„- Azt akarod mondani, hogy a cég vezetői között akad olyan, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, csak hogy pénzt takarítson meg?
– Szó sincs róla! Amiről én beszélek, az a fehérgalléros bűnözésnek különösen kifinomult, szörnyű válfaja, amely bonyolult, összetett rendszerre épül. A csúcson olyasvalaki lehet, aki a gazdaság valamelyik területéről – lehet az akár az autóipar is – került az egészségügyi ellátásszervezőhöz, ül egy elegáns irodában, messze a betegektől, és semmi mással nem törődik, csakis és kizárólag a cég tevékenységének számokban kifejezhető eredményével. Sajnos az üzlet így működik, az üzleti alapokra helyezett betegellátás is…”
Pedig e keserű konklúzió köré felépül egy történet, tele szerelemmel, civódással, harccal és újra egymásra találással, végül pedig egy új kis élet keletkezésével.
Robin Cook nemhiába a kontrasztok nagymestere!
Fertőzés (Jack Stapleton & Laurie Montgomery 5.) 81 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Jack Stapleton · Laurie Montgomery
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 18
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Rájöttem, hogy néha elő kell vennem újra egy-egy Robin Cook krimit, mert ebben általában nem kell csalódnom. Régebben rengeteget olvastam tőle, most már ritkábban kerül a kezembe, ezen mindenképp változtatni szeretnék. A sorozat első darabjaival ez a kötet nem ér fel, mert picit álmatag az egész, csak a végén pörög fel igazán a cselekmény, addig viszont a főszereplők futnak unalmas köröket is. A magyarázat kissé összecsapottra sikerült, valamint Laurie és Jack túl nehezen jutott el a megoldáshoz, azt szoktam meg tőlük, hogy gyorsabb az észjárásuk és nem állnak bután egy-egy mozzanat előtt, talán emiatt volt kevésbé lüktető ez a krimi.
A szerelmi szál sem nyert meg magának, mindketten szimpatikusabbak és élettel telibbek voltak, míg nem alkottak egy párost, ez a romantikus nyűglődés a regény kárára vált szerintem, vagy csak az írónak nem az erőssége a romantika, mindenesetre nem sikerült túl jól. Tudjuk, hogy ő másban igazán erős, az pedig a krimi és az orvostudomány összekapcsolása, abban ez a regény is hozta a megszokott színvonalat.
Ja igen, még egy negatívum: a címnek semmi köze a történethez.


Megint egy jó krimi Robin Cook tollából. A tökéletesnek tűnő gyilkosság félő volt, hogy kifog a nyomozópárosunkon, hiszen semmilyen nyomot nem hagyott maga után a gyilkos. Tetszik Robin Cook könyveiben az, hogy a gyilkos szempontjából is olvashatjuk a történetet és – bár az indítékot nem értjük meg úgysem – látjuk, hogy hogyan dönt. Ijesztő belegondolni, hogy a kórházakban gyilkosok járhatnak és ha még képzettek is, azt tesznek a kiszolgáltatott betegekkel, amit akarnak. Több példa is van a történelemben egészségügyi területen dolgozó sorozatgyilkosokra, de hála az egyre fejlődő analitikai területeknek, talán már könnyebben szűrhető az, ha valaki gyilkosság áldozata lett.


Szerintem a sorozat és talán a teljes életmű egyik legjobb könyve. Semmi nem volt túladagolva spoiler. A bűntény zseniálisan volt felépítve- valóban már az amerikai biztosítók se a régiek, Jack és Laurie kapcsolata meg igazi hullámvasutazásba indult, tele feszültséggel és drámával. A cím valóban rendkívül megtévesztő, talán az eredeti cím a Marker jobb lett volna, sokkal értelmesebb lett volna, de ennél nagyobb baj egy könyvvel se legyen.


Többször olvastam a könyvet, és emlékeztem is, hogy valamiért nem volt a kedvencem. Pedig nem volt vele semmi gond. Izgalmas volt a nyomozási szál, a boncolások, és Laurie kotnyeleskedése is. Szépen bontakozott ki minden, egy kis magánélet, egy kis nyomozás, egy kis gyilkosság. Jó volt, minden megvolt, ami kellett. De valami mégis hiányzott, amit nem tudok megfogalmazni. Valami miatt mégsem tudott közel kerülni hozzám, végig külső szemlélő voltam. A magánéleti szálból elég sok volt most, Laurie és Jack kapcsolata szintet lépett.


