Vírus 75% 71 csillagozás

Cook bácsi könyvei az utóbbi időben- hogy is mondjam csak-, nem arattak akkora sikert sem nálam, sem az olvasók többségénél, mint a korai munkássága. Éppen ezért, meg a százalékos adatok alapján, nem is volt akkora elvárásom ezzel a könyvvel. Pláne, mert azt hittem, ez is a COVID-on nyargaló történet lesz. Hát nem lett az, és milyen jó is ez! Őszintén tetszett, pláne az ez évi olvasásaim mellé rakva, még akkor is, ha nem leszek ezzel annyira nyerő (nem is ez a célom). Cook most nagyon eltalált egy valamit, és az a hangulat. Az amerikai egészségügy ég és föld a mi rendszerünkhöz képest, és bár lehet pro-, és kontra listákat állítani, hogy melyik miért miben jobb, a hibákat, vagy hogy is fogalmazzak, a lólábakat látjuk kilógni ebben a könyvben. Egyszerű történetvezetés, pörgősen haladunk, bár néha ide-oda csapongások vannak, mégsem lehet felróni, mert érzelmeket tud kiváltani. Nem megy bele teljes részletességgel, de az undorító elemeket meg lehet érteni, és ebben rejlik nekem az erő forrása. A vége meg… Nem tudom, pátoszt akart Cook bácsi, de ennek nem lehet azt adni, nem lehet egyetérteni, nem ez a megoldás, de nincs is jó megoldás, mert a fejétől bűzlik a hal.

Egy család kálváriáján át mutatja be az amerikai egészségügyi rendszert, ahol minden csak a profitról szól. Covid-19 pandémia idején sokan elvesztették az állásukat, a régi több mindenre kiterjedő biztosításukat nem tudták fizetni, rákényszerültek rövid távú egészségbiztosításokat kötni, de ez csak arra volt jó, hogy fizessék, de a biztosítók mindenféle kibúvóval nem állták a kórházi költségeket. Megteremtette a szabadrablást az egészségügyben, hatalmas számlákat állítottak ki ráterhelve az emberekre, akik lassan elvesztik mindenüket. Brian feleségét a világjárvány idején Cape Codon töltött pihenésük idején egy ázsiai tigrisszúnyog csípi meg, amely halálos agyvelőgyulladást okoz. Visszatérve New York Citybe, a helyi kórházban, a megdöbbentő kórházi számláját egészségbiztosítója nem hajlandó kifizetni, Emmát a kórházból is kiteszik. Brian tehetetlen, négy éves kislányáról is gondoskodnia kell, élete darabokra hullik. véghez viszi bosszúját, ami elég meglepő. Robin Cook témafelvetése figyelemfelhívó, orvosi thriller helyett inkább családi dráma.

Ez a könyv egyszerűen zseniális! Most gyorsan el is szégyellem magam, mert bizony ez az első könyvem Cooktól. Azonban biztosan nem az utolsó. Viszont ami igazán megfogott ebben a könyvben, hogy egyáltalán nem az, mint aminek látszik. Na jó, egy picit azért igen, de mégsem. Na jó, kifejtem. Talán. Ez a könyv kőkemény társadalomkritika. spoiler Szóval ez a könyv MINDENKINEK ajánlott! Kötelező! Komolyan!

Pontosan ettől féltem, hogy ilyen lesz a vége – és drukkoltam, hogy a szerző találjon ki valami frappáns, ütős megoldást. Hát nem sikerült neki. Lehet, hogy a „bosszúdráma” ezt jelenti, de ez nekem nem jött be. Én olyan hagyományos olvasó vagyok, aki a történet pozitív hősével szeret azonosulni, együtt nyomoz a nyomozóval, drukkol az ártatlanokért, a bűnösöket el akarja kapni, meg akarja büntetni. Na de így??
Brian-nel nem igazán tudtam azonosulni, bár roppant nagy tragédia érte. De ő akkor is egy felelőtlen, hirtelen haragú, sokszor nem logikusan gondolkodó ember, aki hirtelen felindulásában – hiszen az egész történet nem tart egy hónapig – végzetes tetteket hajt végre. spoiler. És persze Jeanne sem sokkal különb, ráadásul az ő tevékenységét még nehezebb is megindokolni. Pedig a történet „jól” indul, lehetett volna ebből egy izgalmas, jól felépített „orvoskrimit” is írni, ahogy azt Robin Cook szokta. De most valami nagyot akart alkotni, valamiképpen belekeverve a Covid-ot is, ami szerintem nem sikerült. Az olvasmányosság megvan, de a tettek és mozgatórugók túl messze vannak egymástól.
Én elhiszem, hogy az amerikai egészségügyben vannak problémák spoiler, de a megoldás nem ez. Nem egy kórház és nem egy egészségbiztosító vezetője a bűnös a körülményekért, a viszonyokért – és főleg nem a KLE-ért.
Voltak a könyvben szimpatikus szereplők, a család, az ügyvéd, a „számlaellenőr” – de igazából teljesen feleslegesen dolgoztak. És nem tudni, a főhős elérte-e végül a célját spoiler, vagy csak lement a térképről.
Összefoglalva: a szerző eddigi életművéhez, illetve az én várakozásaimhoz képest ez egy gyenge könyv. De ennél többet nem akarok spoilerezni, akit érdekel, és szereti a szerzőt, olvassa el. Spoiler: spoiler

Nem mondhatnám, hogy túl sok könyvet olvastam el Cooktól, de amit igen, az tetszett. Nem volt ez másként a Vírussal sem. Amióta megjelent a Covid, mindenkit, illetve majdnem mindenkit elkezdett foglalkoztatni a kérdés, vajon egyszer tényleg jön egy olyan kórokozó, ami az emberiséget majd megtizedeli? A veszély bizony fennáll. A történet ijesztő alapossággal mutatja be azt is, hogy az egészség jobbára már pénzkérdés… És bizony, az egészségbiztosítások legapróbb betűit is alaposan el kell olvasni a félreértések elkerülése végett. A lezárás kifejezetten tetszett, hiszen ahol nincs igazságszolgáltatás, ott előfordul, hogy belép az önbíráskodás igénye. A főszereplő rengeteget veszített, megértettem az érzéseit és az indulatait. Jó könyv, ajánlom!

Több alapvető probléma is van ezzel a könyvvel, és nem igazán értem, hogy miért nem szól senki Cook-nak, hogy ez már így nem jó, és ami nem megy, azt nem kéne erőltetni. Vagy maradjon abban a komfortzónában, amiben valóban jó. Vagy próbálja meglépni a következő lépcsőfokot, viszont az addig vezető próbálkozásokat nem kell könyvben kiadni.
Plusz. Személyes véleményem, hogy van itt egy nyomás, hogy márpedig adjunk ki Cook könyvet, írjál légyszíves, kapkodd magad, szálljunk fel a Covid-vonatra, kell az a könyv, írjál. De hát nincs mit! Nem számít, írjad, rizsázz, bármit, úgyis megveszik, hisz hát te vagy Robin Cook.

Attól féltem, hogy túl sok Covid lesz benne, ezért sem olvastam el a megjelenése környékén a Covid-hisztiben. Most már úgy gondoltam, legyen, már kicsit távolabb kerültünk, hátha emészthető lesz. És tényleg, aki attól fél, hogy túl Covidos, az ne féljen, alapvető említések vannak (maszk, karantén, sok beteg, kórházak megterhelése), de egyáltalán nem zavaró mértékben, és egyáltalán nem ezen van a hangsúly.

A könyv nagyon vitt magával, gyorsan haladtam vele, faltam az oldalakat, de vártam a Cook-csattanót. Arra vártam már, hogy mikor derül itt ki a turpisság, nem lehet csak ennyi, hogy püff egy szúnyog, püff egy betegség. Hát, erre sajnos hiába vártam, mert ez a könyv ennyi, szúnyog, szúnyogcsípés, betegség, és az abból gyűrűző problémák.
Aztán. Így 350 oldal elteltével, Cook a homlokára csapott, hogy „Atyaisten, hát eddig semmi sem történt, dögunalom a sztori, valamit csak kéne kezdeni, de már csak 50 oldalt engedélyez a kiadóm. Mit csináljak, mit csináljak, mit csináljak? Ezaz. Legyen bosszúdráma. Azt még pont belefér!”
Nagyjából ez történhetett. Mert az a 350 oldal köszönő viszonyban sincs az utolsó 50-nel. Akkor vagy dobjuk el az elejét, és írjunk egy valódi bosszúdrámát. Vagy dobjuk el a végét, és hozzunk ki valami értelmeset. A kettő így együtt a legrosszabb megoldás.

Szóval a történet. Nem jó. Az elején beindul, izgulunk, aztán laposodik, laposodik, laposodik. Majd újra beindul kicsit, aztán jön a klisés befejezés, ami elront mindent.

A szereplők. Brian nevetséges. Bicskanyitogató egy ember. Butuska, egyáltalán nem ért a gyerekneveléshez, kicsit töketlennek tűnik, meg olyan semmilyen. Nem szerethető, annak ellenére sem, ami történt vele.
Ez az asszony meg, Jeanne. Hát, mit ne mondjak, eléggé unszimpatikus. Minden lében kanálnak tűnik, mindenhol ott van, ahol nem kéne, mindenhol idegesít.

Azt hiszem úgy ennyi. Cook régi könyvei ezerszer jobbak. Az újak a közelükbe sem érnek.

Ja, az viszont megdöbbentő, hogy ennyi pénzt kell fizetni egy kórházi ellátásért, és hogy mennyire rossz helyzetben lehet az amerikai egészségügy. Nyilván ez egy fikció, de nincsenek nagy reményeim, hogy a valóságban is hasonló dolgok megtörténhetnek.

Ahogy az megszokható, Robin Cook nem kertel és nem rejti szönyeg alá a véleményét. Ebben a regényében olvasóját se kímélte és többször fel kellett kiáltanom „nem hiszem el!” mondattal. Viszont nem volt olyan izgalmas és akciódús, mint a régebbi kötetei. Úgy éreztem, hogy a fő téma amiről beszélni szeretne – és ami tényleg fontos téma, hiszen mindenkit érint – annyira lefoglalta, hogy a történetre már kevesebb idő maradt.
Kapunk egy tökéletes házaspárt egy szem gyerekükkel. A házaspár tényleg minden szempontból tökéletes, hiszen magas szintű rendőr és kommandós kiképzésben vettek részt és egészségügyileg is kimagaslóak voltak. Mondhatni olyan szereplőket kaptunk, akik szívesek lennénk Amerikában és akikről azt hinné az ember, hogy leélhet egy nyugodt, békés, álomba illő amerikai életet. S ekkor jön az amerikai egészségügy. Ami szó szerint rombadönt életeket.
Erről szól a könyv és töményen kritizálja, ócsárolja, értetlenkedik az egészségügy pénzéhes mivoltán. Ugyanis ha nem vagy a felső tízezer között akik képesek minden ellátást kifizetni, akkor bizony felejtős, hogy élve maradsz. Ha mégis meggyógyulsz, akkor az utcára kerülsz az adósságok miatt. Mindezt belehelyezte a Korona vírus legtombolóbb időszakába, ami világ szinten nehéz helyzetbe hozott milliókat ha nem milliárnyi embert. Kétségessé vált a jövő és a megélhetés.
Azért nem lett öt csillagos, mert nem tudta azt a szintet hozni, amit az Agymosásban vagy a Lázban. Mégis elég jó volt ahhoz, hogy ezen a témán rágódjak még napokig. Ilyenkor örülök annak, hogy magyar állampolgárnak születtem. Itt se tökéletes a helyzet, de ezek szerint jobb, mint az „álom országában”.
A kötet tökéletes belátást nyújt a nyugati világ kapzsi, kizsákmányoló, riged egészségügyi ellátásába és annak embertelen helyzetébe. Szóval, csak ajánlani tudom.

Olvastam már más könyvét is, amik tetszettek. Néhol nem úgy alakult, ahogy vártam, de összeségében bejött ez a könyv.

Lerakhatatlan regény. Nekem nagyon tetszett rég olvastam ilyen izgalmas könyvet.

Nem értem a sok negatív hozzászólást a könyvnél. A könyv olvastatja magát, én nem éreztem benne unalmas részeket. A végén lévő bosszúdráma nekem nagyon bejött, alig vártam, hogy megtörténjen végre a bosszú. Szerintem jól megírt könyv, nincs itt semmi probléma.