Sarlatánok 14 csillagozás

Robin Cook: Sarlatánok

Robin ​Cook, az orvosi thriller koronázatlan királya ezúttal is letehetetlenül izgalmas regénnyel lepi meg régi és új rajongóit.

Dr. Noah Rothauser a világ egyik leghíresebb egyeteméhez tartozó egészségügyi központ, a Boston Memorial Hospital frissen kinevezett vezető sebészrezidense. Napi szinten ő irányítja a sebészeti osztályt, ő állítja össze a műtéti rendet és ő foglalkozik az orvosi műhibákból eredő halálesetekkel is. Fényes karrier vár rá a jövő csúcstechnikájával, hibrid műtőkkel felszerelt oktató kórházában, mígnem egy nap meghal egy makkegészséges ember, akire csupán rutinbeavatkozás várt. Noah arra gyanakszik, hogy a hibát a nőfaló dr. Mason követte el, a BMH híres, egocentrikus sztársebésze, aki persze a fiatal aneszteziológusra, Ava doktornőre akarja hárítani a felelősséget. Aztán újabb halálesetek történnek, és miközben Noah-nak minden kollégáját ellenőriznie kell, kiderül, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. A doktor végül állását, majd személyes… (tovább)

Eredeti mű: Robin Cook: Charlatans

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Geopen, Budapest, 2018
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724435 · Fordította: Babits Péter

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Robin Cook: Sarlatánok

Cook nem tagadja, hogy regényei nem minden esetben tökéletesek, de a krimi adta lehetőségekkel igyekszik a közvélemény érdeklődését felkelteni olyan aktuális témák iránt, amelyekről az átlagember a mindennapokban kevés információhoz jut. A könyveinek egyik nem titkolt célja megtanítani az olvasókat arra, hogy a kórházak „veszélyes” helyek. Megnyugodhatunk: most sem ejtette a témát. Jólesően ismerős borzongás, amikor az üzlet rátelepszik a gyógyításra. Rengeteg történet kering igazi sarlatánokról, akik orvosnak adják ki magukat. Ez a könyv viszont nem csak róluk szól, hanem az egészségügyi rendszer valóságos, aktuális problémáival is foglalkozik. Kőkemény társadalomkritikai alkotás, egyszerre tükrözi az emberélet, mint érték devalválódását, az egyén elveszettségét, a rendszerbe vetett hit megingását, a teljes kiszolgáltatottság érzését. De a végén érezzük, hogy a szemünk előtt pergő történet nem volt más, csak üres szájtépés. Érezhető, hogy Cook mennyire biztos kézzel „tartja a gyeplőt”, a cselekmény elbeszélése erőteljes, dagad az energiától, és ez nagyon jó, hiszen a történetből adódóan, egy tehetségtelenebb író kezei alatt könnyen egy depressziós, unalmasan szürke nyögvenyelősbe fulladhatott volna. Leginkább az amerikai sorozatokra emlékeztető, sodró, pörgős történetmesélése most is működik, a „Sarlatánok”- kal pedig semmit sem engedett az eddig megszokott színvonalból.

2 hozzászólás
>!
bokrichard 
Robin Cook: Sarlatánok

Cook bácsi rövid időn belül a második könyvével állt elő, ami számomra meglepő. Az előző után félve, mégis izgatottan vettem kezembe ezt a könyvet, és, bár csak a közepe felétől, de azt kell, hogy mondjam, hogy üdítően kellemes meglepetés, mennyire jól is sikerült ez.
Ami Kingnek Maine, vagy Picoultnak New Hampshire, az Cooknak a Bostoni kórház. Állandóan történnek a turpisságok, kerülnek elő a simlis dokik, épp, hogy csak kevesebb dolog zajlik itt, mint a Csillagvirág klinikán. Spoiler nélkül elég nehéz bármit is mondani, de a könyv a lobbi, valamint a mai kor informatikai vívmányainak hátrányaival, szélesebb körben az emberi természetről próbál valami mait, valami újat mondani. És ez totális sikerrel jár. Attól függetlenül, hogy az eleje nekem elég semleges, mondhatni unalmas (erős kifejezés) a végére szinte letehetetlenné vált, annyira beindult minden. Noah teszetoszaságát részben tolerálni tudtam, talán, mivel a kórházi nagykutyák miatt némileg kényszerhelyzetben cselekedett, de bizonyos részeknél teljesen értelmetlenül húzta be fülét-farkát, ami viszont tényleg idegesítő. Ami még kisebb problémám, az a vége, aki olvasta, az talán megérti, kissé összecsapott lett.
Mindazonáltal ég és föld az előző és a mostani könyv közötti különbség, ami reményt ad a folytatásra.

