A ​végzet hajója I-II. (Élőhajók-ciklus 3.) 66 csillagozás

Robin Hobb: A végzet hajója I-II. Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Tintaglia sárkány kiszabadult mágusfa koporsójából. Magasan szárnyal a Záporfolyam fölött, miközben odalent biztos halál, fulladás vár Reynre és Seldenre. Málta és a szatrapa egy gyorsan széthulló, parányi csónakban próbál meg szembeszállni a savas vizű folyó könyörtelen hullámaival.
Althea és Brashen végre újra együtt kelt útra. A Paragon élőhajó fedélzetén vakmerően bevitorláznak a kalózok vizeire, hogy megmentsék a Vestrit család élőhajóját. Viviánát a kalózok királya, Kennit rabolta el. Paragon szedett-vetett legénysége azonban lázadásra készül, és zendülő gondolatok bukkannak fel az őrült hajó elméjében is. Közben pedig Viviána körül valósággal hemzsegnek a tenger vizében a félelmetes kígyók. Tántoríthatatlanul követik a végzetes irányba vitorlázó élőhajót.

„Még az Orgyilkos-sorozat könyveinél is izgalmasabb. Nem is gondoltam volna, hogy ez lehetséges” – George R. R. Martin, a Trónok harca szerzője.

„Hobb lenyűgöző mesemondó” – Guardian

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Delta Vision, 2014
1264 oldal · ISBN: 978615531497I · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
1264 oldal · ISBN: 9789633950470 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
636 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314957 · Fordította: Varga Csaba Béla

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Az Élőhajók trilógia nem csak a nem túl népes fantasy családregények sorát gyarapítja – ahogy ezt már a korábbi részek értékelésénél megállapítottam – hanem egyike a még ennél is ritkább ökológiai fantasyknek.

Ebben a kötetben végre teljes terjedelmében kibontásra kerül az a történetszál, amely az Elődök és a sárkányok közötti kapcsolattal és a sárkányok korokkal korábban történő eltűnésének okával foglalkozik. A sárkányok eltűnése – bármilyen meglepő is ez – pusztán ökológiai okokra vezethető vissza, ami szerintem remekül illik a Hobb által kreált low-fantasy világhoz. Arról nem is beszélve, hogy nem csupán logikus, de könnyen fel lehet fedezni azokat a földi párhuzamokat, amelyek ennek az eseménysornak az ihletői lehettek. Hiszen a Földön is léteznek olyan meglehetősen bizarrnak ható biológiai életközösségek, amelynek tagjai olyan mértékig egymásra utaltak, hogy a legkisebb változás is felborítja azt a kényes egyensúlyt, amely köztük fennáll, és így az egész populáció, sőt akár egész fajok léte is veszélybe kerülhet.

Ennek kapcsán eltűnődtem, és nem is csak egy röpke pillanatig, az evolúció sajátos kacskaringóin.
Azt hiszem a legizgalmasabb kérdés ennek kapcsán ismét csak az, hogy vajon az értelem és az evolúció során kialakult, egykor nélkülözhetetlen ösztönök milyen viszonyban állnak egymással? Az az ösztön, amely százezer évig a túlélést szolgálta, vajon miért válik a kihalás felé vezető zsákutca kapujává? Vajon egy intelligens fajnak van-e esélye arra, hogy felismerje, hogy bizonyos ösztönök ellen küzdeni kell, mert azok nem hogy nem hasznosak, de egyenesen végzetessé váltak?

Ha csak arra gondolok, hogy milyen egyszerű a legtöbb embert, vagy közösséget egy-egy primitív (és az adott körülmények között már egyértelműen destruktív) ösztönre történő ráhatással manipulálni, akkor nincsenek illúzióim az értelem mindent legyűrő erejére vonatkozóan…