Huh, nagyon régen olvastam már Robin Cook könyvet, így élmény volt ismét belerázódni. Ráadásul ez nagyon izgalmas volt, pörögtek az események. A főszereplők szakmai és magánélete jófajta egyensúlyban volt, persze voltak hibáik, de ez természetes.
A hajrában volt néhány logikátlanság (pl. ha tudom, hogy gyilkos mászkál a kórházban, miért hagyom ott a kedvesemet olyan órában, amikor gyilkolni szokott teljesen védtelenül, és megyek át a város másik végébe nyomokat keresni???), de a nagy izgalomban, ez megbocsátható.
Viszont a cím teljesen értelmezhetetlen, nem kapcsolódik a sztorihoz.


Jó volt ismét Robin Cook-ot olvasni, minimum egy évtizede nem vettem már a kezembe. Anno tetszett a Jack&Laurie páros, ezért döntöttem úgy, hogy folytatom a sorozatot. Most egy elég érdekes helyzetbe kerültek spoiler, ráadásul a sorozatos halálesetekkel kapcsolatban is egyedül maradt a véleményével Laurie. Ennek a könyvnek egyértelműen ő volt a központi figurája, Jack most inkább csak asszisztált, illetve a végén azért egy komolyabb szerephez is jutott. A könyv végével nem vagyok kibékülve, elég gyorsan le lett zárva a dolog, kicsit talán összecsapottnak is mondanám. Szerintem ezt egy másik könyvben még lehetne folytatni. spoiler


A címválasztást értem a legkevésbé, de ezt leszámítva nagyon remek könyvet olvashattam. Ahogy kibontakozik a szemünk előtt ez az összeesküvés az hihetetlen. Igaz már az első oldalakon ki lett mondva, hogy mire is kell gyanakodni, de nem gond ez sem. Őszintén bevallom nem tartom elképzelhetetlennek, hogy létezhet egy ilyen probléma. Ha az ember nem gyanakszik eléggé, azt hiszem egy-két ilyen haláleset fel sem tűnne… Örülök, hogy Jack&Laurieból van még több, mert nagyon jó párost alkotnak.


Érdekes volt. Végig valamiféle deja vu érzésem volt, de nem jöttem rá, hogy melyik korábban olvasott Cook-regényre hasonlít nagyon. A történet önmagában véve egész jó, haladós is. Igaz, a végén már a hajamat téptem, hogy hogyhogy nem jönnek rá, hogy „ki” és „hogyan”… Főleg a „hogyan” fel nem ismerése bosszantott nagyon.
A magyar címnek ráadásul köze sincs a regényhez. Az eredeti Marker címmel van értelme, a Fertőzés pedig félrevezető.
Népszerű idézetek




[…] akkora az önérzete, mint egy tektonikus lemez, a hozzá tartozó vulkánkitörésekkel.
165. oldal




Ha életben marad, az is azt bizonyítja, hogy csak jó kórházban érdemes lelövetnie magát az embernek.
25. fejezet




Öreg ballonjában, felül kigombolt ingben, meglazított nyakkendőjével úgy nézett ki, mint egy régi detektívfilm kétes jellemű főszereplője.
28. oldal




– Ha egyszer észreveszem magamon, hogy már nincs kedvem megbámulni a jó nőket, rögtön szólok, hogy készíthetik az egyik alagsori fenyőfa koporsót.
81. oldal




Egyszerűen arról van szó, hogy feldühít, ha azt látom, hogy kopót játszik az amatőr. Nem tapasztalatlan újoncoknak való ujjat húzni pszichopatákkal.
352. oldal - Tizenhetedik
A sorozat következő kötete
![]() | Jack Stapleton & Laurie Montgomery sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jodi Picoult: Tizenkilenc perc 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Később 90% ·
Összehasonlítás - Harlan Coben: Hazatérsz 86% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: Az ördög martaléka 94% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A remény rabjai 92% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Richard Castle: Frozen Heat – Dermesztő hőség 90% ·
Összehasonlítás - Michael Connelly: Lezáratlan akták 92% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás