City ​of Dragons (Rain Wild Chronicles 3.) (Realms of the Elderlings 12.) 9 csillagozás

A Rain Wild krónikák harmadik kötete után azt kell mondanom, hogy pont azt kaptam, amire vártam: Hobb csodálatos világát, érthető, szerethető, de korántsem tökéletes szereplőket, akik éppolyan tragikusan félreértik és -ismerik egymást, mint általában az emberek; beképzelt és egocentrikus sárkányokat; fenyegetést és kalandot és a régi fantasykre jellemző, tiszta, de nem naiv szétválását feketének és fehérnek.
Robin Hobb minden könyve beszippant és még jó, hogy féltéglányi kötetekből álló sorozatokat ír, mert különben sajnálnám, hogy máris vége a történetnek, ugyanakkor, ha szívemre teszem a kezem, be kell ismernem, hogy ez a sorozata éppolyan, mint az Orgyilkos-trilógia. Más a történet, mások a szereplők, de az érzés ugyanaz. Hogy ez jó vagy rossz-e, nem nekem kell eldöntenem. Én épp azt az ismerős érzést kerestem, amit egy Hobb-regényben megszoktam, és azt maradéktalanul megkaptam. Most már csak a befejező kötet hiányzik, hogy végre helyükre kerüljenek a sárkányok és összeérjen a Hat Hercegség és a bingtoni kalmárok világa.

Ilyen sem volt még.
A Rain Wild harmadik kötetével gyakorlatilag új történet kezdődik. Ez így nem egészen igaz, de jól érzékelhető egyfajta ütemváltás a sztoriban. Átvezető kötetnek túl pörgős, új törénetnek túlságosan rövid. Akkor inkább azt írom, hogy kinyitja a világot és megmutatja, milyen hatásai vannak az eddigieknek.
Hobbnál mindig is azt kedveltem (többek között), hogy nem feledkezik el a világ azon részéről sem, amit éppen nem láthatunk. Ez a fajta építkezés mindig lenyűgöz. Van amit nem értek, és szerintem ideológia, semmint valódi problémafelvetés, de ez megmaradhat az én olvasatomnak.
Érdekes, hogy most először nem látok történetet meghatározó férfikaraktert. Persze, ott van Leftrin, de ő végig mellékszereplő marad (miközben nem), és ott van Sedric, de vele sem tudok azonosulni. Furcsa így olvasni egy könyvet.
Mindezzel együtt kiváló szórakozás, és várom, hogy mi lesz a negyedik kötetben.

A City of Dragons off vette fel a szálakat, ahol a Dragon Haven abbahagyta. Rövidebb, és gyorsabb tempójú könyv volt, mint az előzőek, ami egyrészt előnyére vált, másrészt bennem hiányérzetet is hagyott. Inkább egy átkötő rész az előző és a záró könyv között.
A cselekmény keveset haladt előre, viszont mind a szereplők köre tágabb lett, mind területileg nagyobb részt fedett le, mint előzőleg. Visszatértünk Bingtownba és Cassarickba Reyn, Malta és Hest szemszögén keresztül, de Selden is felbukkant több fejezetben spoiler, a többiektől távol. Újra szerepelt Tintaglia, és könyv végén még a Duke of Chalced is kapott saját fejezetet.

Érdekes volt látni, hogyan haladt az élet, mik történtek, amíg a sárkányok és őrzőig Kelsingra felé haladtak, illetve maga az expedíció (és eredményei) milyen hullámokat vertek. Kelsingrát is jobban megismertük, de inkább expozíció volt, mint izgalmas felfedezés. Valahogy hiányzott nekem az elmélyülés, nem tudtam a karakterekhez se annyira kötődni, mint például az előző kötetben, de azért volt karakterfejlődés és jó jelenetek is. Kíváncsi vagyok, hogyan zárul a sorozat.