Génhiba (Jack Stapleton & Laurie Montgomery 11.) 10 csillagozás

Robin Cook: Génhiba

A ​New York-i metróban összeesik egy fiatal nő, és még mielőtt a mentő a kórházba érne vele, meghal. A súlyos fertőzés okozta haláleset elgondolkodtatja Jack Stapleton törvényszéki szakértőt, aki a száz évvel korábbi, világméretű spanyolnátha-járvány veszélyétől tartva alaposabb vizsgálatba kezd. Mint kiderül, a nő szívátültetésen esett át, de semmi nem indokolta, hogy szervezetét vírus támadja meg. Két újabb, hasonló haláleset igazolja a patológus gyanakvását, s nyomozásai hamarosan a génmódosítás és a genomszerkesztés ingoványos területére, s egyúttal a szervkereskedelem sötét, kegyetlen világába vezetnek. Jack olyan, megalomániás törekvésekkel szembesül, amelyek emberéleteket kockáztatva feszegetik az orvostudomány legvégső határait. És ha nem elég óvatos, hamarosan ő maga lehet a következő áldozat.
Robin Cook a rá jellemző kíváncsisággal boncolgatja a legkorszerűbb vívmányokkal élő és visszaélő ember morális felelősségét, miközben újra feszült és izgalmas orvosi… (tovább)

>!
Geopen, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155724886 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Robin Cook: Génhiba

Robin Cook ismét visszatért, ráadásul hőn szeretett főhős-párosával. Szakmailag nem okoz csalódást, amúgy meg… hát kissé igen. De a témáról: ahogyan a génszekvenciákról, és a vírusokról beszél, bizarr módon olyan érzésem volt, mintha az egyetemi Molekuláris sejtbiológia könyvet olvasnám szokatlanul érthető módon. De a sztori egészében valahogy nekem hiányaim voltak. A harmadáig olyanfajta darabosságot éreztem, mintha az író nem tudná integrálni a szakmai tudást egy egységes kerek történetbe. Pedig régebben ment ez zökkenőmentesen, most meg néha ugrott a lemez nálam. Aztán valahogy megoldódott a dolog, a végéig. Ott meg olyan nagy lyuk tátong az utolsó oldalakon, olyan mértékben nincs rendesen lezárva az egész, hogy az már igazán szemet szúr. Jack Stapleton rálépett Dr. House mezsgyéjére, mindenkit oltogatott a családját is beleértve, kifejezetten zavaró volt. Szóval haladt a sorozat valamerre, talán jó, bizonyos szempontból azonban rossz irányba. Akkor is várni fogom Cook bá könyveit, egye fene.

>!
gesztenye11
Robin Cook: Génhiba

Nagyon vártam ezt a könyvet, hiszen mindig is azt gondoltam, hogy a szerzőnek azok a regényei a legjobbak, amelyekben szerepel a Jack-Laurie páros, és tudtam, hogy ez is az lesz. Nem csalódtam a cselekményben, izgalmas, olvasmányos, az orvostechnika, bio- és géntechnológia legújabb eredményei szerepelnek benne. Illetve az ezekkel való visszaélés lehetősége, és az esetleges kockázatok is, amelyek miatt emberek halhatnak meg. Elismerés illeti a szerzőt, hogy valóban a legújabb kutatásokkal kapcsolatos a regény témája, teljesen hihető módon.
Amivel van némi gondom, az kettős. Egyrészt a szereplők: miután Laurie-t kinevezik az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetőjének, Jack szólóban kezd el nyomozni egy különleges haláleset miatt, és annyira önző módon viselkedik, akkora egóval, időnként modortalanul, hogy az nekem már nem volt szimpatikus. spoiler. Másrészt a befejezés egy hosszú, részletes és izgalmas rész után kicsit össze van csapva, spoiler.
Szóval a modern orvostudomány eredményei iránt érdeklődőknek, és az orvoskrimik kedvelőinek, meg Cook rajongóknak kötelező olvasmány, de fenntartásokkal. Van a szerzőnek ennél jobb könyve is.

>!
nagyi77
Robin Cook: Génhiba

Kínlódva olvasgattam a könyvet, és csak ingattam a fejem. Aztán feltettem magamnak a kérdést: ezt a könyvet az a nagytehetségű író írta, aki a „Kóma” címmű könyvet is? Úgy tűnik, igen.
Aztán a 150. oldal körül már érdekelt, hogy az én ízlésem változott meg, vagy az író stílusa, ezért újból elolvastam a „Kómá-t”. (Elolvastam? Befaltam! Ugyan ott is volt egy-két töltelékmondat. Szereti ezeket az író.)
Megvan a válaszom: az író változott meg, de nagyon.
A „Génhiba” hosszúságából, és a beépített töltelékmondatokból, bekezdésekből ítélve arra gyanakszom, hogy oldalakra fizették a könyvet. Talán, ha kimarad kb. 100 oldal a könyvből, akkor még egy élvezhető, 4 csillagos könyv is lehetett volna.
De hát jól van ez így, ez csak az én igényem, és talán másoknak pont ilyen hosszúsággal tetszik a könyv, ahogy van.
De azért van még egy „talánom”: ha az író nem arra fordítja tehetségét, hogy eleget tegyen a jelenleg uralkodó fősodornak, és beépítsen egy bújtatott, negatív kritikát az azonos neműek szerelmét elutasítókról, és a bevándorlást ellenzőkről, valamint beálljon a Kínát mumusnak kikiáltók közé, akkor talán a cselekmény is jobban sikerült volna, szerintem.
Még egy megjegyzés: nem igazán jó a könyv címe, hiszen nem volt géphiba, hanem … nem mondom ki azok kedvéért, akik még nem olvasták a könyvet.

>!
raonbevik
Robin Cook: Génhiba

Adott volt egy nagyon érdekes téma, egy méltán híres író, így kíváncsi voltam mit lehet kihozni ebből az egyvelegből. Az eredmény számomra csalódás. Gyors felütés, majd hosszan elhúzott kibontása a szálaknak lényegében nulla eseménnyel, végezetül az utolsó pár oldalban egy alig izgalmas lezárás féleség, mert még annak sem lehetne nevezni.

Ebben a témában számomra sokkal több volt.

>!
Gábor_Angyal
Robin Cook: Génhiba

Alig négy hónappal az amerikai megjelenés után végre magyarul is olvasható Robin Cook legújabb regénye! Változatlanul elfogult vagyok a szerzővel kapcsolatban, pedig a közelmúltban már voltak csalódást okozó írásai is.

Eltelt közel tíz év, mióta nem találkoztunk a Jack – Laurie párossal. Ez idő alatt történt egy s más kedvenc főhőseinkkel. Megszületett második gyermekük is, és időközben Laurie lett az OCME vezetője. Amit ebben a kötetben magyarosítottak (számomra nagyon zavaróan), és csak IOI-ként van emlegetve (Igazságügyi Orvosszakértői Intézet).

Dr. Cook ennyi év alatt nagyon jól megtanulta, hogy mi a sikeres regény receptje, hogy hogyan írjon olyat, ami egyszerűen olvastatja magát. Aktuális orvostudományi, és egyben etikai kérdéseket feszeget. Érdekes az alaphelyzet a géntechnológia jövőjét illetően. Jól követhetjük Jack nyomozását. Viszont hamar kitalálható, hogy mi miért történt. Nincs nagy csavar a végén. Több visszatérő szereplő (Lou, Warren, Chet) most csak mellékes. Szinte csak és kizárólag Jack körül forog a világ. Nem néztem vissza, de úgy emlékszem, hogy korábban Jack tegeződött az asszisztensével, Vinnie-vel. Most meg hirtelen magázódni kezdtek. Elég zavaró.

Cook rajongóknak azonban kötelező olvasmány! Észre sem vettem, és már el is fogyott a 400 oldal. Pedig szívesen olvastam volna még tovább.

>!
Garbitsch
Robin Cook: Génhiba

Elég kiszámítható, kicsit lezáratlan a vége, összecsapott. Nem ismertem meg az új eljárást se, abban nem adott újat, viszont mivel minden eddigi Cook könyvet olvastam, egy kaptafára ment. Természetesen még így is nagyon jó könyv volt, hipphopp kiolvastam, lekötött, élvezetes volt a stílusa – de nem lett Cook legjobb könyve számomra, illetve elszomorító, hogy már nem tudja felülmúlni önmagát a szerző.


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka

Tudja, egy igazságügyi orvosszakértőnek az a dolga, hogy képviselje a holtak érdekeit.

389. oldal

>!
gesztenye11

– Xenotranszplantáció? – élénkült fel Jack. – Azt már próbálták. Túl nagy a kilökődés valószínűsége.
– Túl nagy volt a CRISPR-Cas9 előtt – korrigálta Wei. – Ez az új génszerkesztő eszköz mindent megváltoztat.

352. oldal - 39. fejezet, Csütörtök - 14,32.

Kapcsolódó szócikkek: CRISPR-Cas9
>!
gesztenye11

Igazságtalan és kíméletlen egybeesésnek tűnt, hogy a halott nő tetoválása egyszersmind az autizmus elfogadását is jelképezte.

132. oldal - 12. fejezet. Kedd, 13,15

Kapcsolódó szócikkek: autizmus
>!
Gábor_Angyal

A transzplantációs iparban talán a motorosokra lehet leginkább számítani mint szervdonorokra.

142. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Evelyn Marsh: A máltai orvos
Martha Tailor: Szívbénulás
Patricia Cornwell: Halálnak halálával
Kathy Reichs: Ne törj csontot
Lars Kepler: A hipnotizőr
Leonard S. Goldberg: Halálos gondoskodás
Michael Palmer: A megváltó halál
Nancy Fisher: Szérum
Martha Tailor: Agyhalál
Patrick Wolf: Szervek felárral