Értékelések 9

>!
kvzs P
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Kevesen tudnak úgy írni, hogy 1000 oldalon keresztül szinte ne haladjon előre a történet, az olvasó mégse tudja letenni a könyvet.
Mondhatnám, hogy Hobb írt egy tipikus második könyvet, ami felvezeti a finálét, de nem lenne igazam. Hobb ugyanis írt egy olyan könyvet, ami összeköti a finom szálakat, és mélyen bevezet a főhősünk lelkébe. Fritz ugyanis hibát-hibára halmoz, és próbál túlélni -ezúttal csak lélekben- és megérteni a múltját és önmagát. Semmi nincs benne a középszerű fantasy történetek patetikus hőseiből, hanem csak rettentően emberi. Valaki, akit az események mindig elsodornak, és olyan döntésekre kényszerítenek, amiket nem akar meghozni, és aki ezekért túl sokat áldoz fel. Gyönyörűen, mélyen felépített karakter, akinek a legegyszerűbb hétköznapjáról is élvezet olvasni.

>!
vicomte P
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Hobb egyike azon fantasyszerzőknek, akiket nem a marketing vagy valami aktuális trendkövetés, hanem a tehetség és a tudás emel magasan az átlag felé, és teszi számomra mindig maradandó élménnyé a könyveinek olvasását.
Az írónő mesélőkészsége és képessége engem még mindig több szinten is lenyűgöz.

Legfőképpen azzal, hogy olyan hús-vér karaktereket tud alkotni, akik között nem csak bonyolult kapcsolati rendszer feszül, de Hobb folyamatosan fel is használja ezeket a szálakat, hogy újabb és az eddigitől árnyaltabb színt és mélységet kapjanak a szereplők. Ebben a trilógiában, és ebben a részben is FitzLovag, mint E/1-es narrátor számtalanszor kénytelen átértékelni, vagy legalábbis finomítani az egyes szereplőkkel, és még gyakrabban a saját magával kapcsolatos képet.
Elsősorban ennek a hitelességnek köszönhető, hogy ebben a regényben több vonatkozásban is apa / mentor / oktató szerepben feltűnő Fitz kisebb-nagyobb kudarcai, és sikerei legalább olyan sokat adnak az összképhez, mint az, hogy hogyan viselkedik barátként, szeretőként, társként. Számomra azért maradt az egyik legérdekesebb regényfigura, hogy bár számtalan olyan helyzet adódik, ami miatt beletántoroghatna az önsajnálat, vagy épp az önhittség posványába, de még ha oda is keveredik, elég gyorsan ki is evickél onnan és mindeközben sokat megtanul magáról és a társairól is.

Ezeknek a finomságoknak köszönhető az, hogy engem csöppet sem zavart, hogy maga a cselekmény, ami sok szálon folytatja a trilógia főkonfliktusának felépítését, másodlagos jelentőségűnek érződik a karakterdrámákhoz mérten. Pedig van jó néhány új rejtély – elsősorban a Külszigetiekkel kapcsolatban – és a Hatkirályságban továbbra is erős megosztottságot okoz az Ösztönhasználók megítélése, és a fanatikus Tarkákat sem törte meg végképp az előző kötetben elszenvedett vereség. A Látnokok mágiája is új megvilágításba kerül és a Záporfolyam sárkányai és Bington kalmárjai is feltűnnek a színen, további kérdéseket támasztva és várható konfliktusokat gerjesztve.

Bár ez a kötet kevésbé volt katartikus, mint az első rész, de nekem meggyőződésem, hogy Hobb csupán lendületet gyűjtött és a trilógia zárókötetében ismét vár ránk egy olyan epikus fordulat, ami alapjaiban forgatja fel a világot.

>!
Rodwin
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Robin Hobb ott folytatja, ahol az előző történet abbamaradt. A gyanútlan olvasó sokáig csak kerülgeti a könyveit, hogy már megint egy féltégla, én ezt nem akarom. Mikor aztán elkezdi olvasni minden megváltozik, mert az írónő elvarázsol a stílusával. Nem történik semmi világmegváltó, és mégis repülnek százasával az oldalak.
Szépírásversenyen gyaníthatóan az élmezőnyben volt az iskolában.
Fitz kalandjai tovább folytatódnak, az egész könyv Kosvár falai közt játszódik, de mi mégsem unatkozunk. Mindenki Arany nagyúr segédjeként ismerheti, csak a kiváltságosok tudják, hogy valójában ki is ő.
Kötelesség herceg leendő arája érkezik a városba, lesz néhány körük a tüzes narcseszkával, mire minden a szülők által kijelölt úton halad tovább. Közben az Ösztön használók is megkeserítik Kosvár életét, Árny és Fitz igyekszik a legtöbbet megtenni ellenük, de utóbbinak nem olyan egyszerű spoiler.
Balga üde színfolt volt a könyvben, nem minden az aminek látszik. Az ügyefogyott, láthatóan sérült elme mögött nagy szív van, és a Mesterséggel is jó barátságban van. Igazi kis rejtély ez, hogy kik is lehetnek a felmenői.
Fitz igyekszik kialakítani egy jól működő kotériát, kisebb, nagyobb sikerekkel. Nevelt fiával sem lesz egyszerű, hogy bekerültek a nagyvárosba. De mit is vár ilyen esetben a hős apa, egy kamaszfiútól. Szóval azért zajlik az élet a könyvben.
Hobb nagyon ügyesen fűzte össze az előző két trilógiában történteket, ugyanis az Esővadonból tiszteletét tette egy küldöttség. Élükön egy titokzatos Vestris, és igencsak érdekes dolgokat meséltek a múlt sárkányairól. No és mikor kiderült Borostyán kiléte és, hogy kiről is mintázta Paragon kinézetét, ennél a résznél szerintem mindenki dob egy hasast.
Szépen építkezett a könyv az előttünk álló kalandokhoz. Nagyon várom, hogy kimozduljunk Kosvár komor falai közül, és felfedezzük Aslevjalt. Remélhetőleg nem sejtet sokat a cím, és nem leli végzetét drága Bolondunk.
Hobb ismét elvarázsolt, a sárkányhátas spoiler borító, kifejezetten tetszett.

Hirdetés
>!
Habók P
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Tipikus második kötet. Előkészületek. Előkészítik a tárgyalást az Ősi Vér és a királyné között. Előkészítik a herceg házasságát. Előkészítik a sárkányölő expedíciót. Így aztán diplomácia, tárgyalások, tanulás, megfelelő emberek keresése. Borzcsíkos Tom is előkészítené további életét, de többnyire csak elront mindet. Szóval, akár unalmas is lehetne. De nem az. Nagyon nem az. Alig letehető a kötet, az apró események is olyan színesen, olyan izgalmasan vannak megírva. Máris szeretném olvasni a befejező kötetet. (De előtte lehet, hogy bele kell néznem az Élőhajókba, mert most kezdenek összegabalyodni a szálak.)

>!
zamil
Robin Hobb: Az arany Bolond I-II.

Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy lehet ilyen jól írni, hogy lehet az, hogy több száz oldalon keresztül, nem történik semmi érdemleges, de mégis minden mondatnak ott kell lennie a történetben.
Azt kell mondjam talán Fitz számomra, a legegyedibb karakter akiről valaha olvastam. Olyan élet van benne, ami kevés főhőst jellemez, mintha együtt nőttünk volna fel, szinte értem a rezdülését. Nem sokan tudnak ilyen hatást kiváltani, de Hobbnak sikerül folyamatosan.
Nem is tudok mit mondani, olvasni kell.