Agy 80% 234 csillagozás

Életem első orvosi krimije volt, izgultam, fog-e tetszeni, mert ajándék volt a számomra legkedvesebb személytől. <3
Megkönnyebbülésemre teljesen magával ragadott, diagnosztizáltam is néhány kórt magamon, persze hamisan, szóval lehet hogy ez a műfaj nem enyhén hipochonder lelkemnek való, de azért élveztem. :D Robin Cook mesterien kelti a feszültséget az elejétől kezdve, a főszereplőkön kívül az egész kórház 'gyanús' volt nekem, nőgyógyászhoz nem is vagyok hajlandó többet egyedül menni. :'D Az eleje lassan indul, akciódússá csak a vége felé válik a történet, de a hosszabb felvezetésért kárpótol minket a nyomasztó atmoszféra. Kimondottan tetszett nekem, hogy bepillantást nyerhettünk orvosi vizsgálatokba, egy műtétbe, stb. A megoldás a rejtélyre kicsit szürreális, de a végkifejlet egész jó.

Hiába telt el sok idő a megjelenés óta és hiába „nem úgy mennek már a dolgok”, mint ahogy az író elképzelte, attól ez még egy baromi jó thriller.
Legalábbis én végig izgultam (na nem úgy, mint a végén szerencsétlen Katherine).
spoiler
És döbbenetes felfedezést tettem, hogy miért is tartok én az orvosoktól; hát ilyen könyveket olvastam tiniként, naná, hogy rányomta bélyegét a gyilkos dokik vonal a gondolkodásomra. A könyvben szereplő lepusztult kórház már úgyis stimmel…

Elég lassan jutottam végig ezen a történeten, de nem azért, mert nem tetszett(kevés időm volt olvasni). Első könyvem volt az írótól, de úgy érzem nem az utolsó. Tetszett, hogy a könyvben jelen van a krimi, az orvostudomány és a számítástechnika. :) Intelligens, jól megírt történet és közben elgondolkodtató is.

Tiniként mindig az volt a célom, hogy egy könyvet egy hét alatt sikerüljön elolvasnom. Sajnos ez az Agy-nál sosem sikerült, mint ahogy most sem.

Jól indul a könyv, izgalmas, de úgy nagyjából 50 oldal után el is laposodik, és a lendület nem is jön vissza. Rettentő unalmas volt, nyomozás valójában nem is történt, csak hipp-hopp következtetések és meg is van a gyilkos.
Régen sem tudtam szeretni, és sajnos most sem sikerült benne találni semmilyen kapaszkodót, ami átlendített volna a következő lapra.

Nem a legjobb Cook írás, de szerintem kevés a százalék. Valóban a krimi része kissé semmilyen lett, a könyv második fele olyan hirtelenséggel ér véget, hogy alig marad igazi „hűha” pillanat az emlékeimben. A tudományos rész viszont tényleg kifogástalan. Az orvosi rész hibátlan, igen a Vesaliusnál hiányoltakat most kamatostul visszakapom, a neurobiológia feltárulkozik a rajongóknak. spoiler Szóval nagy zseni Cook bácsi, csak néha a krimi rész nem az igazi.

Egy érdekes könyvről beszélünk, voltak benne félelmetes részek mint például hogy nincsen agya az egyik betegnek, ezenkívül érdekes magyarázatok vannak az agyi kutatásról, műtétekről. De voltak benne elhúzott részek mint például a nyomozás. A szereplőkkel is bajok voltak de ez nem azt jelenti hogy rossz is a könyv. A gyilkost már a közepétől tudtam meg hogy ki.

80-as évek eleje: hol voltak még akkor a betegjogok és a tájékoztatáshoz való jog? Kanyarban sem. A váróban dohányoztak sorban állás közben. De az elhivatott dokik már akkor is gyakorlatilag a kórházban éltek, ott aludtak, tisztálkodtak, magánélet pedig alig volt. Érdekes korrajz, van, ami azóta sem változott, van, ami azóta sem.
Maga a könyv, főleg az elején nem volt túl izgalmas, majd az utolsó harmadban pörögtek fel az események. A szálak egészen az FBI-ig és az amerikai kormányig vezettek, ami nekem túl nagy ugrás volt a könyv eleji tötyörgéshez képest. A miértek is kicsit kényszeredettek voltak, és maradtak bennem megválaszolatlan kérdések. Szerintem, adok még esélyt Cooknak.

Könnyen olvasható regény az orvosi krimi megteremtőjétől, amely az első egyharmadát leszámítva pörgős és izgalmas. Az elején kicsit nehéz volt követni, hogy ki kicsoda és milyen szerepe lesz a műben a sok orvosszakmai rész miatt. Aztán kibontakozik a krimi szál és megismerjük a főszereplőt, aki egy nagyon jól megírt karakter. Dr. Martin Philips életszerű és szerethető, az én képzeletemben ilyen egy jó orvos. Számomra meglepő és kisebb csalódás volt a regény gyors lezárása, amely olyannak tűnt, mintha az író nem talált volna megfelelő és életszerű megoldást a befejezésre. Könnyed nyári krimi az írótól, egy olvasást megér, de ettől jobbakat is írt.

Nohát! Ez kellemes meglepetés volt. Még a végén megkedvelem Cookot. Izgalmas volt a könyv, és annak ellenére, hogy nagyon sokáig gyakorlatilag semmi sem történt a regényben, csak egy helyben topogtak a szereplők, végig fenntartotta az érdeklődésemet.
Korábbi rossz tapasztalataim ellenére most fellelkesültem, és jelentkeztem a Cook-listára. Lehet, hogy korábban tényleg csak a hangulatommal volt baj, és nem Cookkal…

Újabb rejtélyes ügy, és itt azon döbbentem meg leginkább, hogy az áruló, nem is az, akit elsőre sejtenénk. Nem mondom, hogy hű de tökéletes, de lekötött végig, izgalmas kutatást vázolt fel, örülök, hogy Philipsék rendben voltak a végére.