Bűvös ​hajó I-II. (Élőhajók-ciklus 1.) 148 csillagozás

Robin Hobb: Bűvös hajó I-II. Robin Hobb: Bűvös hajó I-II. Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​bringtoni élőhajók a világ igazi csodái. Ácsmesterek remekművei, melyeket „mágusfából”, egy roppant értékes, titokzatos anyagból faragtak. A hajók orrát díszítő szobrok teljesen életszerűek, s ha a kereskedőcsalád harmadik nemzedékének tagja is meghal a fedélzetén, a hajó életre kel. Az orrdísz mozogni és beszélni kezd, öntudatra ébred. Az élőhajó olyan értékes, hogy a család, amely készíttette, több nemzedéknyi adósságot halmoz föld, hogy birtokoljon egyet. Az életre kelt hajó csak egy családtagnak engedelmeskedik, és olyan hatékony eszköz lesz, amely hatalmas vagyont hozhat a családnak. E krónika a Vestrit kereskedő-dinasztia történetével foglalkozik, melynek hajója Efron Vestrit halála után kel életre. A hajó öröklése azonban megosztja az eladósodott családot, hiszen további boldogulásuk és elveszített vagyonuk visszaszerzésének egyetlen reménye az élőhajó. Eközben a Hat Hercegségtől délre fekvő Bington birodalmán túl egy ifjú és ravasz kalóz nagyravágyó terveket kovácsol, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
1096 oldal · ISBN: 6786155161902 · Fordította: Horváth Norbert · Illusztrálta: John Howe
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
1096 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161285 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161292 · Fordította: Horváth Norbert

2 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Viviána · Wintrow Gaven


Kedvencelte 23

Most olvassa 15

Várólistára tette 175

Kívánságlistára tette 115

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

A fantasyt sokan és joggal tartják eszképista műfajnak, de figyelmeztetek mindenkit, hogy aki ezt a regényt úgy veszi a kezébe, hogy egy jópofa, mágiával teli Karib-tenger kalózai regényt fog olvasni, arra keserves csalódás vár.

Hobb előző trilógiája átírta az érett középkori környezetben játszódó zsánert, ebben a ciklusában pedig a tengerjárós, kalózos, szörnyes fantasyt emeli egészen más szintre, mint a tipikus elvárás.
Az Élőhajók trilógia, nem szervesen ugyan, de egy szereplőn* keresztül közvetlenül, míg eseményeit tekintve áttételesen kapcsolódik az Orgyilkos ciklushoz, de annak olvasása nélkül is bátran bele lehet vágni ebbe a sorozatba is.

A három vaskos kötetből álló trilógia a fantasy családregények nem túl népes táborát gyarapítja. A főszereplői javarészt egy bingtoni kalmárcsalád három generációjának tagjai. A generációs szakadék és hat spoiler gyakran egymással szögesen szemben álló szemléletmód és akarat ütközése, s a szereplők között feszülő ellentét olyan bonyolult viszonyrendszert határoz meg, amivel ritkán találkozni egy fantasy regényben.
A kapcsolatukat szinte már biblikus módon hatja át a hét főbűn – főleg az egymás iránt érzett harag – és a merev ragaszkodás a saját vélt vagy valós igazukhoz, aminek következtében olyan családi drámák bontakoznak ki, mintha csak egy görög tragédiát** olvasnánk. spoiler

A regény három további nézőpont karakterrel is operál, amelyek közül egyelőre Kennit, a kalózkapitány a legjelentősebb. Ő lelki alkata szerint egy igazi zsarnok; szadista-nekrofil karakter, aki mindenkit megvet maga körül, nincs ember (saját magán kívül) aki számítana neki. Manipulatív és karizmatikus vezér, aki maga sem érti, hogy bizonyos cselekedetei spoiler miatt miért rajonganak érte az emberek. Aki tökéletesen önző céljai elérése érdekében objektíven szemlélve sokkal több jót tesz, mint a regény pozitív jellemű szereplői.
Megismerkedhetünk továbbá egy őrültté vált élőhajóval, és egy számkivetett kalmár leszármazottal, akiknek egyelőre viszonylag kisebb jelentősége volt a cselekmény szempontjából, de gyaníthatóan később még az ő szerepük is felértékelődik.