Természetesen ez a rész magának a cselekménynek csupán kis szeletét adja, de a történet fő szálát, a Vestrit família három nemzedékének küzdelmeit is fel lehet fogni az ösztönök és a tudatosság összecsapásaként. Nekik sem csupán a körülményeken és a kézzelfogható ellenfeleiken kell felülkerekedniük, hanem saját magukon is. A sértettségükön, félelmeiken és fájdalmaikon is túl kell lendülniük, hogy végre értelmesen tudjanak egymással és a velük együtt élőkkel kommunikálni, hogy ne bűnbakot, hanem megoldást keressenek a kialakult helyzetre.
A jellemfejlődés gyakorlatilag az összes szereplőnél szépen nyomon követhető. A lányunoka, Málta, az előző részek elkényeztetett Scarlett O’Harájából ebben a részben vált végérvényes felnőtt és önálló nővé. A vallást menedékként használó fiúunokából, Wintrowból itt válik férfi, és ismeri fel, hogy miért is jelent valódi erőt a kolostor falán kívül, a való világban megélt hit. A két lánynak, Altheának és Keffriának is fel kell ismernie, hogy önállóan, mindenkitől (főleg családi kapcsolatoktól) elszakadva kell meghatározniuk magukat, és így megtalálniuk az önértékelésük belső forrását.

De a legdrámaibb változások és események ebben a kötetben mégsem hozzájuk, hanem az élőhajókhoz és Kennit kapitányhoz köthetők. A két élőhajó, Viviána és Paragon is olyan dolgokkal szembesül, amelyek végzetesen megváltoztatják őket, és a az önazonosságukat kérdőjelezi meg.
S végre fény derül Kennit kapitány múltjára és arra, hogy mitől lett olyan meghasadt személyiségű figura, akinek lelkiismeretét számtalan olyan dolog terheli, amelyet megbocsátani lehetetlen, még ha a kiváltó okokat esetleg nagy nehezen meg is lehet érteni. spoiler

Mégis, bármennyire sérült lelkű figurákról is van szó, az ő és Paragon közös megváltástörténetének zárójelenete lett a trilógia legfelemelőbb pillanata…

>!
NewL P
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

A sorozat margójára. Bár már régebben olvastam ez előző két kötetét, nem esett nehezemre újra felvenni a történet fonalát. Összességében szerettem olvasni a történtekről, és emelem a kalapom az írónő előtt, hogy egy ilyen összetett világot tudott alkotni, ahová behelyezte a karaktereit és azok elkezdtek élni a színfalak között. Attól függetlenül, hogy mennyire szórakoztatott a történet, néha ellaposodott, olyan volt mint a rétestészta, és ezért nem mindig tudtam annyira szeretni, amennyire megérdemelte volna. Persze írhatnék arról, hogy mi is történik a regény folyamban, hogy melyik szereplőt szerettem a legjobban (bár itt ki kell emelnem, hogy nekem Paragon volt a kedvencem, annyira összetett lett a személyisége), hogy mik az erősségei és gyengeségei a trilógiának, de ahogy mindig, most is a hangulatra koncentráltam olvasás közben, és különben is ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit egy könyvről. Mindenkinek ajánlom, mert megérdemli, hogy sokan olvassák, és biztosra veszem, hogy mindenkinek tud valamit nyújtani, ha mást nem is, mint hogy szíve szerint eltángálná valamelyik szereplőt a buta, felelőtlen, ostoba (mindenki válassza ki a megfelelő kifejezést) lépése miatt.

>!
Dominik_Blasir
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Nehéz szavakkal leírni mindazt az élményt, amit Robin Hobbnak köszönhetek az Élőhajók-trilógia folyamán. Már eddig is kedvenc szerzőim között tartottam számon, de a három regény (vagyis hat kötet a magyar kiadásban) alatt bebizonyította, hogy képes minden várakozásomat felülmúlni. Egy ízig-vérig élő, lélegző, eleven világot teremtett, amelyben mindenkinek megvan a helye – még nekem is, a kíváncsi olvasónak, aki szeretne egy ilyen csoda részese lenni. Ezért aztán tényleg csak bátorítani tudok mindenkit, hogy próbálkozzon meg ezzel a varázslattal, merüljön el Hobb univerzumában, fedezze fel magának mindazt az élményt, amit a fantasy tartogathat számára: garantálom, hogy nem fogja megbánni.

