Adva van egy csinos, fiatal orvosnő, két férfi – egyikük maga is orvos, másikuk Columbo-stílusú nyomozó- akik között a nő ingadozik. Értetlen, akadékoskodó felettesek, segítőkész kollégák. Meg a New York-i maffia, amely szenvtelenül teszi a dolgát: gyilkos és gyilkol. Ezúttal csak azt nem érti senki, hogy miért is? Mindent és mindenkit elborít a vakság. Laurine, a hősnő és az olvasó egyaránt úgy érezheti, lidércálomban él, ahol egy gigantikus puzzle-t kellene összeraknia, és a darabok még csak illeszkednek valahogy, de hogy az egészből mi lesz, nem tudni… egészen a végkifejletig, mely még a legrafináltabb, krimik tucatjain edződött olvasónak is tartogat meglepetést.
Vakság (Jack Stapleton & Laurie Montgomery 1.) 109 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992
Enciklopédia 33
Szereplők népszerűség szerint
Laurie Montgomery · Dr. Calvin Washington · Dr. Harold Bingham · igazságügyi / törvényszéki szakértő, helyszínelő · John DeVries · Lou Soldano · Vinnie Amendola
Helyszínek népszerűség szerint
New York · Amerika · Amerikai Egyesült Államok · hullaház · boncterem
Kedvencelte 6
Most olvassa 3
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Tartalom/történet: 4/5
Stílus: 4/5
Olvasás élmény: 4/5
Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy újraolvasom kedvenc íróm könyveit. Jack és Laurie karakterét imádtam, annak idején, gondoltam, nézzük meg, hogy most is ugyanazt az élményt adja-e ez a sorozat, mint 10-15 évvel ezelőtt.
A válasz, igen is, meg nem is. Vegyes érzéseim vannak.
Először is, én egyáltalán nem emlékeztem, hogy az első könyvben nem is jelenik meg Jack. Meg voltam győződve, hogy ő is előbújik valamelyik sarokból, és minden oldalnál vártam, hogy na, majd most, na, majd most. És nem. Egy sorra sem jelent meg.
Lauire vitte végig a könyvet, Lou Soldano nyomozóval és egy Jordan nevezetű szemésszel karöltve. Laurie tipikus Cook karakter, nő, boncmester, minden lében kanál. Rengetegszer említi meg Cook, hogy ő nő, és milyen kevés a nő a szakmában, és hogy mennyire nehéz érvényesülnie a sok férfi között. Okos, de közben naív és butuska (szintén tipikus Cook). Okos, mert rájön, hogy az esetek között összefüggés van, viszont rettentő naív, amikor az első újságíróval, akivel összefut, azonnal ki is teregeti a szennyest.
Jordan unszimpatikus, nagyképű, egoista sznob. Lou lepett meg a legjobban, mert rá én egy segítőkész és pozitív, humoros emberként emlékeztem, de ebben a részben ez a legkevésbé sem nyilvánult meg. Kötöszködő, öntörvényű, makacs, és sértett karakter volt. Hihetetlenül idegesített, hogy ennyire féltékeny Jordan-re, és ezt minden alkalommal ki is hangsúlyozza.
A valós nyomozás elég későn indult be, sokáig csak hullottak az emberek. És igazából nem volt túlságosan sok sem, inkább csak itt egy kis kérdezősködés, ott egy kis kérdezősködés, innen egy kis infó, onnan egy kis infó. Lehetett volna több is.
A maffia szál jó volt, viszont nekem túloltúl sok volt ez a mellékszál, nagyon sok oldalon keresztül csak követtük őket, de nem volt semmi izgalom benne.
A megoldásra emlékeztem, tudtam mi lesz a vége. Az indíték eléggé beteg, de pont ezért megdöbbentő és jó.
Jöhet a következő.
A felütés izgalmas volt, felkeltette az érdeklődésem és bár utána visszavett, nem vesztette el.
Laurie karaktere az elejétől fogva jó főszereplőnek tűnt, sőt az ő szálának legtöbb karaktere érdekes, Lou is hamar szimpatikus lett, bár neki is voltak rossz pillanatai, Jordant nagyon nem bírtam úgy a háromszázadik oldaltól fogva. Laurie szála és ügyködése nagyon tetszett, de a maffiás részek nem fogtak meg jó sokáig, de az ok-okozati összefüggés és a miért nagyon érdekelt.
Kicsit nehezebben rázódtam bele ebbe a könyvbe és voltak részek, amik nem fogtak meg, de alapvetően tetszett. A vége pedig érdekes volt, de azért nem tetszett nagyon-nagyon.
A szerzőnek nem a legjobb műve. Patakokban, szükségtelenül folyik a vér, megy a kegyetlenkedés, nő a hullák száma… Egy csomó ember nagyon furcsán viselkedik – rendőr barátkozik gengszerfőnökkel, a hivatali titoknak fittyet hányva kibeszélnek egymásnak mindent – orvosok, kórboncnokok, rendőrök, amitől még nagyobb lesz a zűrzavar. Laurie kitartását becsülöm, de ő is sok butaságot csinált, így akaratlanul is „keverte” a dolgokat.
Még valami: Lou nyomozô időnként Columboszerű.
Gimnazista koromban olvastam utoljára Robin Cook-könyvet. Most is arra számítottam, hogy mindenféle orvosi esetek bemutatásával fog sokkolni minket. ehhez képest a történet leegyszerűsítve valójában nem más, mint egy maffiafőnök sajátos "küzdelme2 a várólista csökkentésére, és a donorok számának növelése. Persze nyomozás is van benne, ez két szálon is fut, hogy aztán végül kiderüljön, minden egyetlen dolog „érdekében” történt. A stílusa idönként kissé vontatott, ezen nem segít a szemünk előtt zajló sok gyilkosság. A könyv élvezeti értékét tovább rontja, hogy nemcsak elég apró betűs, de a az általam olvasott kiadásban a nyomatás is halovány.
Valamikor szerettem Cook könyveit, izgalmasnak találtam az orvosi krimiket. Ezért gondoltam, hogy újra elő kellene venni, de sajnos ez a könyv egy kicsit csalódást okozott. Nem volt az igazi az orvosi szál, inkább a két maffiabanda versengéséről szólt a történet, de az is kicsit bugyutának tűnt nekem. A szereplők sem tetszettek, kivéve talán Laurie-t, aki kitartó, talpraesett, szembement még a főnökével is. A vége kiszámítható volt.
Ez nagyon izgalmas volt. A nyomokból össze lehetett rakni, hogy mi fog történni, tulajdonképpen együtt gondolkodhattunk a szereplőkkel. Laurie és Lou nagyon aranyosak :) Jó volt látni, hogy kezdődött a történetük. A maffiáról sok igazságot mondott a szerző, ők tényleg egy külön kaszt a bűnözőkön belül.
Ez a történet elég hullámzó volt az olvasásom során. Voltak izgalmas és érdekes részek, és voltak részek, amiken nehezen értettem, hogy miért ilyen gyengék vagy kidolgozatlanok. A főszereplőnk egy patológus, akinél csak gyűlnek az újabb megmagyarázhatatlan túladagolásos hullák, és közben a szerelmi élete is kezd beindulni. A szerelmi háromszögből igazából csak maga a szerelem hiányzott, Jordan egy narcisztikus alak, Lou pedig nem tudja leplezni a féltékenységét és ha az nem elég akkor még önsajnálatot is használ. A másik számomra fura rész az volt, hogy a kedves Lou nyomozó mennyire képtelen volt összerakni a gyilkosságok hátterét pedig minden ott volt az orra előtt, sőt volt, amit nagyon fura volt, hogy a történet elején még a maffia főnöknek szivárogtat ki infókat.
Laurie végez igazi nyomozást, ami hatáskörén túl van, és emiatt persze követ el hibákat, de sokszor hasznosabbnak éreztem az ő nyomozását, mint a nyomozóét. Ami még tetszett, azok a viták Lou és Lourie között a gyilkosságok körülményeiről.
Népszerű idézetek
Az első ember, akivel találkozott, Vinnie Amendola volt, az egyik boncmester.
Laurie felfelé a liftben alaposabban szemügyre vette Soldanót. Szögletes, atletikus termetű férfi, intelligens képű. Kopottas megjelenése Laurie-t halványan Columbo hadnagyra, a tévésorozat detektívjére emlékeztette. aki Peter Falk alakításában vált népszerűvé. Nadrágjának éle már régen a múlté. Annak ellenére, hogy még csak alig múlt nyolc óra, a férfi szemén már jellegzetes, késő délutáni karikák látszottak.
A sorozat következő kötete
Jack Stapleton & Laurie Montgomery sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kathy Reichs: Minden napra egy halott 87% ·
Összehasonlítás - Michael Palmer: A megváltó halál ·
Összehasonlítás - Michael Palmer: Bűnszövetség ·
Összehasonlítás - Tess Gerritsen: A sebész 86% ·
Összehasonlítás - Lawrence Wright: Október végén 86% ·
Összehasonlítás - F. Paul Wilson: Kapszula ·
Összehasonlítás - Patricia Cornwell: Postmortem 86% ·
Összehasonlítás - Mary Higgins Clark: Lázálom ·
Összehasonlítás - Michael Palmer: A páciens – Rémálom az agysebészeten ·
Összehasonlítás - Michael Palmer: Gyilkos gyógyszerek ·
Összehasonlítás