A regény olvasása közben, amikor épp nem halálosan dühös voltam valamelyik szereplőre, ismét csak eltűnődtem, hogy vajon Martin vagy Hobb bánik-e kegyetlenebbül a kedvenc karaktereivel.
Végül arra jutottam, hogy bár egyikük sem riad vissza, hogy fizikailag megkínozza spoiler a szereplőit, de Martin ezt kirobbanó, filmszerű brutalitással teszi, míg Hobb ráérősebb tempóban, de sokkal szívbemarkolóbban ábrázolja ezt a fajta kegyetlenséget.
A másik különbség, hogy míg Martin szadizmusa abban nyilvánul meg, hogy szereti egyre kilátástalanabb helyzetekbe hajszolni a hőseit, addig Hobb a lelküket töri meg, mert nála mindenkinek rá kell döbbennie, hogy javarészt saját ostoba döntéseinek vagy makacsságának köszönheti a bajait.

Ennél könyörtelenebbül pedig egy szerző sem bánhat a szereplőivel.

* Remélem minden olvasó tudja, hogy kiről beszélek.
** Vagy mondjuk az Elfújta a szél olyan változatát, amit nem egy déliekkel szemben elfogult írónő követett el. spoiler

13 hozzászólás
NewL P>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Megpróbálok valami értelmesebb értékelést kicsikarni magamból, bár ez nem lesz annyira egyszerű. Ennek a regénynek hangulata van, érdekes és nagyon egyedi szereplői (emberinek nem mondhatom mindegyiket, mert ugye az élőhajók és a kígyók nem igazán emberek, de a maguk módján bizonyos szinten talán fontosabb szereplők is, mint az emberek). Az olvasás közben sokszor jutott eszembe az Onedin család ( a bringtoni kalmárcsaládok valahogy ezt váltották ki belőlem, biztosan sokan lesznek akik emiatt a szentségtörés miatt fel fognak hördülni), mert az is hajókról, tengerészekről és a családról szólt. Nem tudom mit mondhatnék még, a regény hangulata varázslatos, egy teljesen szokatlan és új világot tárt fel előttem, amihez hamarosan visszatérek a következő kötettel, csak most még emésztgetem egy kicsit. Ajánlom.

8 hozzászólás
Leonidas>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Nem is értem miért, de elég régen nem olvastam Hobb-tól semmit. Már a Látnok sorozatánál is bebizonyította, hogy remek karaktereket tud alkotni. Lenyűgöző, ahogy bánik a karaktereivel. Hobb-nak nincs szüksége Glokta szerű figurákra vagy Martin véres kegyetlenségére ahhoz, hogy tönkretegye szereplői életét. Módszeresen kínozza, lelkileg terrorizálja őket, az életük egy pillanatig sem biztonságos, mert senkit sem kímél. Már-már megnyugszol, hogy most végre jobbra fordul a sorsuk, de mindig történik valami nem várt fordulat, ami tovább rontja az amúgy is rossz helyzetüket.
A karakterek többsége rendkívül ellenszenves. Brashen többnyire kedvelhető, nem akadt vele problémám. Wintrow sem rossz, bár néha vannak idegesítő cselekedetei. Althea már nehezebb eset. Eleinte kedvelhető szereplőnek tűnt, idővel, ahogy derültek ki róla dolgok, úgy lett egyre kevésbé szimpatikus. Viviána(a hajó) egy elkényeztetett kislányra emlékeztetett. A mások hajó(Paragon) sokkal érdekesebb, remélem több szerepet kap a folytatásokban.
Málta volt a csúcs. Igazi elkényeztetett, butuska kislány, aki ravasznak hiszi magát, de inkább határtalanul ostoba. Zseniálisan ellenszenvesre sikerült.
A világ ezen része sokkal jobban tetszett, mert a Látnok-ciklus nekem túlzottan is középkori. Mégis az kell mondjam, Fitz Lovag sztorija inkább nekem való.
Felejthetetlen olvasmányélményt nyújtó fantasy. Minden fantasy rajongónak ajánlom.