>!
misszi68
Robin Cook: Sarlatánok

Nagyon izgi volt. :O) De végül is Cooktól mi más várna az ember? :O)))

>!
Constanze089
Robin Cook: Sarlatánok

Kellően izgalmas, jó kis olvasmány volt! Meghozta a kedvet egy újabb Cook sztori olvasásához. Egyetlen problémám az volt, hogy a főszereplő elég haloványra sikeredett, kerülhetett volna belé több élet és spiritusz; néha szerettem volna megragadni a vállát és megrázni, hogy „hahó, taposs már egy kicsit a gázra!”.

>!
Martinaa
Robin Cook: Sarlatánok

Őszintén nem tetszett ez a könyv. Az egyetlen izgalmas rész az előhang volt, ami eléggé rossz arány egy kb 400 oldalas könyvhöz.
A főszereplő Noah ritka gyenge jellem és emellé még irritáló személyiség is párosul, alig bírtam elviselni.Ava London egy okos művelt nő, de olyan gyerekes felfogása van az életről, hogy csak pislogtam.
Összességében egyáltalán nem szerettete meg magát ez a könyv, a háromnegyede teljesen felesleges szócséplés volt


Népszerű idézetek

>!
mate55

Ami egyesek szemében probléma, az másoknak lehetőség.

211. oldal

>!
mate55

Egy beteges önimádó előtt a látszatát is kerülni kell, hogy bármiért hibáztatjuk.

145. oldal

>!
bokrichard

A Föld tengelyferdeségének köszönhetően június 27-ik napjának hajnala korán beköszöntött a massachusettsi Bostonban, éles ellentétben a sötét téli reggelekkel, amikor a nap lapos ívet ír le a déli égbolton.

(első mondat)

>!
gesztenye11 

Csakis a szabadságérzetért. A virtuális világ legnagyobb előnye és szépsége a névtelenség. Egy kitalált névvel az ember azt kezd, amit csak akar. Biztosan hallottad már: Az interneten senki se tudja, ha papagáj vagy.

149. oldal, 11. - Július 8., szombat, 19,39

>!
gesztenye11 

– Igazán? – vigyorodott el gúnyosan Mason. – Akkor hadd emlékeztessem valamire. Bruce Vincent élt és virult, amíg maga be nem rontott, mint egy francos felmentő sereg, hogy feltrancsírozza. Ebből pedig az következik, hogy mégis maga volt az, aki megölte a pácienst.

72. oldal, 1. könyv - 3. - Július 1., szombat, 9,27

>!
gesztenye11 

– Mit értesz közösségi média alatt? A Facebookot?
– Az egész palettát: Facebook, YouTube csatorna, Snapchat, Twitter, Instagram, Tumblr, Pinterest – amit csak akarsz. Legtöbbet a Facebookon lógok, az tökéletesen passzol hozzám. Az igazat megvallva, a közösségi média az igazi terepem. Tizenévesként, még a kilencvenes évek végén a Sixdegreesen és az AOL Instant Messengeren szocializálódtam, ami így visszatekintve, kész katasztrófa volt. Teljesen rákattantam és nem a jó értelemben. Ma már csak az izgat, hogy kikapcsolódjak és fent legyek. Lenyűgöz, hogy annyi emberrel állok kapcsolatban. Szerintem ez a kultúra igazi motorja.

115. oldal, 8. - Július 7., péntek, 20,15


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathy Reichs: Hétfő csont nélkül
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Lars Kepler: A bosszúálló
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Réti László: Kaméleon
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Don Winslow: Drogháború