Járvány 81% 262 csillagozás

Második próbálkozásom Cook doktorral, kicsit jobban vettem az akadályokat :)
Az alaptörténet jól kitalált, bár nem túl bonyolult, a cselekményváz nagyon emlékeztetett a Kómáéra: A főhősnő és a két férfi karakter akik között vacillálspoiler. Az orvosi szakmai részéhez nem tudok hozzászólni, de elég hitelesnek tűnt.
Összességében élvezhető akció – orvosi krimi.

Harmadjára vagy negyedjére olvastam végig ezt a könyvet.
Már először is nagyon tetszett, Cook legkiemelkedőbb művei közé tartozik (a Kóma, Láz és Szfinx mellett).

A bevezetés szuper lett, egy pár oldalon keresztül visszatérhettünk az első járvány idejére, és borzongva olvastam, hogy mi történhetett ott. Tudjuk, hogy Afrikában nem túl jó az orvoslány és a fertőtlenítés, de akkor is megdöbbentő olvasni, hogy azért tud elterjedni egy járvány, mert ugyanazt a tűt használják, fertőtlenítés nélkül.

Aztán vissza a modern korba. Melissa karaktere szerintem átlagosra sikerült, nem volt se túl kiemelkedő, se túl rossz. Olyan közepes lett. Kicsit soknak éreztem, hogy egyszerre három pasinak tetszik, és három akar vele összejönni.
Cyrill karakterénél azt éreztem, hogy ő nem lehet rossz ember, és valahol legbelül ő jó ember.
Fura volt olvasni, hogy ennyire ki lett élezve a női orvos helyzete egy férfi szakmában. Persze nyilván azért, mert a könyv 30 éves, de akkor is nagyon érdekes a mai világban azt olvasni, hogy ekkora jelentősége volt annak, hogy valaki nő. Ilyen nehéz volt elhelyezkednie, és tiszteletet kapnia.

Maga a történet egy szokásos Cook könyv, egy társadalmi kérdést tár elénk, miközben egy izgalmas krimit olvasunk. Aki olvasta a könyvet, az tudja mi a kérdés. És 30 év távlatából nem akarom mondani, hogy igaza lett, de szerintem eljutott mára oda a tudomány, hogy ez a történet bármikor megtörténhetne, ma is.

Hátborzongató.

A kilencvenes években nagy Cook rajongó voltam. Aztán ahogy @dianna76 -al kitárgyaltuk, az idő elszállt, az írás meg megmaradt – de már csak a polcokon. Cook elmúlt, jöttek a helyébe mások. Most @anglee lutri kihívására mégis újra kézbe került. Bemelegítésnek nemrégiben néztem meg a Vírust (Outbreak, 1995), ami nagyon hasonlóan dolgozza fel a témát.
Furcsa volt újra orvosi krimit olvasni, elszoktam tőle, mégis jó élménnyel zártam. Bár Marissa karaktere és fel-fellobbanó szerelmi négyszöge olykor idegesített, de alapvetően egy jó és izgalmas sztori. Nyilván mai fejjel kiszámítható, nem értek benne meglepetések, nem volt rajtam a frász, hogy te jó ég, most mi lesz, de ettől függetlenül olvastatta magát. Azt mondanám, hogyha valaha forgattad Cook könyveit és szeretted Dustin Hoffman Vírusát, akkor érdemes kézbevenni. Egyéb esetekről nem tudok objektíven nyilatkozni.

Gyorsan lehetett haladni ezzel a könyvvel, mert izgalmas, fordulatos és végig történik valami, ami fenn tartja az érdeklődést. Aki olvasott már Cook-tól az tudja. nagyjából mire számíthat, hasonló sémára épül, mint az eddigi könyvei, ennek ellenére engem lekötnek és ez is nagyon tetszett. Viszont, ahogy már megszoktuk, az író sajnos nem tudja lezárni a történeteit, 370 oldalig izgalmas, és nem tudod, hogy fog végződni, majd a maradék 12 oldalban lezárja az egészet egy olyan fordulattal, ami elég hihetetlennek tűnik számomra, de persze nem magyaráz meg semmit, ez van és kész, vége. Ez miatt sajnos ez is egy csillag mínuszt érdemel. Sajnálom, igazán megérdemelt volna egy jobb befejezést.

Az ebola tipikusan az a vírus, amiről szuper „járványos” könyvet lehet írni (amit meg is tettek már páran). Itt sem volt ezzel semmi baj. Inkább Marissával voltak gondjaim. Nem ilyen egy járványfelügyelő spoiler… Az elhivatottsága is csak a közepe táján jött meg. Túl sokszor volt szerencséje, túl sok volt maga a csaj is és erőltetettnek éreztem mindent vele kapcsolatban úgy a felétől. Tökre kitalálható a végkifejlet, nem is értem, hogy ő maga miért nem jött rá. :D Amúgy meg csúnya dolog több vasat tartani a tűzben, és ki is használni a másik vonzódását önös érdekből. A laborba való ki és bejutás is sokszor abszurd volt….. Szóval másik karaktert ide. :P

Woow!
Az eddigi legpörgősebb könyv amit Cook-tól olvastam. Annak ellenére, hogy nem volt bonyolult, és nagyon kiszámítható volt a végkifejlet, folyamatosan fent tartotta a figyelmemet, jó volt, hogy néha az „ellenség” gondolatait is megmutatta, így még nagyobb feszültséget teremtett. Azért meg kell hagyni Marissa elég belevaló nő, ügyesen helyt tudott állni, a fél csillag levonást azért kapta, mert minden nagyobb szerepet játszó pasasra ÚGY is gondolt, és ettől picit ribis lett.
Jó kis könyv ez.

Robin Cook most is hozza a formáját. Érdekes orvosi krimi, a fertőzések terjedésének leírása jó volt és a végére teljesen felpörgött a cselekmény. A „romantikus” szál gyengére sikeredett, ennél azért többre is képes Cook.
off

Nem ez volt az első orvosi krimim, nem is az első Cook könyvem. De úgy tűnik, mára hozzá edződtem az ilyen krimikhez, mert az első pár oldal után átláttam ki a fő gonosz, és ki a hűséges jó barát.
Igazából idegesített a főszereplő, annyira buta és naiv, ami nem illik egy orvoshoz.Ezt a történetet jobb ha az ember a tévében nézi.

Hűűű haaaa hát tényleg nem semmi ez a könyv! Ahhoz képest hogy a hetvenes évek végén játszódik meglepően,sőt számomra ijesztően aktuális.

a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnő történetben, sajnos azt kell mondjam, kissé csalódtam. a kóma volt az első, amit olvastam az írótól és úgy gondolom, azzal kicsit magasra tettem a lécet, ugyanis ez sajnos a nyomába sem ért annak az izgalomnak, amit akkor átéltem.
a könyv jól indult és kábé a feléig egészen élvezhető is volt. a második felében a főszereplő, Marissa, engem annyira idegesített, hogy alkalmanként nem igazán bírtam egy fejezetnél többet olvasni. szinte az utolsó oldalakban kapunk választ a felmerülő kérdésekre (és előbukkan néhány váratlan csattanó is), így még az olyanok is végigolvassák, akiknek nem feltétlen nyerte el a tetszését a cselekmény, de mégis kíváncsiak. ez velem sem volt másképp.
orvosi krimi, vagy valami olyasmi. én úgy mondanám, hogy 20% szakmaiság és 80% okfejtés és nyomozás. nálam ez egy kicsit kedvezőtlen arány, lehetett volna balanszban a kettő, úgy akár egy jó könyv is lehetne.
meg kell említenem azokat az elgépeléseket és szerkezeti hibákat, amikbe szinte minden oldalon belebotlott a szemem és minden alakommal megbotránkoztam rajtuk. engem felettébb bosszant, ha hibát találok egy könyvben. egy, kettő, de még három is oké. na de ami ebben a kiadásban van, az sokkal több az elnézhetőnél.