4 hozzászólás
theodora P>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Nem tudom van-e olyan kategória, hogy lélektani fantasy, de erről van itt szó – adott egy családregény, melyben a szereplőknek folyton meg kell küzdeniük saját vágyaik és a családjuk által elvárt feladatkörök között.
Azoknak ajánlom ezt a könyvsorozatot, akik szeretik a hosszabb lélegzetvételű, különleges világban játszódó – karakterközpontú történeteket. A fantasy-elemek nem olyan hangsúlyosak, ha valakit épp ez tartana vissza. ;) Egy csepp Karib-tenger kalózai érzést is fel tudtam fedezni – ha valaki hozzám hasonlóan szereti azokat a filmeket, akkor itt egy kicsit komolyabb formában megkaphatja. Kalózok – kereskedők – mágia és sok-sok karakterfejlődés.
Bővebben a blogon

Ashriver>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Az alapötlet jó, a kivitelezéssel van a baj. Kaptunk egy kalózt, aki király akar lenni, de már az első akadálynál elkezd nyavalyogni, dühöngeni, mint valami öt éves gyerek, aki nem kapja meg a kiszemelt játékot. Aztán ott van a „főhősnő”, akinek meghalt az apja, a hajója életre kelt, majd le is lépett, amint nem ő kapta meg a kapitány szerepét. Persze bizonyítani akar, hogy érdeme rá, és tesz is érte, nem adja fel, csak megy előre. Néhol meginog, de a cél ott van előtte és ő egyenesen tart feléje. Van még egy papnövendékünk, akit matróznak kényszerítenek, s bár nem vallja be, de tetszik neki. Persze ő vissza akar térni csuhásnak, de igazából az a baja, hogy nem tudja mit is akar valójában. Arra vár, hogy a sült galamb a tátott szájába repüljön. Van még néhány szereplőnk, pl.: egy bűnbánó anya, aki későn veszi észre, hogy milyen vak is volt az évek során, s most próbál valami jót tenni, egy matróz, aki nem tud mit kezdeni az életével, egy fafaragó nő, aki egy élőhajóval barátkozik, és persze az élőhajók, akik csak élni szeretnének, vagyis csak az egyik. Kész káosz az egész, nincs jól megírva, imádom a több szálon futó történeteket, de ez nem jött be. Az alap kezdetnek jó, de a teljes egész lett elrontva. Valaki jobb író kezében aranyat érne a könyv, de így csak szenvedés az egész.

Agatha>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

A szálak elindulnak, és Te érzed, hogy valahol egyszer összeérnek.
Más szálaknak közös volt a kezdőpontja, aztán szétválnak, össze-vissza tekeregnek és már nem érzed olyan biztosan, hogy újra kapcsolódni fognak.
Igazi szövet ez a történet, sok minden történik szereplőinkkel, de lassan, komótos tempóban folynak az események.
A vér énekénél is írtam már, hogy az ilyen mesélős fantasyk az én igazi szerelmeim. Kalózok, matrózok, (élő)hajók, a kalmárcsalád tagjai, sok valós történéssel, problémával, érzéssel, vagyis élik a mindennapjaikat úgy, mint bárki közülünk.
Jó sok szereplőnk van, mindenkiről derülnek ki elég ellenszenves dolgok, mintha csak Hobb azt akarná, hogy senkit se bírjunk, vagy így nyomatékosítja, hogy ő bizony nem egy rózsaszín világot akart teremteni, vagy úgy általában ezt gondolja az emberekről, és egy eszerinti realisztikus történetet írt.

Ananiila>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a sorozatot és mivel ennyire jó a tetszési százaléka, ezért voltak elvárásaim is.
Na ehhez képest az elején többször is fontolgattam, hogy abbahagyom.
Ennyi ostoba szereplővel egy rakáson még nem igen találkoztam. (pedig én aztán tényleg mindenfélét olvasok) Síkideg lettem tőlük.
Az önismeretük nulla, az elvárásaik viszont hatalmasak, igaz innen lehet fejlődni, de akkor is nekem ez így nagyon tömény volt. Tulajdonképpen minden konfliktus abból adódott, hogy mindegyik szereplő a saját ostobaságához ragaszkodott.
Egyiket sem zártam a szívembe még most a végére sem, de azt legalább elérték, hogy kíváncsi legyek a sorsukra.
Érdekes a világ, amiben játszódik a cselekmény, mondjuk én többet szerettem volna olvasni az élőhajókról. Talán majd a folytatásban több minden kiderül róluk, meg Esővadon az ami igazán érdekel.

