kapcsolatrendszer, ami még nem teljesen világos, de gondolom a folytatás erről fog szólni.
Sok szálon fut a cselekmény és ráadásul szinte mindegyik érdekes is (most nekem a kalóz szál nem feküdt annyira) a romantika is csak finoman van adagolva.
Jó kis olvasmány ez, rendkívül különleges világgal. A következő részt majd úgy olvasom, hogy ne kelljen megszakítani más könyvekkel és akkor talán jobban el tudok benne merülni. Nagyon szeretnék már 5 csillagot adni.

Agatha>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Kétféle 2. rész létezik.
Az egyik, amelyik valamiféle átvezetésként szolgál az 1. és a 3. rész között, mert az oly divatos trilógia-hullám miatt volt csak muszáj 3 részesre duzzasztani az adott történetet, emiatt kicsit lapos, nem igazán történik benne semmi.
És van az a 2. rész, amikor úgy érzed, hogy az 1. rész csak a felvezetés volt, és most kapott az író igazi lendületet, most jött bele a mesélésbe, a lassú kocogásból most váltott sprintbe – hogy sportfogalommal éljek :D
Hát az Élőhajók-ciklus ez utóbbi 2. résszel lepett meg.
Amúgy is nagyon vártam, hogy kivel mi fog történni, mert sok-sok nyitott kérdés maradt az előző rész után. spoiler Aztán a fülszöveg újabb szereplők megjelenésére utal.
Summa summárum, nem csalódtam, egy percig sem unatkoztam, bár jó hosszú a 2 kötet együtt, de a váltakozó szemszög jó kis ritmust ad, az egészet úgy 3 ültőhelyemben olvastam el.

meacska>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Na, Robin Hobb bekerült a kedvenc írók sorába. Most már tényleg.
Mikor befejeztem a könyvet, rögtön akartam egy másikat az írónőtől, van is a polcon belőle, de mivel mostanában csak a vonaton van időm olvasni, a könyv meg nem vonatkompatibilis, így letettem róla egyelőre… Lassan talán jön a ciklus harmadik része is, addig meg valahogy elleszek…

Valamit ki kell találni, hogy valamelyik kiadó felkarolja a könyveit, és az összeset kiadja, mert muszáj elolvasni az összes-összes könyvét! Jó-jó, tudom, ott a DV, de félek, hogy előbb halok meg, mint hogy kiadják az összeset… Igyekszenek, látom a fórumban, de attól még sajnos nagyon keservesen megy az egész…

Kicsit talán nehezen indult be, de hozta az első részben megszokottakat. Pár apró csavar, nagyszerű karakterbemutatások és -fejlődések, na meg az egyedi világ felépítése… Kész kirakójáték… Akarom!

ftamas>!
Robin Hobb: Őrült hajó I-II.

Az előző kötet nem volt rossz, de volt vele egy kis hiányérzetem és talán egy kicsit lehetett volna izgalmasabb. Na itt már nincs hiányérzet és izgalom is van bőven. A történet bonyolódik és egyre több dolgot tudunk meg. Fény derül az élőhajók, a tengeri kígyók és a sárkányok titkára. A történeteknek egyre nagyobb jelentőségük van és a szereplők felnőnek az eseményekhez. Van olyan szereplő, akit mellékszereplőnek gondoltam és elég ütős karakter lett belőle. A regényben bemutatásra kerül az esővadon, méghozzá úgy, hogy egy az eddigiektől eltérő világot mutat be, méghozzá igen hangulatosan és sejtelmesen.
Kiderül, hogy az élőhajóknak van gyengéjük, de ugyanakkor harcolni is tudnak.

A végére letehetetlenné vált. Hobb egyike a legjobbaknak! Egy izgalmas regény egy gyönyörű, jól bemutatott világban.


Népszerű idézetek

szallosas P>!

A holnap a tegnapjaid összegével tartozik neked.

132. oldal, II. kötet

bolyhoska>!

– Meg kell szolgálnod a saját jövődet, Málta Vestrit – jelentette ki a gyöngyfaragó félrebiccentett fejjel. – Mivel tartozik neked a holnap?
– A holnap tartozik nekem valamivel? – csodálkozott zavartan a lány.
– A holnap a tegnapjaid összegével tartozik neked. Semmi mással – jelentette ki a nő, és ismét a tenger felé pillantott. – Viszont kevesebbel sem. Néha az emberek olyan hálásak lennének, ha a holnap nem fizetné ki a teljes jussukat.

132. oldal, II. könyv

nope P>!

– Nem hinném, hogy lesz másik íletem is. Úgyhogy ebbül az egybü köll kihozni a legtübbet.

38. oldal (Őrült hajó II.)

SadPanda>!

Nézd meg, hogy hol állsz most, és innen indulj tovább! Hozd ki mindenből a lehető legjobbat! Fogadd el az életedet, és akkor talán életben maradhatsz! Ha viszont megpróbálsz távolságot tartani, ha úgy teszel, hogy ehhez neked semmi közöd, mert nem ott vagy, ahol lenned kellene, akkor az élet könyörtelenül eltipor. Lehet, hogy az ostobaságod nem kerül a fejedbe, de ha csak pusztán létezel, akkor ugyanolyan kevés jót tudsz tenni magaddal vagy bárki mással, mintha csak halott volnál.

8. fejezet

>!

Csak önmagadat csapod be, ha úgy teszel, mintha az emberek valóban képesek volnának találkozni, szeretni egymást, utána pedig fájdalom vagy következmények nélkül továbbmenni a maguk útján.

I. kötet, 456. oldal

nope P>!

Egy pillanatra mintha őszintén érzett volna valamit a szíve mélyén. Megremegett az éles fájdalomtól. Nem tudta eldönteni, hogy kínokat él át, vagy pedig ilyen a szeretet.

195. oldal (Őrült hajó II.)

Kapcsolódó szócikkek: Kennit
NewL P>!

A fiú tenyere elképesztően forró volt. Valósággal áradt belőle a meleg. A hőség végigömlött Kennit gerincén. A kalóz valósággal elkábult. Míg a csontjaiban is érezte Wintrow szavainak dübörgő visszhangját. „Ez a legrövidebb ösvény nem más, mint saját magunk elfogadása. Ez a bölcsesség. Fáj, ha így csinálok?” Hát fájhat a bölcsesség? Fájhat a béke? Járhat kínokkal az elfogadás? A kalóz bőre libabőrös lett, és az egész teste bizseregni kezdett. Alig kapott levegőt. Nem tudott válaszolni. Tökéletesen lenyűgözte a fiú egyszerű igazsága. A bölcsesség megnyugtató, forró hulláma valósággal körülölelte. Még szép, hogy igaza volt ennek a legénynek! El kell fogadnia saját magát. Elég volt a kétkedésből, vagy a tagadásból. Mégis, eddig mi a fene járt az eszében? Honnan került elő ez a gyengeség? Mitől volt ennyire bizonytalan? Undorodva gondolt vissza arra, hogy nem is olyan régen még az öngyilkosság gondolata is felmerült az elméjében. Csak egy puhány, semmirekellő fickó gondolhat ilyesmire. Ő viszont nem adja fel. Az a sorsa, hogy tovább haladjon előre. Tovább a maga útján. Egyáltalán nem hagyta cserben a szerencséje, amikor a kígyó letépte a lábát. Éppen, hogy milyen nagy szerencséje volt. Csupán az egyik lábát veszítette el.

SadPanda>!

– Trell, Trell! Nyisd ki végre a szemedet! Ez a rettenetes romhalmaz a te életed. Semmi értelme arra várni, hogy hirtelen minden megváltozik. Hogy megjavul. Fejezd már be a halogatást, és kezdjél el igazából élni! – korholta a tengerészt, és ismét felnevetett. …. – Miért hiszi azt mindenki, hogy az a bátor, aki farkasszemet néz a halállal? Erre szinte bárki képes. Alig akad ember, aki ne tudná összeszorítani a fogát és legyűrni a kiáltást, amíg meg nem hal. Szerintem éppen az az igazán bátor, aki képes az élettel farkasszemet nézni. Nemcsak azokról beszélek, akiknek kihívásokkal teli, igaz úton kell végighaladniuk a dicsőséges vég felé. Nem bizony! Azokra gondolok, akik képesek elviselni az unalmat, a mocskot és mindazokat a nehézségeket, amelyek elengedhetetlenek, miközben az igaz úton haladunk.

16. fejezet

SadPanda>!

Felérhet a szeretet azzal a fájdalommal, amit az elveszítése miatt érzünk?

34. fejezet


A sorozat következő kötete

Élőhajók-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Raymond E. Feist: A király kalóza I-II.
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Elf csillag I-II.
Colleen Houck: A tigris utazása
Cinda Williams Chima: Lángvető
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat