Az orvosi krimijeiről ismert szerző ezúttal klasszikus helyszínt választott könyve színteréül. A huszonnyolc éves amerikai egyiptológus, Erica Baron megérkezik álmai országába, Egyiptomba, hogy saját szemével lássa az ókor csodáit. Alighogy elindul első útjára a kairói bazárban, máris véletlen szemtanúja lesz egy gyilkosságnak és egy titokzatos módon előkerült, felbecsülhetetlen értékű ó-egyiptomi szobor eltűnésének.
Szfinx 129 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1979
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 8
Most olvassa 8
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 8

Kiemelt értékelések


Ez volt az első könyvem Robin Cooktól. Ha tudom, hogy ennyire jól ír, már sokkal régebben elkezdtem volna olvasni a könyveit. A többi moly véleménye szerint nem egy tipikus könyve, és nem is a legjobb. Hát… ha a többi könyve ennél sokkal jobb, akkor alig várom, hogy az orvoskrimijeit olvassam.
Nagyon különlegesek voltak az egyiptomi helyszínek. Szinte mindenre rákerestem olvasás közben, amitől tovább tartott az olvasás. De nagyon megérte.
Rengeteg kutatómunka előzhette meg a regény megírását. Le a kalappal Cook előtt. Be kell valljam, hogy a könyv ráebresztett, mennyire minimális a tudásom az ókori és jelenkori Egyiptomról.
A cselekmény kicsit olyan volt, mint egy nagyon alaposan kidolgozott rész Az elveszett ereklyék fosztogatóiból. (Gyerekkorunkban imádtuk a húgommal, de huszonévesen nézhetetlennek nyilvánítottuk.)
Erica, egyiptológus főszereplőnk, kutatott, véletlenszerűen bűntények szemtanúja lett, spoiler, pasizott, műemlékeket és múzeumokat keresett fel, stb. Szóval sem ő, sem az olvasó nem unatkozik :)
Nagyon olvasmányos volt, és nagyon alaposan kidolgozott. A kalandregények kedvelőinek csak ajánlani tudom.


A második könyv volt, amit olvasói pályafutásom során elolvastam, már réges-régen. És egyben a második Robin Cook könyv. Akkor még nem írtam értékeléseket, de arra emlékszem, hogy anyukám kedvence volt, viszont engem annyira nem fogott meg, mint őt. Akkor még nem tudtam megfogalmazni miért, most már megtudom.
Ez nem egy igazi Robin Cook könyv, nincs is rajta az orvoskrimi címke. Kriminek krimi, de egyáltalán nincs köze a kórházakhoz, betegségekhez. A helyszín Egyiptom, a főszereplő egy egyiptológus, aki teljesen véletlenül belecsöppen egy bűnténybe.
Valahogy sosem voltam oda Egyiptomért, és ezért a világért, így száz százalékosan nem tudtam én sem átérezni Erica szenvedélyét a téma iránt. Kicsit olyan voltam, mint Richard, aki a szoborra annyit mondott, hogy „Szép”.
A történet egyébként izgalmas, olvasható, élvezhető. Cook ismét behozta a tipikus női szereplőjét, ami nagyon sok könyvében megjelenik. A kotnyeles, de közben nagyon okos, önálló, de makacs, eltántoríthatatlan nőt, aki csak a saját feje után megy, miközben folyamatosan hangoztatja önállóságát, és kikéri magának, ha a férfiak irányítani próbálják. Férfi szereplője is teljesen tipikus Cook karakter, a munkájába temetkező orvos, aki mindenkinél nagyobbra tartja magát, és nem fogadja el, hogy a nő karriert akar építeni, és nem csak családanya szeretne lenni, és még ezen felül, semmiképp sem akar megházasodni, és megkérni a csodálatos nő kezét.
Yvon és Ahmed karaktere már jobban kidolgozott és egyedibb volt. Ők mindketten szimpatikusak voltak, de mindkettőnél érezni lehet, hogy van valami titok mögöttük.
Néha Erica kicsit naív, és azért párszor megráztam volna, hogy ébredj már fel, néhol pedig egyenesen szívből jövően szembe röhögtem volna, hogy háháhá mégis hogy képzeled ezt. De azért a kitartását díjazzuk, és ne felejtsük el, hogy a végén mégiscsak neki volt igaza, és ő jön rá a végső megoldásra.
A könyv vége tartogat még egy kis fordulatot, ami szerintem kitalálható volt.
Örülök, hogy ismét elolvastam, annak ellenére, hogy ez tényleg nem teljesen az én világom. Jobban szeretem a Cook-os Cook könyveket, az orvoskrimi vonalát.


Édesanyám ajánlására néztem meg sok-sok évvel ezelőtt a regény alapján készített filmet. Ha jól emlékszem, akkortájt még csak vágyakoztam Egyiptomba (ha valaki akkor azt mondja, hogy nemcsak eljutok a Nílus völgyébe, de saját ásatást is vezethetek ott, azt simán lehülyézem), és az eredeti helyszíneken forgatott jelenetek, a hamisítatlan egyiptomi couleur locale szinte azonnal rabul ejtett. Hosszú ideig pontosan ez a kellemes emlék tartott vissza attól, hogy magát a regényt is a kezembe vegyem. Most megtettem. Őszinte elképedésemre, a film minden szempontból messze felülmúlta a könyveredetit; márpedig ilyesmivel eleddig csak elvétve találkoztam. Ami a vásznon hangsúlyt nyert, az a regényben elsikkad. Amit Robin Cook kissé vontatottra vett, azt a film forgatókönyv-írói remek érzékkel helyettesítették maguk alkotta, alternatív változatokkal. Így történt, könyv és film nagyjából a sztori második harmadában oly mértékben kettéágazik, hogy a kétfajta végkifejlet gyakorlatilag köszönő viszonyban sem áll egymással. A filmbéli befejezés – most már elmondhatom – minden szempontból jobb, sikerültebb. Ez persze nem azt jelenti, hogy maga a regény ne lenne élvezetes olvasmány. Izgalmas, többnyire mozgalmas, a szerző avatatlansága ellenére is jól és magabiztosan bánik a történeti korokkal és személyekkel. Arra még nem jöttem rá, a hibák és tévedések az eredeti szöveg avagy egy pocsék fordítói munka számlájára írandók. De hát ne legyünk telhetetlenek, megesik ez máshol, mással is.


Nem tudtam megszeretni ezt a könyvet, és ez leginkább a főszereplő karakterének köszönhető. Tanult nőként hatalmas butaságokat követett el, a valóságban szerintem az első alalommal eltették volna láb alól. A naivitása, hiszékenysége pedig egyenesen bosszantott.
A krimi szál közepesre sikeredett, egyedül Ahmed története lepett meg a végén. A többit sajnos elég könnyen kitaláltam.
A történet vezetés, a leírások, de legfőképpen Egyiptom és műemlékeinek bemutatása élvezetes volt.
Mindent összevetve közepes, vannak jobb könyvei az írónak.


Annyira vágytam egy jó kis fáraókról szóló, piramisok között játszódó egyiptomi történetre. De sajnos nem azt kaptam, mint amire számítottam off.
Rengeteg volt a név, többször is vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, ki is az a szereplő, akiről éppen olvasok. Mindenki ráállított egy embert a főhősnőnkre, hogy megfigyelje azt – sokszor már nem bírtam követni, ki kinek a megbízottja.


Közepes szint. Az indítás jó volt, kifejezetten tetszett, aztán sajnos a közepére ellaposodott a sztori, eléggé unalmas volt, nagyon lassan tudtam vele haladni, mert semennyire sem érdekelet. Aztán a vége hozott valamiféle megváltást, az utolsó 30-40 oldal felpörgött kicsit, izgalmassá vált, de a hosszas, unalmas közepe miatt csak egy közepesre tudom értékelni.


Ez egy nagyon érdekes könyv, és nekem tetszett. Talán az egyetlen nem orvoskrimije a szerzőnek, de krimi a javából, ráadásul történelmi krimi is, hiszen bűncselekmények történnek a jelenben és a múltban is. A jelen történései ráadásul izgalmasak, sokszor kiderül valami váratlan, amire az olvasó nem számít. És a krimiszál mellett nagyon sokat tanulhatunk az ókori Egyiptomról, a fáraók koráról, a piramisokról, sírkamrákról – úgy tűnik, Robin Cook itt is „otthon van”, nem csak a kórházakban.
Népszerű idézetek




Tikkasztó volt a hőség, jóval negyven fok fölött, és árnyék sehol. Kegyetlenül tűzött az afrikai nap, fölforrósította a sziklákat, és vakítóan visszaverődött a homokszínű talajról. Egy árva fűszál, egyetlen növény sem élte túl a gyilkos napsütést. Qurna lakói mégsem akartak máshová költözni. Úgy akartak élni, ahogy nagyapáik, és ükapáik éltek évszázadokon át. Ha Dante ismerte volna ezt a falut, gondolta Erica, biztosan besorolta volna a pokol bugyrai közé.




– Beszél angolul? – zihálta Erica.
– Természetesen – felelte a férfi meglepődve és kissé ingerülten.
– Állami alkalmazott?
– Igen. Hadügyminiszter-helyettes vagyok.
– Van valami köze a régiségekhez?
– Nincs.
– Nagyszerű – mondta Erica. – Van egy bizonyára teljességgel hihetetlennek tűnő történetem az ön számára…
353. oldal




Nasszif kiegyenesedett. – Karrah – morogta. Dühös volt, hogy még egy árva patkányra sem lőhet.
Erica kissé megkönnyebbült, de látta, hogy a férfi még mindig nem mozdul. Csak áll ott, és ismét a vállára vetett karabéllyal őt nézi a sötétben. Mindaddig nem értette a dolgot, amíg meg nem hallotta a vizelet csobogását.
336. oldal




Noha a nap vakítóan sütött, Nenephta pupillája hirtelen kitágult. Az arca elernyedt. A változás olyan szemmel látható volt, hogy még az álmos Nebmare-nahkt is észrevette, és a kezében tartott datolya félúton megállt kitátott szája és a tál között.
– Nincs jól excellenciád? – hajolt előre Nebmare-nakht, hogy jobban lássa Nenephta arcát.
Nenephta azonban nem akarta, hogy vele foglalkozzanak. Emeni szavaira hirtelen megvilágosodott előtte valami. Ráncos arca félmosolyra húzódott. Odafordult az asztalhoz, és izgatottan megkérdezte Mayától: – Lepecsételték már Tutanhamon fáraó sírját?
– Természetesen – felelte Maya. – Azonnal.
– Nyissák ki újból! – mondta Nenephta, és ismét Emeni felé fordult.
– Nyissuk ki? – hitetlenkedett a meglepett Maya. Nebmare-nahkt pedig kiejtette kezéből a datolyát.
– Igen. Be akarok menni abba a szánalomra méltó sírba. Olyan ötletet kaptam ettől a kőfaragótól, amely vetekszik a nagy Imhotepével. Már tudom, hogyan lehet megőrizni fáraónk, I. Széthi kincseit az örökkévalóságig. Nem is értem, hogy ez még soha nem jutott az eszembe.
Emeni először érezte úgy, hogy van még némi remény. De mikor Nenephta hirtelen ismét a fogoly felé fordult, már nem volt az arcán mosoly. Pupillája összeszűkült, s az arca elsötétült, mint nyári vihar előtt az égbolt.
– Segítségemre voltak a szavaid – mondta – de ez nem jelenti azt, hogy jóvá is tetted alávaló cselekedetedet. Bíróság elé kerülsz, és én leszek a vádlód. Az előírásoknak megfelelően fogsz meghalni. Elevenen karóba húznak az előkelőségek színe előtt, és a testedet otthagyják a hiénáknak.
14. - 15. oldal




Emeni szívszorongva várta, mikor támadnak rá ez alvilág démonjai. De
csak a cédrus meg a tömjén fűszeres illata csapta meg az orrát, a fülébe meg
az örök magányosság csöndje hatolt. Félelemmel vegyes áhítattal lépett be a
sírkamrába. Halálos csönd, áthatolhatatlan sötétség. Visszanézett az alagútba,
de csak a halovány holdfényt látta a feléje kúszó Kemeze mögött. Kemeze őt
kereste vakon tapogatózva, hogy az olajlámpást odaadja neki.
4. oldal




A szíve még mindig szaporán dobogott az élmény
hatása alatt, és kezdett rájönni, hogy még sokat kell tanulnia Kairóról és a mai
Egyiptomról. Képzett egyiptológus volt, ez azonban sajnos csak azt jelentette,
hogy ismeri az ősi egyiptomi civilizációt, de nem ismeri a mai Egyiptomot.
15. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A szicíliai 89% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Elátkozott völgy 89% ·
Összehasonlítás - Robert Ludlum: A Fantom 87% ·
Összehasonlítás - Robert Ludlum: A Negyedik Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Ross Thomas: Hittérítőragu ·
Összehasonlítás - Steve Berry: A Romanov-jóslat 87% ·
Összehasonlítás - Robert Ludlum: Holcroft szövetség 88% ·
Összehasonlítás - Robert Ludlum: Holcroft küldetése I-II. ·
Összehasonlítás - Steve Berry: Veszedelmes hazafiak 83% ·
Összehasonlítás