Halálfélelem 81% 165 csillagozás

Emlékszem, amikor először olvastam, akkor még nagyon az elején voltam az olvasási karrieremnek, nagyjából az első 5-8 olvasmányom között volt. Akkor nagyon tetszett.
Másodjára olvasva, már sokkal több könnyvel a hátam mögött, kicsit már unalmasabbnak éreztem, mert hát mégiscsak egy 1988-as könyvről van szó. Az azóta eltelt 35 év alatt pedig váloztak a könyvek izgalmi faktorai, és ami 1988-ban egyedi és izgalmas és borzongató volt, 30 év elteltével már nem biztos, hogy megüti azt a szintet, amit az új könyvek.

Harmadjára olvasva pedig, teljesen friss élményekkel, a kettő vélemény közé tenném be magam. Nem olyan izgalmas, mint első olvasásra, de nem olyan rossz, mint amennyire második olvasásra emlékeztem.

Cook első könyvei szerintem sokkal jobban el lettek találva, az újabb könyvei valahogy nem kapják el azt a fonalat, amit a régiek el tudtak.
Nagyjából emlékeztem a történésekre, és arra is, hogy ki volt a bűnös, viszont arra már nem teljesen hogy mi is volt az az óriási felfedezés, amire Alvin rájött. Izgalmas volt végigkísérni Jason kalandját, és tetszett, hogy két segítő nőt is kapott maga mellé. Valahogy hiányzott a Cooktól oly jellemző női lenézés, és ez tetszett is. Ő sajnos viszonylag sok könyvében, viszonylag sokszor jelenít meg buta női karaktereket, akikből aztán semmit se lehet kinézni, de most ebben a könyvben ezt helyretette. Bár itt is megjelent az első ránézésre csak egy egyszerű sztriptíztáncosnő, akit valóban általánosítva azonnal butácskának gondolunk, de a szájába adott mondatokból ki lehetett venni, hogy szerencsére nem olyan butus, mint aminek a foglalkozásából gondolnánk.
Shirley valahogy nem volt szimpatikus, valamiért inkább taszítónak éreztem. És itt van a mi drága Jason-ünk. Ami fölött nem tudtam elsiklani, hogy valahogy folyamatosan úgy éreztem, hogy ez a Jason név nem illik hősünkhöz. Ezt megmagyarázni nem tudom, és meg sem tudnám mondani, milyen másik nevet adtam volna. De az tény, hogy akárhányszor olvastam leírva, hogy Jason, akkor úgy megkérdeztem magamban, hogy ő ki is? Ja, hogy ő a főhősünk. Ja, oké. Tudom. Jason.
A történtek szépen fel vannak építve, lassan építkezik, de végig izgalmas tud maradni. Az elején nagyon bekezdünk, mert rögtön van vagy 5 hulla, az első pár oldalon, hullanak az emberek, mint a legyek. Közben Jasonünk szépen lassan nyomozgat, következtetget. Történnek itt üldözések, megfigyelések, verekedések. Mindig van valami kis izgalom, és nem laposodik el a könyv. A vége is jó lett, jött a megfejtés, ami természetesen óriási morális kérdéseket vet fel. Amit persze két oldalról is meg lehet szemlélni.

Több Robin Cook könyvet is olvastam már. Mindegyik teljesen lekötött és izgalmas témát boncolgatott, de valahogy a történet befejezése sosem volt az író erőssége. Fogta, és összecsapta a történetek végét, mintha az már nem számítana (holott általában ott derült fény arra, mi miért történt). Na ezzel a könyvvel végre nem éreztem ezt. Teljesen jó lezárást kapott, minden meg lett magyarázva, nem maradt bennem egy csepp hiányérzet sem.
A történet maga eléggé megrázó volt. Általában ha olvasok, szeretem beleélni magam a történtekbe….de ebbe nem volt jó érzés. Elég durvára sikeredett az öregedési folyamatok leírása, a rengeteg haláleset és szenvedő ember.
A vége elég nyilvánvaló magyarázat lett, és igazából akár a mai világban is történhetne ilyen dolog (vagy történik is???..ki tudja. )

Jó kis krimi volt, de simán lehetett volna 100 oldallal rövidebb. Ettől függetlenül izgalmas részek is voltak, valamint nagyon tetszett az orvosi és tudományos része. Érdekes témát feszeget, ami az embertelenség teteje. Howard doki szimpatikus volt, jó lenne ha sok ilyen orvos lenne a világon. A sztoriban volt, hogy picit félrevezetett az író, de a vége felé már sejteni lehetett ki is áll a sok haláleset mögött. A kivitelezésre viszont egyáltalán nem is gondoltam volna.

Izgalmas volt és hátborzongató. Belegondolni is rossz, hogy az orvostudomány milyen felfedezéseket tehet, vagy tett, és ezekkel hogyan élhetnek vissza.
Dr. Jason Howard szimpatikus főszereplő volt. Tetszett, hogy milyen empatikus orvos, és mennyire nem nyugszik bele kollégája váratlan halálába, holott nem is voltak közeli viszonyban.
A cselekmény jól volt felépítve, többfelé látszott ágazni a történet, végeláthatatlan kérdések és bonyodalmak szövevényén át, siekrült eljutni az ijesztő végkifejletig. Mégis úgy éreztem, hogy le kell vonjam azt az egy csillagot, mivel számomra már az elején világos volt az összefüggés, csak a miért nem volt egyértelmű.

Nagyon izgalmas volt, letehetetlen. Mindamellett, hogy ragyogó krimi, érdekes etikai kérdéseket vet fel a könyv. Sokat gondolkodtam rajta.

Az elő könyvem tőle. Akkoriban nagyon tetszett, mondjuk elvette az izgalom ízét, hogy már az első oldalon lehetett tudni, hogy mi történt, a többi csak a miértre volt válasz.

Ez volt az első Robin Cook könyv amit olvastam, nekem bejött, mivel azóta is olvasom a könyveit. :)

Érdekes történet volt, néha az volt az érzésem, hogy két külön szálon fog megoldódni ez a rejtély, de végül megvolt a kapcsolódás.Igaza van az írónak, hogy sokszor tényleg csak a véletlenen múlik, hogy jó vagy rossz dolog sül ki a kutatásokból. A másik szálhoz kapcsolódva, borzasztó belegondolni, hogy vannak olyan szemléletű vezetők, mint Shirley, és Cook ezzel megint csak az amcsi eü. biztosítási módszer ellen szól. Tényleg nem akarok ott beteg lenni, főleg az ilyen veszélyek miatt.

Sokáig nem sejtesz semmit de a vége felé kezd nagyon izgalmassá válni a story. Van benne meglepő fordulat, kreatív ötlet, kaland. Az érdekes környezet és az aktuális téma miatt erősen ajánlom.

Ez a könyv jó! Pörgős, olvastatja magát. Jó a főszereplő, jó a nyomozó. Tudom, hogy egy kaptafa történet. De akkor is szerettem.