Fool's ​Fate (The Tawny Man Trilogy 3.) (Realms of the Elderlings 9.) 13 csillagozás

Robin Hobb: Fool's Fate Robin Hobb: Fool's Fate Robin Hobb: Fool's Fate Robin Hobb: Fool's Fate

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The ​triumphant conclusion to our three thrilling fantasy series, from the author of the bestselling Farseer and Liveship traders trilogies. The only hopes for an end to war and insurrection in the Six Duchies rests in the hands of the small party that are embarked on a desperate quest to the frozen island of Aslevjal. Here, so legend says, lies the sleeping form of the legendary great black dragon, Icefyre. The beast is of holy significance to the people of the OutIslands, a powerful talisman, but it is this dragon that their Narcheska has challenged Prince Dutiful to kill. All he has to help him in this in the company of his small coterie: the mercurial old assassin, Chade, the gifted but slow-witted servant boy, Thick, and their Skillmaster, Fitz. The other member of the group has been left behind in Buckkeep, but the Fool will do everything in his power to be with them on the island – he has seen that this is his final destiny. When the ship finally reaches the desolate island… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Harper Voyager, New York, 2014
806 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007588978
>!
HarperCollins, London, 2008
806 oldal · ISBN: 9780006486039
>!
Paw Prints, 2008
ISBN: 9781435291195

3 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Noro >!
Robin Hobb: Fool's Fate

Fitz a kortárs fantasy egyik legkülönösebb hőse. Azért különös, mert hétköznapi. Melankolikus figura, aki hajlamos meggyőzni magát, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő kimarad az eseményekből. Ennek a trilógiának úgy telik el a nagy része, hogy ő csak messziről, vágyakozva nézi, hogy zajlik körülötte az élet, és észre sem veszi, valójában mekkora hatással van az őt körülvevő emberekre. Épp ellentéte a megszokott epikus karaktereknek, akik gondolkodás nélkül belevágnak az épp aktuális sorsdöntő küldetésbe, és fittyet hánynak a következményekre. Azért könnyű azonosulni vele, mert a normális emberekhez hasonlóan ő sem tudja, mi az abszolút helyes út, csak abban reménykedik, hogy nem követ el helyrehozhatatlan hibát.

Robin Hobb a kortárs fantasy egyik legkülönösebb szerzője. Azért különös, mert ő még egy mágikus világot is képes úgy bemutatni, mintha ott lennénk, és ezt a világ hétköznapi oldala felől éri el. Nála nem azon van a hangsúly, hogy a világ talán legerősebb varázslója mire képes, hanem azon, hogy ehhez a hatalomhoz gyermeki lélek társul, amely számára a köznapi problémák megoldhatatlanok, a megoldhatatlan feladatok ellenben hétköznapiak. A fő veszélyforrás nem a gleccserbe fagyott sárkány, hanem maga a gleccser. A királyi családban nem az az izgalmas, hogy kiben van meg a Mesterség és kiben az Ösztön, hanem az, hogy ki milyen ember.

A Fool's Fate a kortárs fantasy egyik legkülönösebb regénye, mert úgy tud 800 oldalon keresztül mesélni, hogy eközben nagyon kevés esemény történik benne. Egész egyszerűen magába vonz, akármiről is szól éppen. A közvetlenségével, az érzelmeivel, a részleteivel. És mégis, ebből a történetből derül ki, hogy mi is állt egész végig a Látnok-ciklus hat kötetének a hátterében!

Anna_I>!
Robin Hobb: Fool's Fate

A The Fool’s Fate a Tawny Man trilógia zárókötete, Hobb rajongói szerint az írónő talán legjobb munkája – amit tükröz a rengeteg 5 csillagos értékelés is. Az előző két részhez képest akciódúsabb a cselekmény, az írás és a karakterek továbbra is csodálatosak. Nagyon szerettem volna én is 5 csillagra értékelni, de szerintem vannak sajnos olyan gyengeségei a kötetnek, ami miatt egy fél csillagot le kell vonjak.
Az előző részben, a The Golden Foolban beharangozott küldetésre indul Dutiful, aminek célja Aslevjal sárkányának megölése. Ezzel a tettel nyerheti csak el Elliania kezét, bizonyítva, hogy méltó társa lehet. A küldetésre nemesek sora mellett természetesen Fitz, Chade és Thick is elkíséri, illetve egy coterie is létrejön azokkal, akik a Wit képességével rendelkeznek, hogy támogassák a herceget útján. Lord Golden, azaz Fool Fitz és Chade machinációinak köszönhetően hátra marad, amivel Fitz Fool előre megjósolt halálát szeretné megakadályozni. Dutiful célja a sárkány megölése, Fool pedig ezt akarja megakadályozni, így Fitz két tűz közé kerül.

Az első néhány fejezetet élveztem, tovább mélyíti Fitz és Fool kapcsolatát, és megalapozza a könyv konfliktusát. Viszont azután, hogy elhagyják Buckkeepet, addig amíg megérkeznek Aslevjal szigetére, a fejezetek kicsit unalmasak, sok bennük a repetitív rész. Viszont az ezutáni részek majdnem a könyv végéig fantasztikusak. A cselekmény izgalmas, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok hihetetlen jól vannak megírva. Amellett, hogy vannak kedves és szívmelengető részek, még több a rendkívül szomorú. Egyes fejezeteket zokogva olvastam. De még a legszívszorítóbb jelenet is gyönyörűen van megírva, Hobb tehetsége vitán felüli.

A Tawny Man trilógia egyik fókusza Fitz és Fool kapcsolata, annak folyamata, ahogy elfogadják egymást, illetve az egymás életében betöltött helyüket. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire jól megírt karakterek és kapcsolat, és mennyire gyönyörű és szomorú a történetük. Fitz egyik jellemhibája, amiből adódóan rossz döntéseket hoz, hogy nem tudja elhinni, hogy mások törődnek vele, szeretik. Nem gondol bele, hogy másokat foglalkoztat a sorsa, így amikor kivonja magát mások életéből, eszébe se jut, hogy ez nekik rossz. Emiatt nehéz elfogadnia Fool szeretetét/szerelmét, miközben egyértelműen ő is hasonlókat érez iránta. A könyv végére ez némileg változik, mindketten jobban elfogadják a másikat önmagukért, feltételek nélkül. Mindezek miatt is vagyok kicsit elégedetlen a könyv, és így a sorozat lezárásával, főleg úgy, hogy tudtommal az írónő ennek írásakor még nem tervezett folytatást.
spoiler

Ami miatt még nem tudtam 5 csillagot adni, hogy a Piebalds-konfliktus lezárása elsietett, lényegében a háttérben történik. Hiányoltam a központibb női karaktereket. Szerettem volna Ellianiát jobban megismerni, és azt, hogy Kettricken többet szerepeljen, aki az egyik kedvenc karakterem. Patience jelenléte nagyon jó volt, róla is olvastam volna akár többet. Molly alig több mint plot device, Starlingot pedig vagy kiírtam volna hamarabb, vagy több szerepet kellett volna neki adni. Emellett a Pale Woman kapcsán néha azt éreztem, hogy nem annyira alaposan kidolgozott ellenfél, mint Hobb más antagonisztikus karakterei (pl. Regal, Kyle vagy Kennit), de nem is töltöttünk vele annyi időt.

Mindezek mellett a The Fool’s Fate és az egész Tawny Man trilógia hihetetlenül jó, méltán jár neki az elismerés. A Hobb által felépített világ egyedi, és ügyesen tágítja, illetve hozza össze a szálakat – például a Lliveship Traders trilógia történetével. Annak ellenére, hogy egyre epikusabb és nagyobb ívű, nem veszünk el benne. A The Fool’s Fate hibái inkább azért érintenek rosszabbul, mert nagyon magasak Hobb felé az elvárásaim a kiemelkedően jó írásai miatt, és mert nagyon kötődöm az általa létrehozott karakterekhez, akik szerintem a modern fantasy legjobbjai közé tartoznak.

Vieequil>!
Robin Hobb: Fool's Fate

Németül ez a regény két részben jelent meg Rainer Schuhmacher fordításában. A kötetek címe Der weiße Prophet (~A Fehér Próféta), illetve Der wahre Drache (~A valódi sárkány).

Az első kötetben a Bolond és Árny azon mesterkedik, hogy Fitznek dönteni kelljen a sárkány megölésének ügyében a barátság és a Látnokoknak tett eskü között. Fitznek elege van a kérdésből, majd ha eltakarították a gleccsert, eldönti. Fitz emellett a Mesterségen keresztül a kotériájával cseveg, és álmaiban Nessellel (~Csalánnal), a lányával beszélget. A Külső-szigetekre tett utazás nagyrészét egyébként Dick (~Lomha), a gyengeelméjű Mesterség-őstehetség pesztrálásával tölti.

A kötet végén szereplő esemény spoiler folytatás után kiált.

A második kötetben felgyorsulnak az események: Fitznek és a Bolondnak szembe kell nézni a másik Fehér Prófétával, aki a sárkányok pusztulását kívánja. Fitz végül döntést hoz, és számolnia kell a következményekkel spoiler – amelyek végül is nem lesznek olyan kegyetlenek, mint amire Robin Hobbtól számíthattunk volna. A trilógia végére szereplőink boldogabban élnek, mint bármikor ezelőtt, derűjükre szinte semmi spoiler nem vet árnyékot.


Népszerű idézetek

Noro >!

‘Dragons at a distance are amazing and noble creatures of legend. My closer experience of them makes me suspect they’d burp nobly after consuming me.’

Chapter Thirty-five: Resumption

Noro >!

‘I am not the person I was born. Neither are you. I know no one who is. Truly, Fitz, all we ever know are facets of one another. Perhaps we feel as if we know one another well when we know several facets of that person.’

Chapter Three: Trepidation

Noro >!

‘No wolf wastes time on vengeance, and that is what this is. Vengeance, pure and simple. When people look most vicious, what you are seeing is not their animal side. It is the savagery that only humans can muster. When you see me loyal to my family, then you see the wolf.’

Chapter Twenty-seven: Doors

Noro >!

‘Humanity fears no rivals. You have forgotten what it was to share the world with creatures as arrogantly superior as yourselves.’

Chapter Three: Trepidation

Noro >!

‘This is not like any quest to slay a monstrous beast for a fair damsel that I’ve ever heard a minstrel sing.’

Chapter Sixteen: Elfbark


A sorozat következő kötete

Realms of the Elderlings sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Sapkowski: The Last Wish
Sarah J. Maas: Empire of Storms
Christopher Paolini: Inheritance
Raymond E. Feist: Magician
Margaret Weis – Tracy Hickman: Dragons of Autumn Twilight
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind
Mark Lawrence: The Wheel of Osheim
Jenn Lyons: The Ruin of Kings
Nicholas Eames: Kings of the Wyld
Michael J. Sullivan: Percepliquis