Sarlatánok 29 csillagozás

Robin Cook: Sarlatánok

Robin ​Cook, az orvosi thriller koronázatlan királya ezúttal is letehetetlenül izgalmas regénnyel lepi meg régi és új rajongóit.

Dr. Noah Rothauser a világ egyik leghíresebb egyeteméhez tartozó egészségügyi központ, a Boston Memorial Hospital frissen kinevezett vezető sebészrezidense. Napi szinten ő irányítja a sebészeti osztályt, ő állítja össze a műtéti rendet és ő foglalkozik az orvosi műhibákból eredő halálesetekkel is. Fényes karrier vár rá a jövő csúcstechnikájával, hibrid műtőkkel felszerelt oktató kórházában, mígnem egy nap meghal egy makkegészséges ember, akire csupán rutinbeavatkozás várt. Noah arra gyanakszik, hogy a hibát a nőfaló dr. Mason követte el, a BMH híres, egocentrikus sztársebésze, aki persze a fiatal aneszteziológusra, Ava doktornőre akarja hárítani a felelősséget. Aztán újabb halálesetek történnek, és miközben Noah-nak minden kollégáját ellenőriznie kell, kiderül, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. A doktor végül állását, majd személyes… (tovább)

Eredeti mű: Robin Cook: Charlatans

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Geopen, Budapest, 2018
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724435 · Fordította: Babits Péter

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Robin Cook: Sarlatánok

Cook nem tagadja, hogy regényei nem minden esetben tökéletesek, de a krimi adta lehetőségekkel igyekszik a közvélemény érdeklődését felkelteni olyan aktuális témák iránt, amelyekről az átlagember a mindennapokban kevés információhoz jut. A könyveinek egyik nem titkolt célja megtanítani az olvasókat arra, hogy a kórházak „veszélyes” helyek. Megnyugodhatunk: most sem ejtette a témát. Jólesően ismerős borzongás, amikor az üzlet rátelepszik a gyógyításra. Rengeteg történet kering igazi sarlatánokról, akik orvosnak adják ki magukat. Ez a könyv viszont nem csak róluk szól, hanem az egészségügyi rendszer valóságos, aktuális problémáival is foglalkozik. Kőkemény társadalomkritikai alkotás, egyszerre tükrözi az emberélet, mint érték devalválódását, az egyén elveszettségét, a rendszerbe vetett hit megingását, a teljes kiszolgáltatottság érzését. De a végén érezzük, hogy a szemünk előtt pergő történet nem volt más, csak üres szájtépés. Érezhető, hogy Cook mennyire biztos kézzel „tartja a gyeplőt”, a cselekmény elbeszélése erőteljes, dagad az energiától, és ez nagyon jó, hiszen a történetből adódóan, egy tehetségtelenebb író kezei alatt könnyen egy depressziós, unalmasan szürke nyögvenyelősbe fulladhatott volna. Leginkább az amerikai sorozatokra emlékeztető, sodró, pörgős történetmesélése most is működik, a „Sarlatánok”- kal pedig semmit sem engedett az eddig megszokott színvonalból.

2 hozzászólás
>!
bokrichard
Robin Cook: Sarlatánok

Cook bácsi rövid időn belül a második könyvével állt elő, ami számomra meglepő. Az előző után félve, mégis izgatottan vettem kezembe ezt a könyvet, és, bár csak a közepe felétől, de azt kell, hogy mondjam, hogy üdítően kellemes meglepetés, mennyire jól is sikerült ez.
Ami Kingnek Maine, vagy Picoultnak New Hampshire, az Cooknak a Bostoni kórház. Állandóan történnek a turpisságok, kerülnek elő a simlis dokik, épp, hogy csak kevesebb dolog zajlik itt, mint a Csillagvirág klinikán. Spoiler nélkül elég nehéz bármit is mondani, de a könyv a lobbi, valamint a mai kor informatikai vívmányainak hátrányaival, szélesebb körben az emberi természetről próbál valami mait, valami újat mondani. És ez totális sikerrel jár. Attól függetlenül, hogy az eleje nekem elég semleges, mondhatni unalmas (erős kifejezés) a végére szinte letehetetlenné vált, annyira beindult minden. Noah teszetoszaságát részben tolerálni tudtam, talán, mivel a kórházi nagykutyák miatt némileg kényszerhelyzetben cselekedett, de bizonyos részeknél teljesen értelmetlenül húzta be fülét-farkát, ami viszont tényleg idegesítő. Ami még kisebb problémám, az a vége, aki olvasta, az talán megérti, kissé összecsapott lett.
Mindazonáltal ég és föld az előző és a mostani könyv közötti különbség, ami reményt ad a folytatásra.

>!
Lish P
Robin Cook: Sarlatánok

Ez ismét egy jó orvosi krimi volt, tipikus Robin Cook könyv, még ha ugyanaz a sablon is, mint amit nála már megszokott az olvasó, ez mindenképpen a jobb regényei közül való. Lehet azért is, mert a mai korban játszódik, és a Robin Cook könyvekhez képest modern :) Mert ugye ő elég régóta ír ebben a műfajban (idén 78 éves!), nyilván azóta mind az orvosi, mind az egyéb technológiai környezet hatalmas fejlődésen ment keresztül. Szerintem dicséretes, hogy nem ragadt meg a ‘80-as, ‘90-es években, és ez nem csak annyit tesz, hogy van mobiltelefon meg Facebook a könyvében, hanem orvosi részről is képben van az újításokkal, és be is mutatja ezeket laikusnak is érthetően. (Ha valaki nem tudná, ő eredeti foglalkozását tekintve orvos, úgyhogy biztosan nem szamárságokat ír le, amikor a kórházi jeleneteket követhetjük.) Lehet, hogy a karakterek és a cselekmény nem hoz akkora változást az újabb és újabb könyveiben, de szerintem neki nem is ez a célja. Hanem inkább az, hogy az éppen aktuális témában, amire felépítette a sztorit, elindítson egy gondolatmenetet az olvasó fejében. Szerintem nagyon érdekes témát vetett fel most is (a közösségi média térnyerése, a mai világ sarlatánjai, étrendkiegészítős lobbi, stb.), ezek tényleg aktuális dolgok, amiken lehet rágódni. Állást csak az utószóban foglal röviden, én nagyrészt egyet is értek vele.
Összefoglalva: ez nem egy körömlerágós történet, ennek ellenére igenis érdekes, vannak benne izgalmas részek a kiszámíthatósága ellenére is. Mondhatni szokásomhoz híven a történet legvége nekem kevés, de már megszoktam, hogy ő így ír. Én szeretem Robin Cook könyveit, ha orvosi krimit akarok olvasni, biztosan tőle veszek elő könyvet :) Én bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik ismerkednének a műfajjal, de a régebbi könyvei között is lehet találni nagyon jókat.

>!
misszi68
Robin Cook: Sarlatánok

Nagyon izgi volt. :O) De végül is Cooktól mi más várna az ember? :O)))

>!
Szencsike MP
Robin Cook: Sarlatánok

Ismét egy érdekes témát dobott be Cook: közösségi média illetve a sarlatánok szerepe.
Cook ugyan csak a végén foglal állást, a sztoriban inkább csak bedobja az ötletet. A közösségi média ellen/mellette már számtalan helyen állást foglaltak, Cook se mondott újat, inkább csak továbbgondolásra készteti az olvasót. Amit a sarlatánokról és az orvosképzésről ír, az már sokkal valódibb. Hány sztori került napvilágra, hogy egy-egy orvos hamis diplomával dolgozik, és függetlenül attól, hogy milyen szakember, ez ijesztő. Az egyre gyorsabban fejlődő tudományos és technológiai felfedezések miatt az orvostudományi képzést is érdemes átgondolni, de mivel ez tipikusan olyan terület, ahol a szakmai hagyományoknak nagy a szerepe, nem biztos, hogy azonnali lesz a változás, főleg ha csak a könyvben bemutatott kórházi hierarchiát nézzük.
A levonást a befejezés miatt kapta, túl egyszerű lett, vagyhát nem is tudom, nem ezt vártam volna Noah-tól, hogy annyiben hagyja az ügyet. Az egész olyan fura, sajnálom, hogy nem sikerült ezt tovább vinni, mert Vad Billnek nagyon is igaza volt Avával kapcsolatba, de úgy tűnik ezt már sose tudja meg.

>!
voltam
Robin Cook: Sarlatánok

Úgy tűnik, Cook kezd visszatalálni régi önmagához. Ahhoz a Robin Cookhoz, aki méltán lett az orvosi krimi koronázatlan királya. Az első 430 oldal szinte tökéletesre sikeredett. Na igen! A dolgok szépséghibája éppen az, hogy a könyv 430 oldal. Voltak benne látszólag teljesen feleslegesen beindított szálak és volt benne egy nagyon aktuális, nagyon mai történet, ami rengeteg lehetőséget rejt magában. Szerencse, hogy az írót Robin Cooknak hívják, mert így sikerült megúsznia egy – tulajdonképpen a végéig – izgalmas történettel, amelynek során – ismerve az író korábbi munkásságát – joggal remélhettük, hogy egy remekül felépített és befejezett(!) krimit fogunk kapni. Nos nem. Az előző (Hibridóma) regényéhez hasonlóan ennek sincs vége. Számtalan, jobbnál-jobb befejezés lehetősége rejlik a történetben, de a mester egyikkel sem kívánt élni. Elfáradt volna? Nem hiszem. Egyszerűen nem értem. Még 100-150 oldal és egy csillagos ötös krimi keletkezhetett volna. Így csak egy erős közepes. Sajnálom. Ettől persze még jó volt és talán csak a 'cook'-i mércével 4-es, mert a történet nagyon aktuális, nagyon valós. A digitális, virtuális valóság egy újabb árnyoldalára(?) irányítja a figyelmet. Érdemes elolvasni és ki-ki gondolja tovább saját fantáziája segítségével. Lehet, hogy a szerző is ezt szerette volna elérni a befejezés hiányával.

>!
gizad
Robin Cook: Sarlatánok

Ez valahogy nem volt az igazi. Az elején igen megszenvedtem vele, a cselekmény nagyon lassan indul be, kb. a felétől. Innen viszont már egész szépen kitalálható és borítékolható a végkifejlet, egy-két apró momentumot leszámítva. Úgy érzem, az egész könyvben a legizgalmasabb és legérdekesebb rész a fülszövegben is említett halálesetek voltak. Egyébként nem is nagyon történik más, mint amit a fülszöveg leírt. A szereplők olyan semilyenek. Ava idegesített a gyerekes felfogásával, Noah meg amolyan papucs félének tűnt. Dr. Mason pedig nem szerepel olyan sokat, hogy igazán utálni lehessen. Csak egy megsavanyodott, nagyképű, piperkőc valaki, semmi több.
Érdekes volt modernizált Cookot olvasni, de ettől ő tudott jobbat is.

>!
Andi_ca
Robin Cook: Sarlatánok

Sajnos három csillagnál többet nem tudtam adni ennek a könyvnek. Nem volt sem túl érdekes, sem túl izgalmas, se m pedig átütő. Az elején szó szerint szenvedtem, olyan részletességgel van leírva , hogy a főszereplő éppen mit csinál. Talán a közepétől indul be a cselekmény, de senki ne várja, hogy majd lerágja a körmét az izgalomtól. A vége is teljesen kiszámítható, olyan semmilyen. Régen nagyon szerettem Robin Cook könyveit, de mára megfakult, ez a könyve pedig kifejezetten jellegtelen lett.

>!
Klalli
Robin Cook: Sarlatánok

Ez egy jól megírt, gyenge regény.
A sztori vékonyka (a tartalomismertető kb. el is spoilerezi), a karakterek hiteltelenek, a paródiáig eltúlzottak.
Kriminek unalmas, tanmesének nevetséges, szociográfiának felszínes. Az tény, hogy olvastatja magát, arra kiválóan alkalmas, hogy az ember elnyammogja egy hosszabb vonatút során, vagy egy esős hétvégén, de túl sok szellemi táplálékra ne számítsunk..
Régebben nagy rajongója voltam Cooknak, ez a könyv iszonyatos csalódás volt.

>!
Martinaa
Robin Cook: Sarlatánok

Őszintén nem tetszett ez a könyv. Az egyetlen izgalmas rész az előhang volt, ami eléggé rossz arány egy kb 400 oldalas könyvhöz.
A főszereplő Noah ritka gyenge jellem és emellé még irritáló személyiség is párosul, alig bírtam elviselni.Ava London egy okos művelt nő, de olyan gyerekes felfogása van az életről, hogy csak pislogtam.
Összességében egyáltalán nem szerettete meg magát ez a könyv, a háromnegyede teljesen felesleges szócséplés volt


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Ami egyesek szemében probléma, az másoknak lehetőség.

211. oldal

>!
mate55 

Egy beteges önimádó előtt a látszatát is kerülni kell, hogy bármiért hibáztatjuk.

145. oldal

>!
bokrichard

A Föld tengelyferdeségének köszönhetően június 27-ik napjának hajnala korán beköszöntött a massachusettsi Bostonban, éles ellentétben a sötét téli reggelekkel, amikor a nap lapos ívet ír le a déli égbolton.

(első mondat)

>!
gesztenye11

Csakis a szabadságérzetért. A virtuális világ legnagyobb előnye és szépsége a névtelenség. Egy kitalált névvel az ember azt kezd, amit csak akar. Biztosan hallottad már: Az interneten senki se tudja, ha papagáj vagy.

149. oldal, 11. - Július 8., szombat, 19,39

>!
gesztenye11

– Igazán? – vigyorodott el gúnyosan Mason. – Akkor hadd emlékeztessem valamire. Bruce Vincent élt és virult, amíg maga be nem rontott, mint egy francos felmentő sereg, hogy feltrancsírozza. Ebből pedig az következik, hogy mégis maga volt az, aki megölte a pácienst.

72. oldal, 1. könyv - 3. - Július 1., szombat, 9,27

>!
gesztenye11

– Mit értesz közösségi média alatt? A Facebookot?
– Az egész palettát: Facebook, YouTube csatorna, Snapchat, Twitter, Instagram, Tumblr, Pinterest – amit csak akarsz. Legtöbbet a Facebookon lógok, az tökéletesen passzol hozzám. Az igazat megvallva, a közösségi média az igazi terepem. Tizenévesként, még a kilencvenes évek végén a Sixdegreesen és az AOL Instant Messengeren szocializálódtam, ami így visszatekintve, kész katasztrófa volt. Teljesen rákattantam és nem a jó értelemben. Ma már csak az izgat, hogy kikapcsolódjak és fent legyek. Lenyűgöz, hogy annyi emberrel állok kapcsolatban. Szerintem ez a kultúra igazi motorja.

115. oldal, 8. - Július 7., péntek, 20,15


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathy Reichs: Ne törj csontot
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
J. D. Barker: A negyedik majom
Stephen King: A két halott lány
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Stephen King: Tortúra
Dennis Lehane: Viharsziget