Szöktetés 80% 48 csillagozás

Cook meseutazásra invitált az óceáni kalandok világába a (Verne regényekre emlékeztetően) új köntösben és merőben meglepően. Összehasonlítási alapom igaz nincs,spoiler de ugyanakkor el kell ismernem, hogy a szerző remekül megoldotta ezt az „újramesélést”. Modernizálta a történetet, így megmutatta, hogy maga a mítosz időtlen, az igazi tartalmát és mondanivalóját így is sikerült átadnia. Az ilyenbe mindig kell, hogy az ember (vagy csak én) a logikátlanságoktól a fejét fogja, de ez szinte műfajkövetelmény, az élmény szerves része. Nem én vagyok a célközönség ez tény, de ennek ellenére egész korrekt írás, és, mint minden jó fantasztikus „mese”, nagyon komoly mondanivalóval bír, és olyan „Cook”-os stílusban került megírásra, hogy (remélem) a sci-fit kedvelők élvezni fogják.

A könyv magyar címe kissé megtévesztő, inkább spoiler lenne a megfelelő kifejezés. Egyszer olvastam valahol, hogy az emberiség története a háborúk története. Hát ez valóban így lehet, és Robin Cook ezzel a kötettel csak alátámasztotta, hogy az emberek többsége nem tud meglenni harc és küzdés nélkül, és a teljes békét, amikor nem kellene harcolni semmiért és senki ellen, nem tudja elfogadni. (spoiler) Ez látszik azokban a művekben, filmekben is, amikor egy földönkívüli, de értelmes fajjal vennénk fel a kapcsolatot (spoiler). Persze, itt még egy erkölcsi dilemma is van – az egyén céljai és érdekei mennyiben korlátozhatók, ha egy jóval nagyobb közösség célját és érdekeit korlátoznák? Mennyiben szentesíti a cél az eszközt? És lehet-e egy cél nemes, ha egy társadalmat romlásba döntene? Ezek a nagy kérdések, és a szerző a maga módján meg is adja a választ: spoiler. Tulajdonképpen ötöst is érdemelne a könyv, de két ok miatt kénytelen voltam lepontozni: egyrészt túl nagy ellentét van egy békés társadalom viselkedési morálja és néhány mélytengeri búvár intelligenciája között; másrészt pedig hosszas fejtegetés és sokféle körülmény leírása után az egész befejezést – minden különösebb indokolás nélkül – elrendezi kb. 20-25 oldalban, ami szerintem kicsit össze van csapva. Ja, és hogy el ne felejtsem: ez nem egy Robin Cook által megszokott orvoskrimi, hanem egy kissé tudományos, de inkább fantasztikus regény, ami főleg az spoiler. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti a szokatlan megközelítést a „félig idegen” lényekkel való kapcsolattartás lehetséges eseteit vizsgálva.

Egy újabb Cook sci-fi, és érdekes volt. Az biztos, hogy Cook inkább az orvosi krimikben jeleskedik és ha egy valódi sci-fi íróval és alkotásokkal hasonlítanánk össze, lehet, rezegne a léc. Önállóan viszont Cook sci-fi művei szerintem egész kellemes alkotások. Interterrát is nagyon szépen felépítette, az más kérdés, hogy mi „látogatók” be tudnánk-e illeszkedni hozzájuk, bár aki elég fogékony az szórakoztató elemnek jó lesz, de sosem lesz egyenlő az „őslakosokkal”. A könyv végét egy kicsit túl gyorsnak éreztem, olyan kutyafuttában történt minden. Mondjuk arról is szívesen olvasnék, hogy mi lesz az urakkal, ezt is megérne egy könyvet :)

Vannak olyan könyvek, amiket az ember életében legalább egyszer el kell olvasnia, hogy másként tudjon gondolni dolgokra. Ilyen például »George Orwell 1984« című műve, és ilyen Robin Cook Szöktetés című regénye is. Az első húsz-harminc oldal annyira jelentéktelen volt, hogy nem is tudtam, merre fog menni (ráadásul semmi orvosi dolog nem volt benne, ami Cook főtémája ugye), aztán a negyedik fejezet környékén beindult, és szabályszerűen nem tudtam letenni.

Alapjában változtatta meg a gondolkodásmódomat, kiváló olvasmány.

Sokadszor olvastam, valószínűleg nem is utoljára. Nekem nagyon bejön!

Első Cook könyvem. Ajánlás alapján olvastam, pedig nem a stílusom, de azért tetszett, nem bántam meg. A felétől vált izgalmassá, mikor kezd magyarázatot adni a dolgokra. Érdekes világ volt.

Régen olvastam de tetszett :)

Ezt a történetet szerettem, bár túl sokra nem emlékszem már belőle. Régebben nagyon sok Robin Cook könyvet olvastam, általa ismertem meg az orvosi krimi műfaját. Beszereztem anno szinte az összeset, aztán jött egy másik író, más történet vezetéssel és szegény Cook kiesett a szeretem kosárból. De azért simán jár neki egy közepes kategória.

Bevallom őszintén, ezt én néztem be, mert csak úgy elkezdtem olvasni, nem is néztem utána, milyen könyv. Nem tudtam, hogy Robin Cook sci-fiket is írt, eddig csak az orvosi krimijei kerültek a kezembe. Furcsa is volt az elején, nem igazán értettem, hogy fogunk kikötni egy kórházas sztorinál. De nem csoda, hisz nem is oda tartott. :-) spoiler
Nyilván az értékelésemnél még ront is a helyzeten, hogy nem szeretem a sci-fiket, nagyon nem az én műfajom, de nem akartam abbahagyni, ha már belekezdtem. Nem volt olyan rossz, kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz ebből, de nem voltam lenyűgözve. A közepe kicsit el lett nyújtva, a vége nekem kevés volt, ott még bővebben ki lehetett volna fejteni, mi történt. Nem gondolok +10-20 oldalra, elég lett volna még 5 is, de ebben a formában nekem kevés, akkor is ha tovább lehet gondolni, és kitalálható, mire utalnak az események.
Nem valószínű, hogy újból a kezembe venném, mint a többi könyvét, de azért nem bánom, hogy elolvastam, legalább mást is ismerek már tőle. :-)