Kevésbé ömlengősen: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-04-06+…

15 hozzászólás
>!
Ananiila
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Összességében emlékezetes olvasmány volt, egy fantasztikus alapötlettel, mely most az utolsó részben vált végleg érthetővé.
A karakterek, akik elképesztően bosszantóak voltak az elején, végigmentek egy átalakuláson, ami nagyon jót tett nekik, és mindez érthetően és következetesen történt meg, nem pedig hihetetlen fordulatokkal.
Remek fantasy.
De.
Sokkal jobb is lehetett volna egy alapos szerkesztéssel, mert így sajnos úgy éreztem, hogy rengeteg szócséplés, mellékszál volt benne, ami a későbbiek során sem kapott értelmet.
Határozottan túlírt és én sajnos gyakran el is vesztem a történetben, és kizökkentem a világából.
Viszont.
Nagyon olvasnám a folytatását, esetleg más szereplőkkel abban az új világban, ami kialakult a trilógia végén.
Nagyon megnéznék egy tv-sorozatot belőle, remek alapanyag lenne.
Az biztos, hogy sort kerítek a Látnok-ciklusra is.

2 hozzászólás
>!
Shanara
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

„(…) A végzet hajója pedig igazán tökéletes lezárása a sorozatnak, amelyben lehetne ugyan találni hibát, de annyira elbűvölt a történet, hogy nincs kedvem a keresgéléshez – helyette inkább a részletein, a tökéletesen összeillő, apró, de mégis jelentőségteljes momentumokon elmélkedem és lubickolok az immár kerek egésszé összeállt "mese” hangulatában."

„Robin Hobb képes úgy alakítani a történetet, hogy az olvasónak idővel mindent át kell értelmezni, miközben halad előre a történettel. (…) Élvezettel követtem a szerző által elszórt nyomokat és raktam egymás mellé az információkat – csak azért, hogy ebben a kötetben ismételten át kelljen értékelnem mindent, mert a korábbi benyomásaim bizony már nem állják meg a helyüket.”

„Ha ez a folytonos újratervezés, és az egyébként érdekes, de általában lassan csordogáló, ugyanakkor rendkívül szerteágazó cselekmény nem adna elég gondolkodni valót, akkor szórakozásnak ott van a karakterfejlődés. Mert ha valamiből rengeteg van ebben a sorozatban, akkor az a szereplők jellemének alakulása, az események hatására bekövetkező látványos változása – egyszerűen bámulatos.”

„Pedig ez tényleg egy fantasztikus sorozat, amelynek mélysége vitathatatlan, összetettsége káprázatos, és kiválóan alkalmas arra, hogy elvarázsolja az olvasóját – Robin Hobb páratlan tehetségű mesélő, ez a története pedig sokkal jobb és olvasmányosabb, mint a Látnok-ciklus kötetei – pedig az a sorozat is igazi mestermunka. Fantasy rajongóknak mindenképpen kötelező!”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/08/robin-hobb-vegze…

>!
Rodwin
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Hol is kezdjem, nehéz szavakban leírni az élményt amit-e trilógiának és ennek a könyvnek köszönhetek. Valami fantasztikus világot teremtett Hobb. Kedvenc író és sorozat is lett! Mindenki megtalálhatja a maga kedvenc karakterét, mert igen jól sikerült szereplőket alkotott. Személy szerint még a kalózvezér Kennitet is nagyon szerettem, és drukkoltam neki a tervei megvalósításához. Amennyire irritált Málta az első részben, itt már az egyik kedvenc szereplőm lett. A siránkozó kislányból igazi kemény csaj lett :)
Utazhattunk csodás tájakon szelek szárnyán,és vizek hátán. Gyönyörködhettünk Trehaug és a Záporfolyam látványában, elmerülhettünk Bington és Jamaillia ármánykodásában.
A szereplőkkel sem bánt kesztyűs kézzel az irónő, de egy ilyen világban erre számítani kell. A végső csata fantasztikus volt mikor minden szál összeért. Izgultam,hogy vajon mi lesz kis hőseinkkel, nagyon jól le volt írva.
Robin Hobb ritka egy kincs a fantasy világában!
Mint a Tokaji aszú kis hazánkban! :)
Mindenkinek bátran ajánlom az egész sorozatot aki szereti a fantasy műfajt. Ne tántorítson el senkit ez a cirka 3500 oldal!
Igazi Mestermű! Köszönöm az élményt!

17 hozzászólás
>!
kvzs P
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Hobb úgy fordítja ki a maga által teremtett világot a sarkaiból, hogy az előtte és az utána állapot is kidolgozott és kiegyensúlyozott, de közben maga az átalakulás folyamata is olyan varázslatosan kacifántos, hogy az ember 100 oldallal a könyv vége előtt csak a szálak töredékének lezárását sejti – ami azért kb 3000 oldal felvezetés után egészen lenyűgöző.
Az író nem bánik kesztyűs kézzel sem a világával, sem a karaktereivel. Megkínozza még a földet is, a szereplőket pedig olyan végletesen lecsupaszítja, hogy a sok rárakódott réteg alól előtűnő keménység még őket is meglepi. Ebben a könyvben ugyanis -legyen az élő vagy holt- senki nem marad ugyanolyan, amilyennek megismertük a kezdetekkor. A szereplők ráadásul a történtek alatt végig nagyon emberiek: a változás és önmaguk megismerések közben hibáznak, kételkednek, félnek, szeretnek és remélnek, vagyis pont olyanok mint mi, olvasók.
A történet néha mintha egy-egy pillanatra leülne, azonban a szálak szövése olyan lenyűgöző, hogy sosem tudtam melyiket olvasnám szívesebben, vagy melyik lesz a végére a döntő. Emellett a „mágia” is logikusan kidolgozott és véletlenül sem túlzó.
Azt hiszem Hobbhoz hasonló jó dolog ritkán történik a fantasy világával.

2 hozzászólás
>!
Agatha
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Az első rész értékelésénél szövethez hasonlítottam a történetet, mert sok-sok szál tekeredett oda-vissza, futott össze és szét.
A végére annyira remekül összefésülődtek ezek a bizonyos szálak, hogy kalapot emelek.
Nagyon tetszett az, hogy nemcsak a történetre helyezett nagy hangsúlyt, hanem szereplőinkre is, szép ívű fejlődéseknek lehetünk tanúi, mesterien befolyásolta érzelmeinket, volt akit az elején utáltam (Málta), aztán megkedveltem és fordítva (Kennit).
Most már biztos, hogy előbb-utóbb Hobb másik sorozatát is el fogom olvasni, mert igazi nagy mesélő a hölgy.

13 hozzászólás
>!
ViraMors P
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Hol is kezdjem…Mondjuk az elején.
A kötet első harmadával nagyon küzdöttem. Mindenki szenvedett, tipródott, meg akart halni stb… nyűglődtek, ezért nyűglődtem én is, és nagyon nem haladtam sehova. (Két hétig tartott az első 400 oldal, 4 napig az utolsó bő 800…) De aztán összekapta magát mindenki, és onnantól egyszerűen fantasztikus volt.
Méltó befejezése egy igazán remek sorozatnak. Egyszerűen gyönyörű. Szépen lezárt szálak, és olyan befejezés, ami engem hihetetlen megelégedéssel tölt el.
Sok tekintetben csak ismételni tudom, amit az előző részeknél írtam: a történet kiterjedt, rengeteg szálon fut, de nem kuszálódik össze. Robin Hobb végig biztos kézzel szövi epikus meséjét, a végére mesterien hozza össze a szálakat, és nagyon szépen eldolgozza mindet. Bele tudnék kötni itt-ott, és nem voltam mindig teljesen elégedett, de igazából az összkép hibátlan! Egy gigantikus, epikus, kaland-, családi, politikai fantasy, egy remekül fölépített világban, átgondolt, szövevényes történettel, ami az utolsó pillanatig tartogatott meglepetéseket, és persze remek karakterekkel.
Nem szerettem – hogy is szerethettem volna – mindenkit a karakterek közül. De azt el kell ismernem, hogy mind remekül megalkotott egyéniségek, és nagyon tetszett, ahogy fejlődtek. Mindenki. Volt, aki csak kicsit, volt aki gyökeresen megváltozott a végére, de valamilyen irányba mindenki fejlődött valamennyit, és én ezért csodálom Hobb-ot!

Attól függetlenül, hogy az egyes kötetekre csak 4,5 csillagot adtam, a trilógiára magára simán megadnám az ötöt. Egységes kerek egész, érdekes és változatos. Megvan benne minden, amit egy igazán jó fantasy-hoz kell, és ami ennél is fontosabb: Robin Hobb tudja, hogy mindezt hogy használja fel, hogyan alkosson mindebből valami igazán zseniálisat!

>!
ftamas
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.

Huhhhh… Hát ez piszok jó volt! Hobb egyszerűen zseniális. Olyan szinten felépített regénnyel van dolgunk, hogy az hihetetlen. Az egy dolog, hogy ha van egy letűnt korszak romokkal és rejtélyekkel, amely pikánsá tud tenni egy történetet. De Hobb regényében az esővadon régmúlt titkai mellett, brutálisan változatos jelen és egy fokozatosan felépülő jövő is van. De még micsoda jövő! Olyan szinten felépíti a világát, hogy csak ámulok és bámulok. A karakterek iszonyúan jó fejlődésen mennek keresztül. A világa olyan jól felépített, hogy azt érezzük mintha ott lennénk. Teli van izgalmakkal, rejtélyekkel. Többet tudunk meg a sárkányok világáról, elődökről. Kiderül az élőhajók, a tengeri kígyók, majd Borostyán titka, ráadásul iszonyat jól felvezetve. Nagyon jól felépíti a jellemüket a sárkányoknak és az élőhajóknak. Kapunk tengeri csatát.
Alig van a könyvből és még nem lehetünk biztosak a lezárásban. A szálak lassan összeérnek, majd fejezetenként esik le az állunk az események miatt.

Mestermű!

Ha lenne egy új trilógia, most rögtön elkezdeném.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Némelyik barátság erősebb az őrületnél és a józan észnél.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
meacska

Az járt az eszében, hogy milyen lehet tökéletesnek lenni.

(első mondat)

>!
Rodwin

Nagyon is tudom, hogy milyen csodálatos teremtmény vagy.

472. oldal

6 hozzászólás
>!
Shanara

Mindenkinek szüksége van valamilyen tükörképre, mert csak így tudhatja, hogy valóban létezik.

412. oldal - A végzet hajója I. kötet (Delta Vision, 2014.)

>!
Shanara

Mi háromhajósok nagyon is jól tudjuk, sokkal fontosabb az, ami valaki két füle között van, annál, mint amit a két lába között rejteget.

457. oldal - A végzet hajója I. kötet (Delta Vision, 2014.)

>!
Shanara

Csak hát, ha elengedi a dühöt, akkor csupán a bánat és a fájdalom maradna. A harag sokkal könnyebb volt. A dühöt a külvilág felé irányíthatta. A bánat belülről marta szét az embert.

344. oldal - A végzet hajója II. kötet (Delta Vision, 2014.)

>!
ViraMors P

Nincs szükségem egy sárkány méretére, hogy egy sárkány lelke legyen bennem.

>!
Shanara

Csak hát a titkoknak az a szokásuk, hogy kiszivárognak.

635. oldal - A végzet hajója I. kötet (Delta Vision, 2014.)

>!
ViraMors P

– Az élet nem versenyfutás azért, hogy helyreállítsuk a múltat, ugyanakkor rohannunk sem kell, hogy eljussunk a jövőbe. Az élet éppen attól lesz érdekes, ha láthatjuk a változásokat.

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
szallosas P

Az életünkben egyetlen pillanat sem lehet annyira szörnyű, hogy soha többé ne hagyhassuk a hátunk mögött.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · tapasztalat

Hasonló könyvek címkék alapján

Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Erika Johansen: Tear ostroma
Sara Raasch: Hó mint hamu
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Raymond E. Feist: A király kalóza I-II.
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Elf csillag I-II.
Colleen Houck: A tigris utazása
Cinda Williams Chima: Lángvető