5 hozzászólás
ViraMors P>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Zseniális. Egyszerűen zseniális.
Nem igazán tudtam, mire számítsak. Hobb-tól ez az első olvasásom, a fantasy-t szeretem, a szörnyeket szintén, a kalózos/hajózós műfaj viszont általában nem a zsánerem. Az átlag, hajózós könyveket feltehetően továbbra se fogom túlzottan kedvelni, ez viszont minden volt, csak nem átlag. Fantasy családregény, ami bőven túl mutat a kategória szokott sablonjain. Rengeteg szálon fut, szövevényes, de nem válik kuszává. Érdekes, izgalmas, már-már letehetetlen.
A karakterek meglehetősen változatosak. A naiv, az arrogáns, az elkényeztetett, a vakmerő, a kegyetlen stb. Van itt minden és mindenki, de ez nem állapot, hanem kiindulási alap. Ki jó, ki rossz irányba, de mindenki fejlődik valamerre. Olvasás közben nem ritkán gondoltam arra, hogy az írónő meglehetősen kegyetlenül bánik a karaktereivel. Nem riad vissza a fizikai kegyetlenségtől, első sorban mégis lelki terrorról van szó. Ebben van valami riasztó, mégis elképesztő. És pályafutásom során nem először rá kellett jönnöm, hogy mindig lehet mélyebbre zuhanni.
Összességében: imádtam. Az első sortól az utolsóig, még azokban a pillanatokban, amikor bármennyire is elmebeteg módon hangzik, éppen nagyon utáltam. Imádom, amikor egy könyv egyszerre képes belőlem két ennyire ellentétes érzelmet kihozni. Egészen biztos, hogy nem fogok sokat várni a folytatás olvasásával.

meacska>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Ha a tavalyi év nagy meglepetése Brandon Sanderson volt (számomra), akkor ugyanerre a címre idén Robin Hobb pályázhat.

Emberem már tavaly elolvasta a könyveket, de én nem tudtam magam rávenni egészen mostanáig. Nem olvastam még kalózos-hajós könyvet, sosem vonzott igazán, így most sem éreztem késztetést, hogy leemeljem a polcról. Sőt, még a borító sem tetszett, csak hogy teljesen beleessek a „Ne ítélj elsőre!”-hibába.

Kicsit talán lassan indult be a történet, hirtelen a szereplőkkel sem tudtam mit kezdeni, hisz sokan voltak, legnehezebben a kígyókkal boldogulok – ők még most is rejtélyesek számomra :)
De aztán megkaparintott magának eme fantasy-világ és nem is eresztett. Nagy kínban voltam, amikor megállt a vonat a Keleti-pályaudvaron és be kellett csukni a könyvet.

A szereplők jellemfejlődése folyamatos, és még a legutálatosabbakat is megszerettem a második kötet végére. Oké, lehet, túlzás a szeretet, inkább csak megértem őket.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!

17 hozzászólás
Roszka>!
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.

Egész érdekes történet, mágikus fa, ami öntudatra ébred. Annyira , hogy a családnak, aki építteti, örökre tagja is lesz.
Mondhatni szimbiózisban élnek. Gazdagítja a családot. Lassan beindul a családregény. szeretem Hobb stílusát, fontosak neki az emberi érzések.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Shanara>!

Ha gondot szabadítasz az eljövendő dolgokra, elszalasztod a pillanat élvezetét. Aki túl sokat aggódik amiatt, mi fog történni, a félsz közben elveszíti a pillanatot, és előítéletével megmérgezi az eljövendő időt.

I. kötet 30. oldal (Delta Vision, 2012.)

Shanara>!

Ha a kívánságok lovak lennének, a koldusok lóháton járnának.

I. kötet - 356. oldal (Delta Vision, 2012.)

Ashriver>!

Talán maguk az emberek az átverés, amivel Sá csapta be az egész világot. Talán azt mondta: „Minden mást szépnek és igaznak teremtek, csak az ember lesz képes az alattomosságra, gonoszságra és arra, hogy önmagát romlásba vigye, És hogy még kegyetlenebb legyen kis játékom, teremtek olyan embereket is, akik képesek lesznek mindezt meglátni önmagukban.”

II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Viviána
NewL P>!

