Hibridóma 40 csillagozás

A végzetes sejt
Robin Cook: Hibridóma

A ​Kóma 21. századra újragondolt története az orvosi krimik koronázatlan királyának tollából

Lynn Peirce negyedéves medika a dél-karolinai Mason-Dixon Orvosi Egyetemen. Egészen addig úgy érzi, hogy sínen van az élete, amíg egyébiránt egészséges barátján kisebb térdműtétet nem hajtanak végre az egyetem oktatókórházában. Carl nem ébred fel az altatásból, és az MR-vizsgálat az agyhalál beálltát igazolja.
Lynnt végtelenül elkeseríti a fiú állapota, és válaszokat kíván kapni a kérdéseire. Meggyőződése, hogy több van e mögött a történet mögött, mint amennyit a kórház vezetői elismerni hajlandók. Valamennyi Mason-Dixon-beli forrását – beleértve kezdetben vonakodó évfolyamtársa, Michael Pender segítségét – igénybe véve, elszántan bizonyítékot akar találni rá, hogy orvosi mulasztás történt.
Ám aminek a nyomára jutnak, az még a műhibánál is zavarba ejtőbb. A Middleton Healthcare tulajdonában lévő kórházakban – és közéjük tartozik a Mason-Dixon Orvosi Központ is –… (tovább)

Robin Cook: Host

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
I.P.C., Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636356262 · Fordította: Vitális Szabolcs

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Hát… Amit most fogok írni, az lehet, hogy kissé kaotikus lesz, de úgy érzem, a vélemény frissen az igazi. :)

Kezdeném talán azzal, ami a borítón szerepel: „A Kóma 21. századra újragondolt története az orvosi krimik koronázatlan királyának tollából.” Elemezzük a mondatot, különös hangsúlyt fektetve az elejére, mert a mondat második felét én nem cáfolom. A kóma c. könyvével való hasonlóság kétségtelen, hogy nem csak az –óma szóvégben nyilvánul meg. Aki olvasta azt a könyvet, és utána ezt, talán észreveszi, hogy ez effektíve koppintás! Hiába lövi le tehát a borító eleje ezt a tényt, az olvasó kénytelen-kelletlen fogja tapasztalni, hogy tényleg nincs sok új a nap alatt. spoiler

Szóval itt elássa magát az egész, hacsak nincs olyan átütő erő és feszültség, mint elődjében. Nem tudom, hogy csak a hatalmas karácsonyi étel áradat ejtett „kómába” (direkt így akartam mondani), de a fent említett érzések csak az utolsó negyedében jöttek meg számomra a könyvben. Addig annyira vontatott, lassú volt a tempó, hogy magamhoz képest is alig haladtam vele. A karakterekkel nekem nem volt problémám, bár a Michael rasszáról elejtett megjegyzéseket kicsit furcsálltam. Számomra teljesen oké, hogy valaki fekete, de az indokolatlan kihangsúlyozást nem értem. A bérgyilkosok egyszerre voltak vérprofik, és helyenként esetlenek, nekem valahogy ez a dolog teljesen bejött. A végén, amikor összeáll a medikákban is a miért (egyébként az olvasó számára sokkal kevésbé rejtélyes a történet), akkor hirtelen sci-fi szerű jelenetekkel érkezik meg a várva várt izgalom. De azért ezzel a teljesítménnyel messze nem vagyok elégedett.

Cook bácsi 75 évesen próbált valamit alkotni, úgy, hogy közben megmarad a gyökereknél, nekem ez a modernebb írásmódú Mobil-hoz vagy a Nano-hoz képest elég kevés (pedig ez utóbbit sokan lehurrogták). A függővég valamit sejtett a végén, talán lesz még folytatás is? Ha igen, akkor dacára a kemény kritikának, el fogom olvasni, mert szeretem az írót.

Ui.: Az előszót nem nagyon tudtam hova tenni, ha valaki elmagyarázná nekem a jövőben, hálás lennék! (lehet én vagyok a hülye)

2 hozzászólás
Szencsike P>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Kóma 2.0! Olvasható, izgalmas, látványos, hozza a szokásos Cook-stílust, a jól megszokott, bár néha túlbonyolított összeesküvéssel.

Dors_Peabody>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Kamaszkorom, fiatal felnőtt korom egyik legkedveltebb írója volt Robin Cook. Emlékszem, hogy irodalom órán (micsoda barbárság!!!!) a pad alatt olvastam az Agymosást és csak a csengetés térített magamhoz, hogy jé: vége az órának. Aztán jó pár év eltelt Cook nélkül. Most belefutottam a könyvtárban ebbe az új kötetbe. Gondoltam itt az alkalom újra elővenni a régi kedvencet. De nekem ez csalódás volt. A négy csillag szerintem csak a nosztalgia miatt áll meg. Vagy Cook ezen regénye nem jó, vagy az én izlésem változott erősen (esélyes), de ez a történet nem jó. Nem kötött le,nem tudta felkelteni az érdeklődésemet, nem volt izgalmas, a főszereplőket nem szerettem, idegesítettek és számomra színtelenek is voltak. Bárki szeretne Cookot olvasni, ne ezzel kezdje. Továbbra is hiszem, hogy Cook regényei nagyon jók, bátran ajánlom a krimikedvelőknek. De nem ezt.

duby>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Nem véletlen, hogy Robin Cookot tartják az orvoskrimi koronázatlan királyának. Érdekfeszítő, letehetetlen könyv. Ahogy már többen is említették bennem is felmerült a de ja vu érzés és azonnal a Kómára asszociáltam. A Hibridóma valóban annak XXI. századi modern változata. Hajnali fél kettőkor fejeztem be a könyv olvasását, mivel a vége felé annyira felpörögtek az események, hogy nem bírtam abbahagyni.

voltam>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

A szerző ezen regénye is ékes bizonyítéka annak, hogy az elmúlt durván negyven év során nem véletlenül forrt össze elválaszthatatlanul Robin Cook neve és az orvosi krimi műfajának fogalma.
Igaz, a Kóma c. könyvet nem manapság olvastam és a belőle készült filmet sem mostanában láttam, mégis a Hibridóma olvasása közben folyamatosan deja vu érzésem volt. Igen, mondhatjuk, hogy a Hibridóma nem más, mint a Kóma „ráncfelvarrt” változata, de ezt a szerző is nyíltan felvállalta. Lynn Pierce személyében folyamatosan visszaköszön Susan Wheeler. Ez azonban egyáltalán nem baj. Cook bebizonyította, hogy közel a 80-hoz is tud aktuális lenni. Sikerült letennie az asztalra egy olyan regényt, amellyel igazolta, hogy bár időről-időre akadnak szép számmal trónkövetelők, azért még mindig őt illeti meg az orvosi krimik mesterének trónja.
A Kóma ismeretében feltétlenül, de szerintem nélküle is lehetett tudni, hogy miként alakul a főszereplő sorsa, de ennek ellenére egy izgalmas, eseménydús krimivel örvendeztetett meg a szerző. A végén kicsit fennmaradó hangsúly egy esetleges folytatás ígéretét rejti magában.

Irongirlvatera>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Egy kicsit vontatott volt nekem a könyv a korábbiakhoz képest, de érdemes elolvasni.

Emí_Lia_Szuperák>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Ez is egy remekmű számomra mint az összes Cook könyv.

Constanze>!
Robin Cook: Hibridóma

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt

Harmadik olvasmányom egymás után Cook-tól, s bár ez a történet nem ragadott el annyira (nem feltétlenül a könyv hibája…), mint reméltem, az írót továbbra is nagyra tartom, a műfaj legjobbja! Olvasmányos, gördülékeny sztori, nincs benne felesleges időhúzás, minden lépésről-lépésre, jól van felállítva, a vége kellően pörgős, izgalmas.
A „Kómát” még nem olvastam, de klasszikus lévén, nem fogom kihagyni!


Népszerű idézetek

gesztenye11 >!

– Hogy érted azt, hogy mi, sápadt arcú? – Ez volt a poénja az egyetlen viccnek, amit tényleg humorosnak talált azok közül, melyeket Ronald Metzner mesélt az orvosi alatt.A vicc egy rangerről szólt, aki bennszülött társa, Tonto oldalán betéved egy szurdokba. Vérszomjas indiánok bukkannak fel, hogy megskalpolják őket. A ranger megjegyzésére – „Úgy látom, nagy bajban vagyunk!” – Tonto válasza volt a poén.

134. oldal - 13. fejezet

Robin Cook: Hibridóma A végzetes sejt


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Tess Gerritsen: A sebész
Danielle Girard: Kimetszett igazság
Leslie Alan Horvitz: Szinbio
Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból
Jane Shemilt: Bűnbeesés
Stephen King: A halálsoron
Don Winslow: A kartell
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Dan Wells: Nem akarlak megölni