Az ​orgyilkos tanítványa (Látnok-ciklus 1.) 237 csillagozás

Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ifjú Fitz Lovag herceg fattyúgyermeke, akit apja mogorva istállómestere nevel a Hercegségek királyi udvarában. A nemesek közül senki nem veszi kutyába sem, csak az intrikus Elmés király figyel fel rá, aki ráveszi, hogy titkon elsajátítsa az orgyilkosok művészetét. Mert Fitz vérében a Mesterség munkál, amelynek veszedelmes és vad mágiája segítségével a Látnokok emberemlékezet óta uralják a Hercegségek viharverte királyságát. Fitz egy olyan időben cseperedik fel, amikor barbár vörös martalócok dúlják fel a partokat és alvajárók kóborolnak a szárazföld szívében. Hamarosan a fiú megkapja első lélekpróbáló küldetését – mert Fitz veszélyt jelent ugyan a trónra… de ő lehet a királyság túlélésének kulcsa is.

Eredeti mű: Robin Hobb: Assassin's Apprentice

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679658 · Fordította: Horváth Norbert
>!
FutureGates, Kaposvár
350 oldal · ISBN: 9630480549 · Fordította: Horváth Norbert

Enciklopédia 2


Kedvencelte 57

Most olvassa 11

Várólistára tette 204

Kívánságlistára tette 165

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Ha valaki eddig kételkedett volna benne, Robin Hobb már az Élőhajók trilógia előtt is tökéletesen tudott írni, bátran a zsáner mesterei között lehet emlegetni. Az orgyilkos tanítványa pontosan, precízen megírt tanonc regény, aprólékos, lassú folyású világ- és karakterépítéssel, a történésekhez, múlthoz és jelenhez egyaránt finoman passzoló, „beszélő nevek”-kel. Élvezet végigtekinteni a folyamaton, ahogyan szinte észrevétlenül válik a fattyúból előbb csak a fiú, majd Fitz Lovag.
Aki az Élőhajókkal kezdte az életművet, az elsőre talán kissé lassúnak, szöszmötölősnek érezheti a Látnok-világát. De ne feledjük, hogy a helyszín nagyjából ugyanaz – a Hat Hercegség területe –, csak időben kalandozunk talán még közelebb az Elődökhöz. Így valószínűleg a következő részekben egyre többet tanulunk majd erről a gyönyörű, színes világról, és egyre nagyobb öröm lesz ráismerni az Esővadonról, vagy a Zápor folyóról felvillanó utalásokra.
De emlékezzünk, csak, hogy az Élőhajók sem kifejezetten a hirtelen, hűbele-béla csihi-puhikkal kápráztatott el, hanem jóval inkább a fifikás, nagyívű gondolatfolyamokkal.

Ez a könyv a zsáner legszebb hagyományait idéző érett, szép próza, egy sokat ígérő trilógia nyitó kötete. Folytatom a további részekkel és egyben jó szívvel ajánlom.

2 hozzászólás
>!
Rodwin
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem vitás, hogy ez is ötcsillagos könyv, mint az általam olvasott eddigi Hobb könyvek is. Réges, régen vettem én ezt a könyvet, még a megjelenésének idején, és akkor el is olvastam, de már homályosak voltak az események, így esedékes volt az újrázás. Pláne, hogy az írónő másik trilógiája, nagy kedvencem.

Főhősünk Fitz a fattyú, aki hirtelen a királyi udvarban találja magát, lévén nemesi vér folyik az ereiben. Gyerekkorától követhetjük a sorsát, és mint ilyen, ez eléggé a zsánerem. Kedvenceim az ilyen regények, ahol a főhős a szemünk láttára nő föl. Beleláthatunk a gondolataiba, és a bőrében érezhetjük magunkat, lévén az írónő E/1-et használ. De ez nem vált a történet hátrányára, mert a többi karakter is szépen be lett mutatva, nem szorulnak háttérbe.

Kalandjaink a Hat Hercegségben folynak, kicsit északabbra az általam ismert kalmárvilágtól, Bingtontól.
Külön élmény volt néha olvasni, hogy meg volt említve ez a vidék is, és a mesés esővadon. Fitz megjelenésével, és királyi vérével páran veszélyben érzik magukat, örökségüket. Többek közt Pompa herceg, akit egy Jofferey-hoz hasonlítanék, Nem is tudom melyikük a nagyobb ripacs. Pompa is aljas eszközöket használ, miközben neked és a többieknek a nyájas oldalát mutatja.
Fitz lovagunk azért barátokra, és tanítókra is szert tesz, Árnnyal és Burrickkal az élen. Másképp nem sok esélye lenne ebben a világban. Apja lévén örökölte a Mesterséget, ami a világ egyik mágiája, és nagy becsben tartják ezt a tulajdonságot. Emellett az Ösztön birtokosa is, amivel az állatokkal tud összekapcsolódni. Érthető Pompa félelme, hogy ezt a kis fattyút eltüntesse az útból.
Világunk nem túl színes, Kosvár nem egy Bington. A könyv néha kicsit ellaposodott, de aztán mindig történt valami érdekes.
Az utolsó 50-60 oldal meg szinte letehetetlen volt.
Nagy cselszövések, és összeesküvések lesznek még itt a folytatásban, úgy érzem. Amire hamarosan sort is kerítek majd.
Hobb nem okozott csalódást, továbbra is kedvenc íróim táborát erősítis, szépen ír, érdekes karaktereket és csavaros sztorit teremt.
Ez a trilógia is halad a kedvenceim felé. :)

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679658 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Madama_Butterfly P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem volt ez rossz kérem, nem volt ez rossz…
Tetszik Robin Hobb stílusa (olvasmányos és gördülékeny – egy ilyen stílusú könyvhöz pont ez kell), a Hat Hercegség világa (fantasy összekombinálva egy kis középkori életérzéssel) pedig helyszínként tökéletes ahhoz az alaptörténethez mely – reményeim szerint – a további kötetekben csak tovább bonyolódik.
A trilógia első köteteként megállja a helyét, kellőképpen felcsigázza az olvasó érdeklődését még akkor is, ha itt egy megfelelően lezárt történetet kapunk (végre-végre nem egy függővéges sztori, köszönöm!!!)
ui: a karakterek és azok névválasztás zseniális, bár néhány helyen azért a poént is lelőtte… de ez legyen a legkevesebb!

7 hozzászólás
>!
TiaManta 
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nohát, tehát, nahát. Mit is tudnék erről a könyvről mondani. Azt hogy jó volt? Vagy azt, hogy baromi jó volt?
Szóval azt.
Az egészet roppant melankólia lengi körbe, néha oldódik fel ez az alaphangulat. De igazság szerint eléggé jól áll neki, hogy ez az egyik legnagyobb erősségévé váljon. Hisz olyan főszereplőn keresztül látjuk az eseményeket, akinek valljuk be nincs sok oka vigyorogni, mint a vadalma. Ezért párbeszédből sincs rengeteg, mivel a srác is alapvetően hallgatag, a regényt a leírások, és az érzések kifejezése tölti ki. Ami a karakter felépítésnek nagyon jót tesz.
Folyton szomorúságot éreztem, sajnáltam szegény fiút. És amikor valami apró pozitív dolog történt, annak úgy tudtam örülni mint más könyvekben szerintem soha.
Mostanában észrevettem magamon hogy jobban lekötnek mint korábban, a lassabb, sok leírással rendelkező könyvek. Ez is egy ilyen volt.
Lehetséges hogy új kedvenc sorozatot avatok majd. Jó lenne.

2 hozzászólás
>!
ViveEe P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Ez igazán tetszett! Nagyon jól lehet haladni vele, jó olvasni. És szeretem a középkori vonalat.
Fitz tanulóéveit és első megmérettetéseit kísérjük végig. Fattyú léte, ráadásul, hogy egy királyi sarjé, még jobban megnehezíti az életét.
Engem a legjobban az Ösztön nyert meg, de tetszett a Mesterség is, bár az aztán tényleg fájdalmas egy időszak volt.
A Hercegségeket pedig egy másik föld fosztogatói támadják, és a hulláknál is rosszabbat hagynak maguk után. Ideje rendesen kiállni ellenük, és megvédeni a hazát.
Mostanában túl sokszor futok össze zombi jellegű teremtményekkel, így picit unom már, de volt hatásuk rám a kiszipolyozottaknak.
Na de a másik királyságban történtek. Őszintén szólva, én csak kapkodtam a fejem. Nagyon fordulatos volt, igazán élveztem ezeket a fejezeteket. Sajnos a vége nem pont úgy zárult, aminek én örültem volna, de szerintem meglesz az később.
Na és a kutyák.. szerintem a legcsodálatosabb állatok, akik élnek a Földön, és ez itt is nagyon látszott. A szívem szakadt meg néha értük.
Szépen, fordulatosan megírt könyv, egy gyermek felnőtté válásáról, és származásának minden viszontagságáról.

>!
ViraMors P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Hangulatos könyv, mind világában, mind stílusában otthonosnak éreztem, visszaemlékezve arra az időszakra, amikor kölyökként szinte habzsoltam a klasszikusnak minősülő fantasyt. Emiatt – bármilyen furcsán is hangzik – kifejezetten szerettem alvás helyett előtt olvasni :)

A köteten erősen érezni, hogy egy sorozat indító eleme. Hobb a hatéves Fitz-cel együtt kézen fogja az olvasót is, és beinvitál a világába, nem habozva megmutatni a szépségét és az árnyoldalát is. Ahogy a fiú felnő, úgy tudunk meg mi is egyre többet a Hat Hercegségről, Kosvárról és persze a királyi udvarról, annak minden intrikájával együtt. Szívesen kalandoztam ebben a – számomra ismeretlen ismerős – világban, örömmel fedeztem fel az emlegetett helyek közül azt a párat, ami az Élőhajók sorozatból már ismerős volt.
Annak ellenére, hogy a történetben felfedezhetőek bizonyos sablonok spoiler, Hobb mindezt részletesen kidolgozva és gyönyörűen megírva meséli el nekünk. A stílus és a világ egyszerűen lenyűgözött, pont ahogy ezt el is vártam.
Amellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy mennyiszer éreztem azt, hogy Fitz csak sodródik az eseményekkel. Voltak időnként korrekt húzásai, de elég sokszor csak 'van', és meghökkentő, hogy időnként mennyire nem vesz észre teljesen egyértelmű dolgokat. Ellentétben vele a mellékkarakterek közül viszont nagyon sok mindenkit megkedveltem.
Az viszont csak a saját egyéni kínom, hogy akarva-akaratlanul is hasonlítgatom az Élőhajókhoz, és némi hiányérzetet hagyom bennem, hogy az ottani sok szálon szőtt mese helyett itt egyetlen nézőpontból, alapvetően lineárisan látunk mindent.

Erős kezdés, de azért lehetett volna erőteljesebb is.
4/5 csillag

>!
jehuka P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Kicsit nehezen rázódtam bele a világába, talán mert kissé lassan indultak be az események, de aztán teljesen beszippantott a történet. Ugyanakkor a hosszabb felvezetés előre vetítette, hogy Hobb részletesen kitalálta az univerzumát, ahová a cselekményt helyezte. Könnyen olvasható, gördülékeny a stílusa. Kifejezetten tetszetek a fejezetek elején elhelyezett „visszaemlékezések” is, melyek jól szolgálják azon információk megismerését, melyeket nem lehetett olyan könnyedén belecsempészni a regényfolyamba.
Kifejezetten szeretem, ha egy regény főhősével már gyermekként megismerkedünk, legyen az valós vagy kitalált szereplő, mert ilyenkor a karakter az olvasó szeme előtt formálódik, nő fel, sokkal mélyebb jellemfejlődés-ábrázolásra ad lehetőséget. Úgy gondolom a szerző kellőképpen élt is ezzel a lehetőséggel. Főhősünk Fitz egy hercegi fattyú, amolyan antihős-típusként kezdi pályafutását a lapokon. Kezdetben még nem tűnt túl szerethető személyiségnek, de ahogy szépen lassan megismertem, sikerült belopnia magát a szívembe. Rajta kívül egyébként még számos jól kitalált karakter színesíti a történetet.
Egy jó fantasy-regényciklushoz szerintem az izgalmas cselekmény mellett egy jól kigondolt és következetesen működő mágia-rendszer is alapvető követelmény. Hobb mindjárt kétféle képességgel is operál: a Mesterséggel, valamint az adott világrendben elítélendő, ezért titokként kezelendő Ösztönnel. Sok minden kihozható mindkettőből a későbbiekben.

>!
abstractelf P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Mióta aktívabban olvasok fantasyt, egyre gyakrabban találkoztam Robin Hobb nevével, így nemrég eldöntöttem, hogy ideje megismerkednem az ő munkásságával is. Kijelenthetem, hogy abszolút sikeres első találkozó volt Az orgyilkos tanítványa.
Már a legelső oldalakkal belevesztem a világba. Sok érdekes fantasy elemet találtam ebben a regényben, amelyek lekötötték a figyelmemet, és amely még rengeteg izgalmat tartogat számomra a jövőben. Leginkább mégis a könyv politikai, intrikákkal teli aspektusa ragadott meg. Az írónő nagyon finoman, óvatosan mozgatta a szálakat, amelynek eredményeképp egyrészt lenyűgözött, másrészt viszont komoly meglepetéseket okozott, mikor felfejtette az egyes szálakat.
Nem csupán a történet tartogatott meglepetéseket, hanem a szereplők is. Fitz, a főszereplő, már önmagában különleges tehetséggel van megáldva, de az én érdeklődésemet leginkább Árny és Bolond keltette fel. Sok kérdésem van mindkettejüket illetőleg, amelyekre remélhetőleg a folytatásban kapok még válaszokat.
Mindenesetre nagyon örülök, hogy adtam egy esélyt Robin Hobbnak, mert ez a regénye fantasztikus, lebilincselő és végig érdekfeszítő volt. Ráadásul elérte, hogy elinduljak a jelenleg 16 könyvből álló sorozatának útján. Bár ha mindegyik regénye hasonlóan minőségi, és minden tekintetben kiemelkedő lesz, nem lesz panaszom.

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Már amikor a regény első bekezdést elolvastam, akkor tudtam, hogy Robin Hobb tud írni, és nem is akárhogyan. Kosváros utcáit járva az én hajamba is belekapott a szél, éreztem a tenger illatát, mintha csak én is ott lennék.

Hobb is azon szerzők közé tartozik, aki nem kíméli a szereplőit. Akárcsak a való életben, sok szenvedésen és hányattatáson kell átesniük ahhoz, hogy valamiféle sikert érhessenek el. Mikor azt hiszed, ennél nagyobb kegyetlenség már nem történhet, az író képes ezt még négyzetre emelni. Szerencsére azért humor is előkerül néhol, hogy enyhítse ezt a sötétséget.

Az orgyilkos tanítványa egy kidolgozott háttérvilággal bíró, sodró erejű regény, amely képes teljesen magába szippantani, és az utolsó sorokig nem ereszt. De nem is akarod, hogy megtegye.

>!
Fallen_Angel P
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Az értékelések alapján sokat vártam a könyvtől, így könnyen lehetett volna hatalmas csalódás, de szerencsére nem így lett. Szerettem az elejétől a végéig, a sztorival és a szereplőkkel együtt.

Az orgyilkos tanítványa egy herceg törvénytelen gyermekeként született fiú gyerekkorának részletgazdag története. A fiút az anyja családja nem tűri meg tovább, és hat évesen a királyi udvarba küldik. Ott azonban nincs könnyű élete, hiszen sehová sem tartozik, nem igazán úr, de nem is igazán szolga. Leginkább az istállóban érzi jól magát a kutyák és lovak között, de aztán tanítani kezdik, és elkezdenek kibontakozni a képességei.
Mind a Hat Hercegség világa, mind a mágikus elemek (Ösztön, Mesterség) jól kidolgozott, az írásmód lenyűgöző, a sztori érdekes, tele jó karakterekkel, és egy ígéretes főszereplővel. A végére pedig olyan helyzetet teremt az író, ami kitűnő alap lehet a folytatáshoz.


Népszerű idézetek

>!
Melchiadesian

Legtöbbször saját magunk formáljuk meg a saját börtönünket. Akárcsak a szabadságunkat.

6. fejezet (Lovag árnyéka)

1 hozzászólás
>!
Lysistrata

A diplomácia művészete abban rejlik, hogy többet tudsz az ellenfél titkaiból, mint ő a tieidből. Mindig hatalmi pozícióból tárgyalj.

329. oldal

>!
Shanara

Nem támadhatnak vitáink, ha nincs közös témánk.

271. oldal (Delta Vision, 2007.)

>!
Mandula8

Legtöbbször mi magunk formáljuk meg a saját börtönünket. Akárcsak a szabadságunkat.

77. oldal

>!
ohentibi

Délvidéken az a mondás járja, hogy borban az igazság. A serben is lehet egy kicsi…

12. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
Shanara

Ha apró morzsákat hagysz ki az igazságból, hogy ne nézzenek bolondnak, ökörnek fogsz hatni.

145. oldal (Delta Vision Kft,. 2007.)

2 hozzászólás
>!
Melchiadesian

Ne tégy olyat, amit nem fordíthatsz vissza, hacsak nem tudod mit nem tehetsz már, ha megtetted.

1. fejezet (Örökség)

>!
ViraMors P

Furcsa érzés, ha valaki hirtelen egy másik lény világának középpontjává válik, még ha csak egy nyolchetes kutyakölyökről van is szó.

156. oldal (Delta Vision, 2007)

>!
Shanara

Ha valakinek a szándékait firtatod, ne feledd, ne a te mérlegeddel mérd a búzáját! Lehet, hogy mások a mércéi.

246. oldal (Delta Vision, 2007.)

>!
Shanara

Néhány dolgot megfigyeltem a sovány emberekkel kapcsolatban. Voltak olyanok, mint például Árny, akiket annyira lekötött az életük, hogy olykor elfelejtett enni, vagy minden tartalékukat felemésztette a tűz, amit az élet iránti szenvedély hevített. Van azonban egy másik típus, aki halálsápadtan, beesett arccal, zörgő csontokkal jár-kel, és érezni rajta, hogy annyira gyűlöli a körötte lévő világot, hogy irigyel minden dobbanásnyi életet, ami jut neki. Abban a pillanatban úgy éreztem, Galenus soha nem élvezett még egy falat ételt, egy korty italt sem, amit életében elfogyasztott.

167. oldal (Delta Vision, 2007.)


A sorozat következő kötete

Látnok-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Patrick Rothfuss: A szél neve
Raymond E. Feist – Janny Wurts: A birodalom úrnője I-II.
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Terry Goodkind: Az első szabály I-II.
Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan
R. A. Salvatore: Otthon
Brent Weeks: A vakító kés
Patricia McKillip: Boszorkányerdő