A ​Bolond végzete I-II. (A borostyánférfi-ciklus 3.) 44 csillagozás

Robin Hobb: A Bolond végzete I-II. Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Látnok FitzLovag, az orgyilkos és kém teljesen beépült Kettricken királyné udvarába. Csupán néhányan ismerik legendás múltját, valamint azt a rengeteg áldozatot, amelyet a túlélés érdekében hozott. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy rendelkezik a Mesterség mágiájával. Régi tanítójával, Árnnyal, és a bárgyú, a mágiában mégis erős Balgával azon igyekeznek, hogy Kötelesség herceg segítségére legyenek a küldetésen, amely elhozhatja a békét a Hat Hercegség és a Külső-szigetek között.

A narcseszka ugyanis mérhetetlen feladatot szabott Kötelesség­nek: le kell fejeznie a fekete sárkányt, Jéglángot, aki Aslevjal szigetének fagyos felszíne alatt szunnyad. Csakhogy nem minden klán támogatja az ötletet. Vajon Elliania követelése mögött sötétebb erők munkálnak? Vajon Jégláng csupán legenda?

Miután a Bolond megjósolja, hogy a szigeten éri majd a halál, Fitz terveket sző, hogy Kosvárban hagyja legkedvesebb barátját. Azonban nem lehet ilyen könnyen túljárni a végzet eszén…

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
686 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953365 · Fordította: Gubó Luca
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953372 · Fordította: Gubó Luca
>!
Delta Vision, 2020
1384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953389Ö · Fordította: Gubó Luca

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Fitz


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Nem volt egy rövid menet, de minden percet megért az olvasás. Hiába gyötri, kínozza a szereplőit Hobb, mikor elveszek a világában kicsit olyan, mintha hazatérnék.
Szorosan összekapcsolódnak a kötetek, így elég nehéz úgy írni, hogy ne lőjek le semmit. Az Élőhajók – ciklusban kitérhettünk egy kicsit az Esővadonban, illetve a kalmárok világában, de azoknak a könyveknek is helye van az időfolyamban.
Továbbra is igazi érzelmi hullámvasút olvasni Hobb írását, amit sokszor Fitz-el, illetve Bolondunkkal művel, néhol már fáj olvasni. Visszaütközött a könyvben, ahogy a való életben is, döntéseinknek bizony súlyos következményei lehetnek a jövőnkre nézve.
Az előző részekben történt felvezetés végre beteljesedik, kis csapatunk végre kimozdul Kosvárból, és nekiindulnak Aslevjal veszélyeinek. Vajon Fitz teljesíteni tudja Ellianianak tett ígéretét? Bolond valóban a végzetébe gyalogol ezen az úton, ahogy a cím sugallja? Sápadt asszony végre színre lép, Tintaglián kívül van még élő sárkány? Ezekre a kérdésekre, és még sok másra választ kap az olvasó, ha kitart Fitz és Hobb mellett.
Mert bizony kell a kitartás, a könyv eleje igen lassan indít, amely csak sok száz oldal elhagyásával gyorsul fel.
Biztos vagyok benne, hogy a könyv végére megteremtett idill csak átmeneti, még jó pár rész áll előttünk, mely kitűnő játszótér lesz tovább gyötörni Fitzünket.
Nyilván ez egy rajongót nem tántorít el, várom nagyon a folytatásokat.

>!
Delta Vision, 2020
1384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953389Ö · Fordította: Gubó Luca
Dominik_Blasir>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Hobb trilógiái nagyon sokban hasonlítanak, mégis mindegyik ciklusnak megvan a maga meghatározó, markáns hangja és stílusa: most például nincs annyi izgalom, mint az Orgyilkos-könyvekben, nincs annyi rejtély és családi dráma, mint az Élőhajókban – a szöveg lelassult, a szereplők öregedtek, a valódi történések a figurák lelkében zajlottak, így nekünk is meg kellett tanulni hozzálassulni ehhez az eseménysorhoz.
Ez tényleg az a trilógia, ahol a csúcspont nem két ember összecsapása, nem kardozás vagy látványos mágiahasználat, hanem egy sokat szenvedett, fáradt ember döntése a jég belsejében, gondolatok és akaratok összetűzése. Ráadásul ekkor még mindössze a befejező ezernégyszáz oldal kétharmadánál járunk, és utána az önálló regényre elegendő szövegmennyiség még arra szolgál, hogy Hobb minden szálat elvarrjon és minden következményen végigjárjunk. Hiszen itt mindennek van következménye.
Annyira bevonódunk, annyi különféle inger ér minket, hogy lehetetlen közben nem belelátni és átérezni a saját kapcsolatainkat is – Hobbnál ez mindig katartikus érzés, de talán még sosem volt ennyire közeli és összetett.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/05/27/robin-hobb-a-bolond-vegzete-i-ii

kvzs P>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Miért nem tud minden könyvet Robin Hobb írni?
Régen éreztem olyan könyvmásnapot, mint most: nincs kedvem semmi újba belekezdeni, hanem legszívesebben olvasnám újra a magyarul megjelent életművet…
Kevés az az író, aki képes nálam katarzist kiváltani… Hobb érzelmileg úgy dobál, olyan mélységeket és magasságokat mutat meg, aminek a feldolgozásához idő kell. Ebben segít az árnyalt, és mély karakteráblázolása, de az is, hogy nem kíméli a szereplőit, nem adja könnyen az örömet, a bánatot és kétséget viszont bőkezűen méri.
FitzLovag élete és története gyönyörűen megmutatja, hogy egy ember döntései, és élete is milyen sokakat befolyásol. Hogy a legapróbb döntés is hatalmas változásokat hozhat. És hogy nem kaphatunk meg mindig, mindent. A választás a nekünk fontosak között viszont elkerülhetelen, és fájdalmas.
Dícsérhetném még napestig ezt a könyvet, vagy az írót, de igazából nincsenek szavaim. Olvassatok Hobb-ot és megértitek.

Habók P>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Sajnos, vége. Hiába két kötet (és az rengeteg oldal!), akkor is vége, és nagyon sajnálom. spoiler. Még olvastam volna Kosvár életéről, a királyi családról, Molliyékról sőt még a sárkányokról is, de vége. Hobb most minden szálat elvarrt. Aki életben maradt, boldog. De azért az a félmondat, az ad némi reményt – még olvashatunk ezekről az emberekről. Várok…

2 hozzászólás
snowwolf P>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és a záró kötet is számomra tökéletesre sikerült.
Hosszú volt, de amikor láttam, hogy még több mint fele hátra van, szívből örvendtem.
Alig várom, hogy olvashassak még Robin Hobb-tól.

A fordítás is nagyon szép, köszönet érte.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

1300+ oldal egyszerűen zseniális amit az írónő művel. Nincs egy pillanatnyi üres járat sem. Olyan tökéletesen halad előre a cselekmény, hogy észre sem veszi az olvasó, hogy csak úgy peregnek órák. De aki már olvasott valamit a szerzőtől annak nem mondok újat.
Ha a teljes sorozatot nézem nem tudnék sorrendet felállítani tökéletes mind, pedig ez nem egyszerű dolog.

ftamas>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Ez egy rendkívül érzelmes fantasy, amelyben viszonylag kevés a fantasy elem. Fitz nyűglődik, szenved. Szinte hihetetlen, hogy még csak középkorú. A könyv kétharmadáig kötelesség hercegről és kíséretéről esik szó, majd jön egy viszonylag hosszú lezárás.
Eddig imádtam Hobb könyveit, de most a kétharmadáig majdnem besokalltam. Bolond, már fárasztott. Bolond így, Bolond úgy. Fitz meg annyira nyomorult és nemtörődöm volt, hogy már már fárasztott.
Aztán jött egy sárkány, a lovasával és Hobb rendbe rakott egy csomó dolgot, amelynek az orgyilkos trilógia utolsó kötetében megágyazott. Az utolsó harmadot már nagyon szerettem. Türelem és Csalán részeit pedig különösen.

bolyhoska>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Többször, több helyen leírtam, hogy mennyire jó szerzőnek tartom Robin Hobbot, amit itt is csak újra megerősíteni tudok. Ez már a 6. könyv, ami Fitz sorsát kíséri végig – és még lesz 3, ha a Delta Vision tudja tartani az ígéretét, miszerint szeretne az írónőtől mindent megjelentetni.
A középkorú Fizt is legalább annyira érdekes, mint a gyerek vagy a fiatal volt és talán még inkább árnyalt, életszagú figura. Pont annyit nyűglődik és vekeng, amit kb. magunktól is elvárnánk az övéhez hasonló élethelyzetekben. Többször felmerült bennem a második trilógia olvasása közben, hogy milyen furcsa is a sors (az írónő) fintora, hiszen a főszerelő több, nagyon mély kötődést alakít ki élete során és ezek között őrlődik sokszor. Itt volt pl. Éjszem, akitől nagy bánatomra el kellett búcsúznunk, vagy a Bolond, aki most az eddiginél sokkal komolyabb szerepet kap, vagy Molly, a nagy szerelem, aki a kötelességek után mindig csak a 2. helyet kaphatta meg. De a potenciális társak mellett itt vannak a potenciális gyerekek, Csalán, aki vér szerinti lánya Fiztnek, de mégis Burrick neveli, Kötelesség, aki biológiai fia Fiztnek, de erről nyilván fogalma sincs, vagy Sors, akit viszont felnevel, pedig köztük semmi vérségi kötelék nincs. Vagy Balga, akiről gondoskodnia kell, holott ez gyakran nem egyszerű feladat. De megemlíthetném Szélvihart is, Burrick fiát. Ezek a szülő-gyerek kapcsolatok is kicsit olyan felemás és keserédes viszonyok, mint amit a társaival alakít ki, valahogyan egyik sem teljes értékű. Persze Fitz ebből is próbálja a legjobbat kihozni, ami hol így, hol úgy sikerül.
Megvallom őszintén, ez nem egy megnyugtató lezárás, inkább csak afféle ideiglenes nyugvópont hősünk életében, ami a finálét készíti elő.

nyulbocs>!
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II.

Ó, igen. Még mindig csodálatos, ahogy Robin Hobb ír. Ez volt az otthoni, esti lefekvős könyvem és bizony a fél hatos ébredésemhez jól jött, amikor nem egyszer 1-ig olvastam. spoiler Szívesen olvasnék még róluk, szerintem van benne még 1-2 könyvre való történet spoiler.


Népszerű idézetek

Rodwin>!

– Te. Idd meg a maradék pálinkát, most. Felmelegít, és talán egy kicsit
fel is bátorít. Mindenesetre több haszna van a gyomrodban, mint az üvegben.

II. könyv, 53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fitz
borga>!

Fűrésznyelv egyszer azt mondta, hogy ha az ember nem görcsöl, hanem követi a sorsát ahelyett, hogy csűrné-csavarná, és megpróbálna az élete ura lenni, akkor a boldogság rátalál és később vele tart.

1309. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Christopher Paolini: Örökség
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Patrick Rothfuss: A szél neve
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Jenn Lyons: Királyok Veszte
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város