Génhiba (Jack Stapleton & Laurie Montgomery 11.) 28 csillagozás

Robin Cook: Génhiba

A ​New York-i metróban összeesik egy fiatal nő, és még mielőtt a mentő a kórházba érne vele, meghal. A súlyos fertőzés okozta haláleset elgondolkodtatja Jack Stapleton törvényszéki szakértőt, aki a száz évvel korábbi, világméretű spanyolnátha-járvány veszélyétől tartva alaposabb vizsgálatba kezd. Mint kiderül, a nő szívátültetésen esett át, de semmi nem indokolta, hogy szervezetét vírus támadja meg. Két újabb, hasonló haláleset igazolja a patológus gyanakvását, s nyomozásai hamarosan a génmódosítás és a genomszerkesztés ingoványos területére, s egyúttal a szervkereskedelem sötét, kegyetlen világába vezetnek. Jack olyan, megalomániás törekvésekkel szembesül, amelyek emberéleteket kockáztatva feszegetik az orvostudomány legvégső határait. És ha nem elég óvatos, hamarosan ő maga lehet a következő áldozat.
Robin Cook a rá jellemző kíváncsisággal boncolgatja a legkorszerűbb vívmányokkal élő és visszaélő ember morális felelősségét, miközben újra feszült és izgalmas orvosi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Geopen, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789635160129 · Fordította: Babits Péter
>!
Geopen, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155724886 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Jack Stapleton · Laurie Montgomery · patológus · Lou Soldano


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Robin Cook: Génhiba

A sajnálatos módon kialakult jelen helyzet valósága, és a 2018-as évben Robin Cook által papírra vetett könyv között, (amely szinte előre vetíti a 2020-as állapotokat) félelmetes áthallások vannak, kezdve magának a betegségnek a szervezetre (tüdőre) gyakorolt hatásától, az egészségügyi és a kormányzati intézkedéseken át, egészen a személyes és társadalmi drámákig. Most két évvel később itt vagyunk, és fogalmunk sincs róla (vagy igen?), hogy pontosan miként, kik vagy mi (mik) által szabadult ránk a koronavírus, és azt, hogy egyesek megbetegednek, még mások nem. Cook regénye éppen ezért túlmutat jó és rossz kategórián, attól függetlenül, hogy mégiscsak a képzelet szüleménye, s mint ilyen, „csak” a képzeletünkkel játszik, szükségszerűen igazodva műfaji elvárásokhoz. Tehát alapvetően a szokásos orvosi thriller, amelynek végkövetkeztetései társadalmi drámaszerűségnek tűnnek, miáltal alapvető fontosságú gondolatokat fogalmaz meg a társadalmunk és kultúránk átalakulásáról is. Az átlagosnál nem jobb, de ugyanolyan szórakoztató stílusban osztja meg velünk történetét, mint előző könyveiben, hiszen tudjuk, hogy amikor orvosi thrillerekről van szó, Cook regényei még mindig a legjobbak, mert pontosan ismeri a szakma minden fogását.

bokrichard>!
Robin Cook: Génhiba

Robin Cook ismét visszatért, ráadásul hőn szeretett főhős-párosával. Szakmailag nem okoz csalódást, amúgy meg… hát kissé igen. De a témáról: ahogyan a génszekvenciákról, és a vírusokról beszél, bizarr módon olyan érzésem volt, mintha az egyetemi Molekuláris sejtbiológia könyvet olvasnám szokatlanul érthető módon. De a sztori egészében valahogy nekem hiányaim voltak. A harmadáig olyanfajta darabosságot éreztem, mintha az író nem tudná integrálni a szakmai tudást egy egységes kerek történetbe. Pedig régebben ment ez zökkenőmentesen, most meg néha ugrott a lemez nálam. Aztán valahogy megoldódott a dolog, a végéig. Ott meg olyan nagy lyuk tátong az utolsó oldalakon, olyan mértékben nincs rendesen lezárva az egész, hogy az már igazán szemet szúr. Jack Stapleton rálépett Dr. House mezsgyéjére, mindenkit oltogatott a családját is beleértve, kifejezetten zavaró volt. Szóval haladt a sorozat valamerre, talán jó, bizonyos szempontból azonban rossz irányba. Akkor is várni fogom Cook bá könyveit, egye fene.

Judit_Sike P>!
Robin Cook: Génhiba

Robin Cook mindig is a kedvencem volt, ő szerettette meg velem az olvasást, és ő az akinek az összes könyvét kérdés nélkül megveszem, teszem ki a polcomra, és olvasom, akár többször is. De kicsit azért érezni, hogy a mester is öregszik.

Nagyon vártam már, hogy újra találkozzunk Jack-kel és Laurie-val, nagyon rég volt már az utolsó könyv, amiben ők feltűntek. És igazából annyira egyben voltak azok a történetek, amiben ők benne voltak, még ha kicsit unalmas is volt néha, akkor is mindig pozitív élményként maradt meg.

Ebből a részből csupán pár dolog hiányzott: izgalom, feszültség, titkok. Az első oldalról tudni lehet, hogy mi is történik, és az egész könyvben nem történik semmi más. Jack nyomozgat, de igazából az is halál unalmas, rengeteg a töltelék szöveg, rengeteg a kosarazás, a város bemutatás, biciklizés, de valós történet nagyon kevés. Laurie rettenetesen idegesítő lett, pedig ő volt az egyik olyan női karakter, akit pont azért szerettem, mert mindig kiállt Jack mellett, és nem hátráltatta, hagyta, élni az életét. Most meg előjött egy hisztis nő, aki mindent meg akar neki mondani, ez a szerencsétlen szabad szellemű Jack meg azt se tudja mit csináljon a börtönében. És azért Cook bácsi kifejezetten kegyetlenül bánik főhőseivel, Jack előző házasságából született két gyerekével történtek után azt hinné az ember, hogy vele már nem történhet semmi rossz, erre itt van a következő két csapás.
Az a pár „veszélyes” jelenet is annyira semmilyen volt, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy valós veszélyről lenne szó. Olyan volt az egész, mintha „jaj, elfelejtettem beleírni a gonoszokat, hmmm, hova kéne betolni, ide jó lesz.”
A befejezés pedig. Hát mit is mondjak, gyenge, nagyon gyenge.

Néhol kicsit túlzottan is azt éreztem, hogy Cook a szánkba akarja rágni a dolgokat, hogy az egészségügy nem olyan, amilyennek látszik, felhozza az autizmust, a klónozást, a szerelem ügyét. Kicsit olyan „majd én megmondom a véleményem, és neked is ezt kéne vallanod” érzésem volt.

gesztenye11 >!
Robin Cook: Génhiba

Nagyon vártam ezt a könyvet, hiszen mindig is azt gondoltam, hogy a szerzőnek azok a regényei a legjobbak, amelyekben szerepel a Jack-Laurie páros, és tudtam, hogy ez is az lesz. Nem csalódtam a cselekményben, izgalmas, olvasmányos, az orvostechnika, bio- és géntechnológia legújabb eredményei szerepelnek benne. Illetve az ezekkel való visszaélés lehetősége, és az esetleges kockázatok is, amelyek miatt emberek halhatnak meg. Elismerés illeti a szerzőt, hogy valóban a legújabb kutatásokkal kapcsolatos a regény témája, teljesen hihető módon.
Amivel van némi gondom, az kettős. Egyrészt a szereplők: miután Laurie-t kinevezik az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetőjének, Jack szólóban kezd el nyomozni egy különleges haláleset miatt, és annyira önző módon viselkedik, akkora egóval, időnként modortalanul, hogy az nekem már nem volt szimpatikus. spoiler. Másrészt a befejezés egy hosszú, részletes és izgalmas rész után kicsit össze van csapva, spoiler.
Szóval a modern orvostudomány eredményei iránt érdeklődőknek, és az orvoskrimik kedvelőinek, meg Cook rajongóknak kötelező olvasmány, de fenntartásokkal. Van a szerzőnek ennél jobb könyve is.

Szencsike P>!
Robin Cook: Génhiba

Az orvosi részek teljesen jók és érdekesek voltak, biztos vagyok benne, hogy találkozunk még ezzel a génszerkesztési eljárással, és az is biztos, hogy látni fogjuk az előnyeit és a hátrányait is. A személyes része, nos, a korábbi Jack-Lauri kötetekhez képest, Laurie-ból sikerült egy idegesítő hárpiát csinálni. Tény, hogy mindig is Jack a valódi főhős (egy-két kivételt leszámítva), de itt most Jack se sikerült túl acélosra. A krimi rész, hát nem is tudom, Jack szépen végigvezeti az olvasót a rejtélyen, de olyan igazi meglepetés nincs a történetben.

nagyi77>!
Robin Cook: Génhiba

Kínlódva olvasgattam a könyvet, és csak ingattam a fejem. Aztán feltettem magamnak a kérdést: ezt a könyvet az a nagytehetségű író írta, aki a „Kóma” címmű könyvet is? Úgy tűnik, igen.
Aztán a 150. oldal körül már érdekelt, hogy az én ízlésem változott meg, vagy az író stílusa, ezért újból elolvastam a „Kómá-t”. (Elolvastam? Befaltam! Ugyan ott is volt egy-két töltelékmondat. Szereti ezeket az író.)
Megvan a válaszom: az író változott meg, de nagyon.
A „Génhiba” hosszúságából, és a beépített töltelékmondatokból, bekezdésekből ítélve arra gyanakszom, hogy oldalakra fizették a könyvet. Talán, ha kimarad kb. 100 oldal a könyvből, akkor még egy élvezhető, 4 csillagos könyv is lehetett volna.
De hát jól van ez így, ez csak az én igényem, és talán másoknak pont ilyen hosszúsággal tetszik a könyv, ahogy van.
De azért van még egy „talánom”: ha az író nem arra fordítja tehetségét, hogy eleget tegyen a jelenleg uralkodó fősodornak, és beépítsen egy bújtatott, negatív kritikát az azonos neműek szerelmét elutasítókról, és a bevándorlást ellenzőkről, valamint beálljon a Kínát mumusnak kikiáltók közé, akkor talán a cselekmény is jobban sikerült volna, szerintem.
Még egy megjegyzés: nem igazán jó a könyv címe, hiszen nem volt géphiba, hanem … nem mondom ki azok kedvéért, akik még nem olvasták a könyvet.

orsicsiga>!
Robin Cook: Génhiba

Az előttem szólókhoz hasonlóan én is (kisebb) rajongónak vallom magam, így bármit szívesen elolvasok Cooktól. Ám a régi klasszikusokhoz képest valóban hosszú és ahhoz képest lassan csordogáló a történet, számomra nem is olyan feszültséggel teli :( Az orvosi részek számomra is érthetőek és izgalmasak is, de krimi szempontból már nem értékelném 5 csillagra sajnos, főleg ismerve a régi műveit.

raonbevik>!
Robin Cook: Génhiba

Adott volt egy nagyon érdekes téma, egy méltán híres író, így kíváncsi voltam mit lehet kihozni ebből az egyvelegből. Az eredmény számomra csalódás. Gyors felütés, majd hosszan elhúzott kibontása a szálaknak lényegében nulla eseménnyel, végezetül az utolsó pár oldalban egy alig izgalmas lezárás féleség, mert még annak sem lehetne nevezni.

Ebben a témában számomra sokkal több volt.

Gábor_Angyal>!
Robin Cook: Génhiba

Alig négy hónappal az amerikai megjelenés után végre magyarul is olvasható Robin Cook legújabb regénye! Változatlanul elfogult vagyok a szerzővel kapcsolatban, pedig a közelmúltban már voltak csalódást okozó írásai is.

Eltelt közel tíz év, mióta nem találkoztunk a Jack – Laurie párossal. Ez idő alatt történt egy s más kedvenc főhőseinkkel. Megszületett második gyermekük is, és időközben Laurie lett az OCME vezetője. Amit ebben a kötetben magyarosítottak (számomra nagyon zavaróan), és csak IOI-ként van emlegetve (Igazságügyi Orvosszakértői Intézet).

Dr. Cook ennyi év alatt nagyon jól megtanulta, hogy mi a sikeres regény receptje, hogy hogyan írjon olyat, ami egyszerűen olvastatja magát. Aktuális orvostudományi, és egyben etikai kérdéseket feszeget. Érdekes az alaphelyzet a géntechnológia jövőjét illetően. Jól követhetjük Jack nyomozását. Viszont hamar kitalálható, hogy mi miért történt. Nincs nagy csavar a végén. Több visszatérő szereplő (Lou, Warren, Chet) most csak mellékes. Szinte csak és kizárólag Jack körül forog a világ. Nem néztem vissza, de úgy emlékszem, hogy korábban Jack tegeződött az asszisztensével, Vinnie-vel. Most meg hirtelen magázódni kezdtek. Elég zavaró.

Cook rajongóknak azonban kötelező olvasmány! Észre sem vettem, és már el is fogyott a 400 oldal. Pedig szívesen olvastam volna még tovább.

Garbitsch>!
Robin Cook: Génhiba

Elég kiszámítható, kicsit lezáratlan a vége, összecsapott. Nem ismertem meg az új eljárást se, abban nem adott újat, viszont mivel minden eddigi Cook könyvet olvastam, egy kaptafára ment. Természetesen még így is nagyon jó könyv volt, hipphopp kiolvastam, lekötött, élvezetes volt a stílusa – de nem lett Cook legjobb könyve számomra, illetve elszomorító, hogy már nem tudja felülmúlni önmagát a szerző.


Népszerű idézetek

mate55 >!

Olvastam. A metrón mindig azt szoktam.

132. oldal

Kókuszka>!

Tudja, egy igazságügyi orvosszakértőnek az a dolga, hogy képviselje a holtak érdekeit.

389. oldal

mate55 >!

A huszonnyolc éves David Zhao a 80-asgyorsforgalmi többszintes lehajtóján fordult rá a New Jersey 661-esre, hogy délnek, az állam viszonylag háborítatlan északnyugati részén fekvő Dover felé tartson.

(első mondat)

2 hozzászólás
Gábor_Angyal>!

A transzplantációs iparban talán a motorosokra lehet leginkább számítani mint szervdonorokra.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: donor
Judit_Sike P>!

Amikor a hetvenes években egyetemre járt, Wei Zhao sajátos példaképet választott magának: Arnold Schwarzeneggert.

13. oldal

Judit_Sike P>!

Valahányszor Dorothy kérdéssel indított egy beszélgetést, az kivétel nélkül mindig vitáig fajult.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszélgetés · kérdés · vita
Judit_Sike P>!

A szóbeli kérések gyakran elsikkadtak.

91. oldal

Judit_Sike P>!

Nem tudta elfogadni, hogy a keresztény Isten, ha létezik, hagyott megtörténni egy ilyen iszonyú dolgot.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Stapleton
Judit_Sike P>!

Régebben dolgozom itt, mint ameddig el tudok számolni.

64. oldal

Judit_Sike P>!

Jack érezte, ahogy a bosszúság tovább fortyog benne. Nehezére esett elfogadni, hogy a felesége nyitott könyvként olvas benne. Az utolsó szóig igazat mondott.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bosszúság · feleség · Laurie Montgomery

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Dan Brown: Inferno
Justin Cronin: A szabadulás
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Steve Cavanagh: Tizenhárom
James Ellroy: Amerikai tabló
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Dot Hutchison: Pillangók kertje
J. D. Robb: A halál fényében