Haláltusa 74% 66 csillagozás

Először is, szeretnék egy kicsit az érzéseimbe bele menni, aztán majd jöhet a könyv értékelése is.
Szóval érzések.
Nagyon, de nagyon sajnálom azt, hogy amikor gyerekként elindultam az olvasás útján (10-14 évesen) nem volt MOLY. Vagy ha volt is, én nem ismertem. Mert annyira, de annyira szeretném elolvasni, hogy akkor mit gondoltam. Hogy akkor mit éreztem, amikor olvastam a könyvet. Nekem Cook a legnagyobb kedvencem, maga a csoda. Viszont újra olvasva a könyvét, ami velem egyidős, sajnos nem tudom teljesen úgy értékelni mint 10 évesen.

Szóval értékelés.
Valahogy így visszaolvasva a könyveit, amit azért teszek, mert régen nem írtam róla értékelést, és úgy gondolom, hogy most itt az ideje „szakértői szemmel” belemenni.
Visszaolvasva rengeteg apró hibát fedezek fel. És rengeteg idegesítő hibát.
A karakterek kidolgozásával azt hiszem Cook bácsi egy kicsit bajban volt, hisz két annyira idegesítő embert hozott létre, akiket folyamatosan lapáttal csapkodtam volna. Sean egy borzalom. Ilyen férfi rengeteg van a világban, aki csak kihasználja a nőket, aki csak nevet rajtuk, akinek csak arra jók, hogy főzzenek és satöbbi. És ezzel a karakterrel nem tudtam azonosulni. Aztán jött Janet, aki meg az a tipikus karakter, aki rámászik a férfiakra, megfojtja, nem hagy neki szabadságot, nyomaszt és nyávog egyfolytában. Hát, őt se lehet szeretni az állandó hiszti miatt. A nyomozás kezdetekor viszont mind a ketten pozitív személyiség változáson mennek keresztül, hiszen feladják elveiket, félelmeiket, és ahogy tudnak próbálnak a másiknak segíteni.

A könyv végére szintén tudok egy kis kritikát felhozni, hiszen az üldözési mániát egy kicsit túlzásba vitte az iró, azzal hogy A üldözi B-t, C üldözi B-t, D üldözi C-t.

Összességében: A történet egyébként tetszett, az ötlet nagyon szuper, a kivitelezés is, csak két szerethetőbb karakter kellett volna.

Többedik R.C. regényem, és talán ez tetszett a legjobban eddig. Sean vakmerő zabolátlansága, meg szegény barátnője, akit mindenbe belerángatott ( és fordítva is ). Helyenként vicces is volt, és több szál is egymástól függetlenül futott és fejeződött be. Mindenesetre most kihagyok pár hónapot, mert azért helyenként eléggé egy kaptafa. A szakmai rész itt kicsit komolyabb volt, és talán kevésbé érdekes is.

Mit mondjak? Felejthető. A közepe táján annyira untam, hogy majdnem abbahagytam. Az alapötlet nem volt rossz, de a kivitelezés valahogy nem sikerült igazán…
Attól a mennyiségű szemforgatástól pedig, amennyit a női szereplők elkövettek, a sztori végére kocsányon kellett volna lógnia a látószervüknek…

Nem tetszett. Nem kötött le, és ami a legrosszabb, úgy elkalandozott közben a figyelmem, hogy a cselekményt csak részletekben tudom már most összerakni. Azt hiszem, az orvos-krimik nem nekem valók. :(

Kezdjük azzal, hogy a történet egy egészségügyi kürettel kezdődik, és ugyancsak egy állhatatos medikus a főszereplő (bár férfi), mint a Kómában.(Zárójelben jegyzem meg, hogy Cook szeret félmeztelen, fedetlen keblű, jó testű hölgyeket megtámadtatni – itt is, meg a Kómában is :D ). Aztán folytassuk azzal, hogy a történetben nincs csavar, mert azt az ember már a címből és az első fejezetből kitalálja, helyesen. Mivel a sztori nem túl erős, emelni kellett a tétet, egy pszichopata beiktatásával, akinek a gyilkolási módszere a Kómából már ismert. Számomra a főszereplő vezérlő elve (a kutatási vágy) nem olyan erős, hogy komolyabb törvényszegést kövessen el az ember, mint például betörés, hullagyalázás. Később, a gyanú felébredésekor már elfogadható lenne, de akkor már súlyosabb dolgok kerülnek terítékre.
Az orvosszakmai dolgok megértése nehézkes, a sztori egy jó közepes, a végkifejlet nem meggyőző, a némi humor emel egy kicsit a csillagozáson, de nem sokat.
Próbálom megnézni majd filmen is, de a leírás szerint úgy látom komolyabb változtatásokon esett át a történet, meglehet a javára. Majd kiderül.

Végzetes motivációból nem volt hiány, de maga a regény, tisztes iparosmunka. Jó volt, érdekes volt, kb. átlagos karakterekkel (Sean megmosolyogtatott a pofátlanságával, a kis barátnőjét néha túl soknak találtam, a főgonoszok sokkal érdekesebbek voltak), de kb. ennyi.

Kedvenc Robin Cook könyvem. Izgalmas nyomozás, szimpatikus karakterekkel.

Huszonöt éve olvastam először, akkor kétségkívül jobban tetszett. Tipikus Robin Cook regény, annak minden erényével és hibájával. A cselekmény végig eseménydús, de rendkívül kiszámítható. A főszereplő pedig Jack Stapleton előképének tekinthető minden tekintetben, ritkán vicces, inkább erőltetetten laza, de tőle működik a könyv. A történet végefelé már kicsit túlbonyolított és túlpörgetett; Benny Hill-show-szerűen kergetik egymást a szereplők, a főhőst a yakuza, akiket az ipari kém, velük párhuzamosan a főhősnőt a kéjgyilkos, akit pedig a biztonsági főnök. Ez némiképp túlzás, kevesebb érzésem szerint több lett volna. Minden kritika ellenére a Haláltusa kellemes kikapcsolódást biztosít, de nem hagy maradandó élményt. Azaz tipikus Robin Cook- könyv.

Lehúzás mesterfokon.

Tetszett