A vadászok életének értelme és célja a sikeres gyilkolás volt. Az, hogy egy állat egyszerűen idejön és felfalja egy társukat, a szerepek olyan mértékű felcserélődésének látszott, amelybe nem tudtak beletörődni. Számukra egyértelmű volt, hogy a kígyó visszatér, hogy végezhessenek vele, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ezzel szemben a tengerészek abban a tudatban élték napjaikat, hogy a tenger előbb, vagy utóbb úgyis elnyeli majd őket. A legtöbb, amit egy naptól remélhettek az volt, hogy a halál fülébe súghatják: „Holnap!” Ők csak azért küzdöttek, hogy minél több óceánt hagyjanak maguk mögött. Azok, akik munka nélkül maradtak, ott hajtották álomra a fejüket, ahol épp voltak, a fedélzeten, félreeső zugokban és sarkokban. Akik nem tudtak elaludni, az árbockosárban figyelő őrszemekkel együtt a korlátnak támaszkodva fürkészték a sötétet.

22. fejezet - Tervek és veszedelem

Vim_Perdo>!

– Értem. – Tenira kapitány a tányérjára nézett, és közönyös mozdulattal eltolta magától. Nyelvével a foga közé szorult ételdarabot matatta.
– Nos, ez becsülendő dolog. De úgy vélem, én etetnélek. Élőhajón dolgozni pedig semmi más hajóhoz nem hasonlítható. Elevenek és fürgék, de úgy, hogy annak semmi köze se szélhez, se időjáráshoz. Ofélia pedig akaratos hölgy tud lenni.
Althea megint az ajkába harapott, hogy el ne mosolyodjon.Az Ofélia az egyik legöregebb élőhajó volt, az első nemzedék a maga módján. Feslett vén teknő volt, trágár és léha, ha
éppen úgy tartotta kedve, máskor pedig előkelő és parancsoló. Oféliát akaratos hölgynek nevezni enyhe kifejezés volt.

413. oldal 27. fejezet - Foglyok

vicreed>!

Ahogy elmentél, máris úgy éreztem, mintha csak sodródnék. Azt hiszem, te vagy a horgony, ami megtart önmagamnak.

498. oldal, II. kötet (Delta Vision, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Viviána · Wintrow Gaven
SadPanda>!

– Mert látom, hogy haránt haladsz az élet útján. Látod az események folyamát, meg tudod mondani, hogyan illeszkedhetnél bele a legkönnyebben, mégis ellenkezel vele. Mindezt miért? Egyszerűen azért, mert rápillantasz és azt mondod „ez a sors nem való nekem, nem hagyom, hogy ez jusson nekem”. – Megcsóválta a fejét, de mosolya elismerésről tanúskodott. – Mindig becsültem azokat az embereket, akik képesek erre. Nagyon kevesen vannak. Sokan persze átkozódnak és panaszkodnak azért, amit a sors mért rájuk, mégis elfogadják és leélik az életüket.

I. kötet - 283. o. (Szukits kiadó)

NewL P>!

Maulkin az emlékezet előtti dolgokra is emlékezett, bár megérzései nem voltak tiszták, nem voltak egyenletesek. Kijelentései, mint sokaké, akiket egyszerre több idő, másik életek tudása ragadott el, gyakran zavarosak voltak és összefüggéstelenek.

Prológus - A Fonadék

fowler P>!

– Valami történik itt, ma este. Érzem.
– Akárcsak én. De nem tudom, mi az.
– Csak szavad nincsen rá – helyesbített a szobor. – Nem tehetünk róla, de mindketten tudjuk, mi az. Növekszünk. Mássá leszünk.
– Mivé leszünk? – kérdezte Wintrow mosolyogva, az éjszakába meredve.
Viviána felé fordult, faarcának faragott élein megcsillantak a távoli fények. Wintrow-ra mosolygott, ajkai szétváltak, és megcsillant tökéletes fogsora.
Mi leszünk – mondta egyszerűen. – Ahogy lennünk kell.

I. kötet, 215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Viviána · Wintrow Gaven
Hush_Campo>!

Fekete haját ezúttal hennával festette be, a parfümillat pedig legalább olyan súlyosan lógott körülötte, mint az ékszerei. Keblei úgy gyűltek föl ruhája kosarában, mint két hatalmas hullám, ami áttörni készült egy hajó palánkján.


A sorozat következő kötete

Élőhajók-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: A hamu birodalma
Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Stephanie Garber: Legendary
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Brian McClellan: Őszi köztársaság
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
R. A. Salvatore